Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-13 / 291. szám

1996. december 13., péntek Megyénk életéből Ünnepi lélekkel A család szó milyen értékes, fontos az ember számára. Je­lentése az összetartozás, a felelősség érzése, a szeretet csa­ládtagjaink iránt. A családok is sokfélék, mint ahogy mi, em­berek is különbözünk egymástól. A családi összetartozás mi­lyenségét az mutatja meg a legjobban, hogy milyen családi közösségben nőtt fel a gyermekünk, milyen volt a kapcsolat szülő—gyermek között, laza vagy erős, mint az acél. A csa­ládban a gyermek látja, hallja és megtanulja szokásainkat, a jelleme kezd kiforrni, mint a jó bor, olyan emberré válik, ami­lyet felnőve mintaként a szülői házban látott. Óvjuk a családi békét, sokat és tiszta szeretetet adjunk gyerekeinknek, mert az igaz szeretetnek hatalmas az összetartó ereje. Közeledik a karácsony, a családok legnagyobb ünnepe, ilyenkor kedvesebbek, figyelmesebbek, jobbak, szeretetet adók és szeretetre méltóbbak vagyunk. A karácsony előtti hetek izgalomban telnek el, sikerül-e beszerezni ajándékain­kat szeretteinknek. Vannak, akik belefáradnak és túlkölte­keznek, vannak, akik nyugodtan csak jelképes ajándékokat adnak családtagjaiknak. Az ajándék nagysága, milyensége változó, az attól függ, kinek milyen az anyagi helyzete. De az ajándék nagysága ne billentse ki az igazi értéket, ami kará­csonykor a szeretet ünnepének a valódi értéke. Az emberek egymás iránti tisztelete, megbecsülése, az egymásra figyelé­se, az adventi hetekben a lelkek, testek felfrissülése, megerő­södése legyen a fontos. A szeretet ünnepének a napjai különböznek az év többi napjaitól, a családok a hagyományokat, szokásokat évről évre megtartják. A szülők hazavárják gyerekeiket, bármilyen messze is élnek, vagy a gyerekeik hívják szüleiket, hogy a karácsonyi hangulatban együtt örüljenek, ünnepeljenek, mert az ünnepek minden évben megújulnak. Megújul azáltal, hogy otthonunkat ünneplőbe öltöztetjük, a hagyományosak mel­lett friss ízekkel gazdagítjuk ételeinket. Az est fénypontja, központja a fenyőfa, melynek illata sem­mihez sem fogható, az ajándékok átadása, amit nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is örömmel fogadnak. A szeretetnek egyik legszebb példája az adakozás, a másik ember megse­gítése. Mi, magyarok itt, Európa szívében talán a legsegí­tőbb, emberszeretőbb nép vagyunk. Most, hogy közeledik a karácsony, ezt a jó tulajdonságunkat kamatoztathatjuk. Olyan sok a szegény elesett, akiknek nem ajándékra, de még ünnepi ebédre is alig telik. Adjunk csendben, szeretettel, szótlanul, mert a jó cselekedeteinkkel nemcsak másokat, hanem magun­kat is megajándékozzuk. Harsányi Istvánná Rakamaz, Ady u. Ha Fókuszban a könyvtár Letter György (Új Kelet) _ A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) az idén kiemelt támo­gatásban részesítette a könyv­tári területet. Az NKA Könyv­tári Szakmai Kollégiuma az évi rendes pályázatra kiosz­tott 39 millió forint mellett további 150 millió forintot ítélhetett oda, ezen felül az előirányzott összeget kétmil­lióval saját keretéből is ki­egészítette. A beérkezett 474 pályázat közül 345 kapott támogatást. Az intézmények működésére nem adtak pénzt, a szakmai kezdeményezések megvaló­sításait segítették. A legtöb­bet — 69 millió forintot — a könyvtári ellátórendszerek kialakítását célzó pályázatok kapták. Ezzel azt kívánták elősegíteni, hogy a kisebb te­lepülések önállóan életképte­len könyvtárai csatlakozza­nak egy-egy nagyobb, általá­ban városi könyvtár által mű­ködtetett ellátó rendszerhez. Harminckétmillió forinttal támogatták az egyetemi és főiskolai hallgatók igényeit is kiszolgáló megyei és városi könyvtárakat. A Móricz Zsigmond Me­gyei és Városi Könyvtár igaz­gatóhelyettesét, dr. Varga Józsefnél kérdeztük az NKA Szakmai kollégiuma által meghirdetett megyei pályá­zati eredményekről. — A könyvtári ellátórend­szerek megerősítése és kiala­kítása kategóriában a Móricz Zsigmond Megyei és Várpsi Könyvtár két és fél millió fo­rintot, a vásárosnaményi vá­rosi könyvtár pedig 250 ezer forintot nyert a pályázaton. A közművelődési könyvtárak az egyetemi és főiskolai hall­gatókért kategóriában a me­gyei könyvtár 1 millió forin­tot, a nyírbátori városi könyvtár 250 ezer forintot, s ugyancsak ennyit kapott a kisvárdai városi könyvtár is. Telekommunikációs kapcso­latok megteremtésére a kö­vetkező városi könyvtárak részesültek egyenként 200 ezer forintos támogatásban: a fehérgyarmati, az ibrányi, a kisvárdai, a mátészalkai, a nyírbátori, a tiszalöki, a vásá­rosnaményi, valamint a bal- sai, a gávavencsellői, a gem- zsei, a nyírmadai és a raka- mazi. A társadalom könyvtár­képének megváltoztatása pá­lyázaton a megyei könyvtár 300 ezer forintot érdemelt ki. Ebben a fordulóban a megye könyvtárai, nagy örömünk­re, összesen 6 millió 900 ezer forint támogatásban része­sültek. Az egyéb pályázatokon a Nemzetiségi Kisebbségi Ala­pítványtól a megyei könyv­tár 80 ezer forint pályázati pénzt kapott az örmény gyűjtemény kialakítására, s ugyancsak e célra 100 ezer forint érkezett a Nemzeti Kulturális Alaptól. A köz- gazdasági kultúra fejleszté­séért, terjesztéséért a megyei intézményt 300 ezer forint­tal segítette a Budapest Bank is. A pályázatokon elnyert összegek nagy segítséget je­lentenek a könyvtárak auto­matizálásában és a megyei könyvtári informatikai prog­ram megvalósításában. Meg kell említenem, hogy felmérés készül a megye ön- kormányzati közművelődési könyvtárainak helyzetéről. A megyei könyvtár a működési feltételekre, a könyvtárosok­ra, a dokumentumállomány összetételére, a szolgáltatá­sokra, a kapcsolatrendszerre vonatkozó kérdőíveket a köz­ségi könyvtáraknak meg­küldte. E kérdőívek értékelé­se az első lépcsője lesz egy több évre tervezett program­nak, melynek célja valós, minden könyvtártípusra ki­terjedő megyei helyzetkép felvázolása. Jeles napok „Luca, Luca, kitty-kotty...” Az adventi koszorún két nap múlva meggyújtjuk a harmadik gyertyát, s már nagyon közel a legmeghit- tebb, legszentebb családi ünnepünk, a karácsony. A rövid nappalok ködbe, hószltálásba bújnak, az éjsza­kák didergetően hosszúak és feketék. Azt mondják a régiek, hogy ez az időszak a bűbájé, ezért min­denféle jóslásra, babonás praktikára kiváló. 13-án a Lucák ünnepelnek, névnapjukhoz számtalan jósló, látó ügyeskedés kapcsolódik. Szent Luca, a II. szá­zad végén élt szűz vértanú napja a Gergely-féle nap­tárreform előtt a téli napforduló kezdőpontja, egyben az esztendő legrövidebb napja volt. Tóth M. Ildikó^ Neve a latin Lucius („pir­kadatkor, hajnalhasadáskor született”) női párja; jelen­tése a luxra (fényre) utaló Világosság, ami az ember fény utáni ősi vágyakozását fejezi ki. Olyan nagy figyel­met szentelt a népi hagyo­mány Lucának, hogy a nap előírásait be nem tartó asszo­nyokra fura, napjainkban már megmosolyogtató, de akkoriban nagyon is komo­lyan vett büntetéseket mért. Ha az asszony a tilalom el­lenére betoppant valahová látogatni, bemázolták az or­rát a tyúkok potyadékával, hogy el ne vigye magával a szárnyasok hasznát. A tyú­kokat ugyanis ekkor a hátsó fertályuk megpiszkálásával ösztökélték a bőséges tojás­termésre: a gonosz erők el­len óljukat bekenték a védő erejű fokhagymával, és varrni sem szabadott, mert azzal bevarrták volna a tyúk tojókáját. Hitték azt is, hogy ha Luca nap asszony láto­gatja meg a házat, minden szerszám fanyele kiszárad, tehát lepisiltették vele a nagy­fejszét. A molnár meg egyenest beledobta szegény fehémépet a zsilip vizébe, ha a malomba mert menni. Jobb volt tehát, ha otthon ült, ám kizárólag bon­tó, fosztó munkával foglalatos­kodott, hiszen az újonnan el­kezdett dolgot a világ végez­téig sem fejezte volna be; és nem nyúlt lisztbe, hogy elke­rülje az orbánc; nem sütött ke­nyeret, sőt tüzet sem gyújtott, mert az a láng mindent kővé dermesztett volna. E meglehetősen különös dolgok egy igen egyszerű me­sében gyökereznek: Luca, akit kísérteties nőalaknak is kép­zeltek, állítólag megbüntette azokat, akik a tiltása ellenére mosni, szőni, dagasztani mer­nek a rá emlékezés helyett. De ha még tovább ereszkedünk le az idő kútjába, akkor rálelünk arra a vallásos dogmával át­szőtt hiedelemre, hogy az asszonyok csábulnak legin­kább az ördög szolgáivá, és ezen a napon a boszorkányok feje, a „lucaboszorkány” meg; követeli tőlük az ünneplést. Ő maga éjfélkor, a keresztúton szentelt krétával, mogyoróbo­korról nyesett vesszővel hú­zott körből állítólag meg­leshető volt. Erre csak a na­gyon bátrak vállalkoztak, a többiek viszont szorgalmasan használták az ördögűzőnek nevezett fokhagymát: keresz­tet rajzoltak vele az istállóra, vacsorára ették, éjjelre a pár­nájuk alá tették. A lucatizenkettednek neve­zett boszorkányjáró időszak (Luca-naptól a karácsonyi éj­féli miséig) szolgált azoknak az eszközöknek az elkészítése is, amelyek segítettek meglát­ni a gonoszokat. A szabály sze­rint kilencféle (leginkább kör­te-, som-, boróka-, jávor-, jegenyefenyő-, rózsa-, cser-, akác és kökény) fából kellett mindennap kis időt-dolgozgat­va rajta, kifaragni a Luca-szé- ket, aminek az ékei bükkből voltak. Azt mondják, hogy aki erre ráállt a karácsonyi éjféli misén a templomban, meglátta a falubeli boszorkányokat, mert azok üyenkor nem tudták elfeledni a szarvukat. Aztán iszkolhatott is haza, különben széttépték volna a gonosz lel­kek, miközben üdvös volt má­kot hintenie maga köré, amit a boszorkányoknak kötelesség­ből fel kellett szedniük. Ha ép­ségben megúszta a boszor­kánynézést, otthon még a má­gikus széket is tűzre kellett vet­nie, mert csak úgy menekült meg teljesen a bosszújuktól. De nem csak ilyen furmá­nyos babonák fűződtek ehhez az egyértelműen női ünnep­hez, hanem kedves jósló szo­kások is. Termékenységva­rázslás volt, amikor egy cse­rében búzát vetettek el, a ke­mence mellé tették, naponta locsolták. Ha kizöldült kará­csonyra, akkor jó termést vár­tak, s ha a beleállított gyertya fénye nem szűrődött ki a kö­vér szálak közül, akkor bő­ségest is. Ezt a hajtatott búzát a karácsonyi miséig az aszta­lon tartották, a pappal meg­szenteltették a templomban, otthon pedig megetették az állatokkal, illetve a karácsonyi asztalt, a betlehemet díszítet­ték vele. Miután Luca napja és a karácsony között még épp 12 nap van, a hagymakalendáriu­mot is ekkor készítették el. Egyébként úgy tartották, hogy ez a tizenkét nap sorban meg­mutatja, milyen lesz az új esztendő hónapjainak időjárás. A hajadonok férjet jósoltat­tak Lucával: úgynevezett luca- pogácsát sütöttek, tollat szúr­tak bele és mindegyiknek fér­finevet adtak. Amelyikben épen maradt a toll, az súgta meg a lány jövendőbelije nevét, ám ha mindegyik elégett a kemen­ce nagy melegében, akkor a lány farsangkor nem ment férj­hez. Szokás volt az alakosko­dás is: a fehér ruhába bújt ál- Lucák szitát tettek a fejükre vagy az arcuk elé, és megszé­gyenítették a lustákat. A Du­nántúlon a „kotyolás” divato­zott: a fiúk meglátogatták a lá­nyos házakat, és rigmusok kí­séretében kolbászt, szalonnát, bort kértek. Ilyen kotyoló volt a következő: „Luca, Luca, Kitty-Kotty! Tiktyok, lúdgyok, jó ülősek legyenek!...” vagy: „Ha nem adnak szalonnát, le­vágom a gerendát”. Tizennegyedikén Szent Nikázius, az V. században élt vértanú érsek ünnepe ismert féregűző nap volt. A házak küszöbére vagy a szent ne­vét írták, vagy a „Nikázius karaballa nincs itthon” mon­dókát, ami a hit szerint az egereket, férgeket mágikus erővel tartotta vissza a por­tától. A jeles napok legjele- sebbike azonban a kará­csony előtt Tamás nevenapja volt december 21-én. Ez a téli napforduló ideje, a tél kezdete a mi félgömbünkön. A pogány napimádók este hatalmas tüzet gyújtottak, és 22-én pirkadatkor örömuj­jongással, fohásszal fogad­ták a felkelő Napot, mert mostantól lassanként hosz- szabbodnak a nappalok, a fény legyőzi a sötétség erőit. Csupán a kereszténység el­terjedése kapcsolta össze Hitetlen Tamás alakjával, akit a nép Disznóölőnek is hívott, mert nem avasodik meg az ekkor levágott állat szalonná­ja; egyébként is ez az időszak a disznóvágásoké, amit sok helyütt maskarázással, kán- tálással kapcsoltak össze. Ál­lítólag a Tamás-napi háj többféle betegséget gyógyít (innen a mondás is: mintha hájjal kenegetnék). A szent apostol sem maradhat ki a férjjóslásból, mert éjszakáján a lányok megálmodhatják, ki lesz a jövendőbelijük. Ha pe­dig este kimennek a kerítés­hez és megrázzák a vállukkal, ahonnan először hallik ku­tyaugatás, arról jön majd a várva várt kérő. ÚJ KELET Naményi kiskarácsony Új Kelet-információ Karácsonyi ünnepséget szervez a Vásárosnamé­nyi Ipari, Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakmun­kásképző-, Szakközép- és Szakiskola december 1 fi­án, hétfőn az intézmény falai között. Az iskola Gasztronómi­ai Társasága kóstolóval egybekötött ünnepi mű­sort állított össze a kiska­rácsony—nagykarácsony jegyében. A városi Mozi utcai óvodások énekkel, versekkel és dalocskák­kal, a nagydobosi gyer­mekváros kis lakói ünne­pi műsorral készülnek a szeretet ünnepére. Az in­tézmény gazdaasszonyai karácsonyi köszöntővel és hidegtálas uzsonnával várják a rendezvényen részt vevő szülőket. Fenyőünnep Nyírbátorban Új Kelet-információ Fenyőünnepséget tart Nyírbátorban a Mozgás- korlátozottak Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének helyi cso­portszervezete. A karácso­nyi megemlékezésnek de­cember 14-én délelőtt ki­lenc órától a Szentvér ut­cai központ ad otthont. A nyírbátori helyi csoport csakúgy, mint a Nyíregy­háza, Körte utca 19. szám alatti megyei központ ér­tesíti a sorstársakat, hogy december 14. és február 14. között az ügyfélfoga­dás mindkét helyen szüne­tel. A gávavencsellői helyi csoport szintén karácsony előtti ünnepséget rendez a tagtársaknak. Az ünnepsé­get december 21-én tartják meg a gávavencsellői mű­velődési házban. A Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete ezúton hívja meg a Nyíregyházán és vonzáskörzetében élő mozgássérülteket a de­cember 13-án, pénteken délután három órától meg­rendezendő fenyőünne­pélyre. A rendezvényt a START-konyhán (a régi KEMÉV-konyha, a Vörös­marty téren) tartják meg. Fórum Máriapócson Új Kelet-információ Önkormányzati fórumot tartanak december 14-én (szombaton) déli tizenkét órakor Máriapócson, a pol­gármesteri hivatal tanácsko­zótermében. Az esemény díszvendége dr. Baja Fe­renc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter lesz, aki tájékoztatást ad az önkormányzatok jövő évi fejlesztési lehetőségeiről. A fórumot követően, délután két órakor ünnepélyes kül­sőségek között avatják fel Pócspetriben a megújult Kossuth I ajos utcát. A megújult megyei Is városi könyvtárbelső Fotó: Bozsó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents