Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-13 / 265. szám
6 1996. november 13., szerda Riport Kis UJ KELET Ünnepel a nyíregyházi Anyás-csecsemő Otthnn A harmincadik születésnap Ebédidő van. Csörrennek a tányérok, s az apró kezek néha még kicsit ügyetlenül emelik szájukhoz a kanalat. Ám semmi baj. Mindig van mellettük valaki, aki segíti a félrecsúszott mozdulatokat, aki újra mosolyt csal a kisgyermekek arcára. Nagyon sok gyermek úgy tekint fel rájuk, mint az édesanyjukra, hiszen többen vannak közöttük, akik sohasem érezhették, milyen is az, amikor tényleg a mama zárja karjába őket. Am Nyíregyházán az Anyás-csecsemő Otthonban a gondozónők mindent megtesznek azért, hogy a gyermekek ne érezzék hiányát a szeretetnek, helyettesítik az anyai gondoskodást. Az otthon a napokban ünnep- li működésének harmincadik évfordulóját. Ez alkalomból az intézmény igazgató főorvosával, dr. Pethő Ágnessel az elmúlt esztendőkről és a jövő fe- laSatairól, terveiről beszéltünk. — Nem ez az első csecsemő- otthon, mely a megyében fogadja a szülők nélkül maradt gyermekeket. A hatvanas években már volt ilyen intézmény Nyírbátorban és Máriapócson. Abban az időben is nagyon rossz volt a megye szociális helyzete, az országos átlaghoz képest nagyon sok gyerek született ebben a térségben, és közülük számos csecsemőt nem tudott vállalni a családja. A nehéz szociális helyzet miatt nagyon sok újszülött várt a kórházakban arra, hogy valamelyik gyermekotthon befogadja. Ennek tudatában döntött úgy 1962-ben a megye egészségügyi vezetése és az Egészségügyi Minisztérium, hogy a megyeszékhelyen építeni kell egy új, korszerű otthont, mely már nemcsak az kisgyermekeknek, de a szoptatás idejére édesanyjuknak is helyet tud adni. A tervek megszülettek, és néhány évvel később, 1966-ban már százhatvan gyermeket fogadott az Anyás-csecsemő Otthon. Az első igazgató főorvos dr. Lő- rinczi Margit volt, aki Westler Ilona, Rékó Mihályné, Biri Erzsébet és Demeter Péterné főnővérek segítségével öt éven át irányította a csecsemőotthont. Évente átlagosan 100—120 gyermeket fogadtak, de zsúfoltság mégsem volt, hiszen szinte évről évre ugyanennyi gyermeket sikerült elhelyezni a vér szerinti vagy nevelőszülőknél. Az otthon vezetését nem sokkal később dr. Loós Tibor gyermektüdőgyógyász vette át, majd 1976-ban én kerültem az Anyáscsecsemő Otthon élére. — Milyen körülmények között élnek itt a gyerekek? — Már az első pillanattól kezdve arra törekedtünk elődeimmel együtt, hogy a kisgyermekek a legharmonikusabban nevelkedhessenek. Ehhez azonban fontos, hogy ugyanazok a gondozónők ápolják, etessék, neveljék őket. Mindennek azért van nagy jelentősége, mert a kisemberek életének ebben a szakaszában döntő fontosságú, hogy megtanulhassák a kapcsolatteremtés alapjait. Ez azonban csak úgy érhető el, ha nem kell minden héten más gyermeket, gondozókat megszokniuk maguk mellett. Ily módon elkerülhetők a különböző intézményi ártalmak, de ennek megvalósítása komoly szakmai feladatokat rótt ránk. Ehhez kaptunk óriási segítséget — csakúgy, mint a többi csecsemőotthon — a Csecsemőotthonok Országos Módszertani Intézetétől. Az anya által elhagyott, veszélyeztetett családokban élő gyermekeknek a csecsemőotthonokban olyan szeretetteljes, biztonságos légkört kell teremteni, mely kompenzálja a hátrányos indulást. — Ez az intézmény azonban nem csak csecsemőotthonként működik. — Harminc évvel ezelőtt, mikor az intézet először fogadott gyerekeket, az édesanyák még csak arra az időre kaphattak helyet a házban, míg szoptatták gyermeküket. Más teendőket nem is láttak el a csecsemők körül, csak táplálták őket az anyatejjel. Az ápolás, gondozás teljes egészében az itt dolgozó szakemberek feladata volt. Ma már ezzel szemben hatalmas előny, hogy az az anya, aki akarja és tudja is vállalni gyermekét, bármikor bejöhet ide. A kilencvenes évektől lehetőség van arra is, hogy az anyák szakmai segítség mellett megpróbáljanak önnállóan gondoskodni gyermekeikről. Tudjuk nagyon jól, hogy bármilyen odaadással is gondozzuk ezeket a gyerekeket, az igazi megoldás mégis csak az számukra, ha minél hamarabb visszakerülhetnének a vér szerinti családokba vagy örökbe fogadó szülőkhöz. — Hogyan készíthetők fel a gyermeknevelés nem mindennapi feladataira a gondozónők? — Mindazoknak, akik az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után úgy döntenek, hogy ezt a pályát választják, munka mellett mindenekelőtt meg kell szerezniük a csecsemő- és kisgyermekgondozói szakképesítést. Az intézeten belül még tovább képezzük őket, hiszen meg kell tanulniuk, hogyan teremthetik meg a kisgyermekek számára az intézeten tjeiül a legoptimálisabb körülményeket, és meg kell ismerniük a rájuk bízott gyermekeknek nemcsak a testi, de lelki fejlődését is. Ezeket a gondolatokat adják tovább később azoknak az édesanyáknak, aki azzal a szándékkal jönnek hozzánk, hogy gyermeküket saját otthonukban, önállóan nevelhessék. Az Anyás-csecsemő Otthonban jelenleg három olyan főnővér dolgozik — Kiss Józsefivé, Orosz Anikó ésPávlicz Éva —, akik a negyven szakképzett gondozónő munkáját irányítják. —A ten ek szerint a közeljövőben kicsit megváltozik az otthon arculata. Mit lehet erről tudni? —A huszadik század végén, a huszonegyedik század elején már kicsit más kihívásokkal is szembe kell néznünk, mint az intézet megalakulásakor. Az orvostudomány mai állása szerint, már olyan egyének is megélhetik a reproduktív kort, akik számára ez korábban elképzelhetetlen volt, illetve egyre több sérült gyermek látja meg a napvilágot. Van, aki túl kicsi súllyal születik, fogyatékos, vagy genetikai rendellenességei, esetleg anyagcserezavarral születik. Ha már megszülethettek, ha már életben maradhattak, kötelességünk segíteni őket abban, hogy boldog, teljes emberi életet élhessenek. Éppen ezért, az Anyáscsecsemő Otthon egy része a közeljövőben — ha a közgyűlés is jóváhagyja — habitációs, rehabilitációs otthonná alakul majd át. Ugyanezen a helyen, ugyanennyi pénzből, kevesebb gyerekkel és gondozóval speciálisabb ellátást fogunk nyújtani a hozzánk bekerülő gyermekeknek. A most meglévő szakmai középvezető gárda mellé speciális szakembereket is alkalmaznunk kell majd, hogy a sérült gyermekek minden segítséget megkaphassanak. Úgy érezzük, ha terveink valóra válnak, a ház képes lesz egy szeretetteljes, gyerekeket tisztelő anyás-csecsemő otthont mellett egy beteg gyerekeket elátó habilis, rehabilis otthont megteremteni. Sikh Tímea és Harascsák Annamária riportja
