Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-06 / 259. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. november 6., szerda 3 Pénteken buli az Open Doors-ban A monogram is kötelez Hogy eladható legyen! Sok almatermesztő dühe még alig csillapult az idei fel­vásárlások miatt, többük nyakán még ott a termés na­gyobb hányada, amikor elkeseredésükre egyfajta gyógyírt, megoldási lehetőséget villantott fel a tegnap délelőtti újfehértói tanácskozás. — Ahhoz, hogy a ter­melők öröme ne váljon bánattá, hogy ne legyenek a ke­reskedők, a piac kiszolgáltatottjai, hogy egész évben eladható legyen a megtermelt gyümölcs, s itt, nálunk különösen az alma, tárolásra van szükség — mondta megnyitójában dr. Inántsy Ferenc, az újfehértói Alma­termesztési Kutató Intézet igazgatója, a főleg aimater- mesztőkből, megyei agrárszakemberekből álló hallga­tóság előtt. (Folytatás az 1. oldalról) — Ha jól emlékszem, leg­alább tizenketten álltunk az üvegfalon innen. S szinte mindannyian itt vagyunk az­óta is. A zenei szerkesztők: Kállai Gábor, Orosz Mihály, Szalacsi Zoltán, Molnár Ár­pád, ifj Pongó Béla. Azóta körünkben üdvözölhetjük Farkas Schultz Tibort is. Illő Gabriella, Leviczky Márta hangját már nagyon sokan megkedvelték, most Pollák Adriennével ismerkedhetünk. A pult mögött pedig többek mellett sorra kerül Lakatos Zoltán és Brösztl László is. Legalább százan fordultak meg nálunk, akik hosszab- rövidebb ideig „kölcsönöz­ték” a hangjukat. Az egyre gyarapodó hall­gatótáborban volt egy titok­zatos rajongó is, aki minden­nap, pontban 12 órakor egy azonosíthatatlan telefonról elindított egy faxot, amelyen az aznapi műsort értékelte. Adott piros pontot, adott fe­ketét, de minden szava buz­dítás volt. Nagy Árpád, a nyíregyházi rádiózás ismert alakja az első születésnapon fedte fel inkognítóját. — Mára egy letisztult, szél­sőségektől mentes műsorral szolgálunk éjféltől délig, amelyben kizárólag a hallga­Pongó Béla (Folytatás az 1. oldalról) Mára alapvető feladat tehát a szervezettség növelése, a tagszervezés és a szervezet­építés. Jelenleg a szakszerve­zetek mintegy 517 ezer aktív taglétszámmal számolnak (a nyugdíjas, illetve pártoló ta­gokkal együtt 800-850 ezer­re tehető). Minden megyében elkezdődött a munkahelyek feltérképezése a szervezettsé­get illetően, így Szabolcsban is. Itt új alapszervezet ugyan nem alakult, de jelentős a lét­számnövekedés a postás-, a vasas-, a kereskedelmi szak- szervezeteknél. Nagyon fon­tos lenne, ha elkészülnének az ágazati kollektív szerződé­sek, amelyek biztosítékai vol­nának a munkavállalók érde­keinek. A másik fontos terület a szakszervezeti oktatás és képzés. Arra kell törekedni, tó igényeit vesszük figyelem­be. De kísérletezünk új han­gokkal és néha különcnek tűnő műsorokkal. Várjuk a telefonokat, a személyes ta­lálkozásokat, ahol szemtől szembe kaphatjuk a kritikát. Jelenleg hatvan rádió mű­ködik az országban. Nyolc­nak van minimális nyeresé­ge, öt nem veszteséges, a töb­binek mindennapi gondjai vannak. — Három hónap után érez­tem először azt, hogy életké­pes a vállalkozás. Ehhez hoz­zájárult, hogy — bármilyen furcsán hangzik — családi alapokon nyugszik. Hogy ez miért jó? Az indulatok hama­rabb felszínre jönnek az em­berekben. S hogy miért rossz? Mert az indulatok ha­marabb előjönnek az embe­rekben. A rádió a Pongó Hol­ding része, mint ahogy a műsor végén el szoktuk mon­dani, a Pongó Export Import Iroda menedzseli. Ez a biz­tonság adja meg a független­ségünket, és jelent garanciát a hirdetők számára. Pongó Béla valójában hűt­len lett a keverőpulthoz, hisz bár három hete maga ugrott be egy délelőtti műsorba a szabadságolások miatt, már nem a gombok tologatása és kapcsolgatása hozza lázba. Mostanában azon töri a fejét, mikor hangozhat fel végre a CCIR-frekvencián a PB rádió szignálja a Danubius és a Rock FM között. (És egy meghívó: A PB rádió most pénteken, no­vember 8-án este 8 és 10 óra között először egy zártkö­rű kis ünnepséget tart az Open Doorsban, s aztán tényleg megnyílnak az aj­tók, mert 10-től a rádió le­mezlovasai szolgáltatják a talpalávalót.) hogy minél szélesebb kör­ben eljuthassanak azok az is­meretek, amelyekkel egy alapszervezeti szakszerve­zeti vezetőnek, tisztségvise­lőnek, de tagnak is a birto­kában kell lennie. A munka világának már az iskolában meg kellene jelennie, erről bizony igen csekély ismere­tet kapnak gyermekeink. A továbbképzés első napján számtalan, a mindennapi élet szülte kérdés hangzott el, mint például a szolidari­tás ügye. Erre negatív példa­ként a közelmúlt történése szolgált: a piszkei papírgyár szakszervezeti titkára bi­zony magára maradt! A mai program: a munka­helyi konfliktusok kezelése. A résztvevők — tréningsze- rűen, szekciókban — élethű feldolgozását adják a nagyon is valós problémáknak. Lefler György fúj Kelet) A kutatóintézet olasz vendé­geket látott vendégül, a hűtés technológiájáról az egész vilá­gon ismert és elismert Isocold cég vezetőit: Vittorio Giova- nelli vezérigazgatót és Ugo Dario Lazzarin kereskedelmi igazgatót. Elsőként dr. Sass Pál egye­temi tanár, a Kertészeti és Élel­miszer-ipari Egyetem rektora tartott előadást Szabályozott légterű gyümölcstárolás Ma­gyarországon címmel. Előadá­sában megerősítette a vendég­látó gondolatát, a gyümölcstá­rolás lehetőségét szinte egyet­len megoldásként felrajzolva. A professzor a témát felölelő kutatásainak összegzését adta a tanácskozáson, sok részered­ményt először itt bemutatva. Mint elmondta, a gyümölcs tá­rolásának gondolata és gyakor­lata az I. világháború idejére datálódik. Az angolok próbál­kozása eredménnyel járt, még­is az üzemszerűen működtetett hűtőház 1934-ben, Ameriká­ban valósult meg, s indult hó­dító útjára. Magyarországon ugyan nem kevés hűtőkapacitás épült, de valódi kihasználtsága sohasem volt teljes. Igazán nem is volt szükség rá, hiszen a megtermett alma 82 százalékát a szovjet piac azonnal, a szüret idején fo­gadni tudta. A devizagazdálko­dás sem volt éppen katalizátora a hűtőházi tárolásnak. A gyakor­lat meg arról szólt, hogy senki nem akarta lenyelni a tároMs költségeit: a kereskedő azt a termelő nyakába igyekezte varr­ni, míg az utóbbi ehhez sohasem rendelkezett elég pénzzel. így történhetett aztán, hogy sok tá­roló látott kakaót, gyapotot stb., de például almát sohasem. Dr. Sass Pál felhívta a figyel­met a tárolás aranyszabályára, miszerint nem almát, hanem almafajtákat kell tárolni, me­gannyinak más-más hűtési pa­raméterei vannak, másként vi­selkednek azalatt. Csupán né­hány szempontot megemlítve: egy-egy fajta különböző táro­lási betegségre érzékeny, elté­rő az apadásuk, a minőségi veszteség, más tárolási hőmér­sékletet, relatív páratartalmat igényel stb. Mindezeket a szak­ember ismeri, de jól tudja a komputer is, amely teljesen automatizált hűtést tesz lehető­vé. Ilyen technológiát tud fel­mutatni az Isocold cég is. Az olasz vendégek elmond­ták, hogy — az 1972-ben ala­kult, és Európában vezető sze­repre szert tett vállalat — Itá­liában több mint 10 millió köb­méter, a világon pedig több mint 40 millió köbméter terü­letű hűtőhelyiséget üzemeltet — hús-, halászati, gyümölcs­zöldség, tej-sajt és egyéb ága­zatban. Magyarországon a Mont-Org Kft. képviseli az Isocoldot, Tamus Antal ügyve­zető igazgató irányításával. Tel.: 37/373-048, a cím pedig 3214 Nagyréde, Alsórét u. 19. A tanácskozás szünetében alma mellett, az almáról folyik a szó Növekvő álláskínálat K. Z. (Új Kelet) ________ — Kisebb csökkenéssel 494 ezerre mérséklődött az országban októberben a munkanélküliek száma, a ráta 10,8 százalék — jelen­tette be tegnap sajtótájékoz­tatóján Gál Sándor, a me­gyei munkaügyi központ in­formációs és tájékoztatási osztályának vezetője. — Szabolcs-Szatmár-Beregben az elmúlt havi zárónapon szeptemberhez képest 300- zal kevesebb állástalant tar­tunk nyilván. Számuk így is meghaladja a 42 ezret, a 19,1 százalékos arány a leg­magasabb az ország megyéi között. Felgyorsult a pálya­kezdő munkanélküliek szá­mának csökkenése, október végén 4282-t mutattak a ki- rendeltségek regiszterei. Több mint felük a júliusban életbe lépett új rendelkezé­seknek megfelelően a pálya­kezdők elhelyezkedési prog- ramjai keretében kerültek kapcsolatba a munkerő pia­ci szervezettel. Jövedelem- pótló támogatásra 23 ezren voltak októberben jogosul­tak, arányuk a munkanélkü­lieken belül 55 százalék. Az állástalanok közel háromne­gyedét az általános iskola és a szakmunkás végzettségű­ek adják, de 850 felsőfokú végzettségű sem tudott elhe­lyezkedni. Az elmúlt hónapban a munkáltatók 2500 új betölt­hető álláshelyet jelentettek be, így munkatársaim össze­sen 4700 helyre közvetíthet­tek ki állásnélkülieket. Az újonnan bejelentett munka­helyek 37 százaléka szerve­zetünk által támogatott. Az elmúlt hónapban sikeres közvetítésünknek köszönhe­tően kétezren tudtak munká­ba állni. Rusin József igazgató, a megyei munkaügyi központ jövőbeni elképzeléseiről be­szélt. Mint elmondta: — Hamarosan elkezdjük a decentralizált foglakozta­tási alap témakörönkénti pénzügyi megbontását. A területfejlesztési alapnál el­utasított pályázók, ha beru­házási terveiket megvalósít­hatják, számíthatnak támo­gatásunkra. A jövő év pénz­ügyi tervezése érdekében az anyagi igényeket célszerű munkatársaimnak minél előbb jelezni. Bajor Tibor országgyűlési képviselővel is hamarosan találkozunk, amikoris a Záhonyi Vállal­kozási Övezetben a munka­erőigényekhez igazodó át­képzések jövő évi lehetősé­geit elemezzük. Pénzügyi maradványok és átcsoporto­sítások lehetővé teszik, hogy az önkormányzatok novem­berben és decemberben is alkalmazhassanak közhasz­nú munkásokat. Bérük 90 százalékát a munkaügyi központ állja ez év utolsó két hónapjában. ndulásra vár a busz, az utasok már elfoglalták helyüket. Egyedül ülök a csuklós jármű hátulsó részé­ben, amikor két bajuszos, bo­rostás férfi sétál el mellettem, és leülnek két széksorral mö­göttem. Kezükben kis táska, éjszakai műszakból érkező melósoknak tűnnek. A csend­ben tisztán hallható beszélge­tésük igazolja első benyomá­somat. Tárgyalnak mindenről és mindenkiről. Ha a nők a munkában, akkor a férfiak a pietykálási hajlamban „vív­ták ki” töretlen buzgalommal az egyenjogúságot. — Képzeld el, milyen mar­haságot talált ki a Jóska — mondja a magasabbik —, te­toválással akar foglalkozni. Bemész hozá, aztán rajzol ne­ked valamit. Szerinte lesz erre kereslet, szerintem meg ez egy marhaság! Ki lesz olyan bolond, hogy tetováltassa ma­gát?! — Tényleg, ki lesz olyan bolond? — kontráz rá társa. — Ő tudja, mit csinál. Hallgatnak egy ideig, emész­tik a tetoválóstúdió ötletét. A csöndet újfent a magasabbik töri meg, és előző szavaihoz Ki a bolond? Dojcsák Tibor (Új Kelet) mérten meglepő bejelentést tesz: — Egyébként nekem is van egy tetoválásom. Még az isko­lában rajzolt egy lepkét az egyik haver a vállamra, de in­kább nézett ki denevérnek, mint pillangónak. Pár éve el­mentem egy sráchoz, aki ért a tetováláshoz, hogy hozza rend­be. Rajzolt fölé egy igazi lep­két, és frankón ki is színezte. Ez már tényleg pillangó! Lát­nod kéne, milyen jó színei van­nak! Nem mutatja meg, bizto­san azért, mert túl sok ruha­darabtól kellene ehhez meg­szabadulnia. Utitársa elgon­dolkodva válaszol. — A katonaságnál engem is győzködtek, hogy csinál­tassak tetoválást, de nem mentem bele. Nem tartottam túl jó ötletnek, meg féltem is, hogy rosszul sikerül. — Jól tetted, mondom, ne­kem is denevér lett a lepkém­ből. Olyannal kell megcsinál­tatni, aki ért hozzá! A busz felmorduló motorjának hangja elnyomta a beszél­getés további részét, de an­nál jobban motoszkált ben­nem egy kérdés. Vajon van- nak-e olyan bolondok, akik elmennek Józsihoz, hogy te- továltassák magukat?! Talán nem is bolondok, csak most gondolkodnak úgy, mint a magasabbik utas néhány év­vel ezelőtt. Tehát: hajrá, Jó­zsi, lehet, hogy menni fog! Toborzás és építés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents