Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-10 / 288. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. december 10., kedd m 3 Lakossági demokrácia? Bürget Lajos publicisztikája Gyakorta esik szó arról, hogy döntések születnek Nyír­egyházán, de a városlakó sok mindenről nem tud, sok min­denbe nem szól bele. Vagyis az a bizonyos lakossági demokrá­cia nem működik kifogástala­nul. Nos, ez lehetséges, bizo­nyára a panaszkodóknak is van igazuk. De van az érem­nek egy másik oldala is. Ez pedig az, hogy az a bizonyos városlakó polgár mennyire érdeklődik a város ügyei iránt. Ha azt veszem, hogy Nyíregy­házán —egy közvélemény-ku­tatás legújabb eredményei alapján — a lakosság 71 szá­zaléka nem tudja, ki választó- kerülete önkormányzati kép­viselője, akkor már az állam- polgári buzgalom bizonyos hiányát érzem. Ha ehhez hoz­zátesszük, hogy a lakosság 23 százalékát egyáltalán nem ér­deklik a város politikai esemé­nyei, akkor a kép még árnyal­tabb lesz, főleg ha tudjuk, hogy a nagyon érdeklődők sincse­nek többen, mint 14 százalék. Egy kicsit 27, közepesen 36 százalék kíséri figyelemmel a dolgokat. Ezt egészítjük ki azzal, hogy a válaszolók 45 százaléka a város anyagi lehetőségeit, a 39 százalék a terveket, fejlesztési elképzeléseket 35 százalék, a képviselő-testület tevékenysé­gét 43 százalék, az önkor­mányzati rendeleteket 49 szá­zalék egyáltalán nem ismeri, akkor kiderül, hogy egyidejű­leg van baj az érdeklődéssel és az informálással. Városi ve­zetők a megmondhatói, hogy a városlakó bizony akkor sem igyekszik, ha egy-egy lakossá­gi fórumról van szó, többnyire néhány ráérő nyugdíjas hoza­kodik elő magánpanaszaival. Ritka eset, amikor egy-egy vá­rosrész lakóinak valós össze­tételét mutató, konstruktív be­szélgetés alakulhat ki. Ha a panaszkodók sokszor igen hangos megjegyzéseit ar­ról, hogy a lakosság vélemé­nyét nem veszik figyelembe, szembesítjük a közvélemény hangjával, akkor kiderül: a helyzet valamivel árnyaltabb. A válaszolók 1 százaléka sze­rint az önkormányzatnál teljes mértékben figyelembe veszik azt, mit szeretnének a nyíregy­háziak, 15 százalék szerint nagyrészt, 46 százalék úgy véli, hogy egy kicsit, 22 százalék szerint egyáltalán nem. (A hi­ányzó 16 százalék nem tudja.) Kicsit ellentmond ennek az, hogy a lakosság 25 százaléka szerint a dolgok Nyíregyházán most jobban mennek, mint négy évvel ezelőtt, 38 százalék nem lát változást, 23 százalék rosszabbnak ítéli a helyzetet. (15 százalék nem tudja.) De tegyük fel a koronát erre a gondolatsorra: azzal, hogy a városban miként mennek a dolgok, a lakosság 41 száza­léka elégedett, 40 százalék in­kább elégedetlen, 13 százalék nagyon elégedetlen, hat száza­lék pedig nem tudja. Vagyis annak ellenére, hogy a jelen­legi gazdasági körülmények között kényszergazdálkodó és -intézkedő város a működésért küzd, a közhangulat nem mondható rossznak, a városi helyzet megítélése sokkal jobb, mint az országé, azzal ugyan­is csak 8 százalék elégedett és nagyon elégedetlen 46 száza­lék. Anélkül, hogy a számokból több következtetésre szeretnék jutni, mint amit azok valóban kínálnak, egy—két dolog azon­ban kikívánkozik belőlem: a közvélemény-kutatási ered­ményt igencsak érdemes tanul­mányozni a város vezetőinek. A másik: elgondolkodtató, hogy a jelen információs rend­szer kielégítő-e. Végül nagyon gyorsan ki kellene találni, mi­lyen módszerrel lehetne haté­konyabban megmozgatni a la­kosságot annak érdekében, hogy az eddiginél több csator­nán juttathassa el véleményét közügyekben. Talán a kisebb közösségek, civilszervezetek, lakóközösségi közegek lehet­nének azok a fórumok, ahol az adott közösség érdekeinek fi­gyelembe vételével hangozna el az információ, és áramlatra vissza a válasz a döntéshozók­hoz. Mert míg ez nem műkö­dik, míg a polgár nem aktivi­zálódik, addig valóban lehet vitatkozni arról, részese-e a nyíregyházi azoknak a dönté­seknek, melyek róla, vagy ép­pen neki szólnak. Munkáspárti sajtótájékoztató K. Z. (Új Kelet) __________ A napokban 820 küldött — megyénkből 28 — részvételé­vel ülésezett a Munkáspárt leg­felső fóruma, a Kongresszus. A rendezvényen megvitatták a párt programját, és megválasz­tották a Munkáspárt vezetőit. Szabocs-Szatmár-Beregből nagy támogatottsággal alelnök­ié választották Szöllősiné Fitos Évát. Az alelnök asszony teg­napi sajtótájékozatóján a Mun­káspárt céljait ismertette. Mint elmondta: — Meg kell állítani az egész­ségügy és az oktatás színvona­lának további csökkentését. A pénzügyi alapokat a keleti pia­cok visszaszerzése adná, ami­re a Hom-kormány ígéretet is tett. A további fejlődés alapja a belső piacok kiszélesítése, a fogyasztás emelkedése és jelen­tős adócsökkentés lehetne. A Munkáspárt támogatja a vegyes tulajdont az országban. A magánosítást meg kell szüntet­ni, akár reprivatizációval a stra­tégiai ágazatokban, így az ener­giaszektorban, a vízgazdálko­dásban és a közlekedésben. Az adósság átütemezése jelentősen csökkentené a lakosság terhe­it. Az beteg és az idős embere­ket nem szabad a piaci viszo­nyoknak kiszolgáltatni. A füg­getlen médiák maradjanak ma­gyar kézben, ne külföldiek for­málják ízlésünket. A közbiz­tonság javítása érdekében szi­gorúbb törvények, jobban meg­fizetett rendőrök, és a jelenle­ginél gyorsabb igazságszolgál­tatás szükségelteik. Hazánk független, semleges ország le­gyen, ezt az Alkotmányban is rögzíteni kell! A Munkáspárt bármely párt felé nyit, amely értékeivel azonosul. Ungvári Sándor, a párt nyír­egyházi elnöke elmondta, hogy a Munkáspárt szervezeti sza­bályzatát több helyen módosí­tották a Kongresszus küldöttei, így demokratikusabb, rugalma­sabb szabályzó irányítja a párt és tagjai munkáját. Szöllősiné Fitos Évával ké­szített interjúnkat lapunk hol­napi számában olvashatják. Nem leheteti nem itt maradni _____________ Ör ökké pedagógus Kozma Ibolya (Új Kelet) Vadász tanító néni örök peda­gógus. Már gyermekkorában tanárost játszott. A barátnőivel töltött délutánokon szinte zen­gett az„osztály, vigyázz!” Eszé­be sem jutott, hogy más legyen, mint tanító. A képesítés megszerzése után Nagycserkeszre helyezték. Nem keresett protekciót, bár lett vol­na erre módja, meg sem próbált szülőhelyén, Nyíregyházán ma­radni. Télen is fűtetlen szobában aludt három társával együtt. Fűtésre már nem futotta a kevés­ke fizetésből, örültek, ha meleg étel lehetett az ebéd. Magdika mégsem adta fel. — Lassan egyre jobb körül­mények között éltünk és dolgoz­tunk — mondja Vadász Endréné Magdika. — Számta­lanszor lett volna módom elköl­tözni a községből, de soha nem tettem. A férjem is tanár volt, földrajz—történelem szakos. O talán még nálam is jobban kö­tődött Nagycserkeszhez. Hirte­len halt meg. Ha az itt élők meg­értésükkel, figyelmességükkel nem segítenek rajtam, már biz­tosan nem élnék. Elvesztem vol­na akkor is, ha akkor megyek el innen. Annyira figyeltek rám, hogy nem lehetett nem itt ma­radni. Az özvegyen töltött első év iszonyú volt. Tizenkét éves volt a fiam, kicsit nagyobb a lá­nyom. Csak velük foglalkoz­tam, no meg a tanítással. Ok adtak erőt. Harminckilenc évi munka után is itt tudok maradni, és soha nem is mennék el. Itt voltam fi­atal , itt töltöttem a legszebb éve­imet. Itt voltam boldog. Itt szü­lettek a gyerekeim. Mindenki ismer Cserkeszen, egy ötéves gyerek, aki csak néhány éve él a földön, ő is tudja, ki az a Va­dász tanító néni. Mióta nyugdíjas vagyok, meghalt a lelkem — mondja kétségbeesetten —, nem is én vagyok. Nekem a tanítás a min­denem, az életem. Két évvel ezelőtt ezt írtam a füzetembe: itt a vége, lejárt, nem tanítok to­vább. Nem is szeretek emlékez­ni arra a napra, az utolsó tanítá­somra. Megkaptam a Kiváló Tanító címet. Örülök, hogy három év­vel tovább dolgozhattam. Most is tanítanék szívesen, de az is­kolában, ahol létszámcsökken­tés miatt fiatalokat is el kellett engedni, nem állhatok elő ilyen kéréssel. A napjaim nehezen telnek. Szerencsére gazdag könyvtá­runk van, most van időm olvas­gatni. Keresztrejtvényeket fej­tek, és sokat utazok Budapest és Nagycserkesz között, ugyanis a lányom a fővárosban él. Máso­dikos az unokám. Őt nevelem, versenyekre készítem. Most Tamás az egyetlen tanítványom. Csökken a fekete- és a legális piaci árrés „Arany életünk” lesz? Várhatóan január elsejétől mintegy felére csökken az arany, illetve nullakulcsossá válik az ezüst áru forgalmi adója, emiatt csökkenhet a kereskedelmi ár is. A terve­zett döntés hátterében a mindinkább elharapódzó fe­ketepiac visszaszorítása húzódik meg. Körkérdést in­téztünk megyei, ékszerjavítással és -árusítással foglal­kozó üzletek vezetőihez, hogy miképpen látják a terve­zett változást. Munkatársunktól ______ Az elképzelést általában jó­nak tartották az üzletvezetők, csupán a bejelentés időpontjá­val nem értettek feltétlenül egyet. Érvelésük szerint lehet, hogy elmarad az ünnepek előtti forgalomfellendülés, már amekkora a meglehetősen szűk fizetőképes keresletből jelent­kezne. Mindettől függetlenül a fo­gyasztói árak radikálisabb csökkenése jó esetben is kime­rülne 10—15 százalékban, és nem közvetlenül az adószabá­lyozás után, hanem mintegy fél év csúszással. Ennek oka, hogy az ékszer­üzletek a minél bőségesebb kí­nálat, illetve a lassú áruforgási sebesség miatt jelentős készlet­tel rendelkeznek. A boltokban lévő áruk árát viszont még az arany esetében a 65, az ezüs­töknél a 30 százalékos fogyasz­tói adó terheli. A készletek las­sú kifutása után tölthetők fel az üzletek a lényegesen alacso­nyabb — arany esetében terve­zetten 35, ezüstnél nulla szá­A távfűtés három évtizede A honfoglalásra emlékezve Új Kelet-információ Pusztadobos lakosai de­cember 10—14. között em­lékeznek meg a honfoglalás 1100. évfordulójáról. Ked­den délután fél háromkor az általános iskolában Juha Jó­zsef igazgató helytörténeti kiállítást nyit meg, Fekete Miklós történelemtanár a község történetéről tart tájé­koztatót. Szerdán délután a honfoglaláskori mondákból tartanak prózamondó ver­senyt, csütörtökön pedig helytörténeti vetélkedő lesz. Mindkét rendezvény hely­színe a község művelődési háza. Az ünnepi rendez­vénysorozat zárása szomba­ton lesz, beszédet Bíró Györgyné polgármester mond. Este nyolc órakor az általános iskola tanulóiért jótékonysági bált szervez­nek a művelődési házban. (Folytatás az 1. oldalról.) Jelentős változást hozott a házgyári lakótelepek megépíté­se. A Jósaváros elkészültével szükségessé vált egy önálló távhőszolgáltató vállalat létre­hozása. Ez lett a későbbi Sza­bolcsim. Az átalakulások sorát a privatizáció zárta, amikor a fűtés- és melegvíz-rendszer üzemeltetésére kft.-t hoztak lét­re Nyírtávhő néven — fejezte be visszatekintőjét a megyei közgyűlés elnöke. Csabai Lászlóné polgármes­ter arra kérte a jelen lévő cé­gek vezetőit, hogy mind az erő­mű, mind a rendszer üzemelte­tői a város polgárait szolgálják. Bár a szolgáltatás díjának meg­állapítása piaci kategória, még­is legyenek tekintettel a szoci­ális feszültségekre is. Találják meg a módját, hogyan lehetne a legtakarékosabban áttérni a mérés szerinti elszámolásra, és ha szükséges, akkor miként le­hetne az arra leginkább rászo­rultakat segíteni az átállás költ­zalékos — adóterhű nemesfém termékkel. A megyei ékszerkereskedők és -javítók e döntésben a feke­te- és a legális piaci árkülönb­ség szűkülését látták. Indoklá­suk egybehangzó: amíg a bol­tokban 4300—4500 forint az arany grammonkénti ára, addig a feketepiaci árfolyam alig ha­ladja meg a 2500 forintot. Mi­vel a például 14 karát csempész­ve is 14 karát, csak nem rendel­kezik a minőségét jelző fémjel­lel, emiatt egy széles vásárlói réteg az olcsóság mellett dönt. A „fekete arany” Olasz- és Törökországból érkezik, és a megfelelő aranytartalomtól el­tekintve az ékszerjavítók hátán a hideg futkos, mert az állaga olyannyira alulmúlja a legáli­san külföldi bérmunkában ké­szített ékszerekét. ségeinek mérséklésében. Vége­zetül arra kérte a Nyírtávhő és az erőmű jelen lévő képviselő­it, legyenek készségesebbek a fogyasztókkal, melynek jó kez­dete lehet ez az egyhetes ren­dezvénysorozat is. A korábbi alapítótagok közül Csató János kétféle minőségé­ben is szót kért. A városi táv­fűtés beindítója és a Titász Rt. vezérigazgatójaként is a hő­energia-termeléshez kapcsolt villamosenergia-előállítás fon­tosságát hangsúlyozta. Kiemel­te, hogy az erőműnek elsősor­ban a villamosenergia-termelé- sen kell a hasznot hoznia, így ezzel kevesebb pénzügyi teher hárulna a lakosságra. A Titász Rt. privatizációját sikeresnek nevezte, mert egy hasonló rendszerű és ugyanilyen tevé­kenységet folytató német cég vette meg a részvények közel ötven százalékát. Kifejezte re­ményét, hogy ennek a ma­gánosításnak idővel mi, fo­gyasztók is hasznát látjuk. Az utolsó kapcsolás... Sikli Tímea (Új Kelet) Az év végére újabb mér­földkőhöz érkezett el a Matáv. A Szabolcs-Szatmár- Bereg megye keleti részén fekvő Komoron december 9- én az utolsó kézi kapcsolású telefont is felváltotta a mo­dem, vezeték nélküli távbe­szélőhálózat. A Fehérgyar­maton rendezett ünnepségen Ulrich Schaumann, a Matáv műszaki vezérigazgató-he­lyettese és Balogh János, a Debreceni Távközlési Igaz­gatóság igazgatója búcsúzott a kézi kapcsolású központtól. A fehérgyarmati önkormány­zatnál megtartott ünnepségen a jelenlévőknek régi film­bejátszás segített felidézni, milyen is volt az, amikor még telefonos kisasszonyok kap­csolták a hívott számot. A Matáv vezetője az ünnepsé­gen köszöntötte a kömörői Farkas Istvánt, aki az utolsó kézi kapcsolású készülék tu­lajdonosa volt az ötszáz­nyolcvan lakosú kis telepü­lésen. A hűséges telefontulaj­donosnak a Matáv egy tele­fonkészüléket és egy féléves ingyenes előfizetést ajándé­kozott. Mint azt a távközlési szak­emberek elmondták, a Debre­ceni Távközlési Igazgatóság területén található három me­gyében — Hajdú-Bihar, Jász- Nagykun-Szolnok és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg — az igazgatóság 1996-os fejlesz­téseinek eredményeképpen már közel negyedmillió főál­lomás üzemel az év végén, amelyekből körülbelül ötven­ezer idei, új bekapcsolás. ' Megmentik a kúriát Dojcsák Tibor (Új Kelet) Az Örökségünk Őrei Mű­emlékvédő Ifjúsági Szerve­zet tagjai 1988-ban, egy nyári táborozás alkalmával ismer­kedtek meg az omladozó komlódtótfalui kúriával és határozták el megmentését. Az elmúlt években sikerült elvégezni a talajrendezést, a nyílászárók cseréjét és a tető javítását. A szakemberek mellett egyetemisták, főisko­lások és középiskolai diákok is dolgoztak társadalmi mun­kában. Ezek a fiatalok öreg mesterektől tanulják a régi szakmákat, a vályogvetést, zsindelykészítést, sövényfo­nást, ácsmunkákat, az épüle­ten belüli díszítések praktiká­it és a zsupfedélkészítést. Ha­gyományos módszerekkel dolgoznak, hogy a restaurált épület minél inkább hasonlít­son az eredetire. Az Örökségünk Őrei pályá­zati úton megnyerte a kom­lódtótfalui és a nagygéci fel­újításhoz az Európai Unió tá­mogatását. A szervezet 25 százalékát fedezi a munkála­tok teljes költségének, ebbe beleszámítják a felajánlott tár­sadalmi munka, a szellemi tőke és a felhasznált anyag árát egyaránt. A renoválás be­fejezését az ezredfordulóra tervezik, utána az elképzelé­sek szerint hagyományőrző táborok otthona és kulturális központ lesz a komlódtótfalui kúria, nemzetközi műemlék- védelmi ifjúsági központtá akarják fejleszteni.

Next

/
Thumbnails
Contents