Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

!

1

X

Keresztszemes

S fehér

® méregzöld vagy barna S fehér vagy piros BE fűzöld

sötétzöld \o sárga I piros

A karácsonyi asztal dísze lehet egy „aktuális” mintájú terítő. Ha az idei ünnepre nem is készül el, de a néhány napos pihenő alatt biztos kikapcsolódást jelenthet és a szeretet ünnepének hangulatát megőrizheti, ha keresztszemes öltésekkel díszítjük fel térítőnkét. Az alapanyag mérete tetszés szerinti, színe is variálható. Két mintát ajánlok, ami akár külön-külön, akár felváltva használható. A leszámolható rajzokon minden jel egy keresztöltés, minden négyzet az alapanyag hosszában egy, székében két szálat jelöl. A térítőn körbe két azonos színű keresztöltés- sorral kezdjük a kézimunkát. Valamennyi motívum a zárt keresztöltés sorra kerüljön. A minták között 9-9, a terítő szélétől 14 szem távolságot hagyjunk.

Angyal kukoricacsuhéból

Hozzávalók: kukorica- csuhé, cérna, ragasztó Formáljunk alaposan beáztatott csuhé felső részéből golyót. Ügyeljünk arra, hogy az arcrész szép, egyenletes legyen. Külön darabkából si- m í t s u n k kendőt a fejére, a nyakrésznél szorosan kössük körbe.

V ágj unk három centi m é t e r széles, tíz centiméter hosszú téglalapot, ebből lesz a teste. Hajtsuk össze középen, kicsit gömbölyítsük be az oldalánál is, és csuhéval kössük a nyakára. Várjuk meg míg megszárad, s ekkor ragasszunk neki szárnyat. Célszerű alátenni a felakasztáshoz szükséges cérnát is.

F enyotörtenelem

A fenyő a szeretet ünnepének talán legjellegzetesebbjelképe, már az emberiség őskorában is mágikus jelentőségű volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét: a meleg, a fény visszatértét a földre, a fák kizöldülését, a rontó szellemek eltávozását, az élet újjászületését. Az emberek már régóta borókát, fagyöngyöt, fenyőágakat akasztottak otthonuk mestergerendájára. Már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat — a strenaét — újesztendő napján. Az ősgermánok a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették fenyőágaikat. A fenyőágakat, fákat idővel piros almával, dióval, mogyoróval, tojással — termékenységszimbólumokkal — ékesítették. A fenyőfaállítás jelképe már korán összefonódott az élet, illetve a tudás fájának képzetkörével. Erre utal, hogy a legtöbb német terűlétén a karácsonyfának paradicsom (Paradies) volt a neve. A díszek közül az angyalhaj, a fémgyöngy- és a papírlánc a bibliai kígyót a bűnbeesés idejéből, az alma és a narancs a tudás fájának a gyümölcsét, s egyben a megígért megváltást jeleníti meg.

Az első fenyőállításról 1685-ből, Strasbourgból van emlékünk. Az ünnep estéjén szalagokkal körbefont kis fenyőket helyeztek el a templom előtti téren, a falu kút- ján, s körbetáncolták. Lipcsében 1805-ben, Berlinben 1810-ben már árultak karácsonyfákat. Angliában Viktória királynő férje honosította meg ezt a szokást, Amerikába a német kereskedők révén jutott el.

Hazánkba Bécsből, a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Az első hazai faállítás 1824 táján Brunszvick Teréz, Józséf nádor harmadik feleségének nevéhez fűződik.

Szokások és hiedelmek

Karácsony éjszakája varázslatos időszak, amelynek a népi képzeletben külön legendája van. A téli napfordulónak és az advent várakozásának beteljesedése, a múlt és a jövő találkozása, a földiek és az égiek kozmikus összefonódása sejtelmes, misztikus hangulatot áraszt.

Nem csoda hát, hogy a néphit szerint ez a csodák éjszakája, amikor minden megtörténhet. Az esti harangszóra megnyílik az ég, és az éjféli miséig így is marad. Az állatok, mivel ők melengették a lehelletükkel a kis Jézust, ilyenkor egyszer egy évben beszélni is tudnak. Mária gyermekét éjfélkor fü- rösztötte meg, ezért a kútból, forrásból ekkor merített vizet gyógyító erejűnek tartották, aranyvíznek, aranyosvíznek, az élet vizének nevezték, s ezt fogyasztották az ünnepi étkezéshez. A tűznek még inkább ősi, mágikus jelentősége volt. A legtöbb vidéken ezen az éjszakán nem volt szabad kialudnia. Volt, hol a gazda fatuskót hozott a szobába, melyet felkö- szöntötték, szentelt vízzel, borral meglocsolták, mézzel megkenték, s elégetése után hamuját a gyermekekre és az állatokra szórták, hogy elhárítsa tőlük a bajt, a betegséget. A gyertya lángja, fényessége jelképezi, hogy karácsony éjszakáján új fényesség, Jézus az emberek közé érkezett.

A karácsonyi étkek közül a legtöbb családban nem hiányozhat a hal. Sok hiedelem kapcsolódik hozzá. Ilyen például, hogy aki halat eszik, szerencsés és sikeres lesz, mint ahogy a hal siklik előre a vízben, olyan könnyedén halad előre pályáján. Szokás a megtisztított karácsonyi hal egy pikkelyét a pénztárcába tenni, hogy szerencsét és gazdagságot hozzon a jövőben.

A karácsonyi vacsora kezdetével régebben megvárták, hogy az első csillag feltűnjön az égen. Falun az ünnepi vecsemye kezdetét a gazda három puskalövése jelezte. A szenteste azzal kezdődött, hogy a gondosan kitakarított szobát és az asztalt szalmával hintették be, ami a betlehemi istállót jelképezte. A háziak ezzel arra készültek, hogy ezen az éjszakán az angyalok, sőt, maga a kis Jézus is ott fog megpihenni. A pásztorok csön- gettyű és kolomp rázásával, ostor pattogtatásával vonultak végig a falun, hogy felhívják a figyelmet őseink Betlehembe indulására, valamint a gonosz szellemek elűzésére is ez a módszer szolgált. A megterített asztal ékessége a Luca- búza és a megszentelt gyertyák voltak. A menü többnyire paszulyleves és mákos csík, majd alma, dió és mézbe mártott fokhagyma volt. Az alma a karácsonyi ünnepkörben a Kisded, a mézzel átitatott édességek, a megtestesült Ige jelképe. A ház asszonya vacsora után szénát, szalmát, búzát és kukoricát öntött egy szakajtóba, és lószerszámmal együtt bevitte a tisztaszobába, hogy jövőre a termés bőséges legyen, és az állatok meg ne betegedjenek. Más vidékeken éjfél után ültek csak az asztalhoz, amikor véget ért a szigorú böjt. A székelyeknél ezt hívták Mária vacsorájának, s a gyermekágyban fekvő Szűz Mária keresztelői áldomásának tartották. Húslevest, galuskát, töltött káposztát, kolbászt, kocsonyát, kalácsot és gyümölcsöket táláltak ilyenkor.

A karácsonyi asztal fontos kelléke volt a karácsonyi morzsa. Ezt helyenként valóban a feltálalt kalács, kenyér, mákos tekercs morzsája volt, máshol azonban valamennyi ételből egy-egy kanálnyit kivettek, zacskóba vagy kupacba rakták, és gyógyszerként használták. Sokan az éjszaka — hitük szerint — megjelenő természetfeletti lényeknek tették félre.

Csomagoljunk!

A legszebb, legértékesebb ajándék hatását is elronthatja, ha nem a megfelelő módon „öltöztetve” adjuk át. Itt nemcsak a csomagolásra, hanem magára az ajándékozás gesztusára is gondolok. Nagyobb családokban, főleg, ahol gyerekek is vannak,' az ajándékok a feldíszített karácsonyfa alá kerülnek, s azok együttes bontogatása emeli az ünnep hangulatát. A kíváncsi, fürkésző szemek jobbra-balra tekintgetnek, s várják, lesik a másoknak kiválasztott ajándék hatását. Két ember között a személyes átadás növeli az ajándékozás, az egymásra figyelés értékét. A meglepetés élményét tovább fokozhatjuk, ha elrejtjük a csomagot, s a megtalálás élménye tovább növelheti az örömet. Ne hagyjuk magára a megajándékozottat, élvezzük mi is, ha meglepetésünknek örül, mert talán jobb adni, mint kapni. Ha nem tetszik a kapott ajándék, próbáljunk arra figyelni, hogy akitől kaptuk, szeretetének egy darabját adta vele nekünk, még ha rosszul is választott. A legsértőbb, de minden bizonnyal a leg- bántóbb, ha nem bontják ki a , kapott csomagot. Az ajándékozó „belerejtette” ötletét, érzelmeit, s az ajándékozott nem kíváncsi erre. Minden ajándék értékét növeli, ha igényesen csomagolva kerül a fa alá. Szerencsére a boltokban már ezer színű, mintázatú, minőségű csomagolópapír közül válogathatunk. Díszes bokrétákkal kiegészítve, fenyőággal, apró karácsonyi figurákkal feldíszítve még hangulatosabbá tehetjük. Aki az egyénit, különlegeset kedveli, saját kezűleg is készíthet egyedi tervezésű, páratlan mintázatú csomagolópapírokat. Több módszer is a rendelkezésünkre állhat: a színes vagy fehér papírra nyers krumpliból faragott (csillag, hold, angyal, fenyő) figurákat temperafestékbe mártjuk (esetleg arany vagy ezüst színnel is kombinálva), és tetszőleges sűrűségben a papírra nyomdáz- zuk. Kartonból is kivághatunk hasonló formákat, amelyekről lefestve vagy sprayfestékkel lefújva negatív képet kaphatunk. Az elkészített papírokból tölcsért, szaloncukrot, zacskót formázhatunk, vagy bármilyen otthon talált dobozt bevonhatunk vele. Ne felejtkezzünk el az üdvözlő névkártyákról sem, főleg, ha a csomagok közös fenyőfa alá kerülnek. Ez tartalmazza, hogy kinek szánják, és kitől származik a meglepetés.

— 1000. december 25-é koronázták magyar királlyá Szent Istvánt.-— 1236 karácsonyára ért vissza hazánkba Julianus domonkos szerzetes, miután a Volgamenti Magna Hungáriában (Baskíriában) rátalált a keleti magyarokra.

— 1474 karácsonyán tartotta lakodalmát Hunyadi Mátyás és Aragóniái Beatrix.

— 1585 karácsonyán volt nagy költőnk, Balassi Bálint és Dobó Krisztina esküvője a sárospataki templomban.

—1716. december 24-én kezdte el írni II. Rákóczi Ferenc a franciaországi Grosbois-ban Vallomásait.

— 1844 karácsonyán ismerkedett meg Petőfi Sándor Csapó Etelkával.

— 1848. december 25-én szabadította fel Bem apó Kolozsvárt.

— 1879 karácsonyán készítette el Edison az első használható szénszálas izzólámpát.

— 1898. december 26-án jelentette be a Curie házaspár a rádium felfedezését a francia Akadémián.

— 1907 karácsonyán jelent meg Ady Endre Vér és arany kötete.

— 1926. december 27-én mutatták be Kölnben Bartók Béla A csodálatos mandarin című táncjátékát.

Fáravaló

Hozzávalók: 1 kg cukor, 3 dl víz, 2-3 evőkanál feketekávé, kakaó, csokoládépor, 1-2 citrom vagy narancs, különféle likőraromák. A csomagoláshoz celofán, díszes papír, alufólia, aranyszál.

Egy kilogramm cukorhoz 3 dl vizet adunk és addig főzzük, míg szálasodra nem kezd. (Erről úgy győződhetünk meg, hogy egy vékony drótvéget gyűrű alakúra formálunk és bemártjuk a forró cukorba, majd amikor kivesszük, keresztülfújunk rajta. Ha a cukor ekkor hólyagot ereszt, akkor már megfelelő.) Ezután a masszát áttöltjük egy vízzel kiöblített, nagyobb porcelántálba, vízzel enyhén meglocsoljuk és hideg helyre tesszük. Mikor kihűlt, fakanállal addig keverjük, míg szép hófehér pép lesz belőle.

Annyi részre osztjuk, ahány féle ízű szaloncukrot akarunk készítem. A különféle ízesítőkkel együtt újra felmelegíthetjük. Hideg fémlapra helyezett fenék nélküli formába töltjük. Ha kissé megkocsonyásodik, megnedvesített késsel lesimítjuk és kocka, téglatest vagy négyzetes oszlop alakúra vágjuk. A dermedt masza formázásához már a kezünket is használhatjuk. Mikor a darabok véglegesen megszilárdultak becsomagolhatjuk őket.

Az oldalt összeállította

Hatházi Andrea