Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-18 / 269. szám
UJ KELET Falujáró 1996. november 18., hétfő 9 Nyíljék minden virág Nem újkeletű a mozgalom a tiszta virágos Magyar- országért. Minden évben nagy összegű pályázatokkal buzdítják az illetékesek hazánk falvait, városait, lakó- környezetük szebbé tételére. Idén a fődíjat Siófok városa nyerte, de szponzori díjat kapott a szabolcsi kisközség, Fülesd is. A többszörösen hátrányos helyzetű település nem hajlandó megadni magát az elmúlásnak. Az itt lakók pályázatok nélkül is gondosan őrzik a falu tisztaságát. Még ilyenkor, késő ősszel is virágok nyílnak a falu utcáin. Összesen 123 falu jelentkezett az idei versenyre, és amikor ellenőrizték Fülesd állapotát, a kiírók mindent a legnagyobb rendben találtak. Pedig nem is a legjobb időpontban mentek, hiszen az esős augusztus, szeptember, nem ideális a virágkertészet számára. A községben amúgy is nagyon vigyáznak arra, hogy az idegen megfelelő állapotokat találjon. Másuk nincs, csak a rendezettség. Gondoskodnak azokról is, akiknek anyagiak hiányában nincs fürdőszobájuk. Talán országosan is egyedülálló módon, tisztasági fürdőt üzemeltetnek. A hetente két alkalommal nyitva lévő zuhanyzót jelképes összegért, mindössze húsz forintért használhatják a rászorulók. F ülesd kisközség a szatmári Tiszahá- ton. Lakóinak száma nem éri el az ötszáz főt, csendes, mindentől távol eső helység. Az önkormányzat ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint az országszerte magukra maradt, lassú pusztulásra ítélt aprófalvak. Nincs munkalehetőség, nincs pénz, a mezőgazdaság pedig a nem túl jó minőségű föld miatt nehezen ad kenyeret. Az itt élők évszázadok alatt megszokták a nehéz életet, talán ennek is köszönhető, hogy nagy tűzvészek, szinte az egész falut kipusztítójárványok ellenére sem néptelenedett el. Már az 1200-as években írásos nyoma van a falunak. Azóta bizonyosan lakott a környék. Hosszú történelme alatt nem az-első, megpróbáltatásokkal teli korszakát éli, talán ezért is van, hogy mai lakosai bizakodva tekintenek a jövendő elé. Bizakodva, mert ha nem így lenne, mostanra nem lenne vezetékes víz, telefon, gázrendszer Az, hogy a mai napig nem kezdték meg a gázszolgáltatást, azért nem a falut terheli felelősség. Reménykednek, egyszer vége lesz ennek a regressziós világnak, akkor majd újra kisüt a nap Fülesd felett. Szorgalmas embereket nevelni a falunak Fecske Zoltánná óvónő Jánkmajtison kezdte pályáját, volt vezető Kölesén, azután amikor férjével együtt hazaköltöztek, elvállalta a fülesdi óvoda vezetését. A délutáni pihenő idején kerestük fel az óvodát, és az óvó nénit mesemondás közben zavartuk meg. — Szerencsére van gyerekünk. Most huszonhármán járnak hozzánk, de voltunk már harmincán is — kezdi a beszélgetést a vezető óvónő. —Intézményünket szinte erején felül támogatja az önkormányzat. Nagyon nagy szükség van az óvodára, hiszen sok gyereknek munkanélküliek a szülei, otthon szűkösen élnek, itt mégiscsak rendezett körülmények között vannak. Nem is emeltük a térítési díjat, mert félő, hogy esetleg a szülők nem lennének képesek kifizetni, így veszteségesek vagyunk, de a polgármester úr szerint inkább fizessen többet az önkormányzat, minthogy a gyerekek szenvedjék meg a kényszerű pénztelenséget. — Látom, hogy jól felszerelt az intézmény... — Igen. Amit lehet, megveszünk. Az önkormányzat is ad játékokra, felszerelésekre, de magunk is igyekszünk pénzhez jutni. Tavaly is, idén is nyertünk pályázati pénzt, amiből sportszereket vásároltunk. Lehetőségeinkhez képest szabad időnket hasznosan töltjük. — Egy nagyobb óvodához képest itt nyugalmasabb az élet? — Annyiból nyugalmasabb, hogy itt egyedül vagyok szakember, de a gyerekek ugyanolyan törődést igényelnek, mint bárhol máshol. A felelősségem is nagyobb, hiszen egyedül nekem kell döntenem szinte minden kérdésben. — Mennyire tud részt venni a megyei pedagógusok munkájában ? — Nem vagyunk mi elszigetelve semmitől. Ha van továbbképzés, azon részt veszek, tartom a kapcsolatot a régi kollégáimmal. Létezik és működik az oktatóközösség. És úgy gondolom, mindenhol, még a legkisebb településen is, boldogság ilyen kisgyerekekkel törődni, útjukat egyengetni, hiszen mi azért vagyunk, hogy munkánkkal a falu jövendő lakosságát neveljük, felelősségtudó, szorgalmas emberekké. A sokadik hét szűk esztendő — Nemrégen önálló a község — kezdi a beszélgetést Bányai Bálint polgármester. — A rendszerváltással kezdtük az önkormányzati munkát. Most nagyon nehéz anyagi körülmények között dolgozunk. Minden fillért meg kell fognunk. Nem utaztunk el Siófokra sem, hogy átvegyük a pályázatért járó jutalmat, mert az is nagyon sokba kerül. Utazás, szálloda, étkezés... Ezer hely van, ahová tudjuk tenni azt a pénzt, majd megkapjuk postán. Természetesen örülünk a díjnak, de azt a harminc-negyvenezer forintot inkább az óvodára vagy más hasznos dologra fordítjuk, mint egy ilyen ,.kirándulásra”. — Milyen munkalehetőség van a faluban? — Nem sok. Gyakorlatilag csak az önkormányzati hivatal és az óvoda tud munkát adni az itt lakóknak. Huszonnyolc— harmincöt fő között mozog a jövedelempótló támogatásból élők száma. A megyei munkaügyi központ segítségével évente 6-8 főt tudunk foglalkoztatni közhasznú munkásként. Ez nagyon nagy segítség. Nekünk csak a fizetések harminc százalékát kell fedezni, és így a legjobban rászorulóknak valamiféle anyagi biztonságot jelent ez a munkalehetőség. — Milyen beruházásokat végeztek el megbízatásuk alatt? — A legfontosabb, hogy működik a telefon, és gyakorlatilag megvalósult a gázprogram is. Sajnos nem rajtunk múlik, hogy nem üzemel. A beruházó, a megkötött szerződés ellenére, követel rajtunk még 60 millió forintot, és addig műszakilag nem hajlandó átadni a rendszert, amíg ezt az összeget ki nem fizetjük. Túl azon, hogy pénzünk sincs, úgy gondolom, követelésünk nem csak irreálisan nagy összeg, de jogtalan is. A lakosok teljes joggal türelmetlenek, hiszen befizették a negyvenhétezer forint hozzájárulást, megcsináltatták a belső vezetékeket. Már nagyon várják a korszerű energiát. — Mi a helyzet a szociális földprogrammal? —Kicsit felemásra sikeredett. Van, akinek hasznot hoz, aki szorgalmasan dolgozik a juttatott földön, de sajnos olyanok is akadnak, akik semmit sem kezdenek a kínált lehetőséggel. Kapott valaki vetőburgonyát, és az illető megfőzte, és elfogyasztotta a családjával. Erre a jövőben nagyon oda kell figyelnünk, annál is inkább, mert a minisztérium nyomatékosan felhívta a figyelmünket, hogy ez a földprogram nem csak a kisebbség helyzetének javítását szolgálja. — Mikor volt önkormányzati ülés? — Most volt a napokban. Kiosztottuk a HTO-támogatást. (Állami segítség az olajjal fűtők részére — a szerk.) Megtárgyaltuk a legsürgősebb teendőket. Noha nem könnyű az élet errefelé, de azért bizakodunk. Reméljük, hogy gázügyben is sikerül egyezségre jutni a beruházóval. Hiszünk abban, hogy minden nyomorúság ellenére meg tudjuk őrizni a falu emberi arculatát, és ha nehezen is, de átvészeljük a most már sokadik hét szűk esztendőt. Az oldalt írta: Berki Antal i A felvételeket Ilarascsák Annamária készítette Szatmár nem csak a szilvapálinka, de a jóféle szilvalekvár hazájának is tekinthető. A fáradt vándornak nem csak éhét-szomját oltja az ízletes, gyümölcs formájában is vonzó szilva, de szükség esetén a fája valamicske oltalmat is nyújt a napsütés és az égihá- ború ellen. Nem csoda, ha errefelé apáról fiúra száll a pálinka-, és anyáról lányra a lekvárfőzés tudománya. Fü- lesden Fecske Györgynét kerestük, hogy avasson be minket a lekvárfőzés titkaiba. — Nincs abban semmi titok, de elég sok munkával jár — mondja Erzsiké. — Először is leszedjük a fáról a szilvát, megmossuk, cibe- rézzük, és kifőzzük. Mi rézüstben csináljuk, így hagyományos. Van aki zománco- sat használ, de annak nem olyan az íze. —Bocsánat, mi az a cibe- rézés? — A magolás. Kivesszük belőle a magot. Mi magozott szilvából csináljuk, úgy az igazi. Ja, elfelejtettem, a főzés előtt rostán áttörjük a szilvát. Ezután jön az öregí- tés. Egy öregítés (amíg sűrűsödik a lekvár — a szerk.) után marad harminc kiló lekvár. Az idén két öregítést csináltunk. — Látom, valami tésztát tetszik csinálni... —Ez a kötött tészta. A kötött levesbe való. Nem nagy ügy. Csinálok egy kis hagymás zsírt, a kiterített tésztára kenem, egy kis részt összehajtok, levágom, megkötöm, és máris készen van. Beletesszük a levesbe, és ha megfő, lehet tálalni. Két fiam van. Mind a ketten szeretik a levest is, meg a lekvárt is. Tejfölösen, lekvárosán eszik a kenyeret. Úgy a finom. Kötött leves és cibere
