Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-19 / 270. szám

1996. november 19., kedd Hazai krónika Konferencia a cigányság társadalmi integrációjáról MTI A rasszizmus, az intoleran­cia napjainkban valamennyi kisebbségi csoport közül leg­inkább a romákat sújtja Eu­rópában — hangsúlyozta be­szédében John Murray, az Európa Tanács (ET) cigány­ügyi tevékenységének koor­dinátora hétfőn Budapesten. A cigányság társadalmi in­tegrációja Magyarországon címmel rendezett kétnapos konferencia megnyitóján. John Murray véleménye sze­rint elsősorban a romák kita­szítottsága, illetve a velük szemben megnyilvánuló hát­rányos megkülönböztetés a gátja annak, hogy elfoglalják méltó helyüket a társadalom­ban. Ezért kisebbségi problé­máik megoldása érdekében átfogó európai program ki­dolgozására van szükség. Ennek első lépcsőfokaként az ET migrációs bizottsága ci­gányügyekkel foglalkozó önálló munkacsoportot ho­zott létre, amely átfogó irány­vonalat kíván meghatározni az Európa Tanács 40 tagálla­mának kormányai számára— jelentette be John Murray. A konferencián Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal po­litikai államtitkára a cigány kisebbségi önkormányzatok működésének tapasztalatait összegezve rámutatott: a te­lepülési, illetve a helyi ki­sebbségi önkormányzatok közötti feszültségek elsősor­ban abból fakadnak, hogy az utóbbiak a jelenleg érvény­ben lévő kisebbségi törvény szerint csakis oktatási és kul­turális problémákkal foglal­koznak. Hatáskörük nem ter­jed ki a cigányságot legin­kább érintő foglalkoztatási és szociális területre. További nehézséget jelent a finanszí­rozás, a megfelelő parlamenti képviselet, valamint a roma tisztségviselők jogi felkészí­tésének megoldatlansága — tette hozzá Tabajdi Csaba. Az államtitkár beszédében remé­nyét fejezte ki, hogy a kisebb­ségi törvény jelenleg előké­szítés alatt álló módosítása megfelelő jogi, pénzügyi és személyi feltételeket teremt majd, és ezáltal lehetővé te­szi a roma kisebbségi önkor­mányzatok hatáskörének bő­vítését, illetve a pályázati tá­mogatási rendszerbe való erőteljesebb bekapcsolódásu­kat. Tabajdi Csaba mindezek mellett sikeresnek ítélte eddi­gi tevékenységüket, és úgy vélekedett, hogy a törvény- módosítás várhatóan a jövő év első felében a parlament elé kerülhet. A Nemzeti és Etni­kai Kisebbségi Hivatal által szervezett konferencián a kor­mányzati és önkormányzati vezetők, valamint a külön­böző oktatási intézmények, civil szervezetek és alapítvá­nyok képviselői áttekintik a cigányság jelenlegi helyze­tét, a kisebbséget érintő kor­mányzati intézkedéseket, illetve a civil szervezetek ed­digi tevékenységét is. Változás a Ki mit tud? szavazásában Már-már kezdett botrány íze lenni a szombat esti Ki mit tud? döntője eredményhirdetésének, amikor a verseny szer­vezői úgy döntöttek, megváltoztatják a közönségszavazás értékelését. Ennek lényege, hogy a már kihirdetett kate­góriagyőzteseken kívül a közönségszavazat nyertese is elutazhat Mexikóba. Ezenfelül repülőjegyet szerezhet még egy egyéni induló és egy együttes is. Az ügy részleteire követ­kező számunkban visszatérünk. Rendkívüli küldöttgyűlés MTI A Magyar Orvosi Kamara (MOK) rendkívüli küldöttgyű­lést hívott össze hétfőn annak megtárgyalására, mi a teendő azután, hogy az Országgyűlés elfogadta az egészségügyi in­tézmények átalakításáról szó­ló törvényt. A kamara figyel­meztetését, miszerint ilyen drasztikusan és gyorsan nem lehet változásra kényszeríteni a csődben lévő intézménye­ket, nem vették figyelembe a döntés előtt - modta Gógl Ár­pád, a MOK elnöke a hétfői sajtótájékoztatón. Kiemelte: a MOK szerint elsődleges az egészségügyi ellátáshoz jutás esélyegyenlőségének megte­remtése. úgy vélik, a szűk anya­gi lehetőségek mellett a kor­mánynak meg kellene határoz­nia a prioritásokat. Gógl Árpád rámutatott: az egészségügy­nek Magyarországon a nemze­ti összjövedelemből való része­sedése csak három százalék. A fejlett országokban ennek ará­nya 7 százalék, az US A-ban pe­dig 10 százalék feletti. A MOK elnöke hangsúlyozta az orvos-, a védőnő- és a szakassziszten- cia-képzés fontosságát is. Mint azt az újságírók megtudták, Lé­pes Péter népjóléti helyettes ál­lamtitkár a közgyűlésen el­mondta: lehetséges, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jövőre a tervezettnél 3-5 milliárd forinttal többel gazdálkodhat. Csehák Judit, az Országgyűlés Szociális és Egés­zségügyi Bizottságának elnö­ke felszólalásában arra figyel­meztetett, hogy csak a járulé­kokból nem lehet fenntartani az egészségügyet, mert ketté­szakadhat az ellátórendszer. Lesz egy nagyon alacsony szin­tű alapellátás, a gazdagabbak pedig saját zsebből fizetik meg a színvonalasabb szolgáltatást. A sajtótájékoztatón elhang­zott: becslések szerint mintegy 20 milliárd forinttal adósa az állam annak az egészségügy­ben dolgozó 20 ezer embernek, akik az elmúlt három évben nem, vagy részben kapták meg készenléti és ügyeleti díjaikat. A MOK kész arra, hogy az ügy­ben tárgyaljon a kormánnyal. * Interjú Szekeres Imrével, az MSZP frakcióvezetőjével A felelősség a Szocialista Párté Finoman fogalmazva nem örültek az újságírók, ami­kor pénteken délután hirte­len zártkörűvé lett a Balol­dali Önkormányzati Közös­ség országos tanácskozá­sán a Szekeres Imre frak­cióvezető által vezetett be­szélgetés. Szerencsére az MSZP frontembere a szer­vezőknél fontosabbnak tartja a sajtót, így a zártkö­rű megbeszélést követően exkluzív interjút adott az Új Keletnek. Hajdú István (Új Kelet) — Miért kell titkolózni, van-e valami baj a választójogi rend­szerrel? —Nincs semmi baj. A tanács­kozás azéit nem volt nyilvános, mert konzultációt folytattunk, s ezt minden pártban zártkörűen végzik. — Ezek szerint lesz új alkot­mány ebben a ciklusban? — Én nagyon bízom benne. Elkészült az alkotmányozási irányelv, elfogadák az Alkot­mány-előkészítő Bizottságban, beteijesztették az Országgyűlés elé. December 15-éig a magyar Országgyűlés, ha akaija, el tudja fogadni az alkotmányozási irány­elveket. Nincs érdemi vita már a kérdésekről. Minden javaslatot a hét pártból legalább öt támoga­tott, s^ ez jó feltétel a továbbiak­hoz. így elkészülhet a jogi szö­veg, amin már dolgoznak a szak­emberek, s akkor a jövő év tava­szán az Országgyűlés elfogadhat­ja az új alkotmányt. Ezzel a rend­szerváltozás egy folyamatát zár­hatnánk le. —Itt álljunk meg egy pillanat­ra: jelenleg nincs alkotmányozá­si kényszer. —Az ország természetesen tud működni új alkotmány nélkül. Az új alkotmánynak nemcsak szim­bolikus, hanem érdemi jelen­tősége is van. Számos jogintéz­ményt végig kell gondolni, kö­zötte a magyar választási rend­szert is. Ami a dolog tartalmát il­leti: véleményünk szerint a vá­lasztópolgár fontosnak érzi, hogy közel legyen hozzá a választási képviselő. Vélhetően nem lehet azt feladni, hogy maradjanak egyéni országgyűlési képviselők. Az is fontos, hogy megjelenjenek a politikai szimpátiák, tehát va­lamilyen pártlistás választási elemnek is meg kell maradnia. Ez azt is jelenti, hogy 300-320 főnél kisebb parlamentben nem gon­dolkodhatunk. Nagy probléma az arányosság kérdése a választási szavazatok és a mandátumok kö­zött. Az aránytalan rendszer ga­rantálja a kormányzás stabilitá­sát Számos országban erre van törekvés. Magyarországon is ilyen rendszer van. Meg kell vizs­gálni, hogy ehhez hozzá kell nyúlni, vagy sem? Meg kell néz­ni, hogy egy- vagy kétfordulós legyen a választás? Ezekről a kérdésekről szakmai konzultáci­ót folytattunk, csakúgy, mint az önkormányzati választásokról. — A kormányzó párt frak­MTI __ ___ Mé g ebben a hónapban elké­szíti a Nyugdíjasok Országos Képviselete és a Nyugdíjasok Országos Szövetsége a Minisz­terelnöki Hivatal mellett létreho­zandó Idősügyi Tanács működé­si tervezetét. A két nyugdí­jasszervezet képviselői és Horn cióvezetőjének bizonyára hatá­rozott elképzelései vannak az előbbi kérdések válaszait ille­tően. — Három értéket tartok fontos­nak. Bármilyen választási rend­szert választunk, ezeket érvénye- sítendőnek érzem. Az első, hogy az állampolgár közvetlen kont­roll alatt tudja tartani az ország- gyűlési képviselőjét. — Akár a visszahívhatóság is szóba jöhet? — Nem. Ez alkotmányosan nem is lehetséges, és nincs is rá példa. A második fontos tényező, hogy az ország „bonyolultsága” is kifejeződjön a választási rend­szerben. Nagy különbség van az ország egyes területei között. Meg kell tartani a megyei vagy területi metszetet, mert más a prob­lémája egy borsodi vagy egy Győr-Moson-Sopron megyei vá­lasztópolgárnak. A harmadik; a kormányzás stabilitását garantál­ja, azt, hogy Magyarországon mindig legyenek olyan pártok, amelyek kormányozni tudnak, s ne legyen szükség négy-öt-hat párt nagykoalíciójára a kormány­záshoz. — Most ön hogyan látja: a botrányok után van-e esély arra, hogy az MSZP rendezi sorait, s ’98-ban érdemben azt gondol­hassa, hogy továbbra is kormá­nyozni fog? — A régebbi és a mostani bot­rányok biztosan hatnak a párt megítélésére. A Fidesz följövete­le az elmúlt hat hónap terméke, s én ezt annak tulajdonítom, hogy a választópolgárok a konzerva­tív oldalon keresnek egy pártot, mert a többi konzervatív pártot nem tartják választhatónak. Majd az idő eldönti, hogy mennyire stabil ez a szimpátia. Dyen jelen­séget láttunk már 1992-ben is, ezért nem értékelem túl. A Szocialista Párt választási eredményét két dolog dönti el 1998-ban. Az egyik, hogyan íté­lik meg saját körülményeiket az emberek? Javult-e az 1994— 1998 között? Ki mondja meg ne­kik a biztosabb jövőt? Gyula miniszterelnök ebben ok­tóber 16-án állapodott meg. Erről, valamint a nyugdíjasok ér­dekképviseletével foglalkozó két szervezet együttműködé­séről volt szó hétfőn a Pallas Pá­holyban rendezett sajtótájékoz­tatón. Knoll István, a Nyugdíja­sok Országos Képviseletének el­nöke, valamint Bleyer Jenő A másik: hogyan ítélik meg a kormányzást? Megbízhatónak tarják-e? Olyannak, amire oda lehet adni az ország működteté­sét Az állampolgárok bölcsebbek a poütikusoknál. — Ez megnöveli a személyek szerepét. Szükségesek hiteles em­berek. Vannak-e ilyen személyek „tartalékban” az MSZP-ben? —A személyek szerepe óriási, a választópolgároknál nem átvitt értelemben jelenik meg egy párt, hanem a személyeken keresztül, a helyi képviselőktől egészen a miniszterelnökig. Én úgy gondo­lom, hogy a Szocialista Pártban rengeteg olyan politikus van, aki ezt a bizalmat élvezi. Jelenleg is látok a frakcióban 60-70 olyan jól felkészült képviselőt, aki al­kalmas, aki szakmailag felké­szült, aki társadalmi támogatott­sággal bír. — Várható-e változás a párt vezérkarában? — Ezt a kérdést meg kell vála­szolni, de a választások előtt. Sze­rintem az MSZP óriási hibát kö­vemé el, ha most kezdené el a választási kampányt. Most tőlünk a magyar társadalom azt várja el, hogy kormányozzunk. — Ön szerint hogyan kormá­nyoz az MSZP? Milyen az együttműködés az SZDSZ-szel? Fennmarad-e a választásokig a koalíció? — Véleményem szerint az SZDSZ-nek nem valódi alterna­tíva hogy kilép a kormányból és ellenzékbe vonul. Ez a kisebbik kormányzó párt politikai elje- lentéktelenedéséhez vezetne. Az MSZP számára is rossz lenne, mert tudna egyedül kormányozni, de csak a töredékét tudná elvégezni a szükséges munkának. Az emberek jelenleg úgy gon­dolkodnak, hogy tudják: koalí­ciós kormány van, ám úgy vélik, hogy az MSZP-é a felelősség, így az eredmény is a miénk lehet. Az 1998-as választások azért fonto­sak, mert hosszú távra eldönthe­tik az MSZP sorsát (MSZP) országgyűlési képvi­selő, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke arról szá­molt be, hogy az elmúlt héten megerősítették és megújították együttműködési megállapodá­sukat. Közösen foglalnak állást a törvénytervezetről, illetve a szociális kérdésekben és nyug­díjügyekben. Nyugdíjasszervezetek együttműködése ÚJ KELET Palotai István (Új Kelet) Valamit nagyon elbaltáz- tak a tisztelt politikusok az utóbbi tíz évben, annyi szent. A szabad világ kike- rekedésével — úgy tűnik — kezdik elfelejteni, hogy a szociális gondoskodás nem a tömbök közötti kirakatpo­litika kizárólagos része, ha­nem a jóléti társadalom ele­mi feladata! Most, amikor ledőltek a falak, és elvileg mindenki belenézhet a má­sik bukszájába, már nincs szükség egymás hülyítésére. Ez eddig rendben is volna. Az azonban már kevésbé, hogy amióta a szociálpoliti­ka a tömbök között meg­szűnt a verseny eszköze len­ni, azóta lassan egyre in­kább úgy kezelik, mint va­lami szükséges rosszat! Min­denki csak sír, hogy nincs pénze rá, és ezzel két legyet üt egy csapásra — egyrészt más országok sem kérnek tőle, másrészt csökkentheti a költségvetés terheit. Hová vezet mindez? Hová vezethet, ha egyre inkább kezd világossá válni a kor­mányoknak az elszegénye­désre adott vállvonogató válasza? Szabad lett volna annak előfordulnia, hogy 1996-ban Fidel Castro az ENSZ élelmezési világkon­ferenciáján egy ötperces be­szédben kioktassa a fejlett világot, és még igaza is le­gyen?! Szabad volt-e olyan helyzetet teremteni, hogy tízezrek várják az utcán és istenként, őrjöngve üdvö­zöljék?! Nem sül le a bőr a tisztelt „világpolitikusok” képéről, hogy a világon 800 millióan éheznek és ebben a „békés” egypólusú világban mégis évi 700 millió dollárt költenek fegyverkezésre? Vajon ki formálhat ma már jogot magának, hogy kine­vesse Castrót, amikor az ENSZ szégyenéről beszél? Azt hiszem, senki. A kubai veztő szóhaszná­latában feltűnt egy új elem, ami nagyon is figyelemre méltó. A kapitalisták mellett a világ helyzetéért immár felelőssé tette a neolibera­lizmust is! Neoliberalizmus. Tulajdonképpen új fogalom, legalábbis új szóösszetétel. Vajon mit takarhat? Minden valószínűség szerint azt az eszmeáramlatot, amelyik csak és kizárólag a pénz és a bankok hatalmát hajlandó elismerni és azt tartja az op­timális gazdasági konstellá­ciónak, ha a pénztömegek mozgásait sem korlátozza, magyarán a pénzmozgások kormányozzák a világot. El­méletnek nem is lenne rossz, elvégre valóban ez az az ál­lapot, amikor a tőke a legna­gyobb hozadékok megter­melésére képes, viszont ezt egy nagyon is gondos szo­ciálpolitikának kellene kö­vetni. Valami nagyon elromlott ebben a világban. Valamit nagyon elfelejtettek, akik mozgatják a szálakat. Vala­mit sürgősen tenniük kell, mert nem lehet céljuk, hogy a tömegek egyre lejjebb süllyedvén egyszer csak nyomorba dőljenek, mert akkor minden kezdődik elölről. Akkor majd jön Marx, meg Lenin. A többit pedig ismerjük...

Next

/
Thumbnails
Contents