Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-15 / 267. szám
1 6 1996. november 15., péntek Szülőföld UJ KELET Nem mindegy, hogyan fogadjuk... Új térkép a megyéről Sikereket könyvelhet el magának a ZÉTA Sport Bt. tulajdonosa, vezetője, Zelei Ferenc: az elmúlt öt esztendőben a megye 16 városáról, harminc településéről készített térképet. Bár ezek megjelentetésében fontos szerepet játszanak a hirdetések, műszaki tartalmuk is kiváló és egyéb hasznos információkat is tartalmaznak. November közepén kerül boltokba az új Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei térkép, és vannak a megyét népszerűsítő ötletei a jövőre nézve is a 35 éves fiatalembernek. Száraz Attila (Új Kelet) — Nagyon régóta foglalkozom azzal a gondolattal, hogy el kellene készíteni a megyénk térképét — halljuk Zelei Fe- renctől, akinek nem szakmája a térképkészítés, hiszen gépész- üzemmérnök. A térképekkel hobbija, a tájfutás révén került kapcsolatba. — A bt. megalakulása óta az elmúlt esztendőkben több szabolcsi településről elkészítettük a szolgál- tató-reklám-idegenforgalmi kiadványunkat. Mondhatom, elég jól ismerem a városok polgármestereit, igényeiket, illetve azt, hogy a megyébe érkezők mikor, milyen átfogó kiadványt keresnek. Nemrégiben a szintén Nyíregyháza székhelyű Nyír-Karta Bt. tízezer példányban jelentetett meg Haj- dú-Bihar megyéről hasonló térképet, és azt szinte pillanatok alatt elkapkodták. Ez adta a végső lökést arra, hogy elkészüljön a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei is. — Milyen lesz ez a térkép? Hol lehet majd hozzájutni? — A START Nyírségi Nyomdában készül, természetesen többszínnyomású, Bl- es méretű. A méretaránya 1:150000, tízezer példányban jelenik meg. Piktogrammal igyekszünk minden lényeges információt közölni, ami az idelátogatók számára fontos lehet, mint például szállodák, éttermek, benzinkutak, sport- és turisztikai létesítmények, múzeumok, strandok. A térképen jelkulccsal segítjük az eligazodást. A Rónahír Rt. jóvoltából valamennyi újságospavilonban kapható lesz. Ezenkívül szeretnénk eljuttatni a könyvesboltokba, benzinkutakhoz és idegenforgalmi helyekre. Természetesen kapható lesz a nyíregyházi Térképboltban is. Emellett szívesen látunk további teijesztőket is, aZETA Sport 341-614-es telefonszámán, vagy személyesen a Nyíregyháza, Óvoda u. 4. fszt. 1. címen. — Mire készülnek ezt követően?-— Már készül a Nyír-Karta Bt.-vei közösen Szabolcs- Szatmár-Bereg térképatlasza: 20 ezer példányban nyomatjuk majd ki. Igyekszünk 10 ezres méretarányban a megye mind a 226 települését fél-, vagy egy oldalon bemutatni. A hivatalok, intézmények, fontosabb látnivalók, az utcarajz a térkép gerince. Terveink szerint ez a jövő esztendőben jelenik majd meg. Várjuk ide is az önkormányzatok, a támogatók jelentkezését. — Ebbe már csak azok az önkormányzatok kerülnek be, amelyeknek a helyet ők, vagy mások — esetleg vállalkozók — kifizetik? — Nem, ebbe is minden ön- kormányzat bekerül. Természetesen a plusz információk elhelyezéséért, a reklámokért fizetni kell. Számunkra ez nemcsak egyfajta vállalkozás, megélhetési mód, hanem komolyan foglalkoztat bennünket az, hogy az idelátogatóknak minél teljesebb képet mutassunk be. Amióta az állam kivonult erről a területről, úgy érezzük, elég nagy űr maradt, amelyet mindenképpen be kell tölteni, hiszen nem mindegy, hogy az ideérkezőket miként fogadjuk, mennyire segítjük a tájékozódásukat megyénkben, mennyire hívjuk fel a figyelmüket az értékeinkre, milyen programot kínálunk számukra. A szíves fogadtatásnak lehet egyik fontos eszköze a térkép. V agyonmegosztás MTI Meglehet, még zaklatott világunkban is érvényes a régi mondás— a házasságok az égben köttetnek—, de hogy a válást a bíróság mondja ki, afelől senkiben sem lehet kétség. Márpedig a válás a közösen birtokolt és használt javak egy részétől is búcsút jelent. Ha van a különválni szándékozók között érvényes vagyonjogi szerződés, akkor az osztozkodást ez az okmány és nem a viták vezérlik. Ha nincs ilyen szerződésük, akkor jó esetben megegyezéssel történik a vagyonmegosztás, de ennek jóváhagyása akkor is a bíróság dolga. Ilyenkor is az a szabály, hogy ha a közös vagyon kizárólag ingóságokból áll, amelyet a házastársak már el is osztottak egymás között, vagyis a birtokbaadás is megtörtént, akkor az egyezségnek csak azt kell tartalmaznia, hogy a házastársaknak egymással szemben a közös vagyon megosztásával kapcsolatban további követelésük nincsen. Mit vizsgál a bíróság a vagyoni megállapodás jóváhagyása során? A bíróság tájékoztatása érdekében az egyszerűsített vagyoni megállapodás jóváhagyása során szükséges, hogy a házastársak a keresetlevél mellé vagy a tárgyalás során becsatoljanak egy olyan részletes vagyonleltárt az elosztott ingóságokról, amely a bíróság számára is megnyugtató adat. így meg lehet akadályozni, hogy fiktív megállapodást tartalmazzon a jogerős egyezség, vagy a másik fél indokolatlan kihasználására kerüljön sor. Ugyanakkor egyáltalán nem kizárt, hogy akár a közös gyermek érdekében, akár más okból valamelyik házastárs igen jelentős vagyoni értékről is lemondjon a másik házastárs javára. A családi viszonyok természetével összefüggő ilyenfajtajoglemondás érvényes lehet, annak indokait azonban a későbbi jogviták megelőzése végett is kívánatos rögzíteni. Szívesen tesznek Szakolyért ______________ Ot thonról — haza Lefler György (Új Kelet) A Szakolyért Baráti Klub tagjai a megalakulás első évfordulóján, november 1-jén találkoztak újra, ezúttal a művelődési otthonban. A közel 3200 lakosú község sokat épült-szé- pült az utóbbi években. A fejlődés, ami az idegennek is szembetűnő, az a hazalátogató szakolyiaknak egyenesen boldogság. Nem elvakult dicsekvés, hanem egészséges lokálpatriotizmus szól belőlük. Egy viszonylag sűrűbben hazajárótól, Káder Ferencné Lekka Mária tanártól, fejlesztési koordinátortól érdeklődtünk: mit jelent neki a szülőföld, a Sza- kolyi Baráti Klub? — Egyetlen szóval: a mindent! — mondja Mária, majd javít: — Sokat, nagyon sokat! Az, hogy valójában kinek volt az ötlete, a község, avagy az iskola vezetőinek nem tudom, de talán nem is érdekes. Tavaly, november harmadikára 50—60 Szakolyból elszármazott értelmiségi kapott meghívást. A címjegyzéket az otthoniak állították össze, egymásnak adva az ötleteket, neveket. Esetemben az édesapámhoz vitték a meghívót, rajta keresztül jutott el hozzám. Bizony, jó nagyot dobbant a szív! S azt hiszem, a hírt valamennyien így fogadtuk: igazi örömmel, máris tenniakarással. Az első összejövetelünk, ahogyan az idei is, és valamennyi eljövendő, november első vasárnapján voltlesz. A halottak napja többnyire hazaszólítja a távollakókat, hogy szeretteikről megemlékezzenek. S halottja a legtöbbünknek van. A szülőföld, meglehet, mindenkinek mást jelent. Én azokhoz tartozom, akiknek csupán egyet, egyetlenegyet, a mindig drágát. Egyszerre Tamási Áron szavai jönnek elő: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. S ezt vallom magam is. Ezt az otthont, az ember hol is találhatná meg, hol is kereshetné másutt, ha nem a szülőföldjén? Nagyon nem szeretnék fellengzősnek hatni, de ilyenkor nem az ész, sokkal inkább a szív beszél, s talán még a könny sem szégyen. Sajnos, zaklatott korban élünk, s bizony egyfajta menedék is lehet a szülőföld, ír a sebünkre-bánatunkra. Nyíregyházán élek a családommal, a három gyermekem lassan a felnőttkorba lép, de én a mai napig otthonról megyek — Szakolyba — haza. A Szakolyért Baráti Klub idei rendezvényére már 180 meghívó készült, az értelmiségi klubnak indult szervezet — örömömre — kibővült mindazokkal, akik szívesen tesznek és tehetnek a település előbb- relépéséért. A megyei pedagógiai intézet munkatársaként magam is hasznára lehetek, és kívánok is lenni a szakolyi iskolának, művelődésnek, ahogyan tettem is már érte egynémely dolgot. A klubnak köszönhetően rég nem látott barátok, egykori iskolatársak ölelközhettek össze, félbeszakadt kapcsolatok újulhattak meg, amelyből Szakoly is kamatoztathat. Hiszem, hogy így lesz, mert azért egy kicsit már így is van. Szüleim közül már csak édesapám él, édesanyám 14 éve eltávozott, éppen a tavasz első napján. Azóta nem nagyon várom a legszebb évszakot. Ahogy az utcára befordulok a kocsival, még mindig, annyi év múltán is fel-, s ugyanakkor hirtelen eltűnik anyám szoboralakja. Nagyon szeretem Váci Mihály verseit. A lakóhelyemre, Nyíregyházára érkezőben mindig az Én szőke városom sorai jutnak eszembe, míg Szakolyba menet a Gyalog szerettem volna jönni-t strófálom magamban. Mindkettő a szívemhez nőtt. A Szakoly ért Baráti Klub összejövetelén Rényai János polgármester adott tájékoztatást a meghívottaknak a község egy év alatti fejlődéséről. Csak néhányat megemlítve: egészségügyi központ épült, 70—80 közhasznú munkást foglalkoztatnak, az általános iskola mellett működő szakiskola indult, a körzet településeinek is. Érettségizettek részére egyéves számítógép-kezelői oktatást szerveztek, a hároméves képzés keretében pedig ugyancsak számítógép-kezelői és gyorsétkeztetői eladói szakmát lehet szerezni. A mil- lecentenárium jegyében — az egyik régi iskolaépület helyén — kopjafát állítottak. A templomkertben Partéim Péter ungvári püspök mellszobrát avatták az idén, aki Szakolyban született 350 éve, ez alkalomból egy kiadványt is megjelentetett a község. Megalakult a Dél-nyírségi Közhasznú Társaság, amelyben Szakoly jelentős súllyal szerepel. A tehetséges szakolyi diákok, hallgatók előmenetelét a közelmúltban létrehozott alapítvány segíti — erről Tamás Miklós, a kuratórium elnöke számolt be. A következők érdemelték ki az alapítványi támogatást: Kiss Judit, Urbin Ágnes, Urbin Sándor. Szűcs Tivadar. Az alapítvány egyébként nyitott, bárki hozzájárulhat. Győri András jegyző az intézményfenntartási támogatásról szólt, a pályázaton elnyert iskolabuszról, a helyi kábeltévé bevezetéséről, amelyen — egyelőre még — minden hónap utolsó csütörtökén lesz közvetítés a község életéről. A betegszállítás ügyében felvették a kapcsolatot a Mediker Bt.-vel. Az aszalóüzem Ausztriába szállítja termékeit, a dióbéllel „bélelt” szilva igazi ínyencségnek számít. A Tűzoltó Egyesület nemzetközi szereplésen Ausztriából ezüst- és bronzérmet hozott haza. Végül arról határoztak, hogy a jövő évtől a díszpolgári címet mindig november első vasárnapján, a Szakolyért Baráti Klub éves összejövetelén adják át. Az uniformis Bürget Lajos jegyzete Emlékezhetünk arra, hogy Csehov, Lermontov, Tolsztoj, Gogol regényeiben, és az azokból készült filmeken hemzsegtek az egyenruhások. Nem, nem csak a katonák. De egyenruhát hordott a csinyóv- nyik, a diák, a tanár, de még a postakocsis is. Bizonyos társadalmakban ugyanis az egyenruhának varázsa voít és van, az egyenruha vélt vagy valós hatalmat fejez ki, bizonyos társadalmi körök számára pótolja a más forrásból nem táplálkozó presztízst. Ismeretes az is, hogy a nem katonai uniformis nem egyszerűen az együvétartozás szimbóluma, de a különállásé is, a másság hangsúlyozásának eszköze. A dolog gyermeki, a polgári léthez, magatartáshoz, a felszabadult emberhez semmi köze. Ha jól megnézzük, a nyugati világban már az orvosok sem hordanak fehér köpenyt, mert a társadalom általában utálja a megkülönböztető jegyeket. Nálunk újfent egyenruha-őrület van. Kivénhedt veteránok, ifjúsági szervezetek tagjai, testőrök, pa- ramilitáris egyesületek részvevői, karitatívok, bakancsos erőszakosak alkottatják meg fityegők- kel, zsinórokkal, jelvényekkel és szimbólumokkal teliaggatott uniformisaikat, a legkülönbözőbb sipkákkal, fejfedőkkel. Az egész meglehetősen mulatságos, nem erőt sugároz, inkább egy-egy maszkabál hangulatát idézi. Szinte megfejthetetlen, hogy mindez miért van. Többször elhangzott az elmúlt fél évszázad után: elég volt az egyenruhásokból. Az uniformisokba bújtatott „munkaerőtartalékból”, az overállos MHSZ-esekből, az ifjú- gárdistákból, a munkásőrökből. Hordjon egyenruhát a rendőr, a katona, a tűzoltó, a határvadász és slussz. Akinek ez a hivatásához tartozik. Nos, miközben ezt mondogatjuk, mind több az egyenruhás, ami egy polgárivá válni akaró társadalomban meglehetősen idegen. Rossz emlékeket ébreszt, kedvezőtlen reminiszcenciákat hív elő. De sajnos a folyamat tart, nosztalgiázó öregurak, erőfitogtató fiatalabbak bújnak valamibe, ami — úgy vélik — erőt jelképez. Pedig a hatás éppen az ellenkező. Erő helyett az erőszak jut az eszünkbe. A polgár jobban elvisel egy pincs- kalapot, mint egy kommandós barettet. Mert a barettben legfeljebb szalutálni lehet. A polgár pedig szívesebben emel kalapot, ha köszön, A másik polgárnak.
