Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-13 / 265. szám

Sport 1996. november 13., szerda Jelentkezési felhívás A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sportszövetségek Egyesülete felvételt hirdet az 1996/97. tanévi sportoktatói tanfolyamra az alábbi sport­ágakban: aerobic, akrobatikus-rock and roll, asztali labdarúgás, asztalitenisz, atlétika, bandy (jéglabda), baseball, biliárd, birkózás, búvársport, evezés, fallabda (syuash), gyeplabda, íjászat, jégkorong, jóga, judo, kajak-kenu, karate, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, labda­rúgás, lovassport, ökölvívás, öttusa, ritmikus sportgim­nasztika (RSG), rögbi, röp­labda, sakk, síelés, snow­board (hódeszka), sportre- kreáció-sportoktató, sportlö­vészet, súlyemelés, tájékozó­dási futás, teke, tenisz, testépí- tés-erőemelés, tollaslabda, torna, triatlon, úszás, vitorlá­zás, vízilabda. Jelentkezési feltételek: —középiskola IV. évfolya­mát elvégezték, vagy szak­munkás-bizonyítvánnyal, szakiskolai bizonyítvánnyal rendelkeznek, —egészségileg alkalmasak sportoktatói tevékenység folytatására, — megfelelő szakmai gya­korlattal rendelkeznek. Jelentkezési lap és tájékoz­tató a Sportszövetségek Me­gyei Egyesületénél szerezhe­tő be telefonon és levélben, vagy személyesen kérhető. (Nyíregyháza, Mártírok tere 9. Vili. em. Tel.:311-577. A tanfolyam szervezője: Vass Géza.) Jelentkezési határidő: 1996. november 20. A jelentkezési feltételeknek megfelelt hallgatók felvételi vizsgán vesznek részt, melynek követelményei az alábbiak: elmélet: — tájékozottság az adott sportág, történetének, szabá­lyainak, technikájának alap­vető kérdéseiben gyakorlat: —sportáganként meghatáro­zott gyakorlatok bemutatása. Az oktatás tanfolyami for­mában történik. A tanfolyam résztvevői általános elméleti és sportági szakmai ismerete­ket dolgoznak fel az alábbiak szerint: a. ) Általános elméleti isme­retek: edzéselmélet, módszertan 22 óra, gimnasztika 20 óra, sportegészségtan 14 óra, sport­szervezés 12 óra, sportlélek­tan 10 óra, sportpedagógia 14 óra. Összesen 92 óra. b. ) Sportági szakmai isme­retek: gyakorlati tábor 40—80 óra (sportágtól függően!), az óra­tervben meghatározott vala­mennyi tantárgyból (6) záró­vizsgát kell tenni. A szakmai gyakorlati táborban (3) záró­vizsgát kell tenni. Gimnaszti­kából (rajzírás, szaknyelv, ter­vezés, vezetés), edzésterve­zésből és -vezetésből, sport­ági szakelméletből. A tanfolyamon szerezhető képesítés: Ä tanfolyamot (elmélet, gyakorlat) eredményesen el­végzett hallgatók sportoktatói bizonyítványt kapnak, amely az adott sportágban, illetve testedzési ágban edzői, okta­tói és sporttanfolyamokon gyakorlatvezetői munkakör betöltésére képesít. Egyéb rendelkezések: Az egyéves sportoktatói tanfolyam önköltséges. A hallgatók tandíjat fizetnek, melynek összege várhatóan 20 fő hallgató esetén 17 500 forint. Ha a hallgatói létszám 20 főnél kevesebb, akkor töb­bet, ha a hallgatói létszám több, akkor kevesebbet kell fizetni. A hallgatókat terheli még a gyakorlati tábor és az utazás, szállás, étkezés, valamint a vizsgadíjak és tananyagok be­szerzési költségei. A tanfo­lyam hallgatóit a foglalkozá­sok időpontjáról, és a tanul­mányi szabályzatról külön tá­jékoztatjuk. Egy éven belül két sportágban szerezhető sportoktatói képesítés, ha a hallgató mindkét sportágban sikeres vizsgát tett, és mind­két sportágban részt vesz a gyakorlati táborban. Minden egyéb kérdésben a tanfolyam szervezője, Vass Géza ad felvilágosítást. Maradonának „vége” MTI Diego Maradona, az argen­tin labdarúgó-válogatott egy­kori nagy csillaga kijelentet­te: mint futballista meghalt. A 36 esztendős Maradona a Canal America 2 televíziós társaságnak nyilatkozott így. Az 1986-ban világbajnoki aranyérmet szerzett játékos szemmel láthatóan kimerül­tén, homályos tekintettel né­zett a kamerába, hangja pe­dig fátyolos volt. — Eltört bennem a rugó. Kész, nincs tovább. Már többször gondoltam az ön- gyilkosságra, de ezt, két sze­retett lányomra való tekin­tettel soha nem fogom meg­tenni. A futballista viszont meghalt bennem. Nincs több erőm küzdeni — jelentette ki Diego Maradona. A lab­darúgó elmondta, hogy fe­lesége, Claudia mindig fel­tétel nélkül támogatta őt. A sok gond ellenére feleségé­vel remekül „kijönnek”. Utánpótlás foci Új Kelet-információ U-14: Diósgyőr—Tisza- vasvári 13-0 (7-0). Tisza- vasvári: Fekete — Csócsics (Szarka), Sápi, Molnár, Ná- nási, Ondi A. (Feczkó), Szem- csák (Gyurján), Bodor, Bo- dzás (Mátyási), Kányási, Lasztóczi P. (Tóth J.). Edző: Szurkos Imre. U-15: Diósgyőr—Tisza- vasvári 6-0 (4-0). Tisza- vasvári: Ambrus — Tóth B. (Fitus), Zsignár, Szakácsi, Ondi Z., Jancsó, Balogh, Balázs, Szé­ki, Héri, Nagy I. Edző: Szurkos Imre. A vasváriak úgy érzik, hogy egyik vasárnap lejátszott baj­noki mérkőzéshez sem kell kommentárt fűzni... Aranyérmes testnevelők Igazi csapatsiker! Nemrégiben Budapesten ünnepelték azokat a testnevelő tanárokat, akik tanítványaikkal aranyérmet szereztek a Di­ákolimpián. Több szabolcsi testnevelő is ott lehetett az ün­nepeltek között. Sorozatunkban a megyénkben kitüntetett edzőket mutatjuk be. Ezúttal Révész Csaba testnevelővel, labdarúgó edzővel beszélgettünk, aki a nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola labdarúgócsapatával, mondhat­ni nem kis meglepetést okozva, aranyérmet szerzett a har­madik korosztályosok küzdelmében. Révay Zoltán (Uj Kelet) — Hogyan lettél az NYSl edzője? — Miközben elvégeztem a főiskolát, megszereztem a kö­zépfokú edzői képesítést is, utá­na Tuzséron kezdtem tanítani. Ahogy oda kerültem, felkértek, hogy vezessem a helyi serdülő­csapat edzéseit. Nagyon jó gár­dát vettem át, meg is kedveltem ezt a munkát. Akkor figyeltek fel az eredményeinkre, és az in­duló sportkollégiumba meghív­tak nevelőtanárnak. Ugyanak­kor lettem edző az NYSI focis­táinál. Mielőtt a mostani csapat­hoz kerültem, két másik korosz­tállyal is foglalkoztam. Tanítvá­nyaim közt volt Pavelcsák, aki az MTK-hoz került, Turóczi és Sira, akik az első csapathoz ke­rültek, a megyei csapatoknál ját­szik még Tarái és Szakács is. — Mióta irányítod az arany­érmes csapat munkáját? — Ez már az ötödik év, ami­óta együtt dolgozunk. Ötödike­sek voltak a srácok, mikor el­kezdtük a közös munkát. —Már a kezdetekkor látszott, hogy ez egy jó csapat lesz? — Akkor is sok ügyes gye­rek volt már köztük, de az el­múlt években több tehetséges focistát beépítettem a csapatba. — Egy tanítványod, Török Sándor válogatott is lett, igaz, azóta idősebb korosztállyal ját­szik együtt. — Az természetes, hogy fáj a szívem miatta, de ha az idő­sebbeknél is megállja a helyét, akkor ott kell szerepelnie. Rá­adásul az ifjúsági csapataink NB I-sek lettek. — Tavaly a diákolimpia rajt­jakor nem úgy indultatok, hogy csak ti lehettek a bajnokok, vé­gül is az elsőség nagy siker, mondhatni meglepetés volt. — Pontosan így volt. Csak példaként említem, hogy ko­rábban, még hetedikes koruk­ban egy szlovákiai tornán jár­tunk, amikor az iskola igazga­tónője is velünk volt, és a torna után elmondta, tart attól, hogy ez a csapat a korábbi hagyomá­nyoktól eltérve nem jut el az országos döntőig. Aztán, ahogy összerázódott a csapat, kezdett alakulni a játékunk, a gyerekek, akik tudtak az igazgató vélemé­nyéről, azt mondták: most néz­zen meg minket az igazgatónő! — Megnézte őket? —A megyei döntőktől kezd­ve végig szurkolt a csapattal, és együtt őröltünk a nagy siker­nek. Tény, hogy már itt, a me­gyében is volt komoly ellenfe­lünk — a baktai csapat —, de a területi és az országos döntő­kön is meg kellett küzdenünk a győzelmekért. —Az aranyérem csapatmun­ka volt, vagy inkább néhány jó focista sikere? — Igazi csapatsiker volt. Az elmúlt években is arra töreked­tem, hogy jó csapatjátékot ala­kítsunk ki. Van egy alapjáté­kunk, egy taktikánk, amihez a gyerekek hozzáteszik saját tu­dásukat, képességüket. — Sokan úgy vélekednek, hogy ebben a korban nem a tak­tika, a csapatjáték oktatása az elsődleges, sokkal inkább az egyéni képzés. Másképpen lá­tod ezt a kérdést? — Ezeket nem lehet szétvá­Fotó: Racskó Tibor lasztani. Az természetes, hogy a legfiatalabbaknál mindig hangsúlyosabban kell foglal­kozni a technikai képzéssel, de a taktikai elemeket is gyakorol­ni kell, és a fizikai képzés sem kerülhet háttérbe. Minden edzésen mind a három elemre oda kell figyelni. — Úgy tudom, az egyik leg­szigorúbb edzőnek tartanak az NYSI-nél. Ilyennek kell lenni? — Nem voltam mindig ilyen. Szeretem magam körül a ren­det, a fegyelmet. Ez vonatkoz­hat edzésre, edzésen kívüli vi­selkedésre, öltözőben, öltözőn kívül, utazáskor tapasztaltakra is. Úgy érzem, hogy az a ma­gatartás, amit edzésen, edzésen kívül mutat egy játékos, az rá­nyomja a bélyegét a mérkőzé­sen mutatott teljesítményére is. Egy szigorú közegből, fegyel­mezettebb, céltudatosabb lab­darúgó fog nevelkedni. Ez a játékosok jövője szempontjá­ból is nagyon fontos lehet. — Itt, az NYSI-nél bizonyí­tottál. Mik a további terveid? Mennél, ha felnőttcsapathoz hívnának? — Ezzel a csapattal még jó lenne az NB I ifjúsági B kor­osztályában felmérni a tudá­sunkat, ha ezt a vezetők lehe­tővé teszik, akkor szívesen csi­nálnám. Aztán majd meglátjuk mit hoz az élet, nem zárkózok el a feljebblépéstől. Válogatott focisták Szabolcsból Gégény: 60 perc Svájcban Csiky Nándor (Új Kelet) Gégény Róbert, az NYSI tehetséges középpályása fél éven belül másodszor járt Svájcban. No egyszer sem üdülni ment a bankok és a pontos órák hazájába, jóllehet az egyhetes „kirándulás” felüdüléssel szol­gált. Már csak azért is. mert ezúttal a 15 évesek válo­gatottjának tagjaként lépett pályára nemzetközi mérkőzésen — méghozzá kétszer is.-— Szuper volt még egyszer azon a vidéken járni, ahol már májusban is voltam — meséli. — Nagyon örültem a meghívásnak... — Persze, mert egy hétig nem kellett suliba járni... — Na jó, azért is... — veszi a lapot Robi. — Yverdonhan szállásoltak el minket, szobáinkat tévével és telefonnal is felszerelték. A meccseket villanyfényben, kitűnő pályán játszottuk. Az időjárás viszont borús volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy az NYSI játékosá­nak kedve is hasonló lett volna. Merthogy... — Kétszer mérkőztünk meg Svájc legjobbjaival, s mindkét alkalommal szóhoz jutottam. Az első talál­kozón — amikor 2-2 lett a végeredmény — egy félidőt, azaz 40 percet fociztam. Nem ment rosszul a játék, bár gólt nem rúgtam és a fogam is fájt, zsib- basztani kellett. A második meccsen — egy gól esett itt, egy ott — 20 percet kaptam, s ez elég kevés volt a bizonyításra. Gégény válogatottságainak száma ezzel négyre ugrott, hiszen korábban Lengyelországban kétszer húzhatta magára a címeres mezt. Csapattársai tehát már nem ismeretlenek számára, Svájcban köztük volt egyébiránt a baktalórántházi Kozma József is. Robi kemecsei fiú, onnan jár be a megyeszékhelyre, ugyanis Nyíregyházán tanul a Bánki Donát Ipari Szak- középiskolában. Ebéd után minden hétköznap az edzőpálya felé veszi az irányt — Gáspár László NB I-es csapatában szerepel —, majd öt óra körül, tréning után Kcmecsére utazik. Persze néha külföldre is — fo­cizni. Reméljük, egyre többször teheti ezután is. Kozma: a név kötelez . : í: tiTí Révay Zoltán (Új Kelet) Kozma József, a baktalórántházi NB ni-as labdarú­gócsapat keretének a tagja a másik szabolcsi focista, aki ott lehetett Svájcban a 15 évesek válogatottjával. A csa­ládot labdarúgókörökben nem kell bemutatni, az idő­sebbik Kozma József Jelenleg a baktai csapat edzője, korábban a nyíregyházi labdarúgás aranyéveinek aktív részese volt, és a nagyobbik fiú, Attila is focizik, az idén többször pályára lépett az NB LU-as gárdában. Az ifjab- bik Kozma József Svájcban mindkét mérkőzésen kez­dőként szerepelt. — Hányszor szerepeltél már a válogatottban? — kérdezzük a család legfiatalabb focistáját. — Svájcban a második meccsen nyolcadszor lép­tem pályára nemzetközi találkozón a magyar váloga­tott mezében. A legemlékezetesebb az első váloga­tottságom. akkor a csehek ellen játszottunk, nyertünk 1 -0-ra, és gólpasszal mutatkoztam be. — Milyen poszton szerepelsz? — Középpályán, és legtöbbször a középső, irányí­tó poszton. — Édesapád Nyíregyházán az NB I-ben is szere­pelt, láttad őt akkor játszani? —'Ötéves voltam akkor, kint voltam a meccseken, de nem sok mindenre emlékszem. Itthon Baktán, már több olyan mérkőzésre is emlékszem, ahol apu is focizott. —Te döntöttél úgy, hogy fociznifogsz, vagy édesapád? — Soha nem erőltette, hogy focizni menjek, én akartam mindenképpen játszani. — Svájcból milyen élményekkel jöttél haza? — Az első meccset este villanyfényben játszottuk, azt hiszem, erre mindig fogok emlékezni. Odakint a Svájcban élő Kékesi Rezső — itthon a Vasasban is focizott — kísérte a csapatunkat, és vele Yverdon központját is megnéztük, nagyon szép város sok lát­nivalóval, egész más, mint a szabolcsi városok. — Ki a legjobb focista a családban? — Erre nem tudok válaszolni, van amiben a bá­tyám jobb, van amiben ép. Mindenesetre mindketten nagyon szeretnénk jól szerepelni. ÚJ KELET Vitorlázás Fa Nándor balesete MTI Rossz hírek érkeztek a Vendée Globe földkörüli vitorlásversenyen részt vevő Fa Nándorról. A ma­gyar vitorlázó hajójának nekiment a Pelander nevű panamai autószállító tank­hajó, és egyszerűen leka­szálta a Budapestet, amely­nek jobb oldala megsérült. Az ütközés akkor történt, amikor a magyar vitorlá­zó éppen pihent. A történ­tek után Fa Nándor vissza­fordult Les Sables d'Olon- ne-ba, s egyelőre nem gon­dol a verseny folytatására. A Mix Press sajtószolgá­lat eljuttatta az MTI-hez azt a beszámolót, amelyet Fa Nándor a Standard C. műhold adóvevő segítségé­vel küldött el. A magyar vi­torlázó így emlékezett a történtekre: „Rettenetesen fáradt voltam, ezért lepihentem egy kicsit. Tiszta idő volt, jó látási viszonyok között ezt minden vitorlázó nyu­godtan megteszi, fél szem­mel persze a műszereket fi­gyelve. Ilyenkor a hajózá­si szabályok szerint a vi­torlások elsőbbséget élvez­nek. Ennek a panamai ha­jónak is be kellett volna tartania a szabályokat, de nem tette meg. Ilyen vizu­ális körülmények között, amikor radarfígyelésre is kötelezettek a kereskedel­mi hajók, ez egyszerűen nonszensz. Elképzelni sem tudom, hogyan tehették ezt meg. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy irgalmat­lan biilentés éri a hajót, s a kabinajtón át körülbeliil egy köbméternyi víz zú­dult be. A panamai hajó orra még nem érte el a ha­jómat, de az orrhullám megdobta, s a panamai hajó körülbelül 200 méte­res oldalfelülete végigkö­szörülte hajóm oldalát. Az árboctartó kötélzet kapott egy hatalmas ütést, úgy 90 fokra elgörbült, az orrár­bocom megint darabokra tört, az orrvitorla besodró­dott és tönkretette az orr­korlátot. A hátsót is össze­törte, amin az antennák vannak. Szerencsére az antennákat sikerült a víz­ből visszahúznom, így tu­dok most tudósítani. Ennél több időm még nem volt szétnézni a hajón. Kimer­tem a betódult vizet, felmér­tem a minimális továbbha­ladáshoz szükséges feltétele­ket és visszafordultam Les Sables d'Olonne-ba. Elképzelhetetlen szá­momra, hogy így tovább­menjek, a hajó ilyen álla­potban versenyzésre alkal­matlan, és bevallom őszin­tén, nekem ez a sok vélet­len már kivette az erőmet, ezért a verseny folytatásá­ról most nem gondolko­dom. Már csak azért sem szabad erőltetni, mert va­lamiért a sors könyvében más van megírva, ezt tudo­másul kell vennem. Szeretem, nem szeretem, örülök, hogy élek, és ez nem túlzás.

Next

/
Thumbnails
Contents