Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-12 / 264. szám

UJ KELET

Labdarúgás

1996. november 12., kedd

11

Szurkoló voltam Diósgyőrben

Miért...? Miért nem...?

NB II Keleti csoport, 14. forduló

Az urak már nem tirpákoztak...

Szombat, 14. 45 perc. Vége! DFC—NYFC 0-0. Ezért jöttünk — vigyorgott Cséke György klubtitkár. A díszpáholyban fancsali tekintetű diósgyőri bennfentesek pa- roláztak a népszerű „Gyurkával”. A fedett tribünön pedig az öklét rázta néhány száz szurkoló. Ők igencsak „kiakadtak” a hazai együttes „bénázásán”. Aztán váltott a „kép”: a káromkodó tömeg tapsra hangolt. A Nyíregyházi FC játékosait hozsannázta a nép. Még ilyet!...

Kanda Ferenc (Új Kelet)

Ballagok a diósgyőri stadion nyíregyházi szurkolók számára fenntartott (elkerített? lezárt?) rezervátuma felé. A szektor még üres, de jönni fognak nemsokára, két tele buszt is elhagytunk útközben. Merengenék azon, hogy talán jobb lett volna velük együtt utazni, meg hogy lesz-e később szögesdrót is, meg szurkolók kőhöz láncolása, de közben a bejárathoz érek. Megszámolom: tizenhárom rendező, huszonhét rendőr és három farkaskutya várja a nem egészen kétszáz szabolcsit. —Jó napot kívánok!—készülök átadni dokumentumaimat a hozzám legközelebb álló sárga mellényesnek. — Hová ilyen sietve?! — köszön vissza, gondolom, ahogy máskor is szokott. Elmondom, mi járatban vagyok, erre szélesre húzza száját, a „Rendező” felirat ő betűje felle ugrál a vállán. Ezt biztatásnak veszem, s felmegyek a tribünre. A kutya sem szól utánam (pedig mondom, van belőlük három). Az utolsó rendőr mellett haladok el, amikor a kanyar mögül felhangzik a „Nyír- egyháááza!” Még éppen elcsípem a „szerv” reakcióját: „na, a k... a... -kát”. Ne legyen félreértés: ők azok, akik a rendre vigyáznak. Fentről végignézem az alapos motozást (érdekes, az én vállamon egy nagy táska volt, senki sem nézte meg), s a fiúk elözönlik a lelátót. A két szurkolótábor (mi a sarokban, a hazaiak középen) meleg szeretettel köszöntik egymást. Az üdvözlő beszédek szó szerinti idézésétől most eltekintek. Figyelem milyen szertartásossággal csomagolják ki az arra rendeltek a relikviákat, s kezdik el a három transzparens kerítésre szerelését. Az egyiket előbb magasra emelve külön megmutatják gyárvárosi kollégáiknak: „Fényt hoztunk a sötétségbe!” A hatás frenetikus, a válaszként érkező füttykoncert fülsiketítő. Bizonytalan ujjak kötözgetik a szalagokat (hideg van, meg az út is hosszú volt), amiben az a rossz, hogy ez alatt csak kiabálni lehet, mutogatni nem. A felír átok (tartalma? formája? mérete?—soha nem derül ki) miatt apró nézeteltérés

támad a rendőrökkel, egyoldalú név- és címcsere után helyreáll a rend. A mérkőzés ez alatt csendben elkezdődött. Ezt a hirtelen robbanó tucatnyi petárda hangjából lehet észlelni. Valóban alapos volt a motozás. Annál a kapunál ülünk, amelyikre a mi csapatunk támad. Egy nyíregyházi szabálytalanság után értesülök a játékvezető elmebéli állapotáról. De nicsak, van józan hang is: — Ami jogos, az jogos! — És nem hurrogják le. A meccs unalmas. A mieink félnek, a Diósgyőr meg rossz. Nincs semmi (mondjuk egy gól), ami igazán feldobná a lelátó népét, így aztán a félidőig már csak arról esik szó, hogy ők kivel és mikor, emezek pedig mit és hol. Ez is csak azért, mert hogy nézne ki, ha még ezt sem.

Félidőben mély felháborodást vált ki, hogy nem lehet kimenni a kerítésen kívül lévő büfébe, noha ezt már negyedórával azelőtt kiszúrtuk magunknak. Odafordulok piroskék sálas, homályosan kék szemű szomszédomhoz: — úgyis nyerünk!—Az már nem az igazi! Ebbe a kapuba kellett volna! — Halljátok, fiúk? A szurkolókat ki kell szolgálni!

A második félidőre élénkül a játék, keményednek a rigmusok is. Felfigyelek arra, hogy a korábban a bírót védelmébe vevő kopaszra nyírt legény kicsiny társaságával valódi szurkolással kísérli meg túlkiabálni a trágárságokat. Megszólítanám, de addigra már a lelátó túlsó végén igyekszik győzelemre vinni a Hajrá Nyíregyházát! Úgy látszik, sikerült, mert az utolsó negyedórát tanítanivalóan szurkolja végig a tábor. Nincs átkiabálás, nincs anyázás, csak Hajrá Szpari, meg Mindent bele! Odalent is megérezhetnek valamit, a végén majdnem megnyerik a rangadót. Visszajön a kopasz: — Miért nem lehet ezt így az egész meccsen ?—kérdezi. Tényleg... Miért nem...? Vagy hamarabb? Esetleg az elejétől...

A végén még megköszönik az egy pontot a csapatnak, külön- külön kézrecsapva mindegyikkel. Aztán békésen hazaindulnak. Hogy jutalmul mit kaptak a diósgyőriektől a védelmükre (?) kivezényelt rendőrök jelenlétében, az már egy másik történet.

Koncz Tibor (Új Kelet)

Diósgyőrben (szökőévente van rá példa...) a vendégeket éltették. Azok az úriemberek, akik a mérkőzés előtt és alatt bőszen „tirpákoztak”. Már ezért megérte a meccs. No persze az sem semmi, hogy a piros-kékek egy pontot „elemeitek” a rettegett borsodi katlanból (ehelyütt illik megemlékezni arról: az első „körben” a Tiszavasvári ugyancsak vég- hezvitte eme csínyt...).

— Nagy taktikai csata folyt, tulajdonképpen az történt, amit felvázoltunk az öltözőben. A Diósgyőr előreívelt labdákkal „operált”, mi megpróbáltuk felügyelet alá vonni a saját térfelünket, lezárni a szabad területeket. A három hazai csatárt, valamint az irányító Buligát sikerült kikapcsolni a játékból, ez olyannyira tökéletesen működött, hogy helyzetbe sem tudtak kerülni. A kontratámadások során nekünk több leheSzáraz Attila (Új Kelet)

— Természetesen most jobb a kedvem, mint elutazás előtt volt. Nagyon lelkesen játszottunk Kecskeméten. Igaz, a találkozó elején nagyon nehezen oldódtunk fel. A hazaiak szinte mindent egy lapra feltéve rohamoztak, minél előbb dűlőre akarták vinni a három pont sorsát. Mi ebben az időszakban a kelleténél visszább húzódtunk, majdnem a tizenhatosunkig engedtük őket. Nem vitás, nagy mezőnyfölénybe került a Kecskemét. Ahogy azonban teltmúlt az idő, és nem szerezték meg a vezetést, úgy lettek egyre idegesebbek. Nyilván a türelmetlenségükben az is szerepet játszott, hogy a hazai pontgyűjtés nem igazán megy neki. Ősszel csak a Salgótarjánnal szemben tudták otthon tartani mind a három pontot. Ha a nyolc között akarnak végezni, akkor nyilván azt a jelentős pontveszteséget nem engedhetik meg maguknak. A türelmetlenségükkel párhuzamosan kezdtőségünk volt a gólszerzésre, de elkapkodtuk a befejezést — kottázta végig a rangadót Kiss Miklós edző.

Talán, ha Kúkóczki cipője nem hord félre, egyéb .csoda is történik. A harmadik percben jártunk... Azért a diósgyőriek arcára így is kiült a döbbenet.

— Valószínűleg sok minden másképp alakul, amennyiben bemegy az a lövés. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy alig valamivel azelőtt szinte azonos szituációból az ellenfél riogatta a kapunkat. Kákóczki rosszul vette át a labdát, ez elég volt arra, hogy eltévessze az irányt. Sajnos... Az biztos: ha góllal nyitunk a Diósgyőr rádobott volna egy lapáttal, nekünk viszont még inkább terünk lett volna az ellencsapásokra. Azt is el kell mondanom: bár az előbb azt említettem, úgy alakult a mérkőzés forgatókönyve, ahogy azt vártam, ám némileg meglepett a házigazdák óvatosabb

tünk mi is feléledni, nem csak a védekezéssel törődni. Egy gólhelyzet kidolgozására is futotta az erőnkből. El kell azonban ismemi, hogy az első félidő lefújása előtt is jobbára a mi térfelünkön pattogott a labda. A második játékrészben aztán egyre többször jutottunk át a hazaiak térfelére és Pitács beállása után, váratlanul megszereztük a győzelmet jelentő találatot. Nagyon boldogok voltunk a mérkőzés után. Nem vitatom, hogy a 3 pont megszerzésében a szerencsének is jókora szerepe van, de aki figyelemmel kísérte az őszi szereplésünket, az tudja, hogy eddig a szerencse nem igazán pártolt hozzánk. Ez a győzelem, ha elfeledtetni nem is tudja, mindenesetre háttérbe szorítja a múlt heti hazai fiaskót. Ismét átértékelhetünk sok mindent, újra megerősödött a pozíciónk. Az Eger nem lesz könnyű ellenfél. Ezen a hazai találkozón is csak mi bukhatunk, hiszen a sereghajtó ellen, tőlünk mindenki győzelmet vár. Ez természetes...

játéka. Tehát ők is tartottak tőlünk, nem mertek olyan bátran ránk zúdulni, mint azt más csapatokkal szemben tették — bizonygatta a nyíregyházi mester.

Ami szemet szúrt: az NYFC majd félóráig szokta a stadion atmoszféráját. Na igen, idehaza manapság is lámpással kell keresni a nézőket...

— Kevés játékosnak adatott meg eddig a csapatból, hogy ekkora közönség előtt lépjen pályára. A hangzavar, a vibráló hangulat „megfogta” a fiúkat, s valóban: az első húsz perc a Diósgyőré volt. Később lábra kapott a társaság, azonban a támadójáték eztán is határozatlan maradt, pontosan azért, mert hiányzott a vállalkozókedv. A szó igazi értelmében nem futballoztunk, hanem küzdöttünk. Én úgy láttam, a második félidőben egyenrangú partnerekké váltunk, és a csereemberek is megtették magukét. Mindazonáltal elégedett vagyok, az eredménnyel. Egyénileg az újfent söprögetőként szerepelt Czap, továbbá a három védő — Kar- kusz, Barna, Kiss Gy. — átlagon felüli teljesítményt nyújtott, míg a középpályások közül Bessenyei játéka tetszett.- Kikkel volt elégedett a kecskeméti mérkőzésen?- Szabó Laci jól védett, magabiztosan tisztázott nem egy alkalommal. Sinkát húzódás miatt le kellett cserélnem, de mind ő, mind pedig a védőnégyes további tagjai - Havelant, Lenkey, Papp - és a Sinka helyére visszahúzódott Horváth is jól állta a kecskeméti rohamokat. Nagyon jól játszottak. A középpályán Bohács Sanyi rengeteget dolgozott. A két támadónk, Erdei és Rosu is kivette a részét a védekezésből, jól ellátták a taktikai feladatukat. Pitács jó cserének bizonyult.- On korábban azt nyilatkozta, hogyha az utolsó három mérkőzésen 6 pontot szereznek, akkor megmarad az NB I-es remény tavaszra. Nos, úgy tűnik, elérik a céljukat, Eger ellen a papírforma otthon sima győzelmet ígér, ön mégsem elégedett...- Igen, én úgy számoltam, hogy Dorozsmát megverjük, Kecskeméten kikapunk, és Eger ellen ismét diadalmaskodunk. Ez így hat pont. Azért kellett volna Dorozsmát legyőzni, mert ők ránk inkább veszélyesebbek, mint a KTE. Elképzelhető, hogy ezzel ők elénk kerülnek, így nem sikerül elérni a negyedik helyet. Mindenesetre a lényeg az, hogy a hátrányunk tavaszra nem behozhatatlan.

Labdarúgó Megyei II. osztály

Dona-Trade csoport

1. Kállósemjén

14

10

3

1

37-12

33

2. Tuzsér

14

9

3

2

36-13

30

3. Apagy

14

8

3

3

24-13

27

4. Nyházi Kárp-H.

14

7

4

3

28-16

25

5. Jéke

14

7

4

3

24-16

25

6. Kálmánháza

14

6

3

5

24-20

21

7. Anarcs

14

6

3

5

21-27

21

8. Kótaj

14

5

3

6

22-25

18

9. Komoró

14

4

5

5

19-16

17

10. Ajak

14

4

5

5

20-27

17

11. Dombrád

14

5

—

9

23-39

15

12. Napkor

14

3

5

6

22-25

14

13, Nyírtura

14

3

4

7

15-21

13

14. Nyíribrony

14

4

1

9

15-23

13

15. Pócspetri

14

4

1

9

12-40

13

16. Kemecse

14 2 3 9 2. számú csoport

8-27

9

1. Jánkmajtis

14

12

—

1

42-12

39

2. Nagyecsed

14

11

1

2

39-11

34

3. Tiszamenti

14

10

2

2

44-16

32

4. Nyírlugos

14

9

2

3

41-5

29

5. Ópályi

14

9

1

4

28-15

28

6. Encsencs

14

8---'

6

28-29

24

7. Balkány

14

7

2

5

34-19

23

8. Nyírbéltek

14

7

2

5

17-14

23

9. Vaja

14

7

1

6

36-36

22

10. Nyírvasvári

14

5

2

7

25-33

17

11. Nyírmada

14

4

2

8

20-27

14

12. Tiszabecs

14

4

2

8

25-37

14

13. Olcsva

14

4

2

8

19-33

14

14. Hodász

14

3

1

10

13-31

10

15. Tarpa

14

1

—

13

8-52

3

16. Biri

14

—

—

14

7-56

0

Hiába vártak gólzáporra, helyette kőzápor búcsúztatta őket Fotó: Racskó Tibor

Újra minden szép!

B. Kovács Zoltán, az ASE Tiszavasvári edzője a kecskeméti kirándulás előtt csalódottan, kicsit talán kedvetlenül nyilatkozott. Mint ismeretes, egy héttel ezelőtt nem várt vereséget szenvedett a csapat Kiskundorozsmától. Kecskeméten bravúrt hajtottak végre, nyertek, de a mester boldogsága mégsem felhőtlen... Pedig ezzel a sikerrel a csapat megszakította őszi idegenbeli „nyeretlenségi” sorozatát. B. Kovács Zoltán hétfőn délelőtt a következőket nyilatkozta a Kecskeméti pontszerzésről.

Kőzápor

Diósgyőrben

„Húsz méter után jobb oldalról kőzápor zúdult a buszra. A nagy darab kövek az ablakokat bezúzva, az utastérbe jutottak, és behorpasztották az oldallemezt is. Azt sem tudtam, merre bújjak...”

Csjky Nándor (Új Kelet)

A szombati Diósgyőr—Nyíregyháza rangadóra az ultrák is beleerősítettek, csúcstalálkozó volt a futballpályán és azon kívül is. Pedig ez utóbbi senkinek sem hiányzott. A szabolcsi fővárosból az NYFC által bérelt két busszal döcögött a diósgyőri katlanba a piros-kék zászlókkal felszerelkezett NYFC-futball- kórus.

A zöld gyepen nem láthattak gólzáport, és szívesen lemondtak volna arról a kőzáporról is, amellyel — túláradó „szimpátiájuk” jeléül... —a diósgyőri „nehézfiúk” kínálták meg őket és az őket szállító járműveket. Az eredmény: az elöl haladó Bánki Do- nát Ipari Szakközépiskola tulajdonában lévő autóbuszban mintegy 150 ezer forintos kár keletkezett, egy személy könnyebben megsérült. A második járgány megúszta rugdosással és egyik kisablakának betörésével.

A Bánki gazdasági vezetője, Surányi Istvánné elmondta:

— Kétségbeejtő, ami történt. Nem is tudjuk, kihez forduljunk kártérítésért, mindenesetre a feljelentést megtesszük.

A részleteket Márton Csabától, az elöl haladó busz vezetőjétől tudtuk meg.

A sofőr beszámolt arról, hogy a találkozó után a buszokat a rendőrök a nyíregyháziaknak fenntartott szektorhoz terelték. A nyíregyházi „konvojt” villogó rendőrautók kísérték, ez azonban elégtelen óvintézkedésnek bizonyult, mert 20 méter megtétele után — tehát még a stadionhoz tartozó területen — jobbról súlyos vasúti kövek zúdultak a buszra. A hazai Reménykedők” ugyanis, köveket gyűjtve, felkészültek a távozni készülő vendégszurkolók fogadására. Tehették, hiszen nem oszlatta szét őket a rendőrség.

— Ha a rendőrök jobban figyelnek, elkerülhető lett volna az incidens — vélekedett Márton Csaba, aki korábban is szállított már szurkolókat, de ilyen esettel még sehol sem találkozott. — Nem lett volna szabad az összegyűlt hazai szurkolókat a busz közelébe engedni! Mindenesetre három nagy ablaküveg betört, az elülső szélvédő megrepedt. A kövek berepültek a buszba, még most is ott vannak. Azt sem tudtam, merre bújjak...

Az egyik utas könnyebb sérülést szenvedett, az üvegszilánkok felsértették a fejét, majd a támadás után orvosi ellátásban részesült. Az autóbusz a, kai and” után a rendőrségre sietett, ahol lefényképezték és a feljelentést is megtették. Ezután még hátra volt a visszaút, amelyen a szel- lős utastérben szibériai klíma uralkodott...

A kár körülbelül 150 ezer forintra rúghat, a javítási munkálatok heteket vehetnek igénybe. A busz oldala festésre szórni, a nehezen beszerezhető ablaküvegeket meg kell rendelni. De még az is bizonytalan, honnan lesz erre pénz. Azt ugyanis felesleges várni, hogy a diósgyőri „vademberek”, szánva-bánva bűnüket, bekopognak a 150 ezer forinttal a szakközépiskola ajtaján...