Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-25 / 275. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. november 25., hétfő 15 / Alom vagy valóság? Lehet-e újra NB I-es csapata megyénknek? A közönség nem vevő az NB II-re Általános vélemény, hogy az NYFC közönségének létszáma méltatlan volt a csapat szerepléséhez. Ráadásul a korábban B-középnek emlegetett zászlós alakulat is kettévált. Többek között ennek az okára is kíváncsiak voltunk, és természetesen arra is, mit gondol a feljutásról a lelátó népe. Kulimár: ma illúzió az NB I! Sokan ábrándoznak. Mások azt mormogják: ugyan már, hol élsz te? A „középutasok” pedig hümmögnek. Abbén mindenki egyetért: jó volna... Szóval, azt beszéli már az egész város: jön-e jövőre a Ferencváros. Nem ám holmi hírverő meccsre, hanem bajnoki derbit játszani Nyíregyházára. Ehhez „csupán” annyi szükségeltetne, hogy az NYFC célba vegye az élvonalat. Csiky Nándor (Új Kelet) — Összességében elégedettek vagyunk az őszi szerepléssel, főleg a tavaszi teljesítményt figyelembe véve. Azután, hogy az első fordulóban Szolnokon az utolsó percben esett góllal kikaptunk, senki se számított ilyen eredményes őszre. Bár utólag látszik, hogy több pontot is lehetett volna szerezni. — Ezzel szemben a nézőszámmal abszolút nem vagyunk kibékülve. Egész jó időben játszottuk a hazai meccseinket, és mégsem jöttek a nézők, pedig az eredmények sem maradtak el. Úgy látszik, a közönség nem vevő az NB II-re. — És ha a vezetőség kimondaná, hogy igenis az NB I a cél, akkor szerintetek megugrana a látogatottság? — Azt nem elég mondani, hogy NB I a cél, de nagyon reméljük, hogy valóban az lesz és sikerül is elérni. —Már csak azért is, mert kezdenek visszaszivárogni azok az emberek, akik régen az NB I-ben meccsekre jártak. —A Városi Stadionban két helyen látni zászlókat. Miért vált ketté a korábbi B-közép? — Mi, vagyis az Easten Mastiffs kiváltunk a Keleti Frontból. Azért mentünk másik szektorba, mert mi szurkolni akarunk. — És ők nem? — Ok is. A magúk módján... —Az milyen? — Vannak olyan furcsa hangok, amelyek nekünk nem tetszenek. Az idősebb korosztályba tartozó „szakértők” csak annyit mondanak, hogy mikor melyik irányba támadjunk, meg miért megyünk hátra. — Ellenségetek a Keleti Front? — Azt nem mondanám, de nem baráti a viszony a két csoport között. Mi valóban drukkolunk a méccs elejétől a végéig. Kartonok, szalagok, görögtűz segítségével szurkolói koreográfiákat dolgozunk ki, ezáltal ult- rásak, látványosabbak vagyuk. — Idegenben azért együtt vagytok... —Egy helyre terelnek minket. — így is arra panaszkodunk, hogy kevés a néző. Nem lenne jobb egységesíteni az erőket? — Máshol is vannak külön táborok. Igaz, hogy máshol a néző is több, de ez így alakult. Sajnos, mi is kevesen vagyunk. — Értelmezhetjük ezt úgy is, hogy a nyíregyháziaknak nincs baráti szurkolócsoportjuk? Diósgyőrben például a debreceniek és a székesfehérváriak is besegítettek a DFC-nek, míg az NYFC szurkolói magukban voltak. —Vannak baráti táborok, például a Békéscsabáé vagy a Pécsé. A diósgyőri meccsig a fehérváriakkal is szimpatizáltunk, de azóta nem. — Szurkolói szemmel mi volt az ősz legérdekesebb pillanata? — Nagyon tetszett, hogy végre a Tiszavasvárit meg tudtuk verni, ráadásul sima meccsen. Ugyanez vonatkozik a Tisza- kécskére is. — A diósgyőri üvegszilánkok — közismert, hogy kövekkel bezúzták a buszok ablakait—már nem tetszhettek ennyire... — Várható volt, hogy Diósgyőrben a meccs után lesz egy kis affér. — Egyrészt rossz volt. hogy nem tudtunk leszállni a buszról, mert így nem tudtuk agyonvágni őket. De ha leszállunk, a rendőrök vemak minket agyon. A visszhangok viszont jók voltak, mert a rendőrök megverték a diósgyőrieket, és nem az volt, mint az elmúlt években, hogy csak minket vernek, itt is, Nyíregyházán és ott is. —Mi lesz tavasszal? — Szeretettel várjuk a diósgyőrieket! (Két vezérszurkoló véleménye. Megszólaltak: Román Roland és...) Kortcz Tibor (Új Kelet) Az, hogy ez egyáltalán felmerülhet a piros-kékek érdeme. Amire augusztusban gondolni sem mert senki, immáron valóság: a Kiss-csapat második, azaz osztályozós helyen vonult téli álomra. Tehát NB I vagy egycsoportos NB II? Dönteni kell! Dönteni bizony. Az NYFC élén munkálkodó Kulimár Já- nostól választ reméltünk, aztán... — Elnök úr, vágjunk a közepébe! Van-e reális esély arra, hogy az őszi idényt azNB I-ben kezdje a Nyíregyháza? — Ma november 22. van (az interjú pénteken készült—a szerző.), és ha a jelenlegi lehetőségeinket nézem, akkor egyértelműen azt kell mondjam: nem! Ez nem a játékosok, az edzők, a vezetők hozzáállásán múlik, mert mi a legrosszabb körülmények között is a legjobb eredményt akarjuk kiharcolni. A valóság az, hogy a legnehezebb három hónap következik a klub életében. Eddig ugyanis kaptunk némi támogatást a várostól, de — mint ismeretes — a költségvetéseket március végén szokás megszavazni, addig azonban egy huncut fillérre sem számíthatunk. A megyeszékhelyi szponzorok irántunk való figyelmét pedig volt időnk megtapasztalni. A jó szereplés ellenére a pénztárcák csukva maradtak, sem a nagyobb cégek, sem a magánvállalkozók nem nyilvánították ki segítő szándékukat. Üdítő kivétel azon kevesek bizalma, akik anyagi erejüktől mérten mellénk álltak, de ők kisvállalkozók, többet elvárni tőlük szemtelenség lenne. — Ha Mohamed nem megy a hegyhez... — Azért mi sem ülünk karba tett kézzel. Érzékelve ezt a szerencsétlen helyzetet, megpróbáltuk megvalósítani azt, amit a székfoglalómban hangsúlyoztam, azaz vállalkozási alapon működtetni a klubot. Tárgyalásokat kezdtünk több beruházó céggel, akik Szabolcs-Szatmár- Bereg megyét megfelelőnek tartják arra, hogy tőkét áramoltassanak ebbe a térségbe. Az egyik lehetséges befektetővel szoros kapcsolatot alakítottunk ki. — Vagyis? —Az elképzelés szerint megvennék a csapatnevet, ennek fejében a klub éves költségvetésének 80 %-át átvállalnák. Én viszont annyi ilyen tárgyalást lefolytattam már, hogy hinni csak akkor fogok, ha a pénz itt lesz a kezemben. — Mennyi az az összeg, amivel neki lehet rugaszkodni az élvonalnak? — Egy közepes szintű NB I- es csapat működtetéséhez 100 millió forint kell, mivel azonban a klub valamennyi játékosának — Capatina kivételével — nyáron lejár a szerződése, ezért még legalább 30 milliót elő kellene teremteni ahhoz, hogy megújítsuk a kontaktust. Nem is szólva arról, hogy az általunk kiszemelt labdarúgók természetesen nem ingyen választanák a Nyíregyházát. Hozzáteszem: az NB II- őt sem lehet 60 millió forint alatt „megcsinálni”. — Bonyolult matematikai művelet nélkül is kiszámítható: azNB I alig valamivel kerülne többe, mint a beharangozott egycsoportos második vonal. A logika azt diktálná, mikor, ha nem most érdemes megpályázni a feljutást. Vagy nem így van? — Véleményem szerint a hagyományos bajnoki rendszernél 40 %-al lenne „drágább” az egycsoportos NB II. Nyolcvan—kilencven millió közötti összegből gazdálkodva biztosítható a klub működtetése. A különbség tehát leheletnyi, mert ahogy említettem a magasabb osztályhoz ennél nem sokkal több pénz kell. Ha alapként rendelkezésre állna 60 millió forint, egyértelműen érdemes volna „nekifutni” a feljutásnak. A kérdés csak az: hol van ez a pénz? —Az NYFC futballistáit alkalmasnak ítéli a magasabb nívóhoz? — A bevezetésre váró, átszervezett NB II-ben sem várható kiugró szereplés ettől a kerettől. A középmezőnyben végezhetne a Nyíregyháza, előrébb nem. Minden csapatrészben elférne egy-egy új játékos. Ez háromnégy embert jelent. — Tehát illúzió az NB I-ről beszélni? — Ma igen. Hogy jön-e jövőre az FTC, vagy sem nem tudni. Az tény, jártak már itt többször Az Alkaloida támogatja Legyen nemes verseny az NB I-ért! Tiszavasváriban a labdarúgó-vezetőknek minden évben az Alkaloidából határozzák meg a célokat, most éppen az NB I- et. Ez nem is csoda, hiszen a gyógyszergyár támogatása nélkül nem lehet egy ilyen „nagy kalandba” belevágni. Az elmúlt esztendőkben soha nem volt ilyen konkrét cél: NB l-be kell kerülni. Most igen. Már az előző bajnokság végén tisztázták a közvélemény előtt is, hogy ennek a célnak megfelelően igazoltak edzőt, alakították át a csapatot. Mészáros Lász/d ügyvezető elnökkel beszélgettünk arról, hogy minden személyi és tárgyi feltétel megvan-e a magasabb osztályba való lépéshez? Sulyok József, Tiszavasvári polgármestere minden hazai NB ll-es labdarúgó-mérkőzésen ott van, amikor teheti, idegenbe is elkíséri a csapatot. A tiszavasvári önkormányzat lehetőségeihez képest segíti az együttest, természetesen korántsem olyan nagyságrenddel, mint az Alkaloida. Száraz Attila (Új Kelet) Száraz Attila (Új Kelet) — Úgy gondolom, hogy ha NB I-be akarunk kerülni akkor először is egy jó csapatra van szükség. Nem tartom kizártnak, hogy a jelenlegi gárda is megfelelő lehet. Aztán jó adag szerencse sem ártana... Tavaly például, ha hozzuk az utolsó három hazai meccset, osztályozót játszunk. Egyelőre az NB I-hez Tiszavasváriban nem adottak a tárgyi feltételek. Gondolok a pályákra, az öltözőkre, illetve az egész létesítményre. Szerényen számolva is, azt hiszem, 25—30 millióba kerülne az, ha első osztályú körülményeket szeretnénk kialakítani. A csapatok működtetése is mintegy 50 millióval többe kerülne a jelenleginél. Ebbe beleszámoltam az ilyenkor kötelező mind a hét együttes költségét, a nagycsapattól az utánpótlásig. — A gyár egyértelműen'— az új tulajdonossal egyeztetve — NB I- et akar. A csapat nagyon jó reklám- hordozó lenne. Tiszteletben tartva a gyár akaratát, nekem az a véleményem, hogy bár nem vagyok híve az átszervezésnek, de az egycsoportos NB II jó tanulóév lenne számunkra. Megítélésem szerint ez nem kerülne annyiba, mintegy az NB I. Vagy csak pár százezer forinttal lenne drágább, ami a plusz szállásdíjakból és étkezési költségekből jönne össze. Azt is hozzá kell venni az előzőekhez, hogy nálunk már NB I-es fizetések vannak, az első osztálynak megfelelők a szerződések. Tehát itt sem kellene lényeges emelés a korábbiakhoz képest. A reklám is meglenne ugyanúgy, mint NB I-ben, hiszen az egycsoportos NB II alatt is bejárnánk az egész országot. Talán az MTK példáját kellene követni. Ott is milliókat költöttek a csapatra, és volt egy átmeneti év, amikor csapatot építettek, rendbe szedték a pályáikat. Nagyon szeretném én is, ha a tavaszt NB I-esként zárnánk, de a 15 éves sportvezetői múltam óvatosságra int. —Igaz, hogy év elején az NB bet határoztak meg, de él-e még Ön szerint a remény? — Mindenképpen! Sokkal nagyobb esély van az osztályozós helyre, mint az egyenesági feljutásra. Diósgyőr mindent megtesz azért, hogy ősszel a legmagasabb osztályban szerepeljenek. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem tartom őket erősebbnek, jobbnak nálunk. Ha a csapat hozza a hazai mérkőzéseit— minden vetélytársunkat itthon fogadunk, ezek „hatpontos” rangadók— , nem lehet baj. —Mennyire ellentmondásos az a helyzet, hogy miközben azt várják a labdarúgóktól, hogy harcolják ki az NB bet, mindenki tudja kimondva- kimondatlanul, hogy ezzel néhányuk sorsát pecsételik meg a feljutással. Nyilván NB Ibes szintű játékos nem kell NB l-be, tehát mehet. Egyébként pedig lehet, hogy évekig eljátszana az NB II-ben. El lehet'várni, hogy olyan játékosok vigyék sikerre a csapatot, akik helyére esetleg NB l-be kerülés esetén újak kerülnek? Nem 22-es csapdája ez? — Dehogyis nem, nem is kicsit! Pethe Sándor egyesületi elnökkel éppen előre gondolkodva igazoltunk olyan fiatalokat, akik akarnak. Jött Kocsis és Seres, de vannak újabb kiszemeltjeink is. Tudom, nálunk is van 5—6 olyan játékos, aki megelégszik azzal, hogy biztos kezdőjátékos. Ha nem változtatnak a mentalitásukon, NB l-be kerülés esetén elválnak útjaink. — Polgármester úr, mi a véleménye arról, hogy az NB lies csapat célja egyértelműen az NB I? Kelbe a városnak az első osztály? — Azt gondolom, hogy egy NB I-es csapat működéséhez 80—100 millió forint kellene. Úgy érzem, a magasabb osztályba lépéshez a személyi feltételek, azaz a csapat gerince megvan. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene célirányosan erősíteni. A tárgyi feltételek egyelőre hiányoznak, elég, ha az edzőpályára, az öltözőkre gondolok. Állítom, tavaly 10—20 millió forint hiányzott ahhoz, hogy NB I-es legyen a csapat. —A város a jelenleginél jobban a zsebébe tudna-e nyúlni NB I esetén? Mennyire van meg a magasabb osztályra az igény? — Azt gondolom, hogy a sport, és ezen belül a labdarúgás a legjobb reklámhordozó. Az új tulajdonossal még nem találkoztam, de az első helyettes személyében sportot kedvelő, szerető embert ismertem meg. Bízom abban, hogy a labdarúgás reklámértékét felismeri. Bízom abban a megyei akaratban is, mely szerint Szabolcs-Szatmár-Be- regnek szükség van egy NB I-es labdarúgócsapatra. Hihetetlen, mennyire szeretik a focit a megyében az emberek, meg kell nézni az átlagos nézőszámokat a járási bajnokságtól az NB II-ig. A korábbi ígéretek szerint, ha Tiszavasvári — vagy Nyíregyháza — az NB I-be kerül, akkor a megye is a sajátjának tekinti. Azaz, jelentős erkölcsi és anyagi támogatást nyújt. Tiszavasváriban a jelentős sportélet miatt a város komoly áldozatokat hoz. Tennészetesen az önkormányzati testület dönt arról, hogy mikor, mire, mennyit fordít. Azt gondolom, hogy ha NB I-be kerülne a csapat, akkor még a jelenlegi támogatást is tudnánk egy kicsit növelni. Mindenki megértené, hogy mekkora reklámot jelentene a magasabb osztály nekünk. És gondolok itt nemcsak a labdarúgásra, hanem a reményeink felett szereplő kézilabdára is. Azt mindenki tudja, hogy az önkormányzatok milyen szegények ma Magyarországon, bármilyen támogatást csak egy másik rovására lehet megtenni. —Hogy fogadja, amikor nyíregyháziak azzal szembesítik Ont, hogy Tiszavasvári sohanem lesz megyeszékhely, minek Önöknek az NB I, és jobban tenné az Alkaloida is, ha a megyeszékhely csapatát támogatná? — Van ezeknek a véleményeknek jókora objektív és szubjektív része is. Vitathatatlan, hogy a labdarúgás tárgyi feltételei Nyíregyházán vannak meg a legjobban a megyében. Azonban arra nemzetközi tapasztalatok is vannak, hogy nem csak a megyeszékhelyen lehet jó focit játszani. Mindenki tudja, hogy egy-egy jó mérkőzés miatt nagyon sokan jönnek ki hozzánk Nyíregyházáról meccset nézni. Nem titkolom, én csak akkor nem szurkolok az NYFC-nek, ha a Tiszavasvárival játszik... Azt is el kell mondanom, hogy jelenleg szerintem jobb a csapatunk, mint a nyíregyháziaké. A tavasz még előttünk áll, sok minden történhet. Versenyezzünk, legyen nemes verseny, és álljon a mellé a megye és Nyíregyháza, aki NB I-be jut. Tiszta szívemből kívánom, hogy egyikünk nyerje meg a bajnokságot, a másik pedig osztályozós helyen érjen célba.
