Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-06 / 259. szám

6 1996. november 6., szerda Panoráma UJ KELET Túl sok a hollandus? Hollandiának van egy nagy hátránya — az, hogy sok a hollandus. Legalábbis így vélekedik a „Tízmilliók klubja” nevű alapítvány, amely célul tűzte ki, hogy az ország lakosainak számát a jelenlegi 15,5 millióról hosszú távon tízmillióra csökkentse. „Valóban nagy a zsúfoltság nálunk” — jegyezte meg a dpa-nak a klub elnöke, Paul Gerbrands. Való igaz: az útikalauzok idil­likus szélmalmai és tulipános mezői mögött Európa legsűrűbben lakott országa húzódik meg. MTI-Panoráma Hollandiában négyzetki­lométerenként 450 ember él, Németországban ezzel szem­ben csupán 220. „Németor­szágban még nyugalmat lel az ember a természetben, ná­lunk ellenben egyetlen vá­rossá nőnek össze a telepü­lések, mindenütt autópályák, repülőterek és iparvidékek. Az ember rács mögött érzi magát” — panaszkodik a 49 éves Gerbrands, foglalkozá­sára nézva történelemtanár Valkenswaardban. A századforduló óta meg­háromszorozódott Hollandia lakossága. „Ez nem mehet így tovább. Politikusaink­nak végre foglalkozniok kell az eddig tabutémaként kezelt túlnépesedés problé­májával” — vélekedik a mintegy ezer tagot számláló klub elnöke. A klub ugyan ellene van annak a kínai módszernek, amely kötelezően írja elő az egygyermekes családmo- dellt, de a családi pótlékot „túlhaladottnak” tartják. Gerbrands szerint ehelyett az államnak jobban kellene gondoskodnia róla, hogy az óvszer és a fogamzásgátló tabletta beszerezhető le­gyen. Emellett a jövőben csak politikai üldözötteket engedjenek be az országba. A klub elnöke szerint szük­ség lenne arra, hogy a kor­mányban külön miniszter foglalkozzék a holland la­kosság csökkentésének kér­désével. Arra hivatkozva, hogy „a kevesebb gyakran több”, Gerbrands feltette a kérdést: vajon nem minden­ki arról álmodik-e, hogy ke­vesebb legyen a közlekedé­si dugó az utakon és ne áll­janak olyan hosszú sorok a szupermarketek pénztárai­nál? Gerbrands végül arra panaszkodott, hogy a hágai politikusok még nincsenek tudatában a probléma sú­lyosságának és senki sem akarja nyíltan támogatni a klubot. Éppen ellenkezőleg: Beatrix királynő nemrégen azt jósolta, hogy az ország lakossága húsz éven belül 18 millióra fog növekedni. És ha egyszer valóban szűknek bizonyulna a hely, a gátak mögötti országban már isme­rik a kiutat: a régi hagyo­mánynak megfelelően a hol­landok majd további terüle­teket „vesznek el” a tengertől — jegyezte meg Gerbrands. A lámafélék hasznosítása A főleg gyapjáról ismert lámát és alpakát kezdik hú­sukért és bőrükért is tartani Peruban, sőt a helyi gaz­dák jó üzletet csinálnak az állatok egyre élénkebb exportjából is. 1993 óta 2500, gondosan kiválasz­tott alpakát és lámát adtak el Ausztráliába és az Egyesült Államokba, s folyamatban van a lámaex­porthoz szükséges állat-egészségügyi megállapo­dás előkészítése az Európai Unióval is. Nyugat-Eu- rópában főként a franciák érdeklődnek az andesi te­vefélék iránt, nem utolsósorban azért, mert azok szí­vesen rágcsálják az erdők aljnövényzetét, természe­tes védelmet nyújtva ezáltal az erdőtüzek ellen — írta az AFP. MTI-Panoráma Egy lámát átlagosan 400, egy alpakát pedig 800 dol­lárért tudnak eladni a kül­földi vevőknek a perui gaz­dák. Az élő állatok eladása már másfél millió dollárt jö­vedelmezett a Moquegua, Tacna és Puno körzetében működő 300 tenyésztőnek. Nemsokára újabb 600 láma hagyja el az Andok havasa­it az ausztráliai hőség ked­véért, amelyet állítólag jól tűrnek. A limai kormány szigorú kvótákkal szabályozza a nagy becsben tartott, házia­sított állatok exportját. Erre az évre 1700 alpaka és 1200 láma exportjára adott enge­délyt, a még szigorúbban védett, a lámáénál és az alapakáénál is finomabb szőrt adó, náluk kisebb vikunya kivitelét pedig Van ahol nem a hím az uralkodó Tanulságos majomerkölcsök Ha az állatvilágban bűnöző fajtát keresünk, azonnal megtalálhatjuk az emberszabású hím emlősök között. A hím gorilla hidegvérűen megöli a más hímektől szár­mazó kicsinyeket, hogy a szoptató anyamajmokat fel­szabadítsa a párzáshoz, az orangutánok erőszakhoz folyamodnak, ha a nőstény nem reagál „udvarlásukra”, és a csimpánzok egymással rivalizáló csoportjai véres határháborúkat vívnak, hogy megvédjék a maguk terü­letét, vagy gyarapítsák háremüket. S mindezen teremt­mények evolúciós nagytestvérének, a hímnemű ember­nek olyan hosszú a bűnlajstroma, hogy sorolni is hosszú lenne — írta a Time című amerikai hetilap. MTI-Panoráma A nagymajmoknak — a leg­újabb kutatási eredmények sze­rint — van azonban egy olyan fajtája — a bonobo —, amely ilyen barbár cselekedeteket nem követ el. A bonobo-társadalom- ban viselkedési szabályok ala­kultak ki és jutnak érvényre, ál­talában béke uralkodik, és a törvénysértőket gyorsan eléri a büntetés. A rend magyarázata egyszerű: a bonobóknál a nős­tények szereznek érvényt a tör­vényeknek. — Stratégiájuk az emberi társadalomnak is haszná­ra válhatna — vélekedik Ric­hard Wragham antropológus és Dale Petreson tudományos szak­író a Demonic Males (Démoni hímek) című, most megjelent könyvben. A bonobo egészen 1938-ig nem létezett a primatológusok számára. Az emlősök kutatói akkor jöttek rá arra, hogy az a csimpánzhoz hasonló állat, ame­lyet régóta török majomnak ne­veztek, voltaképpen egy telje­sen különálló fajta. Ezt követően évtizedekig úgy gondolták, hogy csak az eltérő testi tulaj­donságok különböztetik meg az újonnan felfedezett bonobót na­gyobb kuzinjától. Az 1970-es években azonban egy japán primatológus, Kano Takajosi a vadon élő bonobók megfigye­lése közben észrevett egy kulcs- fontosságú különbséget: a csim­pánzoktól és az emberektől eltérően a bonobók társadalmá­ban nem a hím az uralkodó nem. „A csimpánzok körében min­den nőstény, bármilyen rendű és rangú legyen is, alárendeltje minden — bármilyen rendű és rangú — hímnek. A bonobók körében azonban a hímek csak a náluknál alacsonyabb rendű nőstények felett uralkodnak, és a nőstények pont ilyen könnyen uralkodnak az alacsonyabb ren­dű hímek felett” — mondta el a Time magazinnak Richard Wrangham. Még meglepőbbek a bonobó nőstények közötti kapcsolatok. Míg a csimpánz­nőstények csak alkalmi kapcso­latokat kötnek egymással, addig a bonobo nőstények közötti kapcsolatok egy életre szólnak. Sok időt töltenek el együtt, és még az életüket is közösen élik. Az agresszívabb hajlamú hí­mek számára nem sok jót ígér a nőstények ilyen erős szövetsé­ge. Ha egy nemileg érett hím nem kívánt figyelmet szentel egy nősténynek, az illető „hölgy­nek” csak vészjelzést kell adnia, s máris ott terem a nőstények megtorló hada. Még az agresszi­vitást csupán a többi hímeknek fenntartó hímekkel is éreztetik a nőstények, hogy viselkedésük visszatetszést kelt. A hímek kö­zötti ilyen kézitusák egyetlen célja a párzás jogának a kiharco­lása, de mivel a nőstények elég erősek ahhoz, hogy még a legerősebb vezérhímnek is ellen­álljanak, a harc kimenetelének a gyakorlatban nincs jelentősége. Azt pontosan nem tudni, ho­gyan alakult ki ez a nőstények által fenntartott pacifizmus, de úgy tűnik, hogy a rejtély meg­oldása az élelemmel kapcsola­tos. A természettől fogva ver­sengő hímeknek nem nyújt kü­lönösebb előnyöket az életre szóló berendezkedés, de a nős­tényeknek megteremti a lehe­tőséget azoknak a szövetségek­nek a megkötésére, amelyeknek köszönhetően kivonhatják ma­gukat a hűnek erőszakos uralma alól. Az emberi lények számára ebből nyilvánvaló tanulság von­ható le. A feministák már régóta azzal érvelnek, hogy a háború­tól az otthoni erőszakoskodásig, az emberiség örök problémái közül nagyon Sok közvetlenül abból ered, hogy a vitás kérdé­sek megoldásakor a férfiak haj­lamosak előbb ütni, csak azután egyezkedni. Közülük senki nem akarná felcserélni férfiaknak az emberi társadalomban érvénye­sülő hatalmi monopóliumát a bonobókohez hasonló női mo­nopóliummal. De ennek a ki­sebb emlősnek a sikeressége azt sugallja, hogy a hatalom nemek közötti megosztásának nemcsak politikai tartalma van, hanem evolúciós értelme is. HlV-ellenes gyógyszerkoktél Az eddigi tapasztalatok szerint valóban hatásos a HIV- vírusfertőzés ellen alkalmazott kombinált terápia, egyes kezelőorvosok a fertőzöttek, illetve az AIDS-betegek ál­lapotának drámai javulását emlegetik. Az orvosok és AIDS-aktivisták egyúttal sürgetik a kormányokat: amilyen gyorsan csak lehet, adjanak lehetőséget az új kezelési eljárás országukon belüli elterjesztésére, mert az élete­ket ment, és az ápolási-kezelési költségeket is csökkenti. MTI-Panoráma A kombinált terápia ilyen hatásos alkalmazása tavaly az Egyesült Államokban engedé­lyezett, úgynevezett proteáz- gátlók megjelenésével vált le­hetségessé. A proteázgátló sze­reket a HIV-vírus ellenes gyógyszerek korábbi nemze­dékeivel kombinálva, általá­ban három szer koktéljával si­kerül elérni, hogy az állandó­an átalakuló és mutációkat képző vírus elpusztuljon a szer­vezetben. Ez a pusztulás olyan látványos, hogy több, korábbi AIDS-beteg véréből a terápia nyomán már nem is lehet ki­mutatni a vírus jelenlétét. Amint az egy birminghami sajtóértekezleten elhangzott, a vírusszám drámai csökkenésé­vel — minden egyéb kezelés nélkül — azok a fertőzések is visszafejlődnek, amelyek a be­tegség késői stádiumában levő betegeken megjelennek. így például a szemet megtámadó citomegalovírusfertőzés, de pél­dául a Kaposi-szarkóma is spon­tán visszafejlődést mutat. Mind­ezt annak tulajdonítják, hogy az immunrendszer képes magához térni és a normális működés visszatérésével újra fel tudja ven­ni a harcot az opportunista fertőzésekkel — írja a Reuter. Egyetlen szer alkalmazásával a szervezetben levő vírusok jelentős része elpusztul ugyan, de mutánsok képződnek, ame­lyek tovább élnek, s amelyek el­len a szer a továbbiakban már nem hat. így a mutánsok tovább szaporodhatnak. Ugyanakkor a kombinált terápia alkalmazásá­nál a vírusszám egyre csökken. Az orvosok azt javasolják, hogy a kezelés megkezdésekor rögtön nagy csapást kell mér­ni a vírusokra, amíg azok nem képesek tovább szaporodni, s így nem képződhetnek ellen­álló változatok. Bár az orvo­sok a betegségek kezelésénél hagyományosan inkább ala- csonyabbb dózisokkal és ke­vesebb gyógyszerrel indíta­nak, a HÍV elleni terápiában rögtön a lehető legerősebb adaggal kell kezdeni, s a fertő­zést követően amilyen gyor­san csak lehet. Ugyanakkor a szerek szedését az eddigi ta­pasztalatok szerint nem sza­bad abbahagyni, éppen a' mu­tánsképződés lehetősége mi­att. Bár a szkeptikusok szerint a kombinált terápia költségei jelenleg igen tetemesek, az al­kalmazók úgy vélik: a költsé­gek hosszú távon mégis meg­térülnek, mert a betegek újra munkaképesek lehetnek, az opportunista fertőzéseket sem kell a továbbiakban külön- külön kezelni és a tovább- fertőzés veszélye is csökken. Beatles­antológia MTI-Panoráma ________ A B eatles-reneszánsz kö­zepette, amikor alig múlik el hét, hogy a sajtó ne fog­lalkozna a „négyekkel” , szokatlan csendben dobták a piacra a napokban az an­tológiasorozat harmadik párját. A felhajtás jóval ki­sebb volt körülötte, mint ta­valy, az első és a második válogatás megjelenésekor. A Beatles-tagok már szó­lókarrierjükre figyeltek, de 1968- ban még telt erejük­ből a kitűnő, kissé eklekti­kus „White Album”-ra, 1969- ben a fenntartások nélkül dicsért „Abbey Road”-ra. majd 1970-ben a kissé fáradtabb-halványabb „Let It Be” című búcsúle­mezre. Ezt a korszakot öle­lik fel az új válogatás soha nem hallott dalai, s a do­bozban maradt, eddig isme­retlen változatok. A dalok az első kritikák szerint olykor meghök- kentőek: az „I Dig a Pony” című Paul McCartney-szet- zemény kissé csupasz, szá­raz változata a Let It Be-féle változatnak. Paul ennek el­lenére így vélekedik: „Az idő előrehaladtával egyre jobbak leszünk. Mint a bor...” A kritikus azonban nem így véli. E korszakot általában is jellemezte, hogy a fiúk köött lazult az együttműködés. John Len- nőn például sokat csúfoló- dott McCartney dalán, a „Teddy Boy”-on, amely Paul szólóalbumára került, s most az antológián kö­szönt vissza. A maga idején kislemezen megismert „Strawberry Field Forever” című, gyönyörű dalnak — de több más nótának is — csupán a szilánkjai marad­tak meg az új válogatáson. Vannak azért értékek is: kétségtelenül az eddig meglehetősen háttérbe szo­rult George Harrison tűnik az album megmentőjének. Az 1968-as dupla lemezen hallható „While My Guitar Gently Sweeps” valamint az Abbey Road remeke, a „Something” a vadonatúj antológia legjobb darabja­inak tűnnek. A Fehér Al­bumra tervezték a „Not Guilty” című Harrison-dalt is, amely végül a mostani 50 között kapott helyet. „Long and Winding Road” — Paul remekének szélesebb körben ismert változata a „Let It Be” egyik sikere. A mostani vál­tozat Paul szerint az erede­ti: A szerző „ilyennek ha­lottá” először dalát: hiány­zik belőle a kórus, csakúgy, mint a Phil Spector által később „hozzávett” zene­kari kíséret. „Érdekesen” szól egy másik McCartney- dal ugyanerről az albumról: a bluesos hangvételű „She Came in Through the Bath­room Window” egyike azoknak a nótáknak, ame­lyeket a felvétel befejezése előtt gyökeresen átírtak. A kritikák meg sem emlí­tik John Lennon újabb túl- világi üzenetét, a „What,s New Mary Jean” című dalt. Az előző posztumusz Len- non-dalok — „Free as a Bird”, „Real Love” — is­meretében talán nem meg­lepő.... egyáltalán nem engedélye­zi. A főleg a perui—bolívi­ai határtérségben honos ál­lat sajnos gyakran esik orv­vadászok áldozatául, akik nem haboznak tucatjával leölni és azután megnyúzni őket. Peruban egyébként már 1993 óta kísérleteznek az alpaka mint vágóállat te­nyésztésével is. A dél-perui Tocrapampában kísérleti tenyésztési és genetikai központ létesült, ahol 2800 kisparaszti család nevel egy 185 ezres csordát. Feldol­gozzák az alpaka bőrét is, amely állítólag tartósabb, mint a marhabőr. A szőrü­kért tartott állatok húscélú termelésének felfuttatását azonban még akadályozza, hogy a jobb módú rétegek a szegények eledelének tart­ják, és ezért megvetik az alpakahúst.

Next

/
Thumbnails
Contents