Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-04 / 257. szám
2 1996. november 4„ hétfő Hazai krónika UJ KELET HÉTRŐL • v'L;) rJÍ HÉTROILJ UJ fFj;: Íjrú. 1" [WfjJ ~] Tarnavölgyi György Veszélyben vagyok ...A magyarországi élőlények között a leginkább veszélyeztetettek csoportjába tartozom. Ugyanis ember vagyok, 47 éves és férfi. Ez ma annyit jelent, hogy bármelyik pillanatban az örök vadászmezők felé vehetem az irányt. Távozásom okai között az első helyeken a szívem megállása, vagy a rák valamely gyorsan ölő alfaja szerepelhet. Bocsássák meg a morbid szavakat: a tényszerűség diktálta mindet. S ha továbbra is ehhez kívánok ragaszkodni — mármint a tényékhez— akkor azt is hozzá kell tennem, hogy bár korcsoportom tényleg a legjobban ritkuló, ám nem sokkal kisebb a veszély más magyarra nézve sem kicsiny e hazában. Hozzáértő orvosprofesszor-kutató mondta a minap: 2000-re (ami itt van a nyakunkon, alig háromévnyire!) ösz- szeomolhat a magyar egészségügy. A magyar lakosság életkilátásai elképesztően rosz- szak, az átlagos életkor olyan alacsony, mint egy afrikai országban, egészségügyünk állapota katasztrofális—és tovább romlik. Arról nem is beszélve, hogy egyre kevesebb a gyerek, hogy a lakosság soraiban egyre több az idős ember (többnyire nők), hogy folyamatosan fogyunk, az ország lakossága 2020-ra 9,5 millió körül lesz, ha így mennek a dolgok. A gazdasági helyzet — állítólag — lassacskán javul, a pénzügyi meg egyéb egyensúlyunk erősödik, ha minden jól megy, pár év múlva talán egyenesbe jövünk. Virágzásnak indulhat (hm) az ország. Csak az a kérdés, hogy amikor már virágozni fogunk, hányán leszünk és milyen állapotban. Lenne egy javaslatom: szakemberek számolják ki, hogy az a bizonyos kifizetett 804 millió forint hány magyar polgár alapvető egészségügyi szűrő- vizsgálatára lenne elegendő— Szív, vérnyomás, rák stb. Vagy hogy a népstadioni giccses „szuperkoncert” 160 milliós állami támogatása nem lett vol- na-e jobb helyen ilyen cél szolgálatában. Azokról az irdatlan összegekről, amik különféle zsebekbe vándoroltak az évek folyamán az új magyar rablóvilágban, már nem is beszélek. Hadd tegyek egy másik javaslatot is. A kormány szerint jövőre még nincsenek meg a feltételei annak, hogy az adózók az adójuk egy százalékát felajánlják valamilyen közcélra. (Hogy miért nem lehet, eddig senki nem indokolta.) Érdekes lenne, ha azt mondanák: kérem, 1997- ben mindenki felajánlhatja azt a bizonyos 1 százalékot ama, hogy egy megelőző egészségügyi vizsgálatsorozatot elvégezzenek rajta? Netán, ha év közben vizsgáltatja ki magát, annak költségeit levonhatja az adójából. Lehet, hogy életrevaló a javaslat? Vagyonosodási vizsgálatot szeretne ...az adóhivatal, olyat, ami kimutatja, ha valaki gyorsan tollasodik, de közben nem fizet adót, legalábbis nem eleget. Egy körkérdésre válaszolt a napokban néhány közéleti ember ezzel kapcsolatosan, jórészük ostobaságnak tartja, nehezen kivitelezhetőnek, könnyen igazságtalanná válhatónak és így tovább. Igaz, az „Elit” nevezetű magazin főszerkesztője volt az egyetlen, aki eleve tiltakozott, borzasztónak tartja még a gondolatot is. De hát ő éppen azoknak ír, azokból él, akik vélhetően a legelsők lesznek a vagyonosodási vizsgálatban, ha azt bevezetik. A legérdekesebbet azonban az APEH egyik vezetője mondta. Közölte, hogy ez a passzus két évvel ezelőtt még benne volt az adótörvényben, de aztán kimaradt valahogy 1995- ben. Magyarán: most csak vissza kellene emelni, nincs ebben semmi új. Az új legfeljebb annyi lehet, hogy azóta sokkal többen vannak, akikhez bekopoghatna az adóellenőr és megkérdezhetné: „Tessékmondani, miből tetszett venni tavaly ezt a 60 milliós kis házikót, miből telt a 16 milliós Mercedesre, miből volt a nyáron Floridában? Merthogy az adóbevallása szerint Ón a létminimum alatt él.” Ha valaki azzal tud válaszolni erre, hogy nyert a lottón, azt nyilván lehet ellenőrizni. Az örökséget is, a nagynénikét Uruguayban, Dezső bácsit Dél-Afrikában vagy éppen Dabason. Tudni kell: a legfejlettebb államokban sem ritka, ha valakit megkérdeznek hirtelen vagyo- nosodásának eredetéről. Egy amerikai adóellenőr szívrohamot kapna, ha meglátná, menynyi a kis jövedelmű vállalkozónk, és némelyek milyen körülmények között tengetik az életüket... Azonnal elkezdené azt a bizonyos kérdezősködést. Tévedés ne essék: eszemben sincs arra gondolni, hogy ezután minden új autó gazdáját meg kell interjúvolni, hogy miből vette a kocsit, hogy minden lakásépítő nyakára adóellenőr üljön. De azt hiszem, az APEH embereiben is megvan ugyanaz az egészséges erkölcsi érzék, ami az átlagemberben, aki időről időre megkérdi: mondd csak, mi a fenéből... Hol dolgozzanak a prostituáltak ...vagyis hol jelölje ki az ön- kormányzat az úgynevezett „türelmi zónát”, aminek határain belül bátran sétálhatnak az utca lányai (esetleg fiai)? Nagy dilemma lesz ez, kérem! Mármint akkor, ha megszületik az új törvény, aminek tervezete szerint ilyesféle zónák alakulhatnak minden városban, sőt, az sem lehetetlen, hogy a kis falu egyetlen szajhája is ilyet kéijen a polgármesteri hivataltól, merthogy neki is dolgozni kell. Az más kérdés, hogy a türelmi zónák házaiban lakók nem mindegyike űzi a mesterséget és nehezen viselné, ha kötelező lenne számára a türelem. Netán majd cserelakást kap? Kártérítést? Pénzben vagy természetben? Nem tudni. Mindenesetre ritka nagy marhaságnak tűnik az ötlet. Annél már a kupi is jobb. A Professzorok Batthyány Körének rendezvénye Egyenrangú partnerség MTI Hogyan kormányozható Magyarország 2000-ben? — erről folytattak vitát a Professzorok Batthyány Köre szombati rendezvényén. A fórumon az MDF, a KDNP, az MDNP és a Fidesz politikusai vettek részt, ám a beszélgetésen Lezsák Sándor, az MDF elnöke nem Keleti György Brüsszelben MTI Négynapos hivatalos látogatásra Belgiumba utazott vasárnap Keleti György honvédelmi miniszter Jean-Pol Poncelet belga védelmi miniszter meghívására. A honvédelmi miniszter vezette delegáció a tervek szerint megbeszélést folytat Jean-Pol Poncelet védelmi miniszterrel és Her- teleer altengernaggyal, a fővezérkar főnökével. Áttekintik a kétoldalú katonai kapcsolatok helyzetét, a továbbfejlesztés érdekében egyeztetik a titokvédelmi megállapodás szövegét, illetve a belga fél tájékoztat védelmi politikájáról. jelent meg. Ez derült ki az eseményt követő sajtótájékoztatón. A jelenlévők nyilatkozatot fogadtak el arról, hogy az ország határozott és tisztességes kormányzását felvállalni kívánó politikai erőinek már most gondoskodniuk kell szakembergárdájukról. A professzorok csak akkor biztosítják támogatásukról a pártokat, ha az ellenzéki együttműködés a jelenleginél határozottabban körvonalazódik. Orbán Viktor a Fidesz— Magyar Polgári Párt elnöke úgy fogalmazott: az ellenzéki együttműködést bővíteni kell, de ennek jelen pillanatban vannak korlátái. Kifejtette: a közös munka alapja csak az egyenrangú partnerség lehet a pártok MTI Az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékeztek a halottak napján, szombaton a sopronkőhidai rabtemetőben. Jeltelen sírokba hántolták el a forradalom eltiprása után a Győrött kivégzett áldozatokat. Ma kilenc kopjafa jelzi, hogy kilencen kerültek a tömegsírba, köztük Szigethy Attila, a dunántúli nemzeti tanács vezetője. Kertész Zoltán SZDSZ-es országgyűlési képviselő az ünnepségen emlékeztetett: a vérbíróközött, de az egyik ellenzéki erő vezetője ezt abban az esetben tudja elfogadni, ha övé lehet az irányító szerep. Azt is elmondta, hogy az MDNP bevonására abban az esetben lesz lehetőség, ha ezt az MDF és a KDNP vezetői is támogatják. Szabó Iván, a Magyar Demokrata Néppárt elnöke kitért arra, hogy a szombati közös gondolkodáson egyáltalán nem érezte kirekesztettnek magát. Leszögezte azonban, hogy az ellenzéki együttműködés határait sem jobbra, sem balra nem lehet bővíteni. lsépy Tamás, a KDNP frakcióvezetője arra mutatott rá, hogy a pártoknak világos üzenetet kell küldeniük az állampolgárok felé. ságok szovjet forgatókönyvek szerint, koholt vádak alapján hozták ítéleteiket. Azok is áldozatok lettek, akik az oktalan, esztelen vérontást akarták elkerülni. Volt közöttük tanár, munkás, lelkész, politikus, színész. A szónok rámutatott: a legalapvetőbb emberi jogban, a tisztességes eltemetésben haláluk után több mint három évtized múlva részesülhettek a rendszerváltás idején. Az emlékhelyen elhelyezték a kegyelet virágait a tisztelgő soproniak, a mártírok családtagjai. Mártírokra emlékeztek Hétköznapi csoda tv. JEGYZET Baraksó Erzsébet (Új Kelet) Péntek volt, este fél tíz, a magyar családok jó része nyugovóra tért a tévé főműsora után, drága az energia, addig sem kell fűteni, világítani. Mi pedig, éjszakai baglyok a készülékek előtt találkozhattunk magával a csodával. Egy hétköznapi csodával. ; Mesét ígért az előzetes: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember és egy asszony. Volt nekik hat fiuk. No meg tizennégy lányuk. Vasárnap délben az unokákkal együtt harmincketten ülték körül az asztalt. Nagy boldogságban éltek a tanyán.” Mit is gondolhattunk első olvasásra? Bizonyára állami gondozott gyermekek örökbefogadásáról lesz szó, bemutatnak egy jóságos, idős nénit, aki nagy fáradsága árán felnevelte és szárnyára bocsátotta az évek során a neveltjeit, s ők most valamennyien meglátogatják. Már csak azért sem sejthettük, miről lesz szó valójában, mert a műsort Kepes András neve jegyezte, akiről az utóbbi időkben úgy tudtuk, a késő esti órán belvárosi szalonokban, kávéházakban szokott „desszert”-en: kulturális csemegéket tálal fel ínyenceknek. Alaposan meglepődtünk. Kepes ugyanis fogta magát, meg sem állt a szekszárdi tanyavilágig, ahol rátalált a Lukács családra, összetegeződött a száz-jónéhány hektáros gazdával, és bemutatta nekünk a csodát, meg a titkot, amiért érdemes ezen a földön egy darab időt eltölteni. A mese életre kelt, Luká- cséknak ugyanis húsz édesgyerekük van: valóban hat fiú. és tizennégy lány. A családfő bevallja, talán másként alakult volna, ha az első és a második gyermek fiúnak születik, amikor már megérkezett a harmadik is, szóba sem került, hogy netán már ez is egy nagycsaládnak számít. Legyen annyi, amennyi lesz. Húsz lett. Hogy lehet húsz gyermeket ellátni, etetni, öltöztetni, iskoláztatni, vigyázni rájuk, egyáltalán felnevelni őket? Valakinek egy vagy kettő is sok, teher, véget nem érően panaszkodik a rengeteg házimunka miatt, amit alig győz elvégezni a gyerekek mellett. És valakinek az egy sem kell, megöleti magzatkorában, kikapartatja, vagy akkor fojtja meg, amikor az ártatlan a világra jön. A dokumentumfilm megadta a választ a kérdésre: úgy lehet, ahogyan az a Lukács családban történik: mindenkinek megvan a maga dolga, mihelyt képes bármilyen munkát elvégezni, és mindenki tudja, nem lehet semmi baj, mert van valami, amibe egymást segítőén belekapaszkodhatnak, s ez a szeretet. A Lukács lányok nem segítenek az édesanyjuknak, hanem maguk is ugyanúgy vezetik a háztartást, sütnek, főznek, gondozzák a kisebbeket, mindent együtt. A Lukács fiúk apjuk traktorának nyergében nőnek fel, szántanak, vetnek, állatokkal foglalkoznak. Az egyik tizenéves legény két hízó jószágot gondoz, ha eladja, abból lesz meg a kocsija. Lukács papa minden eladósorba kerülő lányának házat ígért, s akik férjhez mentek, meg is kapták. A legnagyobb csoda számomra aV édesanya, aki elmondása szerint Soha nem volt beteg; van gyereke, akit otthon szült, úgy, ahogy a kiscsikó világrajövetelénél segédkezve látta, mit kell tenni; nem ismeri a fáradtságot, soha nem érezte tehernek a ház körüli teendőket, jut ideje „ unokázni”, a rendszeres bevásárlásra, sőt, még arra is, hogy külső megjelenésében vonzó, ápolt legyen. Nincs ebben semmi titok — hárította el a riporter kérdését a világ legtermészetesebb mosolyával — mi így élünk. Azt láttuk, ebben a családban nincs zokszó és panasz, elkeseredettség és siránkozás, pedig néha biztosan lenne rá okuk. Van viszont derű és megértés, harmónia és szeretet. Ezért kellene levetíteni főműsoridőben még egyszer, vagy akár többször is a tévében, további minden iskolában egy-egy osztályfőnöki órán, és minden olyan nő- gyógyászati rendelő várószobájában, ahol döntés születhet: halál, vagy élet! Mert lehet az ilyen életet is választani. Milliós jutalom Palotai István (Új Kelet) Kuncze Gábor (SZDSZ) belügyminiszter egymillió forintos jutalmat ajánlott fel annak a nyomravezetőnek, aki lebuktatja a kézigránátos robbantgatót. Remek! Azaz majdnem az. A baj csak ott van, hogy ezért az összegért legfeljebb a kutyabagosi műtrá- gyaorrgazdát fogják feldobni, nem a nagymenőket! Ez az összeg még ahhoz is kevés lenne, hogy sittre j uttassa Lakatos Kálmánt, aki a Keletinél ga- gyizik. Tudniillik ő is ráhívna simán az egymillióra...! Akik robbantgatnak, azok, szinte biztos, hogy az éjszaka, a nagy pesti éjszaka vámszedői, a kurvapiac, a drogkereskedelem és a nagybani szajrék ellenőrzői, felügyelői, amolyan speciális őrző-védő gyerekek, akiket nem a nagymama, hanem a keresztapa irányít...! Egymillió? Eny- nyiért még egy új lakást sem tud venni magának, aki köp, nemhogy egy új személyazonosságot... Mert az tiszta sor, hogy arra lenne szüksége... Persze tudom jól a belügyminiszteri választ: nincs pénz. Nincs több. Hát már hogyne lenne! Először is rögtön ott van az én negyvennyolc százalékom, amit adóban levontak tőlem. Tiszta szívemből felajánlom. Gondolom, más is így van vele, más is szereti a nyugalmat, és nem örül ha felrobbantják... Tudom, ezek az adópénzek már másra lettek beterezve. Akkor van egy még jobb ötletem! Tocsik Márta úgyis azt nyüatkozta, hogy nyomasztja az a sok pénz, ami a számláján van. Nosza, adjanak neki módot rá, hogy mundjuk kétszázmillióból létesítsen egy alapítványt a kitűzendő vérdíjak fedezetére. Ha azt az összeget jól forgatják, jutna vagy évi harmincmillió erre a célra, és ez az összeg már kecsegtetne is valami sikerrel, ha nem is biztos — ugyanis az világos dolog, hogy a szervezett bűnözés százmilliókkal játszik. (Gondolom, ebben Tocsik Márta is meg tudna erősíteni...) Biztos vagyok benne, hogy a jogásznő szíves örömest adna pénzt. Mi—állampolgárok is — szívesebben vennénk, ha nem elvennék tőle, és betennék újra a nagy közösbe, mert akkor annak annyi. Mintha nem is lett volna! Addig pedig? Addig pedig a gránátos robbantga- tó tovább robbantgat, és röhög a markába... Román és bolgár választás Budapesten MTI A jelek szerint a négy évvel ezelőttinél jóval kevesebb Magyarországon élő román állampolgár adja le voksát vasárnap a törvényhozási és az elnökválasztás első fordulójában. Erről loan Donca Románia budapesti nagykövete nyilatkozott az MTI-nek. A budapesti bolgár képviseleten „rendben, jó hangulatban” folyik a szavazás. Délig mintegy százan adták le voksukat, így valószínű, hogy a múlt vasárnapinál nagyobb részvétel mellett zajlik le Magyarországon a bolgár elnök- választás második fordulója.
