Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-20 / 271. szám
6 1996. november 20., szerda Interjú UJ KELET Levéltári leletmentés Negyedik alkalommal rendezi meg november 21—22-én, csütörtökön és pénteken a Nemzetközi Levéltári Napokat a megyei levéltár. Az idei események természetesen fonódnak össze a millecentenárium rendezvényeivel. Történészek, levéltárosok mellett régészek is részt vesznek a tanácskozásokon. Érdekesnek ígérkezik Eduárd Bhalaguri előadása, aki a Kárpátalján található honfoglaláskori emlékekről beszél. Tudományos szenzációnak is beillik Balogh István nyugalmazott levéltárigazgató munkája a Báthori-család okleveleiről. A tanácskozás előtt dr. Nagy Ferenc igazgatóval beszélgettünk az intézmény munkájáról, a levéltári napokról és a közeljövő feladatairól. Berki Antal (Új Kelet) — Milyen előadások várhatók a tanácskozáson? — Úgy állítottuk össze a programot, hogy az valahogyan kapcsolódjon a régió történetéhez. A pénteki napon például Bukovszki László a szlovák—magyar lakosságcsere kérdéseiről beszél. Ez a mai napig fájó pontja a két ország közötti kapcsolatoknak. Míg Szlovákiában erőszakosan hajtották végre a programot, addig nálunk agitátorok járták a bokortanyákat, és a magukat szlováknak vallókat igyekeztek meggyőzni a kitelepülés hasznosságáról, mondván, hogy várja őket a szlovák anyácska. Levéltárunkban megtalálható az áttelepülési kormánybiztos iratanyaga. Megvannak azok a leltárak, melyek egy kitelepülő család vagyonát mérik fel, mi az, amit kénytelen itt hagyni, és mi az, amit magukkal tudnak vinni. Gondolom, ez nagy érdeklődést válthat ki, mint ahogy Mar- gócsy József tanár úr előadása Nyíregyháza történetéről. Az idén az ötvenes évek is terítékre kerülnek. Elsősorban a Nagy Imre-féle kiigazítási kísérletnek a megyét érintő történéseit, de az akkori rémhírek természetrajzát és keletkezésének körülményeit is alaposan szemügyre vesszük. — Milyen aktuális napi feladatai vannak a levéltárnak? — A rendszerváltás óta a levéltár mindennapi munkája csaknem teljesen megváltozott. Olyan törvények születtek, amelyek kinyitották velünk a viszonylag zárt kapukat. Az egymás után születő kárpótlási törvények, a csődtörvény, a hadigondozási törvény, legújabban pedig a zsidó közösségek kárpótlására vonatkozó törvény arra kényszerít bennünket, hogy napi kérdésekkel is foglalkozzunk. Egy évben több mint tízezer igazolást kell Dr. Nagy Ferenc a megyei levéltár igazgatója (Fotó: Racskó) kiadnunk a különféle témákban. Ügyfélforgalmunk a korábbinak öt—nyolcszorosa lett. Érdekes, hogy a kutatókedv is megnőtt. Ebben az évben félévkor már kétszer annyi kutatót regisztráltunk, mint tavaly. Ez igen örvendetes, mert azt mutatja, hogy a múlt emlékei iránt nagy mértékben növekedett az érdeklődés. A változás nemcsak az ügyfélforgalom, de a levéltár kiadványpolitikájában és tudományos munkájában is nyomon követhető. Tevékenységünkbe a felső szervek nem szólnak bele, kiadványaink számának igazából csak a pénzhiány szab határt. Levéltárunk komolyan veszi ezt a kötelezettséget. Szűk egy esztendő alatt öt kötetet jelentettünk meg, ami országosan is egyedülálló teljesítmény. Külön öröm, hogy az öt kötet között található a mille- centenáriumra kiadott díszes kötetünk, amely Szabolcs megye katonai térképfelvételeit mutatja be 49 színes táblával. Ez a kötet nem volt olcsó, és nem is tudtuk volna megvalósítani, ha a megyei önkormányzat nem járul hozzá a kiadás költségeihez. — Mennyire változtatta meg az itteni munka jellegét a levéltári törvény? — A munkát nem változ- , tatta meg, de generálisan meghatározza tevékenységi körünket. Előírja, hogy milyen iratokat kell gyűjtenünk, szabályozza a kutathatóságot. A törvény liberálisnak mondható, hiszen kutatási tekintetben szinte mindent megenged, vigyázni kell a személyiségi, adatvédelmijogokra, de tudományos kutatáshoz ezeket is fel lehet oldani. A legfontosabb előírása, hogy a levéltárba kerülő iratok évkörét tizenöt évben határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a különféle intézményeknél keletkező iratokat, amelyeket 15 évig nem selejtezhetnek le, az idő eltelte után be kell szállítaniuk a levéltárba. Lényegesen több anyagot kell raktároznunk, rendeznünk, kutathatóvá tennünk, mint régen, hiszen akkor ez az idő 30 esztendő volt. Hozzákezd- tünk az önkormányzati anyag felméréséhez. Mostanra túlvagyunk a munka felén. Mi önkormányzati levéltár vagyunk, és a legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy az ilyen jellegű iratanyagokat megmenthessük a jövőnek. Több mint hétszáz iratfolyóméter anyagot kell rövidesen befogadnunk. Ez elég komoly raktározási gondot okoz. Nemcsak a törvény által előírt iratokat gyűjtjük, de magániratokat is átveszünk. Kávássy Sándor országgyűlési képviselő például rendszeresen eljuttatja hozzánk az országgyűlésben keletkező iratokat, legutóbb dr. Fábián Lajos nyugalmazott megyei vb-titkár adta át az általa megőrzött anyagokat. — Melyik a legrégibb iratuk, és mióta mondható teljesnek a levéltár gyűjteménye? — A legrégibb anyagunk Borsa Kopasz idejéből való. A Mohács előtti korszak anyagai csak töredékben maradtak meg. Gyűjteményünk a XVI—XVII. századtól kezdve teljesnek mondható, legalábbis a megyei közgyűlések jegyzőkönyveinek tekintetében. Ez országosan is figyelemre méltó gyűjtemény. A megyei jegyzőkönyvek rövid kivonatait megjelentetjük. Már két kötetet ki is adtunk, 1629-nél tartunk, de folyamatosan hozzuk nyilvánosságra a többit is. Jövőre jelenik meg a harmadik kötet. A legújabb korból is van egy országosan egyedülálló gyűjteményünk, a termelőszövetkezetekkel foglalkozó anyag, amit dr. Gyar- mathy Zsigmond, a levéltár elhunyt, korábbi igazgatója gyűjtött. A tudományos értéke mellett rengeteget segített nekünk a földkárpótlással kapcsolatos igazolások kiadásánál, hiszen nemcsak azt tudtuk megmondani, hogy valaki mennyi földet vitt be a közösbe, de más mezőgazdasági jellegű vagyontárgyakról is pontos kimutatás van a birtokunkban. Levéltárunk ma már nemcsak a tudományos kutatóknak, hanem a lakosság széles rétegeinek is lehetővé teszi, hogy hozzáférhessenek a nélkülözhetetlen anyagokhoz. Szabolcs megye címere (1836) Nyíregyháza címere (1837) Nyolcszoros ügyfélforgalom, növekvő kutatókedv Borsa Kopasz Jakab bizonyságlevele (1300 körül) A Bátori-család oklevele (XIV. század)
