Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-26 / 276. szám

UJ KELET Sutler Sé megyei I. osztály Szelihovot visszavárják Mindenki boldog és elégedett. Már hogyne, amikor a csa­pat negyedikként „horgonyozott le”. Volt tehát vigalom, ünneplés pénteken este Nyírmeggyesen. Együtt vacso­ráztak a vezetők és a futballisták, majd a jól végzett mun­ka örömére koccintottak. Másnap pedig „benéztek” a fiúk Mátészalkára, pontosabban a város sportcsarnokába. Koncz Tibor (Uj Kelet) ___ Ha szombat, akkor teremfoci. A meggyesiek is neveztek az Alkaloida Kupa küzdelmeire, amúgy kipróbálandó: milyen is a négy fal között bűvészked­ni a labdával. Nos, a továbbju­tás nem sikerült, ám ez cseppet sem lepte meg a szatmári benn­fenteseket... — Az az igazság, hogy nem igazán tudtunk felkészülni a szálkái selejtezőmérkőzésekre — indokolt Jakó József szak­osztályvezető. — Alig egy hete ért véget a bajnokság, így időnk sem volt minderre. Gyakorlás nélkül nem lehettek túlzott el­várásaink, az történt, amire szá­mítani lehetett. Kétszer léptünk pályára, és mindkét meccset el­veszítettük. Kocsordtól és Ópá- lyitól kaptunk ki, s bevallom: ellenfeleink kevés esélyt adtak nekünk. Bebizonyosodott az is: magas játékosainknak nem fek­szik ez a fajta futball. Egysze­rűen arról van szó, ők nem te­remspecialisták. Idevágó információ, hogy a nyírmeggyesi illetékesek már­is kutakodnak a játékospiacon. Ennek eredményeként a hétvé­gén Erdős Sándor bemutatko­zott a szálkái parketten, bár valós képességeiről még keve­set árult el. Mindenesetre a Nagydobos 19 éves csatára a megyei első osztályú gárda tagjaival kezdi majd az alapo­zást. Mintahogy elképzelhető Jurij Szelihov csatlakozása is. Mint az közismert, az ukrán támadó szezon közben váltott, midőn Nyírmeggyesről a Stad­ler FC-hez igazolt. De nem vég­legesen, a megállapodás szerint ugyanis a légiós kölcsönstá- tusban szerepel Akasztón. Már nem sokáig. Hamarosan kitelik az ideje a Stadler-birodalom- ban. Ezzel kapcsolatban Jakó József a következő nyilatkoza­tot tette... — Most még nem tudok sem­mi konkrétumot mondani Sze­lihov további sorsáról. Nem is­merjük ugyanis Stadler Jó­zsef ék szándékait, vagyis, hogy mi a tervük a játékossal. Az biz­tos, még egy forduló van hátra az NB I-es bajnokságból, aztán várjuk vissza Jurát. Szeretnénk, ha visszatérne, a góljai, gól- passzai nagyon hiányoznak... Csatárt „puhítanak” Nem árt, jó előre pontosítani a programot. Na, és közösen tisztázni: hol szorul „toldásra” a csapat. így tett vezető, edző, továbbá a játékosgarnitúra Tiszalökön. Egybegyűltek hát, aztán átbeszélték a fél éjszakát. Volt miről társalogni, hisz a klub számára „forrónak” ígérkezik a tavasz... K. T. (Uj Kelet) Nincs mit szépíteni rajta: ezt a szezont elszúrták a Tisza- partján. Sok kudarcélménnyel lett „gazdagabb” a szakveze­tés. Azért, hogy ez ne ismétlőd­hessen meg — lépni kell! Sőt, kötelező, máskülönben szé­gyenszemre kipottyanhat a gárda. Vagy osztályozóra szo­rul. Na, ebből nem kémek a „fő­nökök”... — Megtartottuk a záróva­csorát, amelyen szép számmal jelen voltak a város vezető sze­mélyiségei. Ez arra utal, nem közömbösek a csapat szereplé­sét illetően. Eljött Király Sán­dor polgármester, valamint Bereczki Sándor, a Sport és Kulturális Bizottság elnöke. Előttük sem titkoltam, egyál­talán nem vagyunk elégedet­tek a játékosok idei teljesítmé­nyével. Mind a helyezés, mind az elért pontszám nyugtalan­ságra ad okot. Ebből követke­zik, hogy erősíteni kell! — szö­gezte le Király Bertalan klub­elnök. A keret felfrissítését célzó elképzelés szerint egy kapus és egy befejezőcsatár igazolása nem tűr halasztást. Ez ügyben már intézkedés is történt. Leg­alábbis a kulisszák mögött megindult a szervezkedés... — Mindenképpen szükség van új arcokra, s bár nevekkel egyelőre nem szolgálhatok, annyit elárulok: a két kiszemelt labdarúgóval megkezdődtek a tárgyalások. Ehhez még annyit: az a játékos, akitől a gólokat reméljük, a megyehatáron kívül futballozott az elmúlt években. Nem mellékesen, biztossá vált, hogy továbbra is — az idény közben beugró—Kulcsár Sán­dor marad az edző. Miután megegyeztünk a feltételekben, a tréner vállalta a munkát. Úgy fest, a felkészülés január 15. után kezdődik, addig teljes pi­henőt kap a társaság. A keret tagjai közül eddig senki nem jelezte, hogy távozni kíván, s talán még Csatlós Zoltánra is számíthatunk a folytatásban. Ő korábban visszavonulását ter­vezte, most azonban vacillál... Kortyok a IV. Alkaloida Kupából Teremben selejteztek Kilencvenkettes „oktán- számmal” indult a gépezet... Ennyi csapat nevezett me­gyénkből a IV. Alkaloida Kupa pénzdíjas nyílt teremlabdarú­gó-tornára. Az elmúlt hétvégén további hét sportcsarnokban „előcsatároztak”, a következő együttesek jutottak tovább a december 7-én és 8-án esedé­kes fináléba: Tisza vasvári: 1. ASE öregfi­úk Tiszavasvári, 2. Patrik Sörö­ző, 3. Vörös Ördögök Nyíregy­háza, Levelek: 1. HAVECO Nyíregyháza, 2. Gubek Bt. Nyír­egyháza, 3. Príma Csemege Le­velek, Nyírbátor: 1. Nyírvasvári, 2. ÁFÉSZ Nyírbátor, 3. Monéta Nyírbátor, 4. Futballbarátok ’82 Nyírbátor, Gyulaháza: 1. IPOSZ Nyíregyháza, 2. ISOBAU Nyír­egyháza, 3. Nyírkárász, Kisvár- da: 1. Viktória Kisvárda, 2. MESKO Adidas Kisvárda, Vásárosnamény: 1. Tisza- menti SE, 2. Guszti Bt., Máté­szalka: 1. Nyírcsaholy, 2. Mentos Mátészalka, 3. Máté­szalkai MTK. Labdarúgás Samsung Magyar Kupa ■I 1996. november 26., kedd 11 Teljes gőzzel készül a Vasvári Miközben az NB ll-es csapatok nagyobb része pihenni készül, aközben az ASE Tiszavasvári labdarúgói teljes erővel edzenek a szerdai, Vác elleni visszavágóra. Mint ismeretes, Bohácsék az elmúlt héten Vácott minimális, 2-1-es vereséget szenvedtek csak el, így minden esé­lyük megvan arra, hogy hazai pályán vívják ki a Magyar Kupa legjobb nyolc közé jutást. Száraz Attila (Uj Kelet) Hideg idő van, tán még a szél is fúj, de Vasváriban a sportte­lepen intenzív edzés zajlik. Előbb bemelegítenek a fiúk, futnak, majd gimnasztikáznak. A kint lévők szeme az új fiúk mozgását kíséri. Kocsis és Se­res is melegítőben és sárga at­létában pompázik. Kocsis dön­tő érdemeket szerzett azzal, hogy a büntető előtt vele sza­bálytalankodtak a váci védők... (— Kevés időt kaptam Vácott a bemutatkozásra, de én en­nek is nagyon örülök. Azt hi­szem, nem okoztam csalódást — mondja a szerény, halk be­szédű Kocsis István. — Idővel, úgy érzem, megszokom az új környezetet. Sokat segít, hogy velem együtt érkezett a csapat­társam, Seres is Kisvárdáról. A magasabb osztály erősebb, mint az NB III, többet kell hajtani. A télen sokat kell majd fizikailag fejlődnöm. Az, hogy mikor ka­pok újabb bizonyítási lehetősé­get, az az edzőtől függ, igyek­szem a legjobb tudásom szerint készülni. Nem vagyok türel­metlen, van időm bekerülni a kezdőcsapatba. Igyekszem meg­hálálni a bizalmat, ha pályára lépek. Nagyon bízom abban, hogy Vác ellen hazai pályán 1— 0-ra nyerni tudunk.) Ezt követően „rövidített” pályán kétkapus edzés zajlik. B. Kovács Zoltán a pálya kö­zepén áll, és egyfolytában hal­latszik a hangja. Hol buzdít arra, hogy a védők fussanak kifelé a kapujuk előteréből, hol zsörtölődik egy-egy rossz át­adás láttán. Egyszer csak Rosu tiszta helyzetben kapja a lab­dát, a csatár gondolkodás nél­kül a jobb kapufa mellé gurít. — János, becsüld meg a lab­dát — hallatszik oldalról. — Ugyanilyen helyzete volt Vácott és azt is ugyanilyen nagyvona­lúan mellé rúgta — teszi hozzá magyarázólag Mészáros László ügyvezető elnök. Arra, hogy mit vár a Magyar Kupa-mérkőzéstől a következőket mondja: — Az első mérkőzésen kedvező ered­ményt értünk el, többet nem le­hetett kihozni abból az összecsa­pásból. Rendkívül meg kell itt­hon is szerveznünk a védelmün­ket, azt hiszem, most már 50 szá­zalék esélyünk van a továbbju­tásra. Augusztusban a Stadlert is meg tudtuk itthon verni, nem hi­szem, hogy nem tudnánk meg­ismételni ezt a bravúrt. A pályán közben ugyanaz a kép. A mester beillene hajcsár­nak is. Bár ahogy szokták mon­dani jó, hogy két keze van a mesternek is, egyikben az os­tor, a másikkal simogat... A fiúk akarnak, de ha becsúszik egy hiba, vagy valaki nem fut, ak­kor annak nincs kegyelem. A kétkapus játék vége felé Rosu szemkápráztató módon, háttal a kapunak, ollózva lő a háló­ba. Levezetés után irány az öl­töző, majd kis séta után a gyári ebédlő. A folyosón néhány játékos a következőket válaszolta arra a kérdésre, mit vár a visszavágó­tól. Papp Imre: — Nagyon nehéz volt Vácott. Azzal, hogy gólt lőttünk, van esélyünk a tovább­jutásra. Ha itthon nem kapunk gólt és betalálunk a hálójukba, A váciak számára ő lesz a „Bohácsi vész” akkor továbbjutunk, de ez na- gyon-nagyon nehéz lesz. Szabó László: — Vác masz- szív csapat benyomását keltette, de kiemelkedő játékosuk nincs, legtöbbször Nagy Tibor és Vá­mosi veszélyeztette a kapunkat. Hatvan-hetven százalékot adok a továbbjutásunkra. Fontos, hogy rúgjunk és ne kapjunk gólt Bohács Sándor: — Jól küz­döttünk Vácott. Jókora lelki teher volt rajtam a 11-es miatt, hiszen előttem korábbi mécs­eseken többen hibáztak, de végül is belőttem. Gólt kell rúgni és nem szabad kapni, ez a továbbjutás titka. Erdei Csaba: — Sajnálom, hogy hiányoztam a váci csa­patból, de egy buta ételmérge­zés miatt ki kellett hagynom. Az edző dolga eldönteni, pá­lyára lépek, vagy sem. Ötven százalék az esélyünk a nyolc közé kerülésre. Sinka László: — Én is ötven százaléknyi esélyt mondok. Ha 2-0-ra kikaptunk volna, akkor nem lett volna ennyi. Nagyon nehéz volt a Vácot tartani, együtt futni a hazaiakkal. Re­mélem, Tiszavasváriban nem lesznek ilyen mozgékonyak... „Ez így túlontúl egyoldalú... süt, inkorrekt!” Nyírbátor: zárt kapuk! L. T. L. (Uj Kelet) A paletta tovább színesedett, csak éppen a nyírbátori tekintetek lettek komorabbak. Az NB lll-ban ősszel ren­deztek már sötétedés miatt újrajátszott bajnokit, jogo­sulatlan játék okán módosították a pályán elért ered­ményt, tettlegesség következtében „megsemmisítették” a 30. percig történteket... és még lehetni sorolni azokat az eseteket, amikor a Tisza-csoport fegyelmi bizottsá­ga mondta ki a végső szavakat. voltunk a legsportszerűbbek a mezőnyben, a közönségünk is kulturáltnak nevezhető. Az egy dolog, hogy szidták a meccs után a játékvezetői hár­mast, ez bárhol előfordul, ha okot adnak rá. Fellebbezünk!... Ezt az ügyet itt nem szabad le­zárni. Most a bátoriak voltak a szen­vedő alanyok. Persze, arról nincs szó, hogy ne lenne helye apellátának, azonban a határo­zat sok jót nem ígér az érdekel­tek számára. íme, a döntés tel­jes szövege: „A 15. fordulóban lejátszott Nyírbátor—Mezőkövesd baj­noki mérkőzés után a rendező­ség és a hazai sportvezetők sportszerűtlenül sértegették a mérkőzés játékvezetőit. A ren­dező Nyírbátori FC nem tett eleget a 25/1996. sz. hivatalos közlönyben közzétett verseny­bizottsági határozatban foglal­taknak, miszerint a mérkőzés­re küldött játékvezetők gépko­csijait nem helyezték el a pá­lyakerítésen belül, amiatt elő­fordulhatott, hogy a szurkolók megrongálták a játékvezetők gépkocsiját. A fegyelmi szabályzat 31. § (4) b/ pontja alapján az 1997. évi tavaszi első hazai mérkő­Ififoci Nyíregyházi SI A— Újpest A 3-1 NYSI: Szabó: Tóth, Mar- tis, Szarka, Újvári, Székely, Szenes, Poór, Lakatos, Fehér, Szécsi. Edző: Tamás Kálmán. Gól­szerző: Martis, Szécsi, Fehér. Megérdemelt hazai siker. Jók: Martis, Fehér, Laka­tos, Szabó Nyíregyházi SI B— Újpest B 1-2 (1-0) NYSI: Polgári — Pálovics, Ambrusz, Bárdi, Lakatos, Pá- mer, Nyárádi (Asztalos), Kiss, Gégény, Gulyás (Szedlár), Tö­rök. Edző: Gáspár László. Gólszerző: Kiss (11 -esből) A 90. percben kapott gól­lal veszítette el a hazai ve­retlenségét az NYSI. Jók: Pálovics, Ambrusz, Bandi. Álom vagy valóság? „Szurkolok Miklóséknak!” Tegnapi számunkban fel­dobtuk a labdát (Lehet-e újra NB l-es csapata me­gyénknek?), és a játékszer a hét folyamán csak száll, száll, száll. Egykori híres­ségek, a közelmúlt nagyjai, ígéretei nyilatkoznak ezen a hasábon nap nap után, egyértelmű választ adva az igencsak kézenfekvő kér­désre... Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet)________ — Nyíregyházának szüksé­ge van egy ütőképes, első osz­tályú csapatra — replikázott kétséget nem hagyva Szendrei József, „Csámpi”, az NYVSSC egykori válogatott kapusa, aki mostanság a Barcelona Kft. ügyvezető igazgatója, illetve a JOMA sportszergyártó cég ki­zárólagos magyarországi for­galmazója. — Csak az emlé­keimre hagyatkozhatok, és bi­zony, csodálatos volt az ottani szép számú közönség előtt bi­zonyítani. Most is lenne igény egy NB I-es együttesre, csak az eredményeket kell hozni ennek érdekében. Figyelemmel kísér­tem az utóbbi évek kínlódása­it, edzőválságait, ehhez képest kitűnő munkát végez Kiss Mik­lós. A pályán dől el... — Milyen csapattársnak is­merte meg őt? — Miklós rendes, követke­zetes ember. Szurkolok neki, kívánom, hogy legyen még több sikere. Megérdemli... In­nen, a fővárosból mondom, hogy jó kezekben vannak a nyíregyházi játékosok. — A tiszavasváriak alig ma­radnak el a nyíregyháziaktól a tabellán. Milyen esélyt ad az ASE együttesének a feljutást il­letően? — A vasvári viszonyokkal nem vagyok tisztában, azon­ban szerintem a megyeszék­helynek nagyobb a vonzása, jobbak az NYFC lehetőségei. Persze, a pályán dől el úgyis minden... — Apropó, pálya! Üzleti te­vékenységei révén napi kapcso­latban van jó néhány egyesü­lettel. Egyes sajtóhírek szerint kacérkodik az élvonalbeli ed- zősködéssel... — Nem szeretek olyasmiről, aminek nincs komoly esélye. Az érdekelt lapok részéről nem volt fair, hogy megszellőztet­tek egy alaptalan információt. Hízelgés a hiúságnak — Az azért csak igaz, hogy szóba került a neve, mint lehet­séges szövetségi kapitány a kis­pályás labdarúgó-válogatott mellett. — Ez így van, ezt egy pilla­natig sem kétlem. Azt nem tu­dom, hogyan kerültem a kép­be, egy biztos: Dajka László, az MLSZ kispályás bizottságá­nak elnöke kért fel a poszt el­vállalására. A dolog hízelgett a hiúságomnak, gondolkodási időt kértem, majd beláttam, hogy előbb a nagypályán kell bizonyítanom. Jelenleg a ma­gyar futballnak nagyobb szük­sége van rám, mint nekem „rá”... zést közönség nélkül, zárt ka­puk mögött rendezhetik meg. A mérkőzésen csak a felemelt (20 fő) rendezői létszám, vala­mint a kispadra előírt szemé­lyek és tartalékjátékosok tar­tózkodhatnak.” A „címzett” részéről Üski Géza, a Nyírbátori FC ügyve­zető elnöke adott hangot ellen- véleményének: — Noha most hallok elő­ször erről a hírről, ha megkap­juk a hivatalos értesítést, azon nyomban fellebbezünk. Ez így túlontúl egyoldalú... Sőt, inkorrekt! Esetleg, ha meg­kérdeztek volna bennünket is... Való igaz, hogy a kocsi nem a pályakerítésen belül volt, de ez korábban sem volt másképp. Bizonyos, hogy jó ideje a haj­dú-bihari bírók számára vala­mi oknál fogva nem vagyunk szimpatikusak, rendre elle­nünk fújnak. Amit most el­mondtam, azzal nem lesz jobb a helyzetünk, de sajnos, ez a szomorú valóság. Ősszel mi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents