Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-29 / 279. szám

6 1996. november 29., péntek Panoráma UJ KELET Salétromfőváros A Peru és Chile tengerpart­jai közelében fekvő szigete­ken helyenként 30 méter vas­tag réteget alkot a madarak ürüléke. A mezőgazdasági ta­lajjavításra is, ipari célokra is felhasználható guanó a térség lakosainak hosszú időn ke­resztül jelentős bevételi forrá­sa volt. Meglehet, a dél-francia­országi Perpignan városa ha­marosan versenyre kelhet velük. A vidéken nagy tömeg­ben élő seregélyek ugyanis fölöttébb elszaporodtak, s megszállták magát a várost is. A perpignaniak már nem lép­nek az utcára ernyő nélkül - ami ez esetben nem az esőtől védi őket —, és sok lakos kéz- és lábtörést szenvedett a ma- dárpotyadéktól síkos utcákon elcsúszván — írta a Reuter. A város riasztópisztolyok­tól hangos — de a seregé­lyek fütyülnek rájuk. Egyesek megkísérelték ragadozóma­darak magnóra fölvett hang­jával elriasztani őket — de csak a szomszédok idegeit viselte meg a vijjogás, a sere­gélyek serege (a városi ható­ságok becslése szerint két­millió madár) rezzenetlen maradt. A francia törvények tiltják a seregély vadászatát. (A se­regély, — Stumus vulgaris — tápláléka főleg sáskákból, bo­gyókból és poloskákból áll. Bár néha komoly kárt okoz a szőlőben-gyümölcsösben is, ennél lényegesen jelentősebb az a haszon amivel a biológi­ai védekezéshez hozzájárul, a költési időben ugyanis renge­teg mezőgazdasági kártevőt fogyaszt.) A perpignaniak alaposan megmetszették a vá­rosi parkok madárpihenőnek alkalmas fáit, és töméntelen facsemetét ültettek a váaroson kívül, hátha odaszoknak majd a szárnyas vendégek. Kis szépséghibája a fásításnak, hogy a csemeték majd úgy négy év múlva érik el a sere­gélypihenőnek alkalmas ter­metet. Szívritmus-szabályozás a repülőgépeken Az American Airlines az első amerikai légitársaságként defibrillátorral is felszereli nagy távolságra repülő gépe­it. Mindenekelőtt azokat, amelyek óceánok felett szállnak, s egy utas rosszulléte esetén nincs lehetőség a kényszerle­szállásra. A készülék képes regisztrálni az abnormális szívritmust és stabilizálni azt. Évente mintegy 60 természetes haláleset történik különböző egészségügyi okokból amerikai gépeken, amelyekből 20 a készülék beállításával megelőzhető len­ne. Több nemzetközi légitársaság már évek óta alkalmaz­za készüléket, amerikai „bevetését” viszont jelentősen eiőrelendítette, hogy a gyógyszer-engedélyezési és ellenőrzési hatóság, az FDA nemrégiben áldását adta egy könnyű, zsebkönyv méretű defibrillátor alkalmazásához a repülőgépeken. Az oldalt az MTI-Panoráma híreiből állítottuk össze Robotot programozó robot Gondolkodó gépek Egy robot az Internet útján beprogramozott egy má­sik robotot, s a kísérletet végző tudósok szerint ez­zel fontos áttörés következett be az úgynevezett gon­dolkodó gépek történetében. Dr. Kevin Warwick, kiber­netikus, a kísérlet vezető­je a nagy-britanniai Reading egyetemen, elmondta: a Readingben készült robot az Internet útján megtaní­totta a New York-i Állami Egyetemen lévő másik, ha­sonló robotot arra, hogy az tájékozódjék és önál­lóan mozogjon környeze­tében. A kísérlet célja az volt, hogy bebizonyítsák: a meg­felelően programozott szá­mítógéptől tanult tudást a robotok éppen úgy tovább tudják adni a kommunikáció útján sokezer kilométernyi távolságra egy másik robot­nak, ahogyan azt az embe­rek teszik. A kísérletben szereplő ro­botok 15 centiméter maga­sak és 600 grammot nyom­nak. Ha egyszer bekapcsol­ták őket, több irányításra már nincs szükségük ahhoz, hogy tájékozódjanak környeze­tükben. A kis New York-i robot azt tanulta meg readingi kol­légájától, hogyan határoz­hatja meg a saját helyzetét a körülötte lévő tárgyakhoz vi­szonyítva. Ehhez a mini­robot ultrahang-érzékelőket használ, mint a denevérek, amelyek ugyancsak ultra­hang érzékelése útján tájéko­zódnak. A tanulási folyamat a „trial and error” módsze­rével — azaz a kipróbálás, a tévedések tapasztalása és a belőlük való „tanu­lás” útján — ment végbe, s a New York-i robot már az akkumulátorainak feltöl­téséhez szükséges csatla­kozót is önállóan találja meg, közben pedig mikro­processzorai egyre tovább „okosítják” — állítják a ku­tatók. A két kicsi robot taní­tási-tanulási kísérlete egy olyan program keretében zajlott, amelynek „atyjai” a „Hét törpe” nevet adták. Eutanázia Hollandiában Hollandia jelenleg az egyet­len európai ország, ahol bizo­nyos feltételek között nem bűn a halálos betegek halálba segí­tése. Jóllehet a büntetőtörvény­könyv még mindig 12 év elzá­rással sújtja, az említett felmé­résből az derül ki, hogy 1990 és 1995 között 120 eutanázia­esetet vittek bíróság elé, ám ebből csupán húsz ügyben folyt valódi per, és mindössze hat orvost ítéltek el—egyiket sem hat hónapnál hosszabb börtön­re és valamennyiüket felfüg­gesztve. Több esetben egyéb­ként nem titkoltan csupán azért folytatták le a pert, hogy az íté­lettel kitöltsenek egy-egy jog­hézagot. A parlament sokéves vita után három évvel ezelőtt fogad­ta el azt a szabályozást, amely engedélyezi a módszer alkal­mazását, ha gyógyíthatatlan, el­viselhetetlen fájdalomtól szen­vedő betegről van szó, aki le­galább kétszer egyértelműen, szabad akaratából kijelenti, hogy meg akar halni. Az orvos­nak előzőleg pontosan tájékoz­tatnia kell páciensét állapotáról, hogy az más lehetőségeket is fi­gyelembe vehessen. Ha a beteg ragaszkodik a halálhoz, az or­vosnak konzultálnia kell a kérdésről egy kollégájával, majd az eutanázia minden esetéről értesítenie kell a halott­kémet, és az előírásoknak megfelelően részletes doku­mentációt kell készítenie. Ez­zel együtt tavaly még csupán az esetek 41 százalékát jelentették be hivatalosan, a jelentés készí­tői szerint azért, mert az orvo­sok félnek a pertől, önmaguk és családjuk meghurcoltatásától. A szabályok lehetővé teszik a méltó halál alkalmazását olyan esetekben is, amikor a betegnek nincs már módjában kifejezetten kérnie azt. Tavaly 950 alkalommal vetettek véget Magányos jenkik A népszámlálási hivatal adatai szerint ma az Egye­sült Államok minden negye­dik lakosa egyedül él. A kon­tinensnyi országban jelenleg 98,99 millió háztartás van, az 1990-es 93,3 millióval szem­ben. A háztartások 25,5 szá­zalékát teszik ki a gyermek­kel (egy vagy több gyermek­kel) élő házaspárok (1990- ben még 26,3 százalék volt az arányuk); 28,9 százalék a gyermektelen párok aránva (Í990-ben 29,8 volt); 15,6 százalék a házasság nélkül együtt élő (gyermekkel vagy gyermek nélkül) pároké (Í990-ben 15,4 volt), és 25 százalék az egy edül élő sze­mélyek aránya (1990-ben 24,6 volt). 1970-ben csupán a lakosság 17,1 százaléka élt egyedül, s még 40,3 százalék volt az egy vagy több gyer­meket nevelő párok aránya. A különböző szerkezetű csa­ládok aránya ezen belül gya­korlatilag ugyanaz most, mint 1990-ben volt. 57 szá­zalék az egy vagy két főből álló, 32 százalék a három vagy négy főből álló és 10 százalék az öt vagy több tag­ból álló családok aránya. 1970-ben az egy- vagy kétfős „családok” aránya még csu­pán 46 százalékot tett ki — idézte az AFP a hivatal fris­sen közzé tett adatait. olyan szenvedők életének, akik már nem voltak eszméletüknél, aggkori elmegyengeségben is szenvedtek, illetve beszélni még nem tudó kisgyermekek voltak. Közülük azonban 53 százaléknyian betegségük ko­rábbi szakaszában már jelezték, hogy nem kívánnak tovább élni. Tavaly a halálba segítettek nyolcvan százaléka rákos volt. akiknek egybehangzó orvosi vélemények szerint kevesebb mint egy hetük volt hátra. Az akaratukat kifejezni tudók het­vennégy százaléka azért kért eutanáziát, mert elviselhetet­lennek és hiábavalónak érezte fájdalmát, 56 százalékuk pedig már semmi másra, mint méltó halálra vágyott. Szép számmal akadtak min­dazonáltal olyanok is, akiknek nem hagyták jóvá a kérését. Az orvosok az esetek 35 százaléká­ban nem találták elviselhetetlen­nek a fájdalmat, 32 százalékban úgy ítélték meg, hogy még nem próbáltak ki minden lehetséges gyógyítási módszert, 31 száza­lékban pedig a beteget vélték túl feszültnek vagy depressziósnak ahhoz, hogy kellő higgadtság­gal mérje fel helyzetét. Hollandiában nagyon jelen­tős tábora van az eutanázia tá­mogatóinak. Egy idei felmérés És ez lett az a név, amellyel a titokzatos idegen híressé vált. Kereken kétezer könyvet és mintegy 15 000 tanulmányt ír­tak Haus erről —Rainer Maria Rilke, Jakob Wassermann, Peter Handke, Werner Herzog és sok más író választotta témá­jául és foglalt állást mellette vagy ellene. Felváltva volt hol csaló, hol rászedett. A neves író, Golo Mann számára a Kaspar Hauser-ügy „minden idők legszebb krimije” lett. Már viszonylag rövid időn belül elterjedt a feltevés, amely szerint a talált fiú a badeni trónörökös, akit Hochberg grófnő félreállított, hogy csa­ládjának biztosítsa az öröklést. Ezt a hosszú időn át tényként elfogadott feltételezést azon­ban a tudomány azóta meg­cáfolta. Két törvényszéki or­vostani intézet által elvég­zett laboratóriumi vizsgála­tok ugyanis kimutatták, hogy Hauser nem lehetett a badeni herceg. De ki volt akkor az a fiatal­ember, aki Anselm von Feuer­bach, az ismert jogász segítsé­szerint a lakosság nyolcvan- négy százaléka egyetért a mód­szer végső megoldásként való alkalmazásával. Az eutanáziát a legtöbb politikai erő is támo­gatja, ellenzőiket pedig a je­lentős pártok közé tartozó ke­reszténydemokraták vezetik, miként a jó halált elvető legje­lentősebb társadalmi szereplő az egyház. A legelszántabb tá­mogatók viszont immár azt fe­szegetik, hogy ne csak testi, hanem lelki szenvedés is minő­sülhessen elviselhetetlennek, és akiket ilyen kínoz, úgyszintén kérhessék életük gyors és fáj­dalommentes kioltását. Megoszlanak a vélemények arról, hogy az eutanáziát jó ha­lálként, kegyes halálként, kö­nyörületes halálként vagy mél­tó halálként kell-e meghatároz­ni. Filozófusok, nyelvészek, orvosok, etológusok, szocioló­gusok, papok, politikusok törik a fejüket azon, hogyan lehetne legtalálóbban nevén nevezni. Fizikailag viszont egyszerű az eset: egy piciny szúrás vagy egy tabletta, amely pillanatok alatt elernyeszti a szenvedő iz­mait, köztük a szívizomzatot is. A hollandok felmérésének ta- núsága'szerint az elmúlt öt év­ben az esetek 90 százalékában ezt a módszert nevezték aktív eutanáziának. gével bejutott a legfelsőbb kö­rökbe is? Nemcsak megjele­nése jelentette egy véget nem érő történet kezdetét, hanem még inkább a halálát övezi ma is rejtély. Ansbachban, ahol élete utolsó éveit töltötte, 1833. december 14-én le­szúrta őt egy ismeretlen. Há­rom nap múlva belehalt sérü­lésébe. A Hauser-ügy mindmáig megoldatlan. „A rejtély fenn­maradt” — nyilatkozta a dpa- nak Ralf Felber, Ansbach vá­ros főpolgármestere. A legújab­ban folytatott vizsgálatok csak arra voltak jók, hogy újfent kü­lönféle elméletek szülessenek. Ansbach valóságos „Hauser- városnak” tekinti magát. Kété­vente — mint az idén is — „Kaspar-Hauser-hetet” ren­deznek, s ebből az alkalomból végigvezetik az érdeklődőket azokon a tereken és utcákon, amelyeken a fiatalember egy­kor bolyongott. Az érdeklődés változatlanul nagy, főleg az Egyesült Államokból, Francia- országból és Angliából érkez­nek újból és újból látogatók. // Urmajmok Csimpánzok indulnak de­cember közepén űrutazásra az észak-oroszországi ple- szecki űrállomásról. A 14 na­pos expedícióra hét majmot készítenek fel, ám a Bion el­nevezésű, különlegesen ki­képzett űrhajó utasaként csak kettőjüknek lesz része a „ma­jompróbáló” kalandban. Az orvosi bizottság, akárcsak az „igazi” űrhajósok esetében, alapos vizsgálat után jelöli ki az űrpárost. A Szputnyik-2 fedélzetén a Földet elsőként megkerülő Lajka kutya késői utódainak viszont nincs még neve. A pleszecki űrközpont­hoz tartozó Mimij városának iskolásaira bízták a névadás feladatát. Az egyetlen felté­tel, hogy „L”, illetve „M” be­tűvel kell kezdődjön az űr­hajós majmok neve. Az elő­ző, sorrendben ötödik páros tagjai ugyanis az Ivasi és a Krosi névre hallgattak. Az amerikai és francia kutatók közreműködésével végzett kísérlet során a belső fülben az egyensúlyérzékelésért felelős szerv súlytalanságban fellépő funkciós változásait kutatják. Ez közelebb vihet a súlytalanság állapotában jelentkező térérzékelési, illet­ve mozgáskoordinációs za­varok okának megértéséhez. Az űrhajós majmok egy-egy „munkanapja” többórás kí- sérlelsorozatból áll. Tárgya­kat kell felismerniük, illetve különböző jelzésekre egy pe­dál lenyomásával reagálniuk. A helyes válaszért a kedvenc csemege jár. A kutatók kíván­csiak az űrhajós csimpánzok izmainak, csontrendszerének, illetve anyagcseréjének válto­zásaira. A kéthetes utazás végeztével az űrmajmok visszatérnek a Földre, majd a kísérleti eredmények 2,5 hónapig tartó kiértékelése után valamelyik állatkertben folytatják az űrutazásnál két­ségtelenül unalmasabb ma­jomhétköznapjaikat. Műfogsorokat lopott A nyugdíjasok egyik po­zsonyi panziójában az utób­bi hetekben sorra tűntek el az öregek éjjeliszekrényéről a műfogsorok. Néhány hét leforgása alatt a panzió csak­nem valamennyi lakója pro­tézis nélkül maradt. Az egyik lakó, egy 78 éves öregúr — bizonyítékok híján—egy 83 éves öregasszonyt gyanúsí­tott, jóllehet nem tudta meg­mondani, minek is kellene a nénikének a több tucat mű­fogsor. Lehet, hogy félté­kenységgel motivált bosszú állhatott a protézisek soroza­tos eltűnésének hátterében? Lehet, hogy valamelyik öreg így próbálta pótolni a saját tönkrement fogpótlását, mígnem rájött, hogy vala­mennyi protézis „egyedi pél­dány” —közhasználatra al­kalmatlan? Az utóbbi körül­mény látszik valószínűbb­nek, mert egyszercsak az összes műfogsor előkerült: a gyűjteményt egy reggel hi­ánytalanul egy eipősdoboz- ban találták meg a társalgó asztalán. Az igazi nagyjele­net ez után következett: az öregek a „kollekcióra vetet­ték magukat,, és egymás kezéből kikapkodva, sorra „bepróbálták,, a szájukba a protéziseket, mígnem a sa­játjukra leltek. Az elmúlt öt évben 33 százalékkal emelkedett az eutanáziaesetek száma Hollandiában — állapította meg az ottani egészségügyi és igazságügy-minisztérium közös fel­mérése. Tavaly az orvosok összesen 3600 esetben segítet­tek meghalni az ezt kívánó, gyógyíthatatlan betegeknek, miközben a kérések száma elérte a 9700-at, ami 37 száza­lékos növekedés. Az összes haláleset közül 1990-ben 1,9, tavaly 2,6 százalék volt ebbe a kategóriába sorolható. A kegyes halál alkalmazása mindazonáltal nem azért gya­rapszik, mert azt Hollandiában engedélyezik, hanem azért, mert nő az ezer főre eső halálozás aránya, és egyre több az olyan rákos megbetegedés, amelynél a beteg eutanáziáért folyamodik — mutat rá a felméréshez fűzött elemzés. A legszebb krimi Nürnberg utcáin 1828. május 26-án egy idegen fiú tűnt fel. Nem tudott semmit mondani arról, hogy honnan jött, beszélni is alig tudott és nem értette amit mondtak neki. A rendőrség bezárta egy toronyba, a városbeliek szá­mára attrakció, „állatember” volt, aki menni is csak ne­hezen tudott, és kenyéren és vízen kívül egyebet nem ismert. Végül nagy nehezen ezt a két szót írta egy pa­pírra: „kaspar hauser”.

Next

/
Thumbnails
Contents