Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-19 / 296. szám
Kézilabda 1996. december 19., csütörtök UJ KELET „Nem tartom kudarcnak a csapat szereplését 9 Rácz Sándor sokkal kötött szerződések bárki számára használhatók a jövőt illetően, és a tb-vel APEH-kel is naprakészek vagyunk. Megfogtuk azzal is a pénzt, hogy kétszemélyes klub lettünk. A tecnikai vezetővel intéztünk mindent. Korábban ezeket a feladatokat többen látták el, és az összköltségük 7 millió forint volt. Ezzel szemben ebben ez évben még másfél millió forintba sem került az irányító apparátus fenntartása! Ez a perspektíva a jövő tervezésénél meggondolandó, főleg ebben a nincstelenségben... „Többre nézik a messziről jött embert” — Köszönet a csapatnak, hogy így, az utolsó pillanatig kitartottak mellettem. Úgy érzem, nem érhet szerehányás azért, mert távozom, hiszen a klubbal nincs semmilyen szerződésem. Elvállalok egy másik nagyon nehéz feladatot, és ezt ne vegye senki cserbenhagyásnak, akkor lenne az. ha kiesőhelyen lenne a csapat. De pillanatnyilag Kisvárda van abban a helyzetben. A kisvárdai felkérést megtiszteltetésnek veszem, bár tisztában vagyok vele, hogy szakmailag nehéz feladat vár rám. Úgy gondolom, hogy Nyíregyháza ezzel nem fog veszíteni. Csupán annyi a megjegyzésen, hogy Nyíregyházán a messziről jött embert mindig többre nézték eddig is, és szerintem ezentúl is. Szorítok a csapatnak, hogy az új edzővel érjék el az áhított középmezőnyt. Hét elején az utolsó őszi mérkőzést is lejátszották a kézilabda NB l-ben, bár a Kárpát-Hús Nyíregyházi KC már egy héttel ezelőtt Szegeden befejezte a bajnokság első felét. Mint ismert, a csapat az utolsó három fordulóban „kemény” ellenfelekkel — Dunaferr, Fotex, Szeged — találkozott. Becsületesen helytálltak a fiúk, de a papírforma érvényesült, mindhárom mérkőzésen vesztesen hagyták el a pályát. Végül a csapat várakozáson alul, a tizedik helyen zárta az őszi szezont. Mint ilyenkor szokás, az edző, Rácz Sándor értékelte a csapat teljesítményét, aki nyáron ismét átvette a csapat irányítását, sőt a klubigazgatói teendőket is ellátta. Bécsi az ősz játékosa Fullajtár András (Új Kelet) — Az előző szezont a csapat egy másik edzővel fejezte be, és úgy gondolom, hogy nem túlzás, ha azt mondom; egy kissé szétesett társaságot vettem át. Az akkori keretből távozott Hellinger József és Belányi Zoltán. Az utóbbit nagyon sajnálom, hogy nem sikerült itt-tartani. Helyükre debrecenből Habuczki Tamást és Kerekes Tamást sikerült leigazolni. Elsődleges feladat volt, hogy ismét egységgé kellett szervezni a fiúkat, emellett létszámban és képességben is elég szolid volt a keret. A jelenlegi tizenhét főből mindössze kilenc játékos van profistátusban, a többiek középiskolások, főiskolások, van egy nappali tagozatos egyetemista és egy tanár, aki munka mellett kézilabdázik. Az így összeállt kerettel korábban kezdtük el a felkészülést, mint a többi csapatok. Utólag azt mondom, hogy jól dolgozott a társaság, fogékonyak voltak a munkára és a felkészülés egyes állomásain az eredmények is jók voltak. Talán magát túl is teljesítette a csapat, amikor a Balaton Kupáról egy vereséggel és három győzelemmel jöttünk haza. A Nyíregyháza Nagydíj már sejtette, hogy visszajött a csapat régi arculata, mert csak kínlódás volt a szereplésünk. Ezután következett a bajnokság, egy elég nehéz sorsolással. Hat hazai meccsünk lett volna, de végül öt lett belőle, mert a sportcsarnok elfoglaltsága miatt az első fordulóban az Elektromossal felcseréltük a pályaválasztói jogot. Az öt hazai találkozó között volt a Veszprém elleni meccs is. Az őszi szezon eleje nagyon nehéznek ígérkezett, míg a közepe mérsékeltebbnek és a végén ismét nagyon erős csapatokkal találkoztunk. Viszont érdekesség, hogy kissé fonákul sikeredett a szereplésünk. Az elején kellemes meglepetésre egészen jó eredményeink voltak. Egy bizonyos ideig a csapat idegenbeli szereplése meggyőzőbb volt, mint bármikor, például pontot hoztunk el Győrből, Szolnokról és nyertünk Székesfehérváron. Aztán ahogy elkezdtük a hazai meccseket, a tatabányai könnyű győzelem után a soron következő blokkban három meghatározó emberünk sérülés miatt nem tudott játszani. Ez szolid játékosállományunkban komoly érvágást jelentett. Ennek lett az eredménye, hogy a csapat megbotlott egy kötelező hazai győzelem küszöbén, a Komló ellen. A folytatásban vitatható, hogy mennyire lett volna kötelező nyernünk Debrecenben. Talán más eséllyel lépünk pályára, ha nincsenek sérültjeink. Az vi— A játékosok a bajnokság folyamán is naprakészen voltak értékelve. A házi gólkirály 71 góllal Bécsi János lett. Utána következik Szer- gyuk 51, Medve 35, Tóvizi 31, Kerekes 28, Kun 27, Habuczki 18 góllal...Olyan kimutatásom is van, hogy ki hibázott a legtöbbet. Ebben 118 eredménytelen kísérlettel Bécsi vezet, őt követi Szergyuk 99, Medve 74, Tóvizi 72, Kun, Habuczki 59-59 és Kerekes 39 sikertelen gólhelyzettel. Ebből kijön egy olyan eredmény, hogy ki hány százalékos támadótevékenységet produkált. Eszerint Kerekesnek 71, Bécsinek 60, Den- ginek 55, Szergyuknak 51, Medvének 47, Kunnak 45, Tóvizinek 43, Déváidnak 34 és Habuczkinak 30 százalékos volt a teljesítménye. Még van egy statisztika, miszerint a sikeres és sikertelen mécsesek után is pontokat kaptak a játékosok. A lejátszott mérkőzéseket és kapott pontszámokat figyelembe véve a legjobb átlag Bécsinél jött ki, így őt lehet tekinteni az ősz játékosának. A további sorrend: Szabó, Szergyuk, Medve, Kun, Habuczki, Kerekes, Tóvizi... Lefaragott milliók — Amikor a nyáron visszajöttem, az elnökségnek az volt az álláspontja, hogy gazdálkodás tekintetében le kell szállni a földre. Meg kell állítani az adósság további halmozását, és amennyit lehet, faragni kell belőle. Nagyon sok adósságot és kifizetetlen számlát rendeztünk, ennek az összértéke mintegy 15 millió forint, de még így is van egy húszmilliós mínusz. A játékoszont tény, hogy a két mécsesén pontot kellett volna szereznünk. Utána nagy fegyverténynek tartom, hogy ugyanaz a sérült és megtépázott csapat hozta az Ózd elleni meccset, akik előtte pár nappal kétvállra fektették az Elektromost. A következő blokk a Nagykanizsa elleni idegenbeli meccsel indult. Nagyon örültünk, hogy ekkorra minden játékos felépült, de a teljesítményük közel sem volt olyan, mint a sérülésük előtt. Úgy gondolom, hogy a nem várt Kanizsa elleni vereségbe mindenki benne volt, játékos, vezető, körülmények és az addig pont nélküli ellenfél is, mert mire velünk kerültek össze, alaposan összeszedték magukat. Következett a Pécs elleni hazai összecsapás, ezt különösebb néhézség nélkül megoldották a fiúk. Ezután jött az a bizonyos három meccs — Dunaferr, Fotex, Szeged —, ahol semmi sanszunk nem volt. A vereségek ellenére például a Dunaferr elleni meccsen megmutatta azt az arcát a csapat, amit a felkészülés időszakában láthattunk. Tartása volt a gárdának, és nem álltunk messze a pontszerzéstől. Tudom, hogy a Fotex elleni hazai mécsesén mindenki várt valamilyen meglepetést. Elmondhatom, hogy tisztességesen felkészültünk ellenük, de az a feldobott állapotú magyar válogatott jött le hozzánk, akik előtte harcolták ki a vb-n való indulás jogát. így utólag a kilenc gólkülönbséget kell magyarázni és nem a vereséget. Utolsó mécsesünk a Szeged ellen volt idegenben. Ekkor már nagyon nehéz volt a csapatot kormányoznom, a körülöttem kialakult háttér és sajtóhadjárat után. Ennek ellenére nehéz feladat elé állítottuk azt a Szegedet, aki az elmúlt bajnokságban Nyíregyházán 14 góllal vert bennünket. Végül egy tisztes vereséget szenvedtünk. Összegezve még egyszer hangsúlyozom, hogy öt hazai mécsesünk volt, közte a Veszprém elleni, és tíz pontunk van. A hazai mérlegünk egyértelműen gyenge, de az idegenbeli teljesítményünkre felfigyelt mindenki. Inkább balszerencsésnek, mint kudarcnak tartom a csapat szereplését. A tavaszi szezonban „egyenesbe” jöhet minden, hiszen nyolc alkalommal játszik hazai pályán a csapat és hozható az erős középmezőny. Megvan az új edző? Amikor kedden este Rácz Sándor lapunknak értékelte a csapat őszi teljesítményét, még nem sejtette, hogy akkora már megállapodtak az utódjával. Ha igaz a hír, akkor mi a magunk részéről őrölünk annak, hogy egy percig sem maradt edző nélkül a csapat. Hiszen az élet, a munka nem állhat meg. A két ünnep között is edzeni kell a fiúknak, mivel január 8- án Magyar Kupa-mérkőzést játszik a csapat, illetve 15-én, a tavaszi forduló első mérkőzésén hazai pályán fogadják az Elektromos gárdáját. Majd azt követően február 2-áig további öt bajnoki mérkőzést is le kell játszaniuk. A hírek szerint az új edző a debreceni Köstner Vilmos. Az viszont tény, hogy szerkesztőségünkbe a mai napig sem jutott el az edzőcseréről szóló közlemény. Ezt azért is furcsáljuk, mert azok az olvasóink, akik nyomon követik a kézilabdáról szóló híradásainkat, tapasztalhatják, hogy igyekszünk „rajta lenni” a sportág körüli eseményeken, és a valóságnak megfelelően, tényszerűen tájékoztatni az Új Kelet olvasóit. Az edzőcsere miatt napi telefonkapcsolatot tartottunk a Klub elnökével, aki mindig is készségesen adott az együttessel kapcsolatosan tájékoztatást, de az új edzőről nem tudott. Ha valóban igaz a hír, akkor nemcsak mi, hanem az Új Keletet olvasó szurkolók érezhetik magukat becsapva... Az oldalt írta és szerkesztette: Fullajtár András Fotók: Racskó Tibor
