Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-19 / 270. szám

6 1996. november 19., kedd Interjú UJ KELET A Független Nőszövetség a családokért Hogy az anya anya maradhasson! Néhány hónapon belül immár többedszer hallat ma­gáról a Független Nőszövet­ség országszerte és a me­gyékben. Céljuk a hagyomá­nyos magyar családideál te­kintélyének helyreállítása, amelyben az anya nem vala­miféle „modern, emanci­pált” szerepet játszik, hanem éppen ellenkezőleg: a női önmegvalósítás természetes és legnemesebb feladatát követi, nevezetesen a család összetartását, a gondosko­dást és a legszentebb célt: az anyaságot. Ezzel kapcsolat­ban kérdeztük dr. Tor gyári Józsefné Cseh Máriát, a Független Nőszövetség el­nökét. — Milyennek tartja a nők jelenét? — A jelen sötét képet mu­tat. A kormányzat nemhogy nem favorizálja a családi lét gazdasági és erkölcsi mo­delljét, de rendelkezéseivel, sorozatos intézkedéseivel ellehetetleníteni igyekszik azt. Olyan munkahelyeket kell létesíteni, és úgy kell alakítani a gazdaságot, hogy a férfiak évezredes csa­ládfenntartó szerepe ismét valósággá váljék. Ezzel nem csak a nők és a családok hely­zete kerülne ismét a termé­szetes mederbe, hanem a fér­fiak is visszakapnák ezzel a férfilét legmélyebb értelmét, a család fenntartását. A nő­szövetség küzd a vallás sze­repének újraélesztéséért, mert a hit az a megtartó erő, amely a nehézségek köze­pette támasza lehet — és az is — a családoknak. —Hogyan kaphatják vissza a nők hagyományos szerepü­ket a társadalomban? — Azt mondják, munkanél­küliség van. Vajon igazi mun­kanélküliség ez? Ha a nők munkahelyükül választhatnák az otthont, a családot, akkor állások milliói szabadulnának fel a férfiak számára, csakhogy őket viszont meg kellene fi­zetni. Miből? Az elkótyave­tyélt, eltocsikolt milliárdok- ból, a Hom-villákból és társa­iból! Ha a férfiak helyzete megoldódna, megoldódna a nőké is. A kettő elválasztha­tatlan egymástól! Persze mind­ez nem azt jelenti, hogy min­den nő menjen viszsza a főző­kanálhoz. Aki elhivatottságot érez, és úgy érzi, hogy munká­ja teszi boldoggá, dolgozzon nyugodtan. A lényeg a válasz­tás lehetősége azok számára, akik kényszerből, a család ke­nyeréért kell, hogy éjt nappal­lá téve dolgozzanak esetleg két-három műszakban is. — Miként alakul a Függet­len Nószövetség helyzete? — Nagyon sokat dolgo­zunk. Nemrég alakult át füg­getlen társadalmi szervezetté, mert amint az ismeretes, aze­lőtt a Független Kisgazdapárt női tagszervezete volt. Tag­jaink száma dinamikusan emelkedik, jelenleg már öt­ezerfőből áll. A fejlődés gyor­saságát mutatja, hogy már ki­nyomtattuk a tagkönyveket nyolcezerig, és egészen bizo­nyosak vagyunk benne; ha­marosan az is kevésnek bizo­nyul. Közvetlen célként vál­laltuk fel most a vidéki nők érdekképviseletét — roppan­tul rájuk fér. Ennek érdeké­ben hoztuk létre nemrég a Magyarok Egymásért Alapít­ványt, amelytől azt reméljük, hogy hozzásegít minket a fela­dataink ellátásához. Dr. Torgyán Józsefné Cseh Mária Megakadályozni a megye kifosztását Exkluzív interjú Torgyán Józseffel A Független Kisgazdapárt elnöke megyénkben jár­ván exkluzív interjút adott lapunk munkatársának. — Elnök Úr! Ön a közel­múltban említést tett — vagy talán jóslatot — a polgári pártok liberális szárnyainak leválásáról és ebből követke­zően újabb politikai formátu­mok kialakulásáról. A jövő­be lát? — Nem vagyok jós, azon­ban ehhez nem is kellett kü­lönleges jóstehetség, hiszen logikai úton egyszerűen kikö­vetkeztethető volt. A kommu­nizmus világméretekben meg­bukott, a kommunisták átved- lettek, hogy most fennen han­goztassák szociáldemokrata identitásukat. A világ nem tu­dott mást kezdeni a demokra­tikus választások eredménye­ként létrejött helyzettel, mint hogy ideiglenesen elfogadta Horn Gyuláékat. Mindez azon­ban meglehetősen kínos a Nyugatnak. Világosan látha­tó, hogy például Kohl kancel­lár úr is kimondottan kerüli a találkozást Hornnal. Magától értetődő tehát, hogy éppen ezek a fejlett államok igyek­szenek az elfogadható politi­kai erők magyarországi ki­bontakoztatására. Ugyanak­kor azt is meg kell vallani, hogy ezek nem mi vagyunk. Ennek egyszerű a miértje: a nemzeti gondolat még mind a mai napig bizonyos körök­ben félelmet kelt, mivel azt feltételezik, hogy egyéb nem- kívánatos megnyilvánulási formák is szabad teret kap­nak. Ebből fakadó törekvé­sük egy számukra minden szempontból megfelelő libe­rális blokk létrejötte, amely nemzetköziségénél fogva is biztosíték arra, hogy semmi­lyen magyar nemzeti gondo­latot nem hordoz. Ez a nem­zetközi bankvilágnak is meg­felelne: fizetünk, mint a ka­tonatiszt, minden rendben van. Mindezek fényében vi­lágos és egyértelmű volt, hogy ez a formáció hamaro­san kialakul. — Létezik egy nemzeti li­berális vonal is... — Sőt! Ennek kifejezetten a nemzeti liberális színezetet akarják adni... — Ez nem fából vaskarika? Mondjuk, mint a „hívő szo­cialisták" platformja? — Dehogynem. Az is egy főből áll, és nagy ritkán megje­lenik a parlamenti szentmisén... Tehát nem jóstehetség kellett ennek a politikai erőtérnek a felismeréséhez, hanem kitekin­tés és a nemzetközi tapasztala­tok összegzése. Hozzá kell azonban tennem, hogy erre Ma­gyarországon a választópolgár­ok nem vevők. A magyar ember nem hülye. Telje sen elképzelhetetlen, hogy egy önmagát nemzeti liberálisnak nevező, de valójában liberális párt keresztény nemzeti szavazatok­kal kerüljön hatalomra. — Úgy tűnik, mintha a hely- hatósági választások iránt a Független Kisgazdapárt nem mutatna túl nagy érdeklődést. Az országos vezetők által tá­mogatott MDNP-s jelölt simán nyerte például a szamosan- gyalosi polgármester-válasz­tást, miközben kisgazdajelölt nem is indult! —Hadd válasszam ketté a kér­dést. A leendő kormányzati ha­talom akkor működik majd jól, ha megvan a megfelelő szintű önkormányzati támogatottsága. Tehát nagyon is fontosnak tart­juk a kérdést. Abból viszont, amit Szamosangyalosról mon­dott, egyértelműen az követke­zik, hogy a párt megyei szerve­zete nem jól dolgozik. Ezért is vagyok itt! Kávássy Sándor ki­tűnő és országos szinten is ismert személyiség, aki a parasztság harcos szószólója, azonban egy fecske nem csinál nyarat. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben sürgősen tovább kell lép­ni a pártszervezés tekintetében, mert egész egyszerűen megen­gedhetetlen, hogy abban a me­gyében, ahol ekkora ereje van a Kisgazdapártnak, ne indít­sunk polgármesterjelöltet! —Hogy alakul a nem­zeti érzelmű értelmi­ségiek bevonása a párt munkájá­ba? Ha jól tu­dom, jelenleg ez a „főcsapás irá­nya”. — Csak a legnagyobb meg­elégedés hangján szólhatnék erről a kérdésről, ha egyálta­lán ismerném az elégedettség fogalmát... és ha a nemzeti kö­zéposztály és a szellemi ka­pacitás bevonását illetően lé­tezne „elég”. Az ipar vonalán tevékenyke­dő akadémikusoktól kezdve az önkormányzatok dolgozóin át egészen az oktatási kabinetig, tehát minden területről roppant nívós és fontos személyiségek léptek be a pártba. — Ón a napokban az Or­szággyűlés plénumán csatla­kozott egy MDNP-s indítvány­hoz. Hogyan kell ezt értékel­nünk? — Az országgyűlési indít­ványokat nem aszerint kell megítélni, hogy ki terjeszti be, hanem hogy mit tartal­maz. Jó vagy rossz... — Ez kritikának is mondha­tó a parlamentről, hiszen a pár­tok általában politikai alapon döntik el a hozzáállásukat és nem tartalmi alapon... — Mi nem ezt tesszük. Ami jó, az jó. Ahhoz csatlakozni kell, hiszen az ország érdeke mindennél fontosabb! Melles­leg valóban így van, a politi­kai indokok játsszák sajnos az főszerepet, és ennek magam is szenvedő alanya vagyok. — Ha jól tudom, elnök úr büntetőügyi feljelentést tett néhány képviselőtársa ellen a március 14-ei beszédével kap­csolatos reakciók miatt. Hogy állnak ezek az ügyek? — Az országgyűlési képvi­selők jogállásáról szóló, alkot­mányerejű kétharmados tör­vény kimondja ugyan, hogy a mentelmi jog nem vonatkozik a rágalmazási és becsületsérté­si ügyekre, de az MSZP-s, SZDSZ-es többség fütyült erre, és a mentelmi jog mögé bújtat­ta mindazokat, akik a büntetni rendelt magatartást elkövették. —Nagyon gyanús csönd van „Alkaloida-ügyben”. Még csak nem is cáfoltak, nem is tiltakoz­tak. Ez merőben szokatlan... — Pedig nincs vége, hiába is reménykednek. A parlament legközelebbi ülésén azonnali kérdésként, majd interpelláci­óként is fel akarom vetni, arra pedig kénytelenek lesznek va­lamit mondani. Azért lépek egyszerre ennyit ebben a kér­désben, mert ha ettől a térség­től vesznek el, hát százszoro­sán teszik. Ez egy olyan sze­gény vidék, amelyik hatalmas lehetőségekkel rendelkezik, ha időnek előtte ki nem fosztják. Ezt megakadályoznunk pedig elemi kötelességünk! — Hisz azoknak a közvéle­mény-kutatási eredményeknek, amelyek azt jelzik, hogy az FKGP már a harmadik helyre szorult, és az MSZP után már a Fidesz is megelőzte a népsze­rűségi listán? — Szó sincs róla! Vannak közvélemény-kutatók, akik mindig olyan eredményt pro­dukálnak, amellyel a megren­delő reményeit tükrözik in­kább, mint a valóságot. Én a tőlünk meglehetősen távol álló meridiánnak hiszek. Semmi ér­dekük nem fűződik hozzá, hogy nekünk kedvezzenek, a megrendelők sem mi voltunk, mégis magasan minket hoznak ki elsőként. — Köszönöm az interjút. Az oldalt írta: Palotai István „Baloldali tagjaink is vannak” Balaton Péter a nemzeti szövetségről A Nemzeti Szövetség Ma­gyarországért Egyesület so­ros elnöke, dr. Balaton Péter (MDF) a szövetség tiszavas- vári nagygyűlése után adott rövid tájékoztatást a szövet­ség alapvető céljairól. — Mint pártoktól, jogilag teljesen független szövetség, úgy gondoljuk, hogy sokkal rugalmasabbak és ezáltal je­lentősen hatékonyabbak is tudunk lenni, magunk köré gyűjteni a nemzeti érzelmű embereket. Amennyiben egy alulról építkező szövetség lét­re tudja hozni a pártok fölötti szövetséget, az bizony a „fen­tiekre” is kényszerítő erővel hat. Elsődlegesen az a célunk, hogy azokat az embereket to­borozzuk sorainkba, akik nem óhajtanak pártszínekben poli­tizálni, de nemzetileg elköte­lezettnek érzik magukat. — Vannak azért párttagok is, sőt van vezető erő is. Mint a jelenleg legjelentősebb nem­zeti erőt képviselő párt, a Füg­getlen Kisgazdapárt a szövet­ség legnagyobb támogatója, azonban jogilag, a szövetség nem része az a FKGP-nek. Vannak olyan szövetségi tag­jaink, akik más pártoknál fi­zetnek tagsági díjat. Örömmel jelentem, hogy baloldali tag­jaink is vannak, immár számos baloldali, nemzeti érzelmű ember is hozzánk szegődött, természetesen a „baloldalon” a klasszikus, hagyományos baloldaliságot, tehát a törté­nelmi szociáldemokráciát ér­tem. Olykor megfogalmazzák: a NSZME mintha megelőzte volna a korát, hiszen megje­lölte azt erővonalat, amely mentén polarizálódni fog a polgári szárny nemzeti ága. Ez is volt a célunk!

Next

/
Thumbnails
Contents