Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-11 / 289. szám
6 1996. december 11., szerda Riport UJ KELET A Beethoven-múzeum Becses sarok a kiállítóteremben Koncert a kastélyban és a szabadtéri színpadon ajándékozom” A gyermekkerttől az óvodamúzeumig vásáriak meghívását, immár nyugdíjasként lakóhelyet változtatott. — Az élet adatott, hogy teremts! — idézi fel a kezdeteket. — Elkezdtem szervezni ezt a múzeumot és 16 évi kereséskutatás, rendszerező munka után én ezt most a magyar nemzetemnek ajándékozom. Itt teszem ezt Martonvásáron, ahol rendkívüli boldogsággal tölt el, hogy ebben a kastélyban együtt lehetek az óvodaügy nagyasszonyával, Bnmszvik Teréz- zel, akinek a neveltetése ugyan német volt, és mégis, ő nyitotta meg Budán 1828-ban az első magyar gyermekkertet. Kiállítási séta következik, körbejárjuk a kis termeket. Szinte minden tárgynak megvan a maga meséje, története. Az egyiket a szemétből halászta ki, egy porcelánedényt óvatosan megragasztgaíott, a babákat nyugdíjasok teadélutánjain a Sodrás utcában egy 1879-ben keltezett kisdednevelői oklevélhez, amely páratlan értékű. Különlegesek a magánóvodákból származó Thonet kisbútorok, egyedi az 1930-as képes kirakó. Megvannak a Frőbel-féle személyiségfejlesztő eszközök, egy fáskamrában találta kidobva. Hozzájutott a Afonfeííorí-eszközsorozathoz is, melynek lényege: az összes érzékszervet felhasználva az értelmet fejleszti úgy, hogy a gyermek nem veszi azt észre — nem tanul, hanem játszik, és közben gyarapszik a tudása. Ritkaságnak számít a hetvenéves „angyalruha”, a százéves „mángurló” vagy az óvónők egykori egyenruhája. Egyik büszkeségük Hugo Kempter zsánerképfestőnek az óvodai nevelésben jól hasznosítható képe 1858-ból. És itt vannak a Múzeuma van itt a zeneköltőnek, akit szenvedélyes szerelem fűzött „a halhatatlan kedveshez”, Brunszvik Joze- finhez. Ápolják itt Brunszvik Teréz a kisdednevelés hazai intézményes alapítójának örökségét, aminek egyik legújabb bizonyítéka az, hogy a parkban óvodamúzeumot nyitottak. Itt találkozunk a múzeum vezetőjével, azzal az óvónővel, akit egész Szabolcs-Szatmár- Beregben, különösképp pedig Nyíregyházán nagyon sokan jól ismernek. Harcsa Tiborné, azaz Kati óvónéni több évtizeden át nevelte a kicsinyeket nyíregyházi gyermekintézményekben, itt kezdte el összeszedegetni a régi óvodai tárgyakat, mindazt, ami még fellelhető. A tárgyakra muzeális védelmet kapott azáltal, hogy a megalapított gyűjteményt hivatalos helyen óvodamúzeummá nyilvánították. Nyíregyházán szerette volna megtalálni az alkalmas kiállítási helyet, ahol az anyag értékének és rangjának megfelelően helyezhető el, de ez nem sikerült, így elfogadva a martonBrunszvik Teréz varrták. Poros padlásokon, pincékben, félredobott kacatok közül bányászta elő a kincseket, ezek voltak évtizedekkel ezelőtt a valamikori óvodások bútorai, eszközei, játékai. A legféltettebbek egyike kalandos úton került hozzá. Nyíregyházáról küldtek csomagot a fővárosba egy akkori Kelet- Magyarországba bugyolálva. A címzett, egy kilencvenéves néni, Budán elolvasta az egyik cikket: felhívás volt az óvónőkhöz, küldjenek fölöslegessé vált régi játékokat, dokumentumokat. így jutott hozzá leányok, illetve a fiúk nevelésében külön-külön fontos játékok. — A baba mindig nagyon lényeges volt a kislányok nevelésében, hiszen babázás közben lehet a legjobban készülni az anyaszerepre — mutat néhány régi szép babára az óvónő. — A fiúknál a puska az első. Sajnos az agresszivitás velünk született tulajdonság, a szerete- tet tanulni kell. Ez a szeretet lebeg az óvodamúzeum falai között. Itt szívesen látják a legkisebbeket, akik a régi gyermekjátékokra kíváncsiak, és ugyanúgy a pedagógusokat, az óvónőket, a kutatókat is, akik a honi kisdednevelés dokumentumait, állomásait, könyveit, fotóit, eszközeit kívánják tanulmányozni. Szerényen jegyzi meg, hogy az országban ez az egyetlen ilyen intézmény, amely bepillantást enged az óvodai nevelés történetébe 1828-ig visszamenően. Komolyabb riporteri „vallatásra” aztán kiderül, nem csak az országban nincs hasonló gyűjtemény... ajándékozásból származik. Felmerül viszont a kérdés, támogatók híján legalább a nagyon szükséges levelezési stb. kiadásokat mégis miből lehetett fedezni? Elmondja, amikor elgyümölcse beérett ott: Marton- vásár szeretettel fogadta, és szélesre tárja az óvodamúzeum kapuját. Valóban ott a helye a gyűjteménynek a Brunszvik- örökségben. Mesebeli tündérkertben járunk a martonvásári kastélypark sétányain: keskeny tahidon jutunk át a kis tavon, mely az idilli szigetet övezi, itt, falombok boltívei alatt rendezik nyaranta a Martonvásári Napok koncertjeit. Maga a település igazi, európai kisváros arculatát mutatja, nyugodt, pannon kultúrájú hely, ahol a Magyar Tudományos Akadémia világhírű mezőgazdasági kutatóintézete található, emellett élő a Beethoven-kultusz, és nagy gondossággal őrzik Brunszvik Teréz szellemi hagyatékát. „Magyar nemze- M temne — Áttanulmányoztam a hozzáférhető dokumentumokat — összegez Katalin asszony. — Nem találtam semmi arra utaló adatot, hogy Európában, vagy az USA-ban lenne hasonló intézmény, és egy japán professzortól hallottam, hogy náluk sincs. Azt nem tudom, hogy Kínában van-e... Valószínűleg világszínvonalon is kuriózumnak számít az óvodamúzeum, amelynek számos értékes és érdekes darabja szánta magát a gyűjtésre, a vezetői pótlékból rakott félre, vagy az olykor kapott jutalomból. Újabban a nyugdíjából csipeget el, és most már a belépőjegyek árának egy része, illetve az alapítvány kamatai is gyarapítják a bevételi oldalt. Tizenhat éven át hitte, bízott benne és remélte, hogy egyszer elkövetkezik ez az idő. Elkövetkezett! Amiért éveken át küzdött, fáradozott itt, Nyíregyházán, annak a munkának a Baraksó Erzsébet (Új Kelet) __ Népviseletbe öltöztetett baba
