Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-04 / 283. szám
1996. december 4., szerda Hazai krónika Az országházból ÍeWd !!:. , I II I I I I I I I I .. • i A Magyar Távirati Iroda alapjai IlMIU' Hl NI Ilii III Ml' lllllili IUIMH1III Végveszélyben a sport A szokásos napirend előtti felszólalásokkal kezdte meg keddi ülésnapját az Országgyűlés. Lányi Zsolt (FKGP) „Végveszélyben a magyar sport” címmel tartotta meg felszólalását. Álláspontja szerint a sporttörvény nem garantálja a magyar sport finanszírozását, kevés a költségvetés 0,3 százalékát erre a célra fordítani. A képviselő élesen bírálta az OTSH tevékenységét is, megemlítette a Császár uszoda át nem gondolt rekonstrukcióját, vagy a Bingó- ügyet, amely — szavai szerint — mintegy 1 milliárd forintos kárt okozott a sportnak. Enni, vagy fűteni? Surján László szerint: bár Magyarország nem tartozik az éhségtől sújtott régiók közé, telt házzal működnek az ingyenkonyhák, egyre nő az alultáplált gyermekek száma és a sajtó híradásai szerint Hajdú megye egyes részein előfordul a döghúsfogyasztás, Baranyában pedig kutyaevésre volt példa. A képviselő úgy vélekedett, hogy az új népjóléti miniszternek első intézkedéseként a szegénység és az éhezés visszaszorítását célzó országgyűlési határozatra kellene javaslatot tennie. Gyimóthy Géza (FKGP) kijelentette: sok nyugdíjas áll az előtt a dilemma előtt, hogy egyen, vagy fűtsön. A kisgazda honatya a 40 éven át kötelező ateista szellemiséget okolta a társadalmi szolidaritás hiányáért. Dobos Krisztina (MDF) azokról a családokról szólt, amelyeknél kikapcsolják az áramot és a fűtést, illetve megjegyezte, hogy statisztikai adatok szerint a gyermekek mintegy 48 százaléka a létminimum alatt él. Össztűzben az államkassza Az 1997. évi költségvetési törvényjavaslat részletes vitájában Csépe Béla (KDNP) többek között amellett érvelt, hogy a költségvetés és a Magyar Nemzeti Bank közötti adósságcserét csak úgy szentesítse az Országgyűlés, hogy arról egy előterjesztést kér 1997. március 31- ig a pénzügyminisztertől és a jegybank elnökétől. Kifogásolta Csépe Béla, hogy a költségvetési szervek előirányzatait 6 milliárd forinttal csökkentheti a kormányzat. Az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban szóvá tette a képviselő, hogy az önkormányzatokat rengeteg feladattal látja el az Országgyűlés anélkül, hogy ezekhez a törvény betartásával biztosítaná a megfelelő költségfedezetet is. Nem tartja elfogadhatónak Csépe Béla azt sem, hogy a költségvetési törvényben 4 százalékos létszámcsökkentést írnak elő az önkormányzatoknak. A privatizációval foglalkozó részeknél az ellen érvelt, hogy az önkormányzatok vagyonátadására, illetve a volt tanácsi vállalatok privatizációjával kapcsolatban elkülönített 57 és 25 milliárd forint esetében a kormány szabad kezet kapjon az el nem költött összegek felhasználására. Szigeti György (SZDSZ) azon javaslata mellett érvelt, amely egyrészt nagyobb támogatásban kívánja részesíteni a fogyatékosokat segítő szervezeteket, másrészt egyszerűsíteni szeretné a rendelkezésre álló pénzek felosztását e szervezetek között. Dobos Krisztina (MDF) a felsőoktatás támogatását javasolta kétmilliárd forinttal növelni, elsősorban a kutatási tevékenység segítésére. Tb-költségvetés 1997-re Koraszülöttnek nevezte a társadalombiztosítási alapok 1997-es költségvetését a törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó ÁSZ-jelentés általános vitájában Götzinger István (MSZP), tekintettel arra, hogy mind a bevételi, mind a kiadási oldalt meghatározó törvények későn születtek meg. Ezért szerinte „parlamenti inkubátorban” kell tartani a javaslatot mindaddig, amíg a végső számokat tartalmazó módosító indítványok életképessé nem teszik. Sándorffy Ottó (FKGP) az államháztartási és a számviteli törvény tükrében elemezte a javaslatot, rámutatva annak súlyos tervezési, számszaki hibáira. — Tartható-e a kormány által benyújtott javaslat? — tette fel a kérdést Surján László (KDNP). — A nullszaldó semmiképpen sem — szögezte le. Furcsának találta, hogy míg a rendkívüli behajtások tervezésénél a kormány figyelembe vette az idei tapasztalatokat, a munkáltatói táppénzfizetéstől ugyanolyan magas összeget vár, mint aminek idén is csak kis része teljesült. Pusztai Erzsébet (MDNP) az egészségbiztosítási alap költségvetési tételeinek vizsgálatával arra kereste a választ, hogy a kórházi ágyak csökkentésével párhuzamosan lesz-e lehetőség a háziorvosi rendszer, a járóbetegellátás, az otthonápolás, a krónikus osztályok és ápolási otthonok fejlesztésére. Szeretetposta Nagykarácsonyon át Öt-tíz évvel ezelőtt a magyar lakosok többsége nem is tudta, merre keresse a térképen Nagykarácsony település nevét. Mára a posta jóvoltából mind többen megismerkedhetnek ennek a kis Fejér megyei falunak a nevével, mely egybeforrt a szeretetposta fogalmával. Legutóbb itt találkoztunk Doros Bélával, a Magyar Posta elnök-vezérigazgatójával, akitől a posta szállítási csúcsidőszakáról és a nemrég bevezetett új szolgáltatásokról érdeklődtünk. Fekete Tibor (Új Kelet) — Az idén harmadik alkalommal nyitották meg a sze- retetpostát. Mi volt a céljuk ezzel a kezdeményezéssel? — Az osztrák és a finn postánál már régóta nagy sikere van a mienkhez hasonló akciónak. Mi nem az üzleti haszon reményében gondoltunk erre az újításra, hanem szeretnénk, ha ezáltal az emberek között jobb kapcsolat alakulhatna ki, és érzelmileg közelebb kerülhetnének egymáshoz a távol élő barátok, rokonok. Kerestük annak lehetőségét, hogyan tudnák az emberek olcsón jelezni, hogy gondolnak egymásra, és ezt a megoldást véltük a legjobbnak. — A szolgáltatáson túl nemes küldetés is a karácsonyi üdvözletek, csomagok, jókívánságok továbbítása. Hogyan sikerül ezt a célt megvalósítaniuk? — Ha a számok nyelvén válaszolhatok, akkor az első évben hatvanötezren, a másodikban már száztízezren, míg tavaly már százhatvanötezren vették igénybe ezt a különleges szolgáltatásunkat. Úgy gondoljuk, az idén tovább emelkedik a Nagykarácsonyon át küldött üdvözletek száma. — A postai világnapon bejelentett új szolgáltatások közül mára kiderült-e, hogy melyek váltak be, illetve melyek nem bizonyultak jó ötletnek? — Az úgynevezett kék levél, amit hivatalosan könnyített kézbesítésű küldeménynek hívunk, mindenkinek előnyös formája az ajánlott küldemények továbbításának. Kevesebbe kerül, és nem kell kétszer megkísérelni a kézbesítést, akár a levélszekrénybe is bedobhatja a postás. Ez telitalálatnak minősült. A többiről még igazából nem tudok véleményt mondani. Az önkormányzatok kezdik postahivatalokba vinni a csoportos jegyzékes leveleiket. Csak a tendencia indult el, de ha jobban megismerik és megkedvelik, akkor bizonyosan nagyobb arányú lesz ez a szolgáltatásunk is. — Sajnos egyre többen szorulnak segélyekre és az önkormányzatok mind több lakosnak kénytelenek szociális segélyt fizetni. Igénybe veszik-e a postai lehetőségeket? — Vegyes a kép. Van ahol saját pénztárból fizetnek, van ahol a polgármesteri hivatal dolgozói hordják ki a segélyeket, és vannak olyan települések, ahol rajtunk keresztül küldik ki a pénzt. Az idén átadott központunk már a számlákról átutalt összegek, vagy a készpénz kifizetését 72 órán belül teljesíteni tudja. Ez azonban lehet 48, vagy 24 óra is, attól függően, hogy honnan hova történik a kiutalás. Az elektronika mind nagyobb mérvű bekapcsolásával akár percekre is lerövidülhet ez az időtartam — Általában mikor kezdődik a postán a karácsonyi csúcsidőszak? — Az utóbbi években jelentősen megváltoztak a karácsonyi levelezési szokások. A küldemények nyolcvan százalékát már úgy adják fel, hogy nem várnak rá választ. Ilyenkor december első napjaiban kezdődik a csúcs, és tizedikéig—tizenötödikéig tart. A forgalom nagy részét nem a lakosság levelezése teszi ki, hanem az üzleti célú küldemények. Ezek között a legjelentősebb a reklám, az ajánlat, a prospektus. Mivel ezekben vásárlásra buzdítják a reménybeli kuncsaftokat, így 15. után már lényegesen megcsappan az ilyen levelek száma. Egészségügyi program holland segítséggel Az elmúlt esztendőben kezdődött az ÁNTSZ, a Holland Egészségügyi Minőségbiztosítási Intézet és a Megyei Egészség Szövetség közös munkája, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egészségpolitikájának a kidolgozására irányul. A programban résztvevők holland szakemberek segítségével igyekeznek meghatározni az egészségpolitikában, valamint a kórházakban és az alapellátásban szükséges fejlesztéseket. Ehhez részletesen áttekintették a jelenlegi helyzetet, a működő és működésképtelen gyakorlatokat is. U. M. (Uj Kelet) _ Mi nt azt dr. Vadász Mária, a megyei közgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke elmondta, mindenki számára nyilvánvaló, hogy bár a kórházi ágyszám elegendő a megye lakosságának az ellátására, a struktúra még mindig nem megfelelő, további átcsoportosításra van szükség. Legalább ekkora gondot jelent, hogy nincsenek meg az átmeneti formák (mint például az otthonápolási rendszer) az alapellátás és kórház között. S amíg ez nem valósul meg, nem teljes a betegek ellátása sem. A holland szakemberek részvételével zajló többnapos tárgyaláson szó esett új ellátási formák kialakításáról is. Elsősorban a Nyugat- Európában már több éve kifogástalanul működő, úgynevezett napi klinikákról (az egy nap alatt elvégezhető sebészeti beavatkozásokat végeznék itt) beszéltek, ám úgy tűnik, egyelőre sem az orvosok, sem pedig a finanszírozó részéről nincs elég érdekeltség a megvalósításához. A tárgyalások során minden résztvevő megegyezett abban, hogy az alapellátásban a napi munka során is óriási problémák mutatkoznak. A megyei heyzetet elemezve kiderült, hogy nincs pontosan meghatározva a háziorvos feladata, így nem lehet a felelősséget sem megállpítani. Ugyancsak a feladatok függvénye a képzés, a továbbképzés és a biztosítóval való együttműködés is. Ehhez egy modellt szeretnének felállítani, amelyben mindezt pontosan és részletesen kidolgoznák. Az itt elkészített programot a későbbiek során más megyék is adaptálhatnák, sőt. Hajdú és Borsod- Abaúj-Zemplén megyékkel közösen regionálisan valósíthatnánk meg az egészségügyi ellátórendszert. Dr. Koos Van der Veiden Dr. Jan Both \ Hírről \ hírre Palotai István (Új Kelet) Szinte hihetetlen, hogy mennyi mindenről képes beszélni-és véleményt mondani egyetlen néma alaphelyzet. És ha ez még ráadásul nem is Kovács 12 Jánosról szól, hanem az ország miniszterelnökéről, akár történelmi tanulmány is kikerekedhet belőle. Arról van szó, hogy az EBESZ lisszaboni csúcs- értekezletén — hétfőn — a tárgyalások megkezdése előtt a hagyományoknak megfelelően egy közös fotóra összeállt a részt vevő ötvennégy ország állam-, illetve kormányfője. Azt — legnagyobb sajnálatomra — sem tudom megmondani, milyen protokolláris szempontok szerint állapították meg a sorrendet, ki ki mellett és hányadik sorban áll, de tény, hogy Horn Gyula magyar miniszterelnök — bizonyos szempontból szemmel láthatólag rossz helyre került. Nem diplomáciai értelemben gondolom, nem olyan partnerek közé, akikkel feszült az ország viszonya, hanem... Miközben az állam- és kormányfők fesztelenül beszélgettek egymással, a mi miniszterelnökünk, meg csak állt ott, és csak pillogott nagy bölcsen ki a fejéből, miközben olyan kínkeserves képet vágott, hogy még a pogány is megszánta volna. Hiába is próbált mosolyogni, látszott, hogy nem igazán sikerül ez a „kis nagy embernek”. Mint egy kirekesztett kiscsoportos óvodás, csak állt, álldogált. Gondoltam is magamban először: ejnye, fránya kutyateremtette bagázs! Hát olyan ellöknivalóak vagyunk még mindig, hogy senki sem képes egy jó szót akár csak adakozni nekünk? Igen, nekünk, hiszen Horn Gyula ott minket képviselt! Hát ennyit jelentett nektek a piknik, meg a határnyitás, hogy most már szóba se elegyedtek velünk? Hiába a sok vér, amit értetek ontottunk? A török, a tatár meg sem állt volna Párizsig, ha mi nem áldozzuk fel magunkat! Hát ez a hála?! Ez a köszönet?! Egy szó nem sok, de annyit sem vettek oda, csak egymás között kvarterkáztok?! — füstölögtem magamban, amikor hirtelen, mint a villámcsapás megértettem az igazságot. Eszembe jutott, hogy Horn Gyula a Magyar Köztársaság miniszter- elnöke nem beszél egyetlen nyugati nyélvet sem... ÚJ KELET
