Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-20 / 297. szám
6 1996. december 20., péntek Határon túl UJ KELET Tűzlo vágok A kárpátaljai tűzoltók némi iróniával két szakaszra osztják az esztendőt, mégpedig tavaszi—nyári és őszi—téli periódusra. Most épp a második szakaszban járunk. Ennek sajátosságairól, a tűzvédelem helyzetéről esett szó a Megyei Állami Tűzoltóparancsnokság főkapitányával, Vaszil Szkundz alezredessel folytatott beszélgetés során. — A tűzoltóság szempontjából mi jellemzi elsősorban az őszi-téli periódust? — A tavaszi—nyári időszakban, de elsősorban nyáron leginkább a figyelmetlenség, a szabadban történő gondatlan tűzrakás miatt sokasodnak a gondok. Ilyenkor, télvíz idején pedig a hideg elleni védekezés a problémák fő forrása. A különböző, legtöbbször szükségmegoldásként alkalmazott fűtési technikák használata során az emberek gyakran megdöbbentő felelőtlenséggel veszik semmibe a tűzvédelmi szabályokat. Ilyen gondatlanság miatt egy esztendeje négy személy vesztette életét egy tiszakeresztúri gázrobbanás után. A tragédiát egy gázpalackról üzemeltetett Delon- ghi márkájú hősugárzó túlhe- vülése okozta. Figyelmetlenek és felelőtlenek a kárpátaljaiak az elektromos készülékek használatakor is. A lopott árammal való fűtés gyakran okoz tűzesetet. Különlegesen veszélyesek a házilag barkácsolt hősugárzók, konvektorok. Már eddig is többen az életükkel fizettek ezek használata miatt. Ungváron és Munkácson egy-egy házaspár, Kölcsény faluban pedig a helyi gazdaság éjjeliőre halt meg a barkácsolt elektromos hősugárzó okozta tűzben. Szolyván a melegházak egyik alkalmazottja egy gáz- konvektort fabrikált, melyhez a fűtőanyagot egy öntözőtömlő segédletével próbálta eljuttatni. Ma már ő sincs az élők sorában. — Valamennyi kárpátaljai életét megkeserítik a mindennapossá vált áramszünetek. — Az úgynevezett „tervszerű” áramtalanítások valóban sok bajt okoznak. Az elektromos áram nyújtotta kényelem híján nagyon nehéz visszafejlődnünk a gyertyák, gázégők, petróleum- lámpák világába. Sokan nincsenek tisztában azzal, milyen veszélyeket rejtenek magukban ezek a világítóeszközök. Az ungvári járási Kincsesen például petróleum- lámpával világítottak a gyerekszobában. A lámpa egy óvatlan pillanatban felborult, s már kész volt a baj. Tragédiával végződött a gyertyával való világítás Nevickén és Huszton is. S a szomorú példákat még sokáig sorolhatnám. — A tűzesetek száma a kifejlett felvilágosító, megelőzési munkák ellenére sem csökken. így természetesen a tűzoltásban közvetlenül résztvevőkre hárul a legnehezebb feladat. De vajon megfelelően felkészültek-e a kárpátaljai tűzoltók? — Csak a közelmúltban született meg az a törvény, mely végre paragrafusok keretébe foglalja a tűzoltóság feladatkörét. Ilyen törvény korábban nem létezett. Most ennek megfelelően formálódik az egységes állami tűzoltóság. Megyénkben több helyen, így Ungváron, Csapon, Munkácson, Huszton és Té- csőn jöttek létre alakulataink. Elkezdtük a személyi állomány fiatalítását, de sajnos az anyagiak hiánya miatt ezzel be is fejeződtek a reformok. Tűzoltóink felkészültsége különben nem csak a szakmai tudás függvénye. Nagyon sok múlik azon, milyen eszközökkel, műszaki felszereltséggel rendelkeznek a lángokkal szembeszállók. S hogy minálunk ez hogy fest, arról csak annyit mondanék; a megye az elmúlt öt esztendő alatt egyetlen tűzoltóautót kapott. A munkánkban nélkülözhetetlen rádióösszeköttetést pedig réges-rég kiselejtezett adóvevőkkel próbáljuk megoldani. A minisztérium azzal utasítja vissza kéréseinket, hogy találjunk bajainkra helyben megoldást. Élve a törvényadta lehetőséggel, s hallgatva a minisztériumi tanácsra, magunk próbálunk úrrá lenni a problémáinkon. Mivel az államra egyáltalán nem számíthatunk, saját csatornán vettük fel a kapcsolatot a németországi Darmstadt tűzoltóival. A napokban tőlük kaptunk ajándékba száz darab teljes személyi felszerelést, mely ugyan már kissé korszerűtlen, de teljesen jó állapotban lévő, eddig nem is használt eszközökből áll. Elavultságukban is olyan darabok, melyekről a mi tűzoltóink eddig csak álmodni mertek. — A városainkban még úgy-ahogy rendben működnek a tűzoltóalakulatok. Mi a helyzet a végeken, a félreeső településeken? — Minden kommentár nélkül csak annyit, hogy a fél- ezernyi kárpátaljai község tűzvédelmét ma 15 községi tűzoltócsapat kísérli meg megoldani. A legújabb rohamkocsi is elmúlt tízéves Az oldalt írta; Balogh Csaba Fotó: Markovics Mátyás Nyugdíjban a Kárpátok alján János bácsi az életről mesél Ők talán nem fognak éhezni Egy villanás, s máris hunyorgunk a hirtelen támadt sötétben. Megérkezett a mindennapos, keserves életünk átkos részévé vált áramszünet. Ivancsik János bácsi matat a sötétben. Gyufásdoboz akad a kezébe, ser- cen a tűzszerszám. A következő pillanatban halovány gyertyafény töri meg a sűrű homályt. Vendéglátónk helyet foglal, keresi gondolatai gombolyagának fonalvégét. — Tizenöt éve mentem nyugdíjba. A helyi gazdaság főkönyvelője voltam hosszú éveken, sőt évtizedeken át. Nem halmoztam fel magamnak és családomnak javakat. Most meglehetősen szerény körülmények közt élek. Teljesen egyedül. Mióta meghalt a feleségem, mindenben magamra vagyok utalva. Főzök, mosok, takarítok... Kis szünetet tart. A serce- gő gyertya fényében sejtelmes árnyakkal telik meg a szoba, mintha egy leélt élet múltból jövő képei próbálnának megelevenedni. — Nem éppen szívderítő dolog mostanság nyugdíjasnak lenni — folytatja. — Másfél évtizede azért más volt a helyzet. Akkor 135 rubelt kaptam havonta, s nem kellett hónapokat várni, hogy megkapjam. Most szeptember óta tartozik az állam a nyugdíjjal. Akkor futotta abból a pénzből fára, szénre, élelemre. Igaz, túl nagylábon akkor sem éltünk, de félre tudtunk tenni egy kis pénzt, segítettük a gyerekeket. Különben két gyereket neveltünk fel szegény megboldogult feleségemmel. Azóta már ők is nagyszülők. Van négy unokám és két aranyos kis dédunokám. Amikor ellátogatnak Csongorra, megtelik az udvar, a ház élettel. Sajnos ők sem állnak olyan jól anyagilag, hogy sűrűn látogathatnának. A fiam segít ki olykor. Ha nem ő, tűzifát sem tudnék vásárolni. Szénvásárlásra már évek óta gondolni sem merek. Azt sem tudom, menynyibe kerül ma egy tonna szén, hiszen úgysem bírnám kifizetni. Az államtól egyetlen fillér támogatást sem kapok. Valamikor tartottunk jószágot, voltak hízóink, sok baromfink. Ma nincs semmim. Képtelen lennék előteremteni a takarmányravalót. így aztán húst ritkán fogyasztok. Itt, Csongoron nincs hentesüzlet. Csak a gazdák mérnek ki olykor húst a levágott jószágból. Erre sem mindig futja. Nagyon be kell osztani azt a kis nyugdíjat, mert nemcsak kevés a 38 hrivnya (körülbelül 3000 forint), de ráadásul résztelekben, és késve is jön. Ritkán látom a gyerekeket, az unokákat. Nekem lenne időm, hogy meglátogassam őket, ám erre legfeljebb évete két-három alkalommal van módom. Többször sajnos nem megy. A buszjáratok megszűntek. Az egyetlen járatot egy vállalkozó üzemelteti, de az ő árait én nem tudom megfizetni. Egyformán, egyhangúan telnek a napjaim. Beteg vagyok, gyógyszereket kellen szednem. Az orvos rendre felírja őket. Ha lenne pénzem, talán szedném is. Sokan halnak meg a faluban, mert nincs pénzük orvosságra. Én még bírom valahogyan. Jócskán túl a hetvenen az ember már nem sok jóra számíthat... Ellobban a gyertya. Míg a házigazda újat keres, ismét sötétségbe borul minden. — Csak ezek az áramszünetek ne lennének. Ilyenkor borzalmas ^z egyedüllét. Négy óra tájt már sötét van, s nincs se tévé, se rádió. Gyertyafény mellett még olvasni sem lehet. Igaz, csupán a könyvek jöhetnek szóba, mint olvasnivaló. Abban a sokat szidott világban még eljutottak ide a magyar könyvek. Most ezek luxuscikkeknek számítanak, mivel egyáltalán nem lehet magyar nyelvű szépirodalmat kapni. Néhány éve még hét-nyolc lapnak, folyóiratnak voltam az előfizetője. Az idén már a legolcsóbb újságra sem telik. János bácsi sokat mesél még a múltról, a megélt évtizedekről. Sorra veszi falubelijeinek keserveit. Fásult, kedvetlen, állástalan, s ezáltal gyakran korgó gyomrú emberek lakják a falut. Sokakat csak az errefelé hagyománnyal bíró seprűkötés ment meg az éhezéstől. Pislákoló gyertyafény világa mellett botorkálunk le az udvarról. Búcsú kézszorítás a sötétben, miközben arra gondolunk, talán sikerült János bácsinak legalább ezt az egy áramszünetes estjét barátságosabbá tenni. Járhatatlan ukrán utak Ukrajna közútjain a nap minden órájában öt baleset történik. A szerencsétlenségekben átlagban egy ember életét veszti, s hat személy szenved súlyos sérüléseket. A súlyos sérültek közül minden tizedik gyerek, s gyakorlatilag tíz haláleset közül legalább egynek kiskorú az áldozata. Az ukrajnai közleke- désrendészek úgy vélik, hogy a balesetek mintegy 70 százaléka olyan útszakaszokon következik be, amelyek annyira leromlott állapotban vannak, hogy tulajdonképpen alkalmatlanok a járműközlekedésre. Titkos fegyverek Kárpátalján a legszerényebb becslések szerint is több ezres nagyságrendű az illegálisan tartott lőfegyverek száma. A rendőrök naponta fognak el olyan személyeket, akik fegyverviselési engedély nélkül hordanak maguknál vagy őriznek otthonukban valamilyen fegyvert. Az elkobzott arzenál a legszélesebb skálán mozog, hisz gázpisztolytól a vállról indítható rakétáig szinte mindennel találkoztak már, amivel lőni, robbantani, gyilkolni lehet. A Kárpátaljai Megyei Belügyi Főosztály most egy hónapos akciót hirdetett a lakosság számára. Az év végéig minden kárpátaljai beszolgáltathatja illegálisan tartott gázpisztolyát, sörétes és golyós lőfegyverét. Azok számára, akik az akció ideje alatt önként szolgáltatják be fegyverüket, a rendőrség büntetlenséget ígért. • • Öregszik a lakosság A legfrissebb statisztikai felmérések szerint tovább tart a megye lakosságának öregedési folyamata. Pillanatnyilag Kárpátalja közel másfél milliónyi lakosságának 17,2 százaléka túl van már 60. életévén, ami minden ötödik nőre és kilencedik férfira vonatkozik. Egyre több az olyan település, ahol az elhalálozások száma meghaladja a születésekét. Csökken a gyermekvállalási kedv, szaporodnak a gyermektelen vagy egykés családok. Az átlagéletkor pedig fokozatosan lejjebb csúszik. A férfiak ma átlag 58 évig élnek, a nők várható életkorhatára pedig 65 év. Magyarok mindenütt Magyar gazdasági és kulturális napokat rendezett Csernovicban az ungvári magyar főkonzulátus. A rendezvénysorozat a mille- centenárium jegyében ösz- szeállított, nemzetünk történelmét felölelő kiállítással indult. Az Ungváron és Lembergben is nagy sikert aratott anyag csenovici bemutatóját Németh János főkonzul nyitotta meg. A Bukovina legjelentősebb városába érkezett népes magyar küldöttség ismerkedett a városban és környékén élő néhány száz magyar életével, mindennapi gondjaival. A bukovinai maroknyi magyarság most készül megalakítani saját érdekvédelmi szövetségét.