Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-10 / 288. szám
6 1996. december 10., kedd Közélet UJ KELET A magyar külpolitika két éve Palotai István (Új Kelet) — Miniszter Úr! A kormány jelenlegi megbízatási idejének feléhez ért. Ilyenkor mérleget szokás vonni... — Ha átfogó választ akarok adni, azt kell mondanom, hogy összefüggéseiben és tendenciájában kedvező képet kapunk. Természetesen vannak kedvezőtlen jelenségek és alaphelyzetek, azonban jelentőségük és kvalitásuk szempontjából ezek elenyészőknek mondhatók. — Milyen események hatottak az utóbbi időben hazánk külpolitikai helyzetére? — Természetesen rengeteg ilyen van, hiszen minden csak összefüggéseiben értékelhető. Világpolitikai méretű eseményként érdemes azonban néhány szót szólni az amerikai elnökválasztásról. A két elnökjelölt nagyjából azonos külpolitikai nézeteket vallott, ez a mi szempontunkból főleg a NATO keleti kibővítése vonatkozásában volt érdekes. Clinton ismét győzött, és a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy azok az elnökök, akiket másodszor is megválasztanak — a második ciklusban —, már inkább a történelemkönyveknek dolgoznak, így érdekeltebbek és nyitottabbak a külpolitika iránt. Albright asszony külügyminiszterré kinevezése is ezt látszik megerősíteni. A korábban az ENSZ-ben akkreditált nagykövet asszony különben roppant aktív személyiség, nem is beszélve arról, hogy — mivel kelet-európai származású — érzékeny a térség problémáira... —Hogy állunk a másik nagyhatalommal. Oroszországgal? — Jelcin elnök betegsége és ennek következményei kiszámíthatatlanok voltak. Fel- gyógyulása viszont kimondottan pozitív tényező. A velük való viszony ma már sokkal inkább a NATO kibővítésével kapcsolatos eseményekben bír jelentőséggel. — A jelenlegi harmadik „nagy" az Európai Atlanti Közösség... Velük—a várható felvétel miatt — meglehetősen bonyolult a kapcsolatunk... — Elöljáróban azt kívánnám leszögezni, hogy az Európai Közösség bővítése immár visz- szafordíthatatlan folyamat. Ennek kézzel fogható jelei a következők. Egy: folyik az előkészítő munka. Kettő: az EU belső reformjai szinte átszövik az Unió napi életét. Ez egyértelműen a bővítést szolgálja. Három: a jövendő tagokkal szembeni követelmények megfogalmazása. Négy: a felvétel esélyeinek kirajzolódása élen Magyarországgal, Csehországgal, Lengyelországgal és Szlovéniával. És ötödikként furcsa módon egy negatív tendenciát említenék bizonyítékként: néhány tagállam aggodalmaskodó — főleg anyagi jellegű — nyilatkozatát, ami szintén bizonyítja, hogy a bővítés immár eldöntött tény. Természetesen azt is meg kell említeni, hogy a nyilatkozatok mögött sokszor belpolitikai érdekek húzódnak... — Tehát, ha jól értem, biztosnak tűnő befutók vagyunk. — Sok minden szól mellettünk. A délszláv háború csak befejeződött, Amerikából nézve Szarajevó Pesttől csak egynéhány centi a térképen... — Milyen hangulata volt a csütörtökön végződött londoni Bosznia-konferenciának? Bizakodhatunk a stabilitásban? —- A legfőbb jellemzője az volt, hogy finomodtak a programok. Az egész helyzet áttekinthetőbb, mint egy éve volt. A programok négy csokorba köthetők: a fegyverzetkorlátozás kérdése, a humanitárius kérdéskör, a szavazások, valamint a gazdasági újjáépítés. Talán a legnehezebb ezek közül a humanitárius ügyek megoldása. Kétmillió menekültből eleddig csak 200 ezer tért vissza. Nem véletlenül használtam a vissza szót, hiszen a legtöbb esetben konkrét hazatérésről szó sem lehet... Inkább a sajátjaikhoz térnek, ott kezdenek új életet. Ne felejtsük el, hogy nagyon jelentős népességcsere történt a térségben... A kívánatos cél — amit mi is állandóan hangoztatunk — a háború előtti etnikai állapot visszaállítása LENNE. A szavazások kérdésköre sem egyszerű dolog. Először is, most nem azok szavaztak, akik az adott területen éltek vagy élnek, esetleg élni fognak, hanem azok, akik JELENLEG ott voltak. Mindettől függetlenül — és jómagam keményen ezt az álláspontot képviseltem és képviselem — egy ilyen szavazás is jobb, mint a semmilyen! Ez most két évre szólt. Reméljük, hogy 1998-ban tisz- tázottabb körülmények között szavazhatnak majd a térség polgárai. A konferencián nagyon lényeges kérdés volt a háborús bűnösök ügye is. Komoly hangsúlyt kapott, hogy az őket rejtegető államok újabb szankciólíra számíthatnak... — Szóba kerültek a közeli napok belgrádi eseményei is? — Természetesen. Az érintett fél reakciója bebizonyította, hogy az a demokrácia, ami ott van, még korántsem azonos az európaival... A gazdasági kérdések, az újjáépítés megkezdésének első lépése a térség nemzetközi közösségekbe integrálása. Ezeknek természetesen nagyon kemény feltételei vannak, legelső sorban a day- toni megállapodás tökéletes és maradéktalan betartása! Londonban az is megállapítást nyert, hogy az érintett feleknek is segíteniük kell önmagukon, mert enélkül az egész fabatkát sem ér. — Melyek a konkrét magyar tervek a térségben? — Megnyitjuk szarajevói követségünket, a tenderekben erőteljesen részt veszünk. Célunk a stabilizáció elősegítése. Ne feledjük el, hogy a keleteurópai térség sok és vegyes etnikumú, ahol nemzetiségek küzdenek a jogaikért, miközben nemzetállami törekvések kereszttüzében állnak. A felvételre váró tizenhat állam közül kilenc vadonatúj, sohasem létezett államalakulat. A gazdasági feszültségek és mindezek együttesen potenciális veszélyforrást jelentenek. A legkívánatosabb nyugalom és béke a legegyszerűbb módon a regionális politika életre hívásával érhető el... Ezek elemei erősítik legjobban a gazdasági potenciált és a nyugalmat. Elmondható, hogy a térség országairól alkotott kép javul... —Mostanában mintha megerősödött volna a polgári politizálás Európában. Sorra buknak meg a választásokon a baloldali pártok... — Nézőpont kérdése. Szerintem nem a baloldalon lévő pártokat szavazták le, hanem a hatalmon lévőket... — Melyek a magyar külpolitika cselekvésének főbb irányai? — A NATO-hoz és az EU- hoz való közeledés, a szomszédokkal való baráti viszony kialakítása és megtartása, valamint a hazánkon kívül rekedt honfitársainak támogatása, természetesen jogállami módszerekkel. A NATO-ba és az EU-ba való belépésünk csakis az azonos érdekek mentén lehetséges. A kettő nem távolodhat el egymástól. Az integrációnak ki kell terjednie a közös védelemre. A történelmi esélyt ki kell használni. Első körben kell bekerülni, mert második kör gyakorlatilag vagy tíz évig nem is lesz. A semlegességnek nincs semmi realitása: jelen pillanatban roppant fontos a kommunikációs stratégia javítása... Eleinte azt hittük, hogy hamarabb lehet bekerülni az EU-ba, mint a NATO-ba. Ma már tudjuk, hogy fordítva igaz. Ugyanakkor a NATO bővítése nem lehet azonos az EU bővítésével. A NATO szűkkörűbb kell legyen. Ha az EU is nagyjából ezeket az államokat venné fel, akkor több ország maradna kívül, mint amennyi bekerülne. Ezek politikai integrációja megváltozhat... — Mondana néhány szót a konkrét időpontokról? — Az EU 1997 nyaráig megkezdi a kormányközi konferenciák sorát. A konkrét felvételi tárgyalások ’98 nyarán kezdődnek. A megállapodások 2000-re megszületnek, ehhez jön még egy—két év a parlamenti ratifikálásokra. A NATO sokkal gyorsabban bővíti majd körét. A jövő héten összeülnek a külügyminiszterek. Az 1997-es nyári NATO csúcsértekezlet meg fogja nevezni azokat az országokat, amelyek meghívást nyernek a felvételi tárgyalások megkezdésére. Ez összesen három— hat ország lehet. Minden ember szabadnak és egyenlőnek született December 10., az Emberi Jogok Napja 1948. december 10-én az ENSZ harmadik Közgyűlése elfogadta az emberi jogok fajait megállapító és megtartásukat erkölcsi kötelességé nyilvánító, a maga nemében rendkívül jelentős nemzetközi okmányt. Az Egyetemes Nyilatkozat bevezetője szerint a közgyűlés azért fogalmazta meg e jogokat és alapvető szabadságokat, mert azokat olyan közös eszménynek tekinti, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell. Lefler György (új Kelet) Az emberi jogok az ember „vele született és elidegeníthetetlen” jogai, melyeket először a 18. sz. végén az északamerikai Virginia állam alkotmánya ismert el és fejezett ki. Velünk született jogaink Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata (1774. július 4.) megteremtette az emberi jogokat az Unió polgárai részére. Európában először 1789-ben Franciaországban az Emberi és Polgári Jogok Deklarációja foglalta azokat írásba. AII. világháború borzalmainak hatására az ENSZ céljai közé felvette az alapvető emberi jogok védelmét, s létrehozta az Emberi Jogok Bizottságát (1946), majd 1948. december 10-én elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. (Az ENSZ 1950. december 4-ei közgyűlése december 10-ét az Emberi Jogok Napjává nyilvánította.) A Nyilatkozat maga, azaz a Bevezetőt követő rendelkező része harminc szakaszból áll a következők szerint: huszonegy a polgári és politikai jogokról, hat a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szól; egy szakasz leszögezi, hogy a személyeknek kötelességeik is vannak a közösséggel szemben; végül két szakasz a deklarált jogok alkalmazásának irányáról és rendeltetésellenes alkalmazásuk tilalmáról szól. Testvéri szellemben Az okmány annak fennkölt hangú kinyilvánításával kezdődik, hogy az ember szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van; az emberek ésszel és lelkiismerettel bírnak, ezért egymás iránt testvéri szellemben kell hogy viseltessenek. Ezt a tételt követi annak a megállapítása, hogy a Nyilatkozatra, illetőleg a benne foglalt jogokra mindenki, bármiféle alapon, megkülönböztetés nélkül hivatkozhat, vagyis az emberek vagy csoportjaik között tett bármiféle diszkrimináció tilos. A jogoknak ehhez a csoportjához sorolják még az élethez, a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot. Ebben a körben olvasható az a tétel is, hogy senkit sem lehet rabszolgaságban tartani, sem pedig kínvallatásnak aláverni. Ezek együtt mintegy az önmagában vett „embert” megillető jogok. A jogok második csoportja már az embert mint állampolgárt illeti; jogalanyiságának elismerését s a törvény előtti egyenlőségét fejezi ki. Itt azt a megállapítást teszi a Nyilatkozat, hogy az alapvető jogokat sértő eljárások ellen hazai bíróságokhoz lehet fordulni; senkit sem lehet önkényesen letartóztatni vagy őrizetbe venni. Minden személynek joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság bírálja el. Itt szerepel az a tétel is, hogy mindenkit ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben meg nem állapítják. A szabadság jogai A jogok következő csoportja az úgynevezett szabadságjogokat tartalmazza, azaz főleg olyan jogokat, amelyeket korábban szabadságnak fogtak fel, s amelyek az állam tartózkodását kívánták a beavatkozástól. A magánéletbe, a családi életbe, a lakóhely megválasztásába vagy a levelezésbe az önkényes állami beavatkozás tilalma egybefonódik ebben a csoportban olyan jogokkal, amelyek már eleve állami intézkedést igényelnek, mint a becsület és a jó hírnév védelme. A bármely ország szabad elhagyásának jogát, a saját országét is, követi a menedék keresésének a joga; az utóbbi nemcsak nem volt mindig emberi jog, de pozitív jogosítvány sem volt. AitóI, hogy a menedékjog milyen magatartás miatti üldözés esetén kérhető, a Nyilatkozat azt mondja, hogy közönséges bűncselekmény esetében ugyanúgy nem lehet ezt kérni, mint olyan esetben sem, amikor valakit az Egyesült Nemzetek elveivel és céljaival ellentétes magatartás miatt üldöznek. A szabadságjogok kategóriájának átalakulását jelzi, hogy ma már hozzájuk csatolták s velük együtt sorolják fel a jogot az állampolgársághoz, továbbá a házasságkötéshez, illetve a családalapításhoz. Az előbbi jellegzetesen állampolgári jog, az utóbbi kettő is igényel érvényesüléséhez állami közreműködést, illetőleg támogatást. Kollektív jogaink A további csoportba sorolt jogokra talán azt lehetne mondani, hogy a francia deklaráció főbb jogai születtek itt újjá, az úgynevezett kollektív jogok csoportja ez. E csoport a tulajdonhoz való joggal kezdődik, de a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságával együtt itt szögezték le a vélemény nyilvánításának szabadságát, a gyülekezési és egyesülési szabadságot. Ehhez a csoporthoz lehet számítani az állampolgároknak azt a jogát is, hogy hazájuk közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselőik útján részt vegyenek. Ide került az egyenlő szavazati jog és jog a titkos szavazáshoz. A Nyilatkozat a gazdasági, szociális és kulturális jogok között említi a szociális biztonsághoz, a munkához, annak szabad megválasztásához, a szakszervezetek alakításához a jogot, továbbá jogot a pihenéshez, szabad időhöz, fizetett szabadsághoz, a személy és családja egészségének és jólétének megteremtésére alkalmas élet- színvonalhoz. A szövegben olvasható ezek összetevőinek példaszerű felsorolása, így az élelem, a lakás, az orvosi gondozás, a társadalombiztosítás stb. Az anyaság és a gyerekkor védelme azzal szerepel a Nyilatkozatban, hogy a szociális védelem egyformán illeti a házasságon kívül született gyermeket a házasságban születettel. Bőven kifejti az okmány a neveléshez való jogot, továbbá a jogot részvételhez a közösség kulturális életében. Békét mindenkinek! A Nyilatkozat jogként fogalmazza meg az embereknek azt az igényét, hogy társadalmilag és nemzetközileg olyan rendszer létezzék, amelyben a kinyilvánított jogok teljes hatállyal érvényesülnek, miként szerepel az embereknek a béke megőrzésére irányuló jogos követelése is. » Adjuk oda i a világot ka gyerekeknek!” aft WAmÉm? ■ s':
