Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-21 / 272. szám

10 1996. november 21., csütörtök Sport UJ KELET Aranyérmes testnevelők Tizennyolcszoros első Sorozatunkban azokkal a testnevelőkkel, edzőkkel beszélgetünk, akiknek a tanítványai aranyérmet szereztek a Diákolimpián. Nemrégiben Budapesten több szabolcsi testnevelő is ott lehetett a Magyar Diák­sportbizottság ünnepsé­gén, ahol a diákolimpiái bajnokok nevelőit köszön­tötték. Közöttük volt Szalka Géza testnevelő tanár is, aki jelenleg a Nyíregyházi Sportiskola igazgatója, de emellett továbbra is órákat tart a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban, és Vég­vári Ferenc tanárral együtt felkészítik az iskola atlétá­it, akik kitűnő eredmények­kel büszkélkedhetnek. Révay Zoltán (Új Kelet) Szalka Géza Nagykállóban tanult, ott érettségizett a Budai Nagy Antal Gimnáziumban. Onnan a Testnevelési Főiskolá­ra jelentkezett, és fel is vették a rangos fővárosi intézménybe. Azt mondja máig is szívesen emlékezik az akkor főiskolaként működő intézményre, amely akkor is a magyar sportélet egyik központja volt. Olyan neves sportolók voltak diáktársai, mint az olimpiai bajnok gerely­hajító Németh Miklós, a kézilab- dás Csik János, Hunyadkürti János, és diáktársa volt a megye- székhely atlétikai életének is­mert szervezője Orendi Mihály. Az iskola elvégzése után több álláslehetőség közül választha­tott, de ő hazajött, és Nagykálló­ban a Korányi Gimnáziumban kezdett tanítani, egyedüli test­nevelőként. Egész napját az is­kolában töltötte, atlétikai edzé­seket tartott, kosarascsapatokat verbuvált, és megszervezte az iskolai házibajnokságot több sportágban is, hogy a gimnázi­um diákjainak minél több lehe­tőségük legyen a testmozgásra, de nemcsak a diákokat a tanáro­kat is rendszeresen sportoltatta. Tanítványai közül szívesen em­lékszik Vas Lászlóra, Herczku Jánosra, Ráthonyi Jánosra, az­tán még hosszan sorol ja a neve­ket, és hozzáteszi: a nagykállói évek külön fejezetet jelentenek az életében, hiszen ott kezdődött a pályafutása, és az ottani évek­hez rengeteg kedves emlék fűzi. A következő állomás néhány év múlva Nyíregyháza, 1975- ben főiskolai diáktársa Orendi Mihály hívta a megyeszékhely­re. A Vasvári Pál Gimnáziumban kezdték szervezni az első test­nevelés tagozatos gimnáziumi osztályt, oda kerestek tanárokat. Elsősorban az atlétákat várták szívesen, a kiválasztási rendsze­rük az egész megyét átfogta. A Szalka Géza testnevelési tagozatos osztályok — 1975 óta minden évben indí­tottak egy ilyen osztályt a Vas­váriban — az elképzelések sze­rint az NY VSC-NY VSSC atléti­kai szakosztályának az utánpót­lásbázisát jelentették. Olyan te­hetséggondozás megvalósítását tervezték Szalka tanár úr veze­tésével, ami biztosítja, hogy a sportolók szakmailag is fejlőd­jenek, és tanulmányi eredmé­nyük se lássa ennek kárát. Az eredmények már az első évben jöttek. Szalka tanár úr máig is emlékszik a szombathe­lyi középiskolás-döntőre, ahol a lányoknál a 4x800-as váltó baj­nok lett, a csapat tagja volt egye­bek között Koleszár Éva. Az is­kolák közötti pontversenyt elő­ször 1979-ben nyerték meg. Ak­kor éppen Nyíregyházán ren­dezték a bajnokságot. —Milyen emlékeket őriz ezek­ről a bajnokságokról, hiszen az­óta a gimnázium minden évben elhódította az összetettbeli első­séget, az idén éppen tizennyol­cadszor, —kérdezem a tanár urat. — Ezek a versenyek nagyon jó hangulatúak voltak. Különö­sen azokban az időkben, amikor vidéken rendezték meg őket. Egy-egy megyeszékhely igye­kezett minél jobb versenyt szer­vezni. Az utóbbi években Bu­dapesten tartják a bajnokságo­kat, azóta sajnos nem olyan csa­ládias a hangulat. Azt hiszem a magyar diáksportban egyedülál­ló az a sorozat, amit produkál­tunk. —Pár éve a városi sportisko­la igazgatója, de mellette még ma is órát ad, és gyerekeket ta­nít az atlétika alapjaira. Miért? —Úgy vállaltam el az igazga­tói állást, ha mellette taníthatok is. A legnagyobb örömet ma is az jelenti, ha a diákjaimmal megszerettethetem a sportot, a rendszeres testmozgást. Ezután következhet az eredményesség, és az is fontos, hogy felismeijük, kik azok, akik szívesen vállal­nák ezt a hivatást, és elindítsuk őket. Röplabda Magyar Kupa, nők Győzelem a kupában is! Békéscsaba—Hansa Plas­tik SC Nyíregyháza 1-3 (-10, -3,10,-12) Az NB I-ben veretlenül me­netelő nyíregyházi női csapat NB I-es ellenfelet kapott a ku­pafordulóban. Nem jó elője­lekkel kezdődött a meccs, mert Erdősné térdsérülése miatt, Adorján lázas betegsége miatt, nem is utazhatott a csapattal. A kezdőben Botos, Gaál, Sza­bó, Lőrinczné, Deér és Veress kapott helyett. A nyíregyháziak egy kicsit álmosan kezdtek, fej-fej mel­lett haladt a két csapat, de az első játszma végén beindult a nyírségi gépezet, elsősorban Botos ütéseivel sikerült bizto­sítani a játszmagyőzelmet. A második szettben állva hagy­ták a hazai gárdát a vendégek, nem volt kérdés, ki nyeri a já­tékot. A harmadik játékrészben hullámzó teljesítményt nyúj­tott a csapat, csak Lőrinczné volt ekkor veszélyes, de ez ke­vés volt a szettgyőzelemhez. Az utolsó játékban ismét szo­rosan alakult az eredmény, de Szabó támadásaira, leütéseire nem volt ellenszerük a békés­csabaiaknak. A tartalékos vendégcsapat nyugodtan készülhet a vissza­vágóra, de előtte vasárnap még bajnoki meccs következik, a miskolciak ellen. Labdarúgó Samsung Magyar Kupa, nyolcaddönlö Most már félhet a Vác! Vác FC-Samsung—ASE Tiszavasvári 2-1 (1-0) Vác, 300 néző. V.: Arany (Vámos, László). Vác: Hámori — Nagy T. — Lajkovics, Kasza — Vojte- kovszki, Schwarcz, Vámosi, Kriska, Nyikos — Bánföldi, Bor­gulya. Edző: Strausz László. Tiszavasvári: Szabó — Sinka, Lenkey, Papp. Horváth — Szemán, Havelant, Veres, Bohács — Dencsuk. Rosu. Edző: B. Kovács Zoltán. Csere: Vojtekovszki h. Hetesi a szünetben, Szemán h. Seres az 56., Bánföldi h. Kovács P. a 66., Rosu h. Kocsis a 67. perc­ben. Gólszerzők: Kasza a 32., Nagy T. (tizenegyesből) a 73., Bohács (tizenegyesből) a 80. percben. Sárga lap: Sinka a 68., Kasza a 80. percben. Mészáros László tudósítása 32. p.: A jobb oldalon bon­takozott ki hazai támadás, melynek végén a labda az üre­sen álló Kasza birtokába ke­rült, aki öt lépésről félmaga- san a jobb sarokba lőtt 1-0. 73. p.: Borgulya cselezge­tett a tizenhatos jobb oldalán, amikor a rossz ütemben becsú­szó Lenkez összekoccantotta a bokáját. Arany játékvezető a tizenegyespontra mutatott. A büntetőt Nagy T. váltotta gól­ra, miután a kapu bal oldalába helyezett 2-0. 80. p.: A debütáló Kocsis el­száguldott a bal szélen, lefu­totta a teljes váci védelmet, ám érkezett Vámosi, aki buktatta a csatárt. Ezért is büntető du­kált. Bohács nem kegyelme­zett, és a jobb sarokba vágta a labdát 2-1. Szó mi szó, nem tolongtak a pénztáraknál a szurkolók. Igaz, a szakadó eső sokakat elriasztott a mérkőzéstől, a mély talaj pedig a játékosok­nak okozott nem kis gondot. A Tiszavasvári mindjárt az ötödik percben „befűt- hetett” volna a didergő hazai publikumnak, de Rosu 10 mé­terről, senkitől sem zavartat­va mellédurrantott. Ahogy az sejthető volt, fokozatosan magához tért a váci csapat, a vendégek azonban dicsértes elszántsággal visszaverték a meg-megújuló hazai roha­mokat. Ez olyannyira jól si­került nekik, hogy a Duna- parti legénység csak elvétve jutott el Szabó kapujának közvetlen közelébe. A küzdelmes találkozón a házigazdák kétszer tudták feltörni a vasvári-reteszt, mi­közben a gyógyszergyári együttes — talán sorsdöntő — góllal bizonyította: méltó ellenfélként futballozott ezen a kellemetlenül hűvös estén. A tiszavasvári védelem vezéregyénisége a szinte hi­bátlanul játszó Papp volt, míg a középpályán Bohács fogta össze a társakat. A két új szerzemény: Seres és Ko­csis egyáltalán nem lógott ki a sorból, sőt utóbbi jelentős mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy az eredmény isme­retében a szabolcsiak biza­kodva tekinthessenek a visz- szavágó elé. Strausz László: — A to­vábbjutás kérdése egy hét múlva, Tiszavasváriban fog eldőlni, bár a lehetőségünk már ezen a mérkőzésen is meg­volt ennek kiharcolására. A visszavágón gólt kell szerez­nünk, hogy a nyolc közé ke­rüljünk. B. Kovács Zoltán: — Az első félidőben megilletődöt- ten játszottunk, a kelleténél jobban magunkra húztuk a vá­ciakat. A második félidőre fel­javult a csapat, így a tovább­jutást illetően növekedtek esélyeink. „Cukor” bravúr! A szerdán lejátszott további Magyar Kupa mérkőzések eredményei: 111. Kér. TVE—DVSC-Epona 3-0 tj: ül. Kér. TVE 3-1-es összesítéssel, Csepel—Ferencváros 0-3, MTK—UTE 2-2, Haladás—Kábái Cukor FCH 4-4. Küzdeni akarásból jeles NB 1 férfiak végeredmény 21-19 Dunaferr SE—Kárpát-Hús Nyíregyházi KC félidő (12-9) Dunaújváros, 900 néző V: Géczi, Pál Dunaferr: Dolezsál — Kertész 3/2, Kis I., György, Kemény, Tolsztih 1, Kiss II., Csere: Zsemberi ( kapus) Kuzmicsov 4, Fenyő 6/3, Baruta 1, Imre 5, Gál 1. Edző: Kolics János NYKC: Szabó— Szergyuk 8, Bécsi 6/3. Medve 2, Déváid, Kerekes 1, Kun 2. Csere: Lencsés ( kapus) Dengi, Habuczki, Tóvizi, Szakács. Edző: Rácz Sándor, kapusedző: Biró Imre Kiállítások: 12 ill. 10 perc Hétméteresek: 7/5 ill 5/3 Fullajtár András (Új Kelet) A vendégcsapat kezdte a já­tékot és az ellenfelük 5-1-es védekezőfallal várta a támadá­sukat. Az első gólszerzési lehetőséget el is puskázták. Mindkét csapat 2-2 embert cse­rélgetett a támadásoknál és a védekezésnél. Végül a hazai­ak büntetőből szereztek veze­tést, de az ezt követő négy tá­madásuk is hétméteressel feje­ződött be. Még szerencse, hogy kettőt kihagytak. Nekünk is ítéltek egyet a játékvezetők, de Bécsi hibázott. így a nagy zűr­zavarban a 9. percben 3-2 volt az állás. Ezt követően fej-fej mellett ment a játék, de mind­ig 1-2 góllal a Dunaújváros vezetett. A félidő vége felé lett volna lehetőség a nyíregyhá­ziaknak tovább csökkenteni a hátrányukat, de próbálkozásai­kat nem kísérte szerencse. A második félidőre kapust cserélt a listavezető, Dole- zsált, Zsemberi váltotta. Ez nem rémisztette el a továbbra is nagy becsvággyal és lelke­sedéssel küzdő nyírségi csapa­tot és a 38. percre sikerült ki­egyenlíteniük, (12-12). Ez ala­posan meglepte a hazai gár­dát, de a közönségüket is, hi­szen ebben a bajnokságban nem voltak ilyesmihez hozzá­szokva. Kolics edző időt kért, ami a folytatásban úgy tűnt, hogy jókor jött, mert zsinór­ban három gólt is lőttek, míg a vendégek egyet sem (42. perc 15-12). Becsületére le­gyen mondva az NYKC-nak nem adták fel a küzdelmet és mindent beledtak, hogy felzár­kózzanak. Ez sikerült is nekik, mert a 45. percben már 15-14 volt az állás. Sajnos azonban újra Dunaferr-percek követ­keztek, ismét három gólt lőt­tek egymás útán. A mérkőzés végéig egymás melett halad­tak a csapatok, de a kétgólos hazai előny végig megmaradt. Bár a mieinknek még voltak helyzeteik az utolsó másod­percekben is, de azok rendre kimaradtak. Szabó Gábor A nyíregyházi csapat jól vá­lasztotta meg a Dunaferr elleni taktikájukat. Sikerült nekik az „ászokat” semlegesíteni és emel­lett bátran kezdeményeztek. Egyáltalán nem „illetődtek” meg, hogy ellenfelük a tabella élén áll. Végig partiban voltak Szergyukék, talán ha másak a feltételek és egy kicsit a szeren­cse is melléjük pártol, akkor ettől is nagyobb meglepetés szü­letik. A küzdeni akarásból min­denki jelesre vizsgázott, Szabó kapus a mezőny legjobbja volt. Kolics János: Alacsony szín­vonalú mérkőzés volt. A két csapat antikézilabdát játszott. Csak a közönséget sajnálom... Rácz Sándor: Úgy érzem, amj tőlünk tellett megtettük, de a túlsó térfélen nem csak a Du­naferr volt... MTI Mindössze 18 percnyi já­ték után kór­házba szállí­tották Hakeem Olajuwont, az NBA egyik él­csapatának, a Houston Roc- ketsnak a játé­kosát. A kitű­nő center mellkasi fájdalmakra panaszkodott, mint utóbb kide­rült, szívritmuszavarok miatt. A Houston a Minnesotával talál­kozott az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság kedd esti műsorában, amelyet további hét mérkőzés tett teljessé. Tim Frank, a Rockets szó­vivője elmondta, hogy a nigéri­ai születésű Olajuwont a meto­dista kórházban ápolják. Az ezen a mérkőzésen tíz pontot dobó 33 esztendős kosarasnak az állapo­ta ugyan nem tűnik súlyosnak, de nem engedték haza, hogy ele­jét vegyék esetleges további bo­nyodalmaknak. Az elsődleges cél az, hogy a szívverés ritmusát helyreállítsák. A vizsgálatok közben kiderült, Olajuwonnak 1991-ben voltak hasonló okok miatt panaszai. — Félidőben szólt, hogy fáj a mellkasa. Amint rendbejön, visszatérhet a pályára — nyilat­kozta a szóvivő. Olajuwon az 1994/95-ös idény végén vérszegénység miatt szo­rult orvosi segítségre, 1990-ben pedig egy vérrögöt találtak a bal lábában, ezért hosszabb ideig kórházban ápolták. A Houston Rockets Olajuwon korai kiválása dacára megnyer­te a Minnesota Timberwolves el­leni találkozót. MTI Az észak- amerikai pro­fi jégkorong liga (NHL) legutóbbi já­téknapján hét találkozót ren­deztek. A bő­séges kínálat zömmel hazai örömöt hozott, mindössze egy vendégcsapat tudott diadalmaskodni. A Toronto Maple Leafs csapa­ta négy idegenbeli mérkőzés után, melyeken mindig veresé­get szenvedett, hazatért az idei szezonban 65. születésnapját ünneplő Maple Leafs Gardenbe. A házigazdákat az is bánthatta a vereségsorozat mellett, hogy a vendég Buffalo Sabrest legutol­jára több mint nyolc éve, egé­szen pontosan 1988. október 19- én tudták legyőzni. Most már az első harmadban háromgólos előnyt szereztek Wendel Clark, Mats Sundin és Darby Hand- rickson révén. A középső játék­részben feljöttek a Szablyák, de Clark második találatával vég­képp szertefoszlana a buffalóiak reményeit. Pittsburgh-ben Petr Nedved hat perc alatt kétszer is bevette Grant Fuhrnak, a St. Louis Blu­es veterán kapusának a hálóját. A vendégeknek csak fellángo­lásaik voltak, lelkesedésüket a hét elején a New York Islan- dersből érkezett litván születé­sű orosz válogatott hátvéd, Dariusz Kaszparaitisz idei első találatával lehűtötte. Eredmények: Ottawa Sena­tors—New Jersey Devils 1-2 Pittsburgh Penguins— St. Louis Blues 4-2 Tampa Bay Lightning —Los Angeles Kings 3-0 Toron­to Maple Leafs— Buffalo Sabres 4-3 Washington Capitals— Boston Bruins 2-2 — hosz- szabbítás után Edmonton Oilers — Chicago Blackhawks 4-4 — hosszabbítás után Vancouver Canucks—Dallas Stars 2-0.

Next

/
Thumbnails
Contents