Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-05 / 258. szám

11 1996. november 5., kedd Interjú Két tannyelvű iskolák Ép lélekkel kimenekülni a katasztrófából Fontos tényező a református egyház MTI Nehéz helyzetbe kerülhet jövőre a két tanítási nyelvű oktatás Magyarországon. A Parlament elé kerülő költségvetési törvény terve­zetében ugyanis a korábbi 25 ezerről 5 ezer forintra csökken a diákonkénti kie­gészítő támogatás, melyet a két tanítási nyelvű oktatás­ból adódó többletkiadások fedezésére szán az oktatási kormányzat. Igaz, a tavalyi 62 ezerről 85 ezerre nő a fej­kvóta, ám ez a növekedés nem fedezi a kiegészítő tá­mogatás csökkenéséből adódó hiányt. Miből adódik a két taní­tási nyelven való oktatás drágasága? Abból például, hogy a harminc, harminc­ötös létszámú osztályokat legalább kettéosztják az idegen nyelveken tanított tantárgyak óráin. Ezzel kö­rülbelül hetente 45 száza­lékkal tartanak meg több tanórát mint az egy nyelven oktató iskolákban. Követ­kezésképpen több tanárra, tanteremre, taneszközre van szükségük. Ez mind pénzbe kerül! Amíg a fej­kvóta harminc-harmincöt százalékára rúgott a fejen­kénti kiegészítő támogatás, az ország mintegy ötven, két tanítási nyelvű általá­nos és középiskolájában az osztályokat csoportokra oszthatták, azaz hatékony- nyá tehették a két tannyel­vű képzést. Az ötezer forin­tos támogatás aligha lesz elég csoportbontásra. Sokak szerint a két taní­tási nyelvű iskolák támoga­tásánál előbbre való a kis települések iskoláján vagy a súlyos beilleszkedési, tanulá­si, magatartási zavarokkal küzdő tanulókon segíteni a rendelkezésre álló pénzből. Csakhogy a két tannyelvű iskolákban se elitképzés fo­lyik. Az itt tanuló fiatalok 30-40 százalékának a szülei kétkezi dolgozók. Felvétel­üknél csak a képesség, a tu­dás számít, nem a szülő fog­lalkozása. Ki se derül: kinek mit csinál az anyja, apja. Csak utóbb, amikor már eldőlt, hogy megfelelt-e a kö­vetelményeknek. Egyébként nem minden­ki tartja drágának a két ta­nítási nyelvű iskolák műkö­dését. A szakközépiskolák­ból, a gimnáziumokból ki­maradók, lemorzsolódók aránya 3-5 százalék között mozog. A kéttannyelvű is­kolákban nem éri el az egy százalékot. Úgy látszik, évente mintegy száz gimna­zista után hiába fizetett az állam fejkvótát, még az évet se fejezte be, kimaradt. Mi történik, ha a parla­menti vitában sem születik a kiegészítő támogatás növe­lését akaró egyezség? Az érintett iskolák elküldhet- nek pedagógusokat, meg­szüntethetik a csoportbon­tást. Magyarán csökkentik az oktatás színvonalát, az iskolák vonzerejét. Pedig ezek az iskolák nem kíván­nak mást, mint annyi kiegé­szítő normatívát, amennyit például a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók neve­lésében, oktatásában része­sülők kapnak: 19 ezer 500 forintot Ez is kevesebb a ta­valyi kiegészítő összegnél, ám a megnövelt fejkvótá­val együtt elég a talpon ma­radásra. Minden elképzelhető fóru­mon küzd az egyház törté­nelmi szerepének vissza­állításáért. Fáradhatatlanul érvel, agitál. Mátészalkára Záhonyból jött, és hogy időre érkezzen, ebédelni sem volt ideje. Nagy hatá­sú beszédében mutatott rá azokra a veszélyekre, ame­lyek a huszadik században megkísértik az embert, s megpróbálják az emberi­séget Istennel szembeál­lítani. A Reformáció Em­léknapján emlékeztetett a három reformátor történel­mi szerepére, arra a példa­értékű magatartásra, amely­nek követése segítséget jelenthet a modern kor em­berének és társadalmai­nak a megpróbáltatások elviseléséhez. Berki Antal interjúja Dr. Hegedűs Lóránt, a Duna- melléki Református Egyházke­rület püspöke, a magyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnöke szívesen vála­szolt kérdéseinkre. —Püspök úr! A rendszervál­tás óta eltelt hat esztendő alatt mennyire tudott kikerülni az egyház, általában a keresztény­ség abból a periférikus hely­zetből, amelybe a diktatúra év­tizedei alatt kényszerült? — A diktatúra ateista beideg­ződései továbbra is benne van­nak a társadalomban. Ráadásul a vasfüggöny lehulltával a Nyugat sem a kereszténységet árasztotta ránk, hanem a min­dent szabad, és mindennek az ellenkezője is szabad libertiniz- mus érkezett hozzánk. Mostan­ra a Keleten beidegződött isten- telenség és a nyugati, a sza­badosságon alapuló istentelen- ség együttesen hat Magyaror­szágra és az egyházakra. Vik­tor Emánuel Franki ezt úgy fo­galmazta meg: Amerika szép, csodálatos, páratlan lehetőségű ország, de igen nagy hiányos­sága, hogy az Atlanti-óceán partján ott van ugyan a Szabad­ság-szobor, ám a Csendes-óce­ánnál hiába keresi az ember a felelősség szobrát, ott csak egy börtönszigetet talál, pedig a szabadság felelősség nélkül szabadosságot jelent. Kettős teher van az egyházakon, de a tömegeknek van egyfajta ate­izmus utáni tapasztalata, ami azt jelenti, az emberek tudják: a diktatúra és a kategorikus ate­izmus semmiféle problémát megoldani nem tudott, és a felmerülő kérdésekre sem volt képes érdemi választ adni. Természetesen egy egyház sem gondolja, hogy például az iskolarendszerben vissza lehet állítani a háború előtti helyze­tet, amikor az iskolák hetven százaléka egyházi kézben volt, erre manapság anyagi lehetősé­geink sincsenek, de a reformá­tus egyház irányításában lévő középiskolák fontos tényezői a magyar kulturális és szellemi életnek. Van 19 középiskolánk, van egyetemünk, méltóképpen tudjuk képviselni a kulturális életet egy klasszikus keresz­tyén, népi-nemzeti és emberi humán kultúra értékrendjének jegyében. —Ón beszédében többször is idézett versekből. Gyakran fel­használja prédikációiban a köl­tészet nyújtotta lehetőségeket? — Természetesen. Az ige hirdetésében a szónak ihletett művészei mindig is segítenek a megfogalmazásban. Ráadásul azt látjuk, hogy a vallási és a szent szövegek messzebb van­nak a mai embertől, mint a val­lásos irodalmi alkotások szó- használata. A beavatott közös­ség előtt a bibliai vagy egyház- atyai-reformátori idézetek hatá­sosabbak, de egy világi grémi­um előtt nem használhatok lép- ten-nyomon bibliai idézeteket, mert esetleg túlságosan „papos­nak” tartják a megfogalmazást. Ugyanakkor ha mindezt Tóth Árpád, József Attila vagy Dosz­tojevszkij szavaival mondom el, akkor úgy érzik a hallgatók, a prédikáció hozzájuk szól. — Érvényesek-e ma az egy­házreformátorok nézetei, pél­dájuk mennyire segíti az egy­házat a huszadik század viszo­nyai között? — Mindenképpen érvénye­sek. Ha tanaikat a mai kor vi­szonyai között értékeljük, rá kell döbbenni: az ember csak akkor maradhat életben a XXI. században, ha Isten Istenségé­nek, az ember emberségének, és a világ világiasságának elisme­rése magától értetődő folyamat lesz. Isten Istenségének elisme­rése kálvini, lutheri, cwinglii értelemben azért is fontos, mert századunk jobb- és baloldali diktatúrái rengeteg hamis hitet adtak az emberiségnek, és ezekbe az ember majdnem be­lepusztult. Éppen a huszadik század bizonyította be, ha az ember Isten nélkül mindenáron paradicsommá akarja változtat­ni a Földet, akkor sikerül meg­teremteni a legborzasztóbb poklot, sikerül az emberiséget a pusztulás szélére sodorni. A reformátorok tanítása sokat se­gíthet abban, hogy ebből a ka­tasztrófahelyzetből ép lélekkel tudjunk kimenekülni. Bezártak. Hiába állítottam, hogy va­lószínűsíthető okok miatt kár elvenni egy ember sza­badságát, de ők különbö­ző paragrafusokra hivat­koztak. Magánzárka. Ez az örök csönd biro­dalma. Robban a világ. Csattan a retesz. Az őr- ség papucsban jár—még rend­ben vagyok. Kihallgatás, lá­togató? Sem­miről semmit sem tudok. Ülök vagy állok, ren­dezgetem életem fonalát, próbálom kibogozni a gu­bancokat. Nehéz. Igyekeztem tisztessé­gesen élni, csakhogy ez a fogalom sokféleképpen értelmezhető. Az én hely­zetemben már nincs ma­gyarázkodás. Nem is ér­dekel senkit. Magánügy. Nekünk nem vagy az. így passzolsz a képbe. Ártatlan vagyok? Mindenki csak nevet. Per­sze — a rács mögött már min­denki... Hogy nagyon szeretem a családomat? Hogy anyámat és apámat is, akik már régen békében fekszenek? Itt már nem lehet magyarázkodni. Aki nem látta a napot hóna­pok óta, és csak egy szájko­sárral ellátott ablakon kérész1 tül bekönyörgő fény jelenti a tett, elszaladt... A „bűnös” leporolja a ruháját: elkap­ják. Egy ideje már ketten va­gyunk: én meg az Isten. Nincs nagy szakálla, nem látom bölcs arcát, nem int igazságosztó karjával. Olyan, mint én vagyok. Nem vá­dol, nem dicsér. De hall­gat és meghallgat. Majd be­szél. asszonyom szomorkodó szemében elhajóznék... Nem messzire, csak ide, a szomszéd utcába, ahol apám és anyám élt. Ide? Nem mindegy, hogy ho­va? Kamcsatka sincs in­nen messzebb, mint Mo- nor. Hazamennék már, gu­lyáslevest ennék sok kö­ménnyel, zellerrel, sok nokedlival, marhaláb­szárból... Ketten vagyunk Forgó S. József világosságot, amelynek még annyi ereje sincs, hogy ren­des árnyékot vajúdjon, az le­csendesedik. Kisfiam első szavai nem nekem szólnak. Első lépéseit más korrigálja... Valaki talán elkapja, ha megbotlik. Az ember néha elveszti az egyensúlyt — látványosan vagy kevésbé látványosan, de akit elgáncsolnak, és be­leesik egy virágoskertbe, tönkreteszi a viruló rózsá­kat, és az^ aki gáncsot ve­Sokat hazudtam már, de in­kább csak szelíd kegyes­séggel, hogy őszinteségem ne bántsa azokat, akik sze­retnek. Ez itt megszűnt: meg­testesült az őszinteség. Szá­mat sem kell kinyitnom, hogy beszéljek, mert ő a fény, mely kopogtat az abla­kon, a tavaszi rügy ereje, az őszi levél gyengesége, a vi­ruló és alvó természet, az eső, a hó, a jég. Szeretném megfogni kis­gyermekem ujjacskáját, Majd ki­szabadulok. Szédülök az utca végte­len terében. Átölel a nap­fény. Rohan­ni, rohanni! Hová? El in­nen. Sokan ilyenkor elmen­nek a templomba, gyónnak: Hiszekegy... Miatyánk... Én nem megyek. Mert egy ideje már ketten vagyunk, az Isten meg én, és elve­szünk a templom díszei kö­zött, eltűnünk az oltár mö­gött és a papi reverendák ráncaiban. * Nem akarom még egy­szer hallani, hogy bűnös vagyok. Ott nem. Mert engem bezártak. ÚJ KELET Stílusok Palotai István (Új Kelet) Hír Svédországból: Ralf Hammarvik arvikai öntőmunkás összekülönbö­zött az anyósával. Haragját nem mutatta, így az idős hölgy nem is sejtette, hogy bosszút forral. Másnap beál­lított hozzá, majd kihasznál­ván az alkalmat, amikor a néni kiszaladt valamit elintéz­ni a ház körül, elővett egy li­ter tiszta szeszt, amit titokban magával hozott, és beleöntvén egy kerámia teáskannába, el­helyezte a konyhában lévő mikrosütőben. — Mama! El kell szalad­nom a gyermekért az iskolá­ba. Bekészítettem a mikroba egy kis tea vizet, tessék már be­kapcsolni öt előtt, hogy mire hazajövünk, legyen friss tea... A detonáció teljesen szét­vetette a házat, és még a levegő is égett az ionizáló­dott alkoholgó'zöktől! Hír Magyarországról: Lakatos Gáspár katyma- zi munkanélküli szóváltásba keveredvén anyósával, Or­sós Gabriellával, agyonver­te egy ceglédi kannával, amin éppen a kontrát gya­korolta. Hír Svédországból: Kiszivárgott feltételezések szerint Palme hajdani mi­niszterelnök 500 millióval „bélelt” kézfogással körítve javasolta annak idején. R. Gandi indiai miniszterelnök­nek, hogy ha már páncéltörő rakétákat vásárol, vegye a svéd Bofors művek „70”-es típusú gyártmányait. A vizs­gálatot vezető állami alkal­mazottat, a stockholmi Bé­kekutató Intézet dolgozóját a vizsgálat megkezdése után baleset érte: beesett a metró kerekei alá, ami azonnal ha­lálra gázolta. Azt, hogy a nagy tömegben esetleg meg­lökte valaki, csak feltételez­ni lehetett, bizonyítani nem. A két ügy között bár elkép­zelhető okozati összefüggés, ezt nem sikerült soha érdem­ben bizonyítani. A sajtó őrjöng. Magyarországi hír: Vályi Péter miniszterel­nök-helyettes Moszkvában a KGST soros ülésén szokatla­nul és az addigi gyakorlattól merőben eltérően benyújtot­ta a számlát a tagállamok­nak, beleértve a Szovjetuni­ót is. A dokumentum bizony­sága szerint mindenki ne­künk tartozik. Vályi hajtha­tatlan volt, tabularázát akart, majd kijelentette, hogy szá­mít a tényleges elszámolásra is. Nem telik bele egy hét, diósgyőri látogatása alkalmá­val Vályi Péter „beleesett” az izzó acélba, és formálisan megsemmisült. Mindez testő­rei jelenlétében és az előírt biztonsági ellenőrzések betar­tása mellett történt meg. A sajtó hallgat, mint a sír... Hír.Svédországból: A Palme-gyilkossággal összefüggésben lévő nyomo­zási eljárás során lemondott Annagreta Leion igazság­ügyminiszter, mert bebizo­nyosodott, hogy tudomása volt róla, miszerint a nyomo­zóhatóság ügyészi engedély nélkül hallgatja le a PKK (Kurd Munkáspárt) terror­szervezeteinek telefonjait, il­letve ehhez műszaki beren­dezéseket csempészett be az országba. Leváltották és két­éves börtönre ítélték Holm- gran urat is, túllépte a szá­mára engedélyezett anyagi kereteket. Hír Magyarországról: Lásd a híreket... Dr. Hegedűs Lóránt püspök Fotó: Harascsák Annamária

Next

/
Thumbnails
Contents