Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-15 / 267. szám

1 6 1996. november 15., péntek Szülőföld UJ KELET Nem mindegy, hogyan fogadjuk... Új térkép a megyéről Sikereket könyvelhet el magának a ZÉTA Sport Bt. tulajdonosa, vezetője, Zelei Ferenc: az elmúlt öt esz­tendőben a megye 16 városáról, harminc településé­ről készített térképet. Bár ezek megjelentetésében fon­tos szerepet játszanak a hirdetések, műszaki tartal­muk is kiváló és egyéb hasznos információkat is tar­talmaznak. November közepén kerül boltokba az új Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei térkép, és vannak a megyét népszerűsítő ötletei a jövőre nézve is a 35 éves fiatalembernek. Száraz Attila (Új Kelet) — Nagyon régóta foglalko­zom azzal a gondolattal, hogy el kellene készíteni a megyénk térképét — halljuk Zelei Fe- renctől, akinek nem szakmája a térképkészítés, hiszen gépész- üzemmérnök. A térképekkel hobbija, a tájfutás révén került kapcsolatba. — A bt. megala­kulása óta az elmúlt eszten­dőkben több szabolcsi telepü­lésről elkészítettük a szolgál- tató-reklám-idegenforgalmi kiadványunkat. Mondhatom, elég jól ismerem a városok pol­gármestereit, igényeiket, illet­ve azt, hogy a megyébe érke­zők mikor, milyen átfogó ki­adványt keresnek. Nemrégiben a szintén Nyíregyháza székhe­lyű Nyír-Karta Bt. tízezer pél­dányban jelentetett meg Haj- dú-Bihar megyéről hasonló térképet, és azt szinte pillana­tok alatt elkapkodták. Ez adta a végső lökést arra, hogy elké­szüljön a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei is. — Milyen lesz ez a térkép? Hol lehet majd hozzájutni? — A START Nyírségi Nyomdában készül, természe­tesen többszínnyomású, Bl- es méretű. A méretaránya 1:150000, tízezer példányban jelenik meg. Piktogrammal igyekszünk minden lényeges információt közölni, ami az idelátogatók számára fontos lehet, mint például szállodák, éttermek, benzinkutak, sport- és turisztikai létesítmények, múzeumok, strandok. A térké­pen jelkulccsal segítjük az el­igazodást. A Rónahír Rt. jóvoltából valamennyi újságospavilon­ban kapható lesz. Ezenkívül szeretnénk eljuttatni a köny­vesboltokba, benzinkutakhoz és idegenforgalmi helyekre. Természetesen kapható lesz a nyíregyházi Térképboltban is. Emellett szívesen látunk továb­bi teijesztőket is, aZETA Sport 341-614-es telefonszámán, vagy személyesen a Nyíregy­háza, Óvoda u. 4. fszt. 1. címen. — Mire készülnek ezt köve­tően?-— Már készül a Nyír-Karta Bt.-vei közösen Szabolcs- Szatmár-Bereg térképatlasza: 20 ezer példányban nyomat­juk majd ki. Igyekszünk 10 ezres méretarányban a megye mind a 226 települését fél-, vagy egy oldalon bemutatni. A hivatalok, intézmények, fon­tosabb látnivalók, az utcarajz a térkép gerince. Terveink sze­rint ez a jövő esztendőben je­lenik majd meg. Várjuk ide is az önkormányzatok, a támoga­tók jelentkezését. — Ebbe már csak azok az önkormányzatok kerülnek be, amelyeknek a helyet ők, vagy mások — esetleg vállalkozók — kifizetik? — Nem, ebbe is minden ön- kormányzat bekerül. Termé­szetesen a plusz információk elhelyezéséért, a reklámokért fizetni kell. Számunkra ez nemcsak egyfajta vállalkozás, megélhetési mód, hanem ko­molyan foglalkoztat bennün­ket az, hogy az idelátogatók­nak minél teljesebb képet mu­tassunk be. Amióta az állam kivonult erről a területről, úgy érezzük, elég nagy űr maradt, amelyet mindenképpen be kell tölteni, hiszen nem mind­egy, hogy az ideérkezőket mi­ként fogadjuk, mennyire segít­jük a tájékozódásukat me­gyénkben, mennyire hívjuk fel a figyelmüket az értékeink­re, milyen programot kínálunk számukra. A szíves fogadtatás­nak lehet egyik fontos eszkö­ze a térkép. V agyonmegosztás MTI Meglehet, még zaklatott vi­lágunkban is érvényes a régi mondás— a házasságok az ég­ben köttetnek—, de hogy a vá­lást a bíróság mondja ki, afelől senkiben sem lehet kétség. Márpedig a válás a közösen birtokolt és használt javak egy részétől is búcsút jelent. Ha van a különválni szándékozók között érvényes vagyonjogi szerződés, akkor az osztozko­dást ez az okmány és nem a viták vezérlik. Ha nincs ilyen szerződésük, akkor jó esetben megegyezéssel történik a va­gyonmegosztás, de ennek jó­váhagyása akkor is a bíróság dolga. Ilyenkor is az a szabály, hogy ha a közös vagyon ki­zárólag ingóságokból áll, amelyet a házastársak már el is osztottak egymás között, vagyis a birtokbaadás is meg­történt, akkor az egyezségnek csak azt kell tartalmaznia, hogy a házastársaknak egy­mással szemben a közös va­gyon megosztásával kapcso­latban további követelésük nincsen. Mit vizsgál a bíróság a va­gyoni megállapodás jóváha­gyása során? A bíróság tájékoztatása ér­dekében az egyszerűsített va­gyoni megállapodás jóváha­gyása során szükséges, hogy a házastársak a keresetlevél mel­lé vagy a tárgyalás során be­csatoljanak egy olyan részle­tes vagyonleltárt az elosztott ingóságokról, amely a bíróság számára is megnyugtató adat. így meg lehet akadályozni, hogy fiktív megállapodást tar­talmazzon a jogerős egyezség, vagy a másik fél indokolatlan kihasználására kerüljön sor. Ugyanakkor egyáltalán nem kizárt, hogy akár a közös gyer­mek érdekében, akár más ok­ból valamelyik házastárs igen jelentős vagyoni értékről is le­mondjon a másik házastárs ja­vára. A családi viszonyok ter­mészetével összefüggő ilyen­fajtajoglemondás érvényes le­het, annak indokait azonban a későbbi jogviták megelőzése végett is kívánatos rögzíteni. Szívesen tesznek Szakolyért ______________ Ot thonról — haza Lefler György (Új Kelet) A Szakolyért Baráti Klub tag­jai a megalakulás első évfordu­lóján, november 1-jén talál­koztak újra, ezúttal a művelő­dési otthonban. A közel 3200 lakosú község sokat épült-szé- pült az utóbbi években. A fej­lődés, ami az idegennek is szembetűnő, az a hazalátogató szakolyiaknak egyenesen bol­dogság. Nem elvakult dicsek­vés, hanem egészséges lokál­patriotizmus szól belőlük. Egy viszonylag sűrűbben hazajáró­tól, Káder Ferencné Lekka Mária tanártól, fejlesztési ko­ordinátortól érdeklődtünk: mit jelent neki a szülőföld, a Sza- kolyi Baráti Klub? — Egyetlen szóval: a min­dent! — mondja Mária, majd javít: — Sokat, nagyon sokat! Az, hogy valójában kinek volt az ötlete, a község, avagy az iskola vezetőinek nem tudom, de talán nem is érdekes. Tavaly, november harmadikára 50—60 Szakolyból elszármazott értel­miségi kapott meghívást. A címjegyzéket az otthoniak ál­lították össze, egymásnak adva az ötleteket, neveket. Esetem­ben az édesapámhoz vitték a meghívót, rajta keresztül jutott el hozzám. Bizony, jó nagyot dobbant a szív! S azt hiszem, a hírt valamennyien így fogad­tuk: igazi örömmel, máris tenniakarással. Az első össze­jövetelünk, ahogyan az idei is, és valamennyi eljövendő, no­vember első vasárnapján volt­lesz. A halottak napja többnyi­re hazaszólítja a távollakókat, hogy szeretteikről megemlé­kezzenek. S halottja a legtöb­bünknek van. A szülőföld, meglehet, min­denkinek mást jelent. Én azok­hoz tartozom, akiknek csupán egyet, egyetlenegyet, a mindig drágát. Egyszerre Tamási Áron szavai jönnek elő: „Azért va­gyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. S ezt vallom magam is. Ezt az ott­hont, az ember hol is találhat­ná meg, hol is kereshetné má­sutt, ha nem a szülőföldjén? Nagyon nem szeretnék felleng­zősnek hatni, de ilyenkor nem az ész, sokkal inkább a szív beszél, s talán még a könny sem szégyen. Sajnos, zaklatott kor­ban élünk, s bizony egyfajta menedék is lehet a szülőföld, ír a sebünkre-bánatunkra. Nyír­egyházán élek a családommal, a három gyermekem lassan a felnőttkorba lép, de én a mai napig otthonról megyek — Szakolyba — haza. A Szakolyért Baráti Klub idei rendezvényére már 180 meghí­vó készült, az értelmiségi klub­nak indult szervezet — örö­mömre — kibővült mindazok­kal, akik szívesen tesznek és tehetnek a település előbb- relépéséért. A megyei pedagó­giai intézet munkatársaként magam is hasznára lehetek, és kívánok is lenni a szakolyi is­kolának, művelődésnek, aho­gyan tettem is már érte egyné­mely dolgot. A klubnak kö­szönhetően rég nem látott ba­rátok, egykori iskolatársak ölelközhettek össze, félbesza­kadt kapcsolatok újulhattak meg, amelyből Szakoly is ka­matoztathat. Hiszem, hogy így lesz, mert azért egy kicsit már így is van. Szüleim közül már csak édes­apám él, édesanyám 14 éve el­távozott, éppen a tavasz első napján. Azóta nem nagyon vá­rom a legszebb évszakot. Ahogy az utcára befordulok a kocsival, még mindig, annyi év múltán is fel-, s ugyanakkor hirtelen eltűnik anyám szobor­alakja. Nagyon szeretem Váci Mihály verseit. A lakóhelyem­re, Nyíregyházára érkezőben mindig az Én szőke városom sorai jutnak eszembe, míg Szakolyba menet a Gyalog sze­rettem volna jönni-t strófálom magamban. Mindkettő a szí­vemhez nőtt. A Szakoly ért Baráti Klub összejövetelén Rényai János polgármester adott tájékozta­tást a meghívottaknak a köz­ség egy év alatti fejlődéséről. Csak néhányat megemlítve: egészségügyi központ épült, 70—80 közhasznú munkást foglalkoztatnak, az általános iskola mellett működő szakis­kola indult, a körzet települé­seinek is. Érettségizettek részé­re egyéves számítógép-kezelői oktatást szerveztek, a három­éves képzés keretében pedig ugyancsak számítógép-keze­lői és gyorsétkeztetői eladói szakmát lehet szerezni. A mil- lecentenárium jegyében — az egyik régi iskolaépület helyén — kopjafát állítottak. A temp­lomkertben Partéim Péter ung­vári püspök mellszobrát avatták az idén, aki Szakolyban szüle­tett 350 éve, ez alkalomból egy kiadványt is megjelentetett a község. Megalakult a Dél-nyír­ségi Közhasznú Társaság, amely­ben Szakoly jelentős súllyal sze­repel. A tehetséges szakolyi diá­kok, hallgatók előmenetelét a közelmúltban létrehozott alapít­vány segíti — erről Tamás Mik­lós, a kuratórium elnöke számolt be. A következők érdemelték ki az alapítványi támogatást: Kiss Judit, Urbin Ágnes, Urbin Sán­dor. Szűcs Tivadar. Az alapítvány egyébként nyitott, bárki hozzá­járulhat. Győri András jegyző az intéz­ményfenntartási támogatásról szólt, a pályázaton elnyert is­kolabuszról, a helyi kábelté­vé bevezetéséről, amelyen — egyelőre még — minden hó­nap utolsó csütörtökén lesz közvetítés a község életéről. A betegszállítás ügyében fel­vették a kapcsolatot a Mediker Bt.-vel. Az aszaló­üzem Ausztriába szállítja ter­mékeit, a dióbéllel „bélelt” szilva igazi ínyencségnek számít. A Tűzoltó Egyesület nemzetközi szereplésen Ausztriából ezüst- és bronzér­met hozott haza. Végül arról határoztak, hogy a jövő évtől a díszpolgári címet mindig november első vasárnapján, a Szakolyért Baráti Klub éves összejövetelén adják át. Az uniformis Bürget Lajos jegyzete Emlékezhetünk arra, hogy Csehov, Lermontov, Tolsztoj, Gogol regényei­ben, és az azokból készült filmeken hemzsegtek az egyenruhások. Nem, nem csak a katonák. De egyen­ruhát hordott a csinyóv- nyik, a diák, a tanár, de még a postakocsis is. Bi­zonyos társadalmakban ugyanis az egyenruhának varázsa voít és van, az egyenruha vélt vagy valós hatalmat fejez ki, bizo­nyos társadalmi körök számára pótolja a más for­rásból nem táplálkozó presztízst. Ismeretes az is, hogy a nem katonai uni­formis nem egyszerűen az együvétartozás szimbólu­ma, de a különállásé is, a másság hangsúlyozásá­nak eszköze. A dolog gyermeki, a polgári lét­hez, magatartáshoz, a fel­szabadult emberhez sem­mi köze. Ha jól megnéz­zük, a nyugati világban már az orvosok sem hor­danak fehér köpenyt, mert a társadalom általában utálja a megkülönböztető jegyeket. Nálunk újfent egyenru­ha-őrület van. Kivénhedt veteránok, ifjúsági szerve­zetek tagjai, testőrök, pa- ramilitáris egyesületek részvevői, karitatívok, ba­kancsos erőszakosak al­kottatják meg fityegők- kel, zsinórokkal, jelvé­nyekkel és szimbólumok­kal teliaggatott uniformi­saikat, a legkülönbözőbb sipkákkal, fejfedőkkel. Az egész meglehetősen mu­latságos, nem erőt sugá­roz, inkább egy-egy masz­kabál hangulatát idézi. Szinte megfejthetetlen, hogy mindez miért van. Többször elhangzott az elmúlt fél évszázad után: elég volt az egyenruhás­okból. Az uniformisokba bújtatott „munkaerőtar­talékból”, az overállos MHSZ-esekből, az ifjú- gárdistákból, a munkás­őrökből. Hordjon egyen­ruhát a rendőr, a katona, a tűzoltó, a határvadász és slussz. Akinek ez a hiva­tásához tartozik. Nos, mi­közben ezt mondogatjuk, mind több az egyenruhás, ami egy polgárivá válni akaró társadalomban meg­lehetősen idegen. Rossz emlékeket ébreszt, kedve­zőtlen reminiszcenciákat hív elő. De sajnos a folya­mat tart, nosztalgiázó öregurak, erőfitogtató fi­atalabbak bújnak valami­be, ami — úgy vélik — erőt jelképez. Pedig a ha­tás éppen az ellenkező. Erő helyett az erőszak jut az eszünkbe. A polgár jobban elvisel egy pincs- kalapot, mint egy kom­mandós barettet. Mert a barettben legfeljebb sza­lutálni lehet. A polgár pe­dig szívesebben emel ka­lapot, ha köszön, A másik polgárnak.

Next

/
Thumbnails
Contents