Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-16 / 268. szám
Az ország egyre romló gazdasági helyzetében az emberek — főleg a fiatalok — többségének nemhogy a régi bérházi lakását nem áll módjába nagyobbra, vagy kertesre cserélni — az építkezésről ne is beszél jünk —, de sokaknak a bútorcsere is évekig, évtizedekig elhúzódó gondot jelent. Hiába a megszokott, kényelmes és hatalmas ágy, ha a rugózata már „beteg”, a matraca már megsüllyedt, középen bemélyül és túl puha, ráadásul a huzata is megkopott, divatjamúlt, az újak már- már elképesztően sokba kerülnek. Egyeseknek azonban nem a pénz jelenti a legfőbb problémát az otthon berendezésekor, éppen ellenkezőleg, válogatás nélkül, gyakran ízléstelenül vásárolják össze a legdrágább darabokat. Elképzelés és esztétikai érzék nélkül rendezik be lakásukat, ami ennek köszönhetően mindenre hasonlít, csak meleg, hangulatos kuckóra nem. A megoldást, a probléma áthidalását egy ügyeskezű, képzett és nagy fantáziával rendelkező lakberendezőre bízhatnánk. így, feltételes módban. Megyénkben ugyanis nem rohangálnak tucatjával a lakberendezők, de még keresve sem igen találnánk... Anikó ötven év körüli, kétgyermekes családanya. Végzettségét tekintve építészmérnök, 1966 óta a szakmájában dolgozik. Evek, évtizedek óta dédelgetett álma, hogy lakberendező legyen. Éppen ezért hosszas vívódás és töprengés után nemrégiben elvégzett egy tanfolyamot, hogy az ott tanultakat és az előképzettségét kamatoztatva vállalkozóként belevágjon elképzelésének megvalósításába. A dolgok azonban nem úgy alakultak, mint ahogyan ő szerette volna... — A diploma megszerzése után elhelyezkedtem a szakmámban, és nagy lelkesedéssel, odafigyeléssel végeztem a munkám. Bár nem volt az igazi, nem elégített ki teljesen, mégis örömmel figyeltem az alapozástól kezdve ahogyan megvalósul egy-egy papíron megrajzolt terv, és elkészül az épület. Dolgoztam, de közben álmodoztam. Elképzeltem, hogyan rendeznék be egy lakást vagy irodát, milyen bútorokat és kiegészítőket párosítanék össze. — Végül odáig jutott, hogy beiratkozott egy lakberendezői tanfolyamra. Ismeretlen divatszakma: a lakberendezés — Ebbe az is közrejátszott, hogy 1994-ben felszámolás alá került a vállalat, megszűnt a munkahelyem. Akkor úgy gondoltam, vállalkozóként megpróbálkozom ezzel a lehetőséggel. Mivel Nyíregyházán még nem volt hagyománya a szakmának, a miskolci IPOSZ szervezésében indítottak itt tanfolyamot. Eredetileg egyéves képzésként indult, a társaság azonban vállalta, hogy a heti egyszeri oktatás helyett kétszer, csütörtökön délután és szombaton délelőtt is eljárunk az órákra. így fél éven belül vizsgáztunk is. —Milyen volt a tanfolyam? — Azt szokták mondani, halottról vagy jót, vagy semmit. Körülbelül ezzel is ugyanaz a helyzet. Nem azt, és nem olyan színvonalon adta, mint amit előzetesen elvártam. Az én szakmai előképzettségemmel ugyanis nagyon kevés új dolgot tanultam, s ami pluszt kaptam esetleg, nem feltétlenül tartottam fontosnak. Gondolok itt például arra, hogy az anyagismeretben nemcsak a bútoralapanyagokat és a szövetfajtákat mutatták be nekünk, hanem a burkolatfajtákat, a burkolóanyagok méretét és a felületkezelési módszereket is. Azaz kevésbé hasznosítható dolgokat is tanítottak. Ugyanakkor például a bútortörténetre nagyon kevés idő jutott. Ösz-szeségében véve rengeteg elméleti tudást kaptunk, de gyakorlati oktatás egyáltalán nem volt. Úgy képzeltem, egy ilyen tanfolyamon lehetőség nyílik arra, hogy elmenjünk egy-egy bútorboltba, és ott kedvünkre variálhassunk a rendelkezésünkre álló bútordarabokkal és kiegészítőkkel. Erről azonban szó nem volt. — A vizsgán sem volt gyakorlati rész? — Ha arra gondol, hogy be kellett volna rendeznünk egy helyiséget, akkor nem volt. Mindössze az írásbelin volt olyan feladat, hogy egy előre elkészített lakás alaprajzon kellett elhelyezni a bútorokat, ki kellett azokat színezni, valamint a burkolási módokat és a burkolóanyag színét is fel kellett tüntetni. Az egész tanfolyam ilyen szervezetlen volt. — Ennek köszönhető, hogy a tervek ellenére a vizsgát követően nem indította el a vállalkozást? — Bár munkanélküliként kezdtem el a tanfolyamot, időközben elhelyezkedtem a mostani cégemnél. S hogy midé i/üm 4300 Nyírbátor, Pécsi u. 94. Telefon: (42) 281-475, fax: (42) 281-552 (Nyírbátor—Nyíregyháza főútvonal, 34. km-kő.) Magyar, német, olasz BÚTOROK most 5—10—15% karácsonyi árengedménnyel! Holland, spanyol AJTÓK bevezető áron külföldiek részére helyszíni áfa-visszatérítés! ért? Amikor belekezdtem, azt is reméltem, az ismereteken túl olyan kapcsolatokra is szert tehetünk, amelyre alapozva bizton remélhetem, hogy elegendő megbízást kapok. Itt azonban végképp nem volt szó ilyenről. Közben érdeklődtem néhány bútorboltban is, hogy a vevők keresik, kérik-e az ilyen jellegű szolgáltatást, de mindenhol azt a választ kaptam, ha tanácsért fordulnak hozzájuk a vásárlók, ők maguk is tudnak segíteni. Ahhoz pedig nem éreztem magam elég rámenősnek, hogy hirdetésen keresztül szerezzek magamnak ügyfeleket. S amikor mindez világossá vált előttem, elfogadtam a már korábban felkínált munkát. — Ez azt is jelenti, hogy végképp feladta az álmait? — Szó sincs róla. Az álmok soha nem törpülnek el, csak várni kell a beteljesülésükig. Most dolgozom, de ha olyan lehetőség adódik, ami hosszú távra munkát adna, örömmel váltanék. Egyszeri lehetőségért azonban nem adom fel a biztos munkahelyet. — Tudomásom szerint a megyében senki nem foglalkozik főállásban lakberendezéssel, pedig van egy gazdag réteg, ami megengedhetné magának, hogy hivatásos lakberendezőre bízza otthonának a „felöltöztetését" ... — Lehetséges, de ismeretlenül, ajánlók és referenciamunka nélkül nagyon nehéz ebbe a körbe bekerülni, és én nem is szeretek házalni, munka után kuncsorogni. — Otthon, vagy a rokonai körében kamatoztatja tudását? — Nem igazán áll módomban. Sem az ismerőseim, sem pedig a családom körében nincs olyan, aki megengedhetne magának egy nagyobb volumenű lakásátalakítást, -felújítást, így mindössze saját otthonunk átrendezésében és a kisebb kiegészítőkkel való variálásban élem ki a fantáziámat egyelőre. Legalábbis nagyon remélem... Az oldalt összeállította: Úri Mariann SLUMBERLAND Egy királyi ágy, mely kíméli a gerincet. Franciaágy, heverő, matracok külön is kaphatók. 3 év garancia, r OTP-hitel lehetőség. PATCHWORK ágytakarók BILLERBECK sztrecs lepedők, tükörkülönlegességek, sárospataki kerámiák, ágyneműgamitúrák, kisbútorok méretre is megrendelhetők, plédek díszpámák. Perfect Bútor Nyíregyháza, Nyírfa tér 2. Szecessziós gyümölcstartó. Aranyozott ezüst. XIX. század vége, XX. század eleje, német. Magassága: 38 cm. Klasszicista gyertyatartó. J. B. C. Odiot munkája. Ezüst, jelzett, XVIII. század vége, XIX. század eleje. Magassága: 30 cm. „Az álmok soha nem törpülnek el...” Az értékes, vagy értéktelen régiségek mindig is hozzátartoztak életünkhöz. Ha másért nem, azért, mert ragaszkodunk a nagyszüleinktől, dédszüleinktől, vagy még korábban élt rokonainktól hátramaradt több évtizedes, esetenként évszázados bútorokhoz, kiegészítő darabokhoz, felszerelési tárgyakhoz Tartsuk benn a meleget! A szeles, hideg idő beköszöntével mind többen bosszankodnak amiatt, hogy hűvös van a szobákban. Eleinte még a fűtés hiányának számlájára írják a dolgot, de a szezon már régen megkezdődött, és sok lakásban továbbra is kellemetlenül alacsony a hőmérséklet. A magyarázat: ha nem fordítunk kellő figyelmet az ablakok és ajtók állapotára, hanyagságunk megbosszulja magát. A keretek, félfák elöregednek, megrepedeznek, kisebb-nagyobb rések keletkeznek rajtuk, ahol kiszökik a fűtőtestekből áradó kellemes meleg. De ha már megtörtént a baj, akkor sem kell elkeseredni. Ma már kiválóbbnál kiválóbb szigetelési eljárásokat ismerünk, amelyeket többnyire saját magunk is gond nélkül, hatásosan alkalmazhatunk. Bármelyik módszert is válasszuk, egy dolgot mindenképpen tartsunk szem előtt: csakis alapos portalanítás és zsírtalanítás után lássunk neki a munkának. A legegyszerűbb és legolcsóbb módszer a Purfix szalag használata, amely különböző méretekben kapható csaknem minden áruházban, festék-, vegyi és háztartási boltokban, tüzép- telepeken stb. Az öntapadós szalagot a nyílászáró és a tokozat közé kell,ragasztani. Az úgynevezett purha- bokat a nyílászáró köré kell fújni. Elsősorban az ajtó-, ablakszerkezet és a fal közötti rés kitöltésére alkalmas, az ablakszámyra nem célszerű felfújni. A körülbelül fél literes flakon mintegy ezer forintba kerül, és a hab 30—35-szörösére duzzad meg. Éppen ezért ügyeljünk arra, hogy nem nyomjunk túl sokat — mindig a rés nagyságától függően, de legfeljebb ceruza vastagságban —•, mert képes kifordítani a tokot a helyéből. Még egy jó tanács: hagyjuk legalább 24 óráig száradni, mert kívülről ugyan szilárdnak tűnik, de belül még folyós. Ezektől jóval drágább módszer, és célszerű szakemberre bízni a sziloplastok alkalmazását. Speciális pisztollyal felnyomjuk a tokszerkezetre, majd egy szélesebb ragasztószalaggal lefogatjuk és összezárjuk a nyílászáró szárnyait. Ettől szétnyomódik a tömítőanyag és telíti a réseket. Egy idő után szétnyitjuk az ablak vagy az ajtó szárnyait, s ha teljesen megszilárdult, leszedjük a ragasztószalagot. Végeredményként egy tartós és hatásos gumírozott tömítést kapunk. Bár itt csak ezekről szóltunk, vannak más módszerek is. A választáskor azonban célszerű szem előtt tartani, hogy hol van és mekkora a rés. Na és persze, hogy mennyi pénzt szánunk a beavatkozásra. Ha azonban nem bízik saját ügyességében, mindenképpen kérje szakember tanácsát és segítségét!
