Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
UJ KELET Sporl 1996. december 24., kedd 15 „Kicsi” karácsony, nagy karácsony... Csupán percekre maradt őrizetlenül a lakás, a rejtélyes idegen kihasználta a kínálkozó lehetőséget. Dacolva Maryvel, a barátságos vizslával, a nyitott bejárati ajtóhoz somfordáit, majd betette a folyosóra a fenyőfát, mégpedig egy doboz szaloncukor kíséretében. A Kozma család karácsonya ezzel a nem várt, fura, máig titokzatos epizóddal kezdődött... Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet) Ki nem ismerné Baktaló- rántházán Kozma Józsefet és családját? Persze van, akinek a családfő egyszerűen csak „Kicsi"... A becenév alighanem a termetre utal, már a nyíregyházi csapatban is így szólították őt. 1977-ben került a „Szpa- rihoz”, az odaigazolását követően az országos szövetség egyből eltiltotta egy évre, ami az előzmények tudatában várható volt. Kicsi Várpalotára járt középiskolába, ott is futballozott, végzése után pedig elfogadta a nagykanizsai együttes csábító ajánlatát. Ez idő tájt döntöttek úgy a nyíregyházi vezetők, hogy a labdarúgócsapatot a megyéből elszármazott játékosok visszainvitálásával „rakják össze”. Kozmának lakást és munkahelyet ígértek, és noha élt a kanizsai aláírás, erre a javaslatra szintén bólintott. Közben ugyanebben az esztendőben megházasodott Mártával, akivel ma is békében, boldogságban élnek. Szerelmük gyerekkorukba nyúlik vissza, hiszen mindketten .nyírkércsiek, ráadásul sokáig egy utcában laktak. AzNYVSSC-nél 1977- től 1983-ig játszott Kicsi, aki egy évig nejével a S^ayicsavnál dolgozott, utána viszont főállású labdarúgó volt. Tizenhárom esztendővel ezelőtt költöztek Baktára... Jelenlegi lakóhelyük véletlenül éppen a futballpálya közelében van, a Móricz Zsigmond utcában. A két fiú, a 18 éves Attila, illetve a 15 esztendős József (ez így túl hivatalos, hiszen a hozzá közelállók egyszerűen csak Dodinak becézik), hogy-hogy nem, mindketten futballoznak. Attila márciusban Vámospércsen, Dodi szeptemberben az ózdi csapat ellen mutatkozott be a baktai felnőtt (!) együttesben. — Tízéves koromban lettem igazolt játékos, de én nem úgy kezdtem focizni, hogy csakis ezzel a sportággal kötöm össze az életemet — nosztalgiázott Attila. — A hajdúböszörményi vadgazdálkodási szakközépiskola negyedik osztályába járok, nekem ez fontosabb a labdarúgásnál, noha azt is nagyon szeretem... Az iskola miatt csak a pénteki edzésen és a hétvégi bajnokin tudok részt venni. Jövőre végzek Böszörményben, a DATE Mezőgazdaságtudományi Karának vadgazdálkodási üzemmérnök szakára fogok jelentkezni. A baktai erdő közelsége, annak hangulata miatt érdeklődöm a pálya iránt, pmiben ezernyi szépség van. Az öcskös szeptemberben lett középiskolás. Helyben maprogramot. Jól érzem magam a baktai együttesben is, szerencsére befogadtak a „nagy” csapatnál... Az apa, a két nagyfiú „Kicsije” érthetően büszke gyermekeire. Egy éve ő a helyi NB III-as együttes edzője, azóta már mindkét csemetéjének lehetőséget adott bajnoki mérkőzésen. „Természetesen” az is merő véletlen, hogy Kozmáné, Márta asszony a Sport nevű büfében dolgozik. Ezzel együtt végképp sportfamíliának nevezhetők Kozmáék. A három férfi mellett ő az egyetlen nő a családban. Szinte minden meccsét látta az utóbbi időben a csapatnak, még az idegenbeli találkozókra is elkíséri az együttest. Már amikor megismerte férjét (akkor még utcabelijét), tudta, mire számíthat, hogy még „a csapból is fog folyni” a foci. Otthon sem volt ez másképp, testvérei Nyír- kércsen játszottak rendszeresen. Nem éppen csendes szurkoló, ha kell, kiabál, állítása szerint jobban izgul a korláton túl, mint a pályán levő játékosok. Karácsonykor, ahogy szokás, együtt lesz a család. A fát szenteste díszítik fel, utána kerülnek alá az ajándékok. Az asztalra pompás karácsonyi menüt igyekszik varázsolni Márta asszony. — Ilyenkor pulykalevessel nyitunk, ezt követi a tejfölös csirke, illetve a töltött káposzta. Másnap mindez kiegészül sült és rántott húsokkal, pirított krumplival, valamint francia salátával. Szerdán és csütör- tökön Kérésén leszünk, a karácsonyozáson kívül a János- napot is megünnepeljük. Remélem, hogy a hó kitart addig, ez a nagy fehérség hozzátartozik a kellemes hangulathoz. radt, a Vay Adám Gimnázium és Szak- középiskola közbiztonsági osztályába jár. Noha tavasszal felvették Nyíregyházára, a „Vasváriba”... Aztán meggondolta magát, maradt a szülői fészekben. — Ez azt jelentette, hogy továbbra is a baktai csapatban játszhatok — említette Dodi. — Nekem nagyon sokat számít a foci!... Két éve egy tehetségkutatón a megyei válogatottban szerepeltem, és bár az NYSI-től kikaptunk 4-2-re, mindkét gólunkat én szereztem. Akkor figyeltek fel rám a szövetségi vezetők, nem sokkal később kaptam egy meghívót a tatai felmérőre. Címeres mezben voltam már Romániában, Cseh- és Lengyelországban, Svájcban, de eddig még tétmeccsen nem léphettem pályára. Talán majd jövőre, az UEFA-selejtezőin... Ubran- kovics Mihályszövetségi kapitány számít rám, én pedig bizonyítani szeretnék. Februárban lesz egy szintfelmérő, akkor tudjuk csak meg az éves Harminc év a rádiós tájfutók között Megszámlálhatatlan sok érem—mind-mind összegyűjtve, szépen elrendezve egy nyírteleki ház szekrényében. Megannyi feledhetetlen küzdelem, megannyi emlék. Bizony nem könnyű megvonni a Venczel család eredményességének mérlegét. Az elmúlt harminc év során alig volt olyan rádiós tájfutó Európa-, vagy világ- verseny ahonnan vagy Venczel Miklós, vagy a felesége, vagy a fiai érem nélkül tértek haza. Amikor a családfőt kérdezem a múltról, láthatóan zavarba jön.—Egyrészt nem csinálok statisztikákat, másrészt pedig csak előre nézek— hárítja el szelíden az érdeklődésemet. Ne rohanjuk előre, de jó oka van annak, hogy ennyire készül(nek) 1997-re... Venczel Miklóssal és feleségével—leánykori nevén Bartha Ildikóval— a sportolói pályafutásuk kezdetéről, megismerkedésükről, gyermekeikről és a karácsonyvárásról beszélgettünk. Száraz Attila (Új Kelet) — Nem volt tudatos sportágválasztás a rádiós tájfutás — emlékszik vissza pályája elejére a férj. — Az első adókat a nemrégiben elhunyt Székely Imre bácsival én készítettem a megyében, és kíváncsi voltam, egyáltalán mihez kellenek ezek, hogy kell pontosan működniük. Elmentem egy versenyre, megtetszett, és ott ragadtam. Ez 1966- ban volt, harminc éve... — Én 25 éve ismerkedtem meg a rádióstájfutással, korábban iskolai szinten kosárlabdáztam, röplabdáz- tam. Szerettem sportolni, mozogni... — mondja Ildikó. — 1972- től, húsz éven át megszakítás nélkül válogatott voltam. Találkozásukra egyformán emlékeznek. Zeneiskolába járt az egyik rádiós tájfutó lány, akinek Ildikó a barátnője volt. Ő vette rá a rádiós tájfutásra Ildikót. Végül is így ismerték meg egymást... —Hogyan lehetett versenyezni, edzőtáborba járni és két gyereket nevelni? — Nagyon nehéz volt, a nagyszülők segítsége nélkül aligha sikerülhetett volna. Munka mellett kellett úgy szervezni az életünket, hogy minden beleférjen. Soha nem kértük egyik fiútól sem, hogy a nyomdokainkba lépjenek— vallják—7, de végül is a gyerekek pólyás koruk óta szinte minden edzésen ott voltak, ott nőttek fel. Soha nem erőltettük rájuk a sportágat, így azonban valamennyire természetes, hogy a rádióstájfutást választották. Mikinek (21 éves) már van világbajnoki ezüstérme, Gabinak (17) pedig Európa-bajnoki bronzérme. Miki nemrégiben szerelt le a katonaságtól, minden esélye megvan, hogy az idén visszakerüljön a válogatottba. — Mellesleg nem túlzás azt állítani, hogy a családunk számára a sport, a mozgás életforma lett. Imádunk kirándulni, együtt járunk sítáborokba, evezni. Fontos szerepe van a kiegészítő sportoknak a rádióstájfutás mellett — jegyzi meg a két szülő. — Milyen a karácsony Ven- czeléknél? — Változó, volt már arra példa, hogy a karácsonyt síeléssel, külföldön töltöttük, de erről most szó sem lehet, mert minden pénzünket a házunk átalakítására költöttük. így most otthon leszünk - jelentik ki, de egyáltalán nem érezni csalódást hangjukban. — Soha nem állítunk nagy fát — mondja Miklós, Ildikó nevetve jegyzi meg, hogy azért, mert neki az utóbbi időben egyedül kell feldíszíteni, illetve leszednie. — Szép, csinos fánk szokott lenni — teszi hozzá, majd mesélni kezdi, miként zajlik náluk az ajándékozás. — Mindenki kora este elhelyezi az ajándékát kis címkékkel ellátva szép sorban a fa alá. Ma már csak gyertyagyújtás van, az éneklés az idők múlásával elmaradt. Este „gyertyafényes” vacsora van, szépen feldíszített asztalon tálalva. Halászlé, sültek, az éppen futó kedvenc ételek, sütemények közül lehet választani.- Igyekszünk praktikus dolgokkal meglepni egymást, ajándékvásárlásnál döntő szempont, hogy kinek mire van szüksége. Tavaly közös ajándékként CD-lejátszót kapott a család. Ezt sikerült az utolsó pillanatig titokban tartani - így Miklós. - Most sem hagyom magam kifaggatni...- És vajon mit tartogat az új esztendő a sportban Venczelék számára? - tartjuk tiszteletben a családfő kérését, illetve tesszük fel az ilyenkor szokásos utolsó kérdést. A családfő fogalmazza meg először a terveit:- Jövőre világbajnokság lesz Bajorországban, aztán szeretnénk megpályázni az 1998-as világbajnokság rendezését. Elképzelhető, hogy újra szerepet kapok, vállalok a válogatott mellett, élén. Korábban már voltam szövetségi kapitány, úgyhogy tudom, mi vár rám. Továbbra is szeretnék eredményesen dolgozni a nemzetközi szövetség munkabizottságában. - Ha Miki szövetségi kapitány lesz, akkor nekem is segítenem kell az ő munkáját. Valószínűleg én veszem át a nyíregyházi versenyzők felkészítését - teszi hozzá Ildikó. - Úgyhogy lesz mit csinálnunk 1997-ben is - mondják búcsúzóul a munkába, a sportágukba vetett hittel és örömmel.
