Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-19 / 296. szám

UJ KELET Városlátogató 1996. december 19., csütörtök 7 Megállítottunk néhány járókelőt Újfehértó utcáin. A vá­roslakóknak négy kérdést tettünk fel: 1. Mi a vélemé­nye arról, hogy a város nyolcszáz jövedelempótló tá­mogatásban részesülő munkanélkülije közül kétszáz­huszonegyen januártól nem kapnak semmilyen támo­gatást, mert nem tudják igazolni a ledolgozott kilenc­ven napot? 2. Mi a véleménye az város útjairól? 3. Hogyan készül a karácsonyra? 4. Mit vára jövő évtől? Spisak Mihály: 1. —A támogatások megszű­nését nem az a kétszáz munka- nélküli fogja megsínyleni, ha­nem tíz-tizenkét kocsma. Aki­nek esze van, az felvette a mun­kát, és igyekezett jelentkezni a hivatalban, hogy minél előbb le- töltse a kötelező munkaidőt. Az önkormányzat mindenkinek ajánlott munkát, tudomásom szerint a közmunka elvégzésé­hez alig tudtak néhány embert szerezni. Biztos nem tudnék ket­tőt rávenni a kétszázból, hogy jöjjön napszámba dolgozni. Csodálkoznak azon, hogy Újfe- hértóra ukránok és románok köl­töztek, és meg tudnak élni. Ok válogatás nélkül dolgoznak, bár­mit elvállalnak, míg az őslako­sok egy része a kocsmában ül. A családok szegényednek, a kocsmák meg virágoznak. Köz­vetlenül egymás szomszédságá­ban is jövedelmezőek. 2. Amerre én járok, elfogad­hatók az utak. A Zrínyi utcán viszont vannak göröngyös ré­szek és esős időben megáll a víz. Arra még zetorral sem ér­demes menni, mert félő, hogy az ember a kátyúban reked. 3. A karácsonyra a szokásos sertésvágással és ajándékvásár­lással készülünk. Az elmúlt hé­ten Nyíregyházán jártam, de leg­nagyobb sajnálatomra sok min­dent nem tudtam megvenni. Bár megfizettem volna, nem kaptan olyan dolgokat, amiket szívesen ajándékoznék szeretteimnek. 4. Nem sok jót várok a jövő évtől. A rádióból és az újságok­ból már értesültünk a megszorí­tásokról, áremelkedések és továb­bi infláció várható. Törvényes keretek között már lehetetlen megélni. Gyakran elkeseredek és azon gondolkodom, hogy med­dig tartható fent ez az állapot? Szabó Lajosné: 1. — A munkahelyemen, a középiskola konyháján éppen erről beszélgettünk. Szeren­csére a családban nincs senki munka nélkül, mindannyian dolgozunk. Az emberek szé­gyellik elvállalni a közmunkát, mert kinevetik őket. Én sem szívesen takarítanék, ha el­veszteném az állásomat. Úgy vélem — bár nem ismerem pontosan a körülményeket — senki sem maradhat támoga­tás nélkül. Bennünket, sza­bolcsiakat elnyomnak, a kor­mány sem figyel ránk. Már megszoktuk, hogy a jó intéz­kedések hatása Budapest ha­táránál véget ér. 2. — Biciklivel járok dol­gozni, s meg kell hagyni, né­hol elég veszélyes, nagyon fi­gyelnem kell, hogy a gödrö­ket ki tudjam kerülni. Termé­szetesen néhány éve még rosszabb volt a helyzet, több volt a földes útszakasz. Sze­rencsére, amerre a földünk van, kövezett az út, így köny- nyen közlekedünk akkor is, amikor a határba megyünk. Egyébként az útjavítást a Nagy Istvánné: 1. — Én is munkanélküli va­gyok. Elváltam, egyedül neve­lem a három gyermekemet. Né­gyen élünk tizenkétezer forint­ból. Senkit nem érdekel, hogyan osztjuk be ezt a kevés pénzt. 2. — A „sáros” utcában la­kom. Én még csak-csak ki tu­dok jutni az utcára, de van, ahol a kaput szinte betemeti a sár. 3. — Karácsony? Nekem nincs ünnep. Miből? Ajándékot már évek óta nem kaptam. 4. — Már nem várok sem­mit sem. jövedelempótlósokkal elvé­geztethetné az önkormányzat. 3. — Szegényesen ünnepe­lünk. Ajándékokat veszünk, de olyan dolgokat, amelyekre egyébként is szükség van, s ki­csit hamarabb átadjuk egy­másnak. Egyszerű ételeket fő­zök, hasalját töltök és halat ké­szítek. Karácsonyfánk is lesz, mint minden évben. 4. — Félek az 1997-es évtől. El vagyok keseredve. Nem szá­mítok kedvező dolgokra. Ab­ban reménykedem, hogy mun­kánk továbbra is lesz, s akkor nagy baj nem lehet. Az újfehértói utak állapo­ta sok helyen kétségbeej­tő. Mély kátyúk és gödrök szabdalják fel a kövezetei, több helyen viszont még egyszerű földúton lehet közlekedni. A városi önkor­mányzat ez évi költségve­tésében három és félmillió forintot különítettek el út­építésre. A minimális négy­száz forint helyett ötszáz forintra emelték a gépjár­műadót, s a százforintos különbözetből rakták össze a több mint hárommillió forintot. A polgármesteri hivatal pályázatot hirde­tett, miszerint ha a lakosság vállalja az utcákban az út­építés kezdő munkálatait, akkor az önkormányzat a kövezet megvásárlását és elszállítását magára vállal­ja. Körülbelül tíz utca la­kossága elvégzi a munkát, s az ezzel járó nyolc-tízezer forintot befizeti. A Zrínyi utcában lakók sajnos nem tudták vállalni az anyagi megterhelést. A képen is jól f*—r látható, hogy a sáros térség megnehezíti a közlekedést. A jövő évben minden bi­„Megmaradnak az emberi kapcsolatok” Verseny a tanulókért Tíz éve él Újfehértón a város középiskolájának korábban megbízott, janurától pedig ki­nevezett igazgatója, Nagyné Filimon Csilla. Első munkahe­lye a Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakközép- iskola. — Tiszabezdéden nevelked­tem — mondja magáról a fia­tal igazgatónő. — A nyíregy­házi Zrínyi Ilona Gimnázium­ban tanultam, majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar—orosz szakára jártam. A városban kezdtem dolgozni, közben egyetemi diplomát sze­reztem. — Tudomásom szerint nem csak a munkahelye köti Újfe- hértóhoz... — Szeretem ezt a várost. Kis faluban nőttem fel, nekem ide­genek a nagyvárosok. Itt még élnek és megmaradnak az em­beri kapcsolatok. Jobban ked­velem a falusi életformát, a nyugalmat, és nem szeretem a tömeget. Az iskolába kétszáz- hatvan diák jár. Nem sok, így személyesen ismerek minden gyereket, még akkor is, ha nem tanítom. — Mint fiatal vezető, bizo­nyára sok tervvel, elképzeléssel készül a következő évekre. — Sok munkát ad számunk­ra a Nemzeti Alaptanterv, hi­szen minden intézménynek el kell készítenie a pedagógiai programját. Kollégáimmal je­lenleg is ezen dolgozunk. Saj­nos tanulóink létszáma évről évre csökken, hiszen jóval ke­vesebben vannak a mai tizené­vesek, mint korábban. Az isko­lák versengenek egymással a diákok „megszerzéséért”, s eb­ben a mezőnyben számunkra is kemény kihívások jelentkez­nek. Lépést kell tartanunk a modem világ követelményei­vel. Szeretnénk nyelvi labort berendezni, és emelni a nyelvi képzés színvonalát. Jó lenne, ha diákjainkat fel tudnánk készí­teni a középfokú nyelvvizsgá­ra. Fejleszteni kívánjuk a szá­mítógépparkunkat, és szándé­kunkban áll bekapcsolódni az Internetbe. A szakmai tárgyak tanításához a varrodai műhely évről évre történő folyamatos fejlesztése elkerülhetetlen. — Hogyan szereznek fedeze­tet a tervek kivitelezéséhez? — Az iskola már jó ideje modernizálásra szorul. A pol­gármesteri hivataltól ígéretet kaptunk arra, hogy az intéz­ményt számítógépekkel szere­lik fel. A középiskola fejlesz­tése a város egyik legfontosabb feladata. Olyan szakmát okta­tunk, amelynek minden csínját- bínját elsajátítják a tanulók. Ha kikerülnek innen, akár önálló vállalkozásba is kezdhetnek, hiszen képesek bármit megter­vezni, kiszabni és megvarrni. — Hogyan viseli a családja, hogy a magasabb beosztás mi­attjóval több időt kell dolgoznia? — Valóban, az igazgatói munka egész embert kíván. Nagyon kevés a szabadidőm és sokkal több mindent kell elvé­geznem, mint régen. Olvasni nagyon szeretek, sajnos erre alig van már módom. Örülök, ha a hatéves kislányommal tölt- hetem kevéske időmet. Újfehértó Karácsonyi program A karácsony egyházi ün­nep. Nemcsak testileg, de lelkileg is felkészül Jézus születésének évfordulójára minden érző, hívő ember. A görög katolikus temp­lomban december 24-én este tizenegy órakor kezdődik a szertartás. Karácsony első napján, szerdán fél héttől és fél tíztől ünnepi liturgiát tar­tanak. Nyolc órától diákmi­se, három órától nagy vecser- nye, négy órától szent litur­gia lesz a mályvás kertben. Karácsony második napján, csütörtökön, és harmadik napján, pénteken a szertar­tások ugyanebben az időben kezdődnek. A hittanos gye­rekek betlehemes játékkal készülnek az ünnepekre. A római katolikus temp­lomban december 24-én, kedden este fél hatkor pász­torjáték kezdődik, hat órá­tól ünnepi szentmise. De­cember 25-én és 26-án reg­gel nyolc órától és fél tíztől ünnepi szentmise lesz. Szer­da délután két órától óvo­dások pásztorjátékot mu­tatnak be, csütörtök délután a beteg gyermekek karácso­nyi ünnepségére kerül sor. A református gyülekezet a karácsony előtti héten bűnbánatot tartanak reggel nyolctól és negyed öttől. Szentestén város szélén lévő imaházban negyed négy­kor, a templomban három­negyed ötkor tartanak is­tentiszteletet. Az ünnep első napján istentisztelet és úr­vacsoraosztás lesz az ima­házban délelőtt háromne­gyed kilenckor, a templom­ban pedig fél tizenegykor és délután háromkor. Az oldalt írta: Kozma Ibolya A felvételeket Csonka Róbert készítette Rettegett a fellépéstől A vers és én Ma már senki sem gondolná, hogy Szupkai Anita félt kiállni közönség elé. Rendszeres részt­vevője a megyei szavalóverse­nyeknek és gyakran fellép az iskolai ünnepségeken. — Általános iskolás korom­ban nem mertem szerepelni — mondja magáról a középiskolás Anita. — Talán a nyolc év alatt egyetlen alkalommal mondtam verset egy ünnepségen. A köte­lező költemények megtanulásá­ra azonban mindig odafigyeltem, és szinte észrevétlenül tanultam meg azokat a sorokat, amelyek osztálytársaimnak nehezebben ment a fejükbe. A verseket már akkor is szerettem. Az újfehértói gimnázium első osztályában az osztályfőnökünk, Aknay And­rásáé felmérést végzett, hogy ki alkalmas versmondásra. A han­gom és az előadásmódom meg­tetszett, s a millencentenárium alkalmával rendezett versmon­dóversenyre engem javasolt. Első szavalatom alkalmával re­megett a lábam, de szerencsére a hangomon nem lehetett érezni, mennyire ideges vagyok. Meg­nyertem a versenyt, első lettem. Nem sokkal később a városban rendezett szavalóversenyen pe­dig második. A közelmúltban a megyei Áprily Lajos-versmon- dóversenyen az első négy helye­zett között végeztem, az Arany János-balladómondó-versenyen pedig harmadikként emeltek ki. Sajnos csak az első két helyezett jutott tovább. Sokat gyakorol­tam, a tanáraim és az osztálytár­saim is örültek. Osztályfőnöki órákon gyakran szavaltam, és a barátnőim jóindulatúan elmond­ták, mi az, amin változtatnom kellene. Kicsit csalódott vagyok a harmadik hely miatt, ugyanis nagyon sokat készültem. Sok időt elvett tőlem a vers tanulása és az előadásmód csiszolása. Az Arany-balladák nagyon hosszú­ak, s ezúttal hármat kellett sza­valnom. Emiatt kicsit lemarad­tam a tananyaggal, amit utólag nehéz pótolni. Év vége felé sok a tanulnivaló, a dolgozatok és a számonkérések nem érhetnek készületlenül. Nagyon szeretem a verseket, a kedvencem Arany János, Pe­tőfi Sándor és József Attila. Ko­rábban egészségügyi pályát akar­tam választani, de most már nem tudom mi lesz belőlem. Úgy gon­dolom, a sorsomat mindenkép­pen meg fogja határozni, hogy verset mondok. Jó érzés szaval­ni. Csodálatos, amikor a közön­ség rám figyel és hallgat minden szót, amit mondok és átveszi azt a hangulatot, amit a vers és én csakis együtt adhatunk. zonnyal jut pénz arra is, hogy lakossági segítség nél­kül építsenek utakat.

Next

/
Thumbnails
Contents