Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)

1996-10-10 / 237. szám

6 1996. október 10., csütörtök Kultúra UJ KELET Gyógyító művészet Berki Antal (Új Kelet) Sorozatban mutatjuk be la­punk hasábjain a Nyíregyházán és a megyében élő, dolgozó or­vosok közül azokat, akik hiva­tásuk mellett a művészet vala­melyik ágát aktívan művelik. Sorozatunknak még korántsincs vége, lehetőség szerint minden­kit igyekszünk megkeresni, mégis helyes egy pillanatra megállni, és eltöprengeni a je­lenség okain. Mi az, ami e hal­latlanul racionális, természettu­dományokra épülő szakmát az elsődlegesen érzelmi alapokon nyugvó művészetek felé hajt­ja? Márai Sándor 1943-ban megjelent tanulmányában ezt írja: „Hippokratész még hitt abban, hogy csak az az igazán orvos, aki annak született, mint egy művész. Hogy Hippok­ratész (aki az orvosi magatartás szabályait évezredekre megha­tározta) mennyire ismerte szak­májának alaptörvényeit, arra tökéletes bizonyíték Albert Schweitzer, aki neves orgona­művészként végezte el az orvos- tudományi egyetemet, és lett Afrikában az elesettek gyámo- lítója. Ebben hiszek én is. Eb­ben az értelemben az orvoslás kissé művészi alkotás is. A mű­vésznek is akkor sikerül igazán a remekmű, ha tökéletesen tud­ja a mesterségét, s a tetejében látomása is van műve belső tar­talmáról. Gyógyítani is csak akkor lehet, ha az orvosnak lá­tomása van betegéről, s e láto­másnak aztán gyógyítás formá­jában alakot ad.” Lehet, hogy ezt a látomást kergeti az orvos a művészi al­kotómunkában? Lehet, hogy ennek megteremtéséhez kap segítséget a színek, formák és dallamok világából? Ki tudja? Interjúalanyaink sem tudtak erre egyértelmű választ adni, de azt valamennyien vallották, hogy művészi tevékenységük szerves része életüknek, nagy megnyugvást, teljes kikapcso­lódást hoz a kemény, sokszor reménytelen egész napos gyó­gyítómunka után. Érdekes, hogy azok az orvo­sok, akik nem művelik valame­lyik művészeti ágat, rendszeres befogadói ezeknek. Más szak­mák képviselőivel összehason­lítva közülünk járnak a legtöb­ben koncertre, színházba, tárla­tokra. Ez is a hippokratészi hit­vallást erősítheti meg. A műér­tő orvos részesévé válik egy- egy nagy alkotó világának, és a műélvezet hozza számára ugyanazt a megnyugvást, amit társainak az alkotás öröme je­lent. Az orvos, helyzeténél fog­va naponta találkozik a meg­változtathatatlannak de mert egyszersmind ember is, ebbe képtelen beletörődni. Azt még tudomásul veszi, hogy az em­beri élet véges, de egy gyógyít­hatatlan betegségben szenvedő kisgyerek halála a gyógyító­nak is nagy megrázkódtatás. Talán a művészetek adnak erőt neki, hogy a realitások depri­máló hatásától szabadulni tud­jon? Talán az életet más néző­pontból is meg kell ismernie, hogy lelki egyensúlyát képes legyen megőrizni? Ki monda­ná meg? Akár tetszik, akár nem, az orvos különleges helyzetet foglal el világunkban. Hivatá­sának szerelmese, hivatásának rabja, az emberi lét legnyomo­rúságosabb állapotaival szem­besül nap mint nap. Nagy való­színűséggel lehet kijelenteni, hogy a művészettel foglalko­zó orvosok szépséget, gyön­gédséget varázsolnak a gyógyí­tásba, hogy szenvedéseink el­viselhetőbbek legyenek. Albert Schweitzer orgonái Könyvtári csemege A nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár által kezelt és ápolt állomány megdöbbentően nagy, összesen 395 573 könyvtári egységből áll. E hatalmas szám 361 909 könyvet, 850 kottát. 17 419 hangfelvételt, 860 videokazettát, 402 mikrofilmet, 10 829 kötet időszaki kiadványt és 4154 egyéb dokumentumot takar. Mindez a könyvtár Internetre ké­szült és jelen pillanatban fejlesztés alatt álló bemutatkozó lap­járól olvasható le. Utánpótlást keresnek a videósok Amikor betiltották a vetítést... Kevés kulturális közösség tagjai büszkélkedhetnek az­zal, hogy átvészelve minden politikai vihart, gazdasági kiszolgáltatottságot, önerőből együtt maradtak, szabad idejükben egy szép szenvedélynek hódolva folyamato­san tanulnak, képzik magukat szakmai tudásuk további csiszolásáért, s a megmérettetéseken változatlanul ma­gas színvonalon teljesítenek. A többszörös nívódíjas, az országos mezőnyben ismételten kiválónak minősí­tett Nyíri Amatőrfilm- és Videoklub működéséről és leg­újabb terveiről Szitha Miklós klubvezetőtől értesültünk. Baraksó Erzsébet (Új Kelet) — Klubunk 1968-ban alakult meg a drága emlékezetű L. Nagy Laci bácsi szerető irányításával. Szívügye volt ez a mozgalom, ő segített több évtizeden át, halá­láig minden egyes társunknak eligazodni az amatőr filmezés rejtelmeiben. Az évek során több mint harmincán fordultak meg a klubban, közülük sokan jutot­tak el arra a szintre, hogy terüle­ti, vagy országos szemléken sze­repeljenek munkáikkal, s ott el­ismerést, díjakat szerezzenek. Néhány filmesünk külföldön is rángott szerzett magának, a klub­nak és, .házigazdánknak”, a nyír­egyházi Váci Mihály Művelő­dési Központnak. Az együttes Koncertalánló A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar évadnyitó koncertjét tartja október 19-én, szomba­ton a nyíregyházi Váci Mi­hály Városi Művelődési Köz­pont hangversenytermé­ben. A zenekar előadásában Kodály Zoltán Budavári Te Deum-ja és Dvorák Új vi­lág Szimfóniája hangzik el. A Szabolcsi Szimfonikusok műsorukkal a millecente- nárium és az 1956-os forra­dalom negyvenéves jubileu­ma előtt tisztelegnek. Verdi: Requiem A Debreceni Filharmoni­kus Zenekar és a Debreceni Kodály Kórus előadásában lesz hallható november 5-én Verdi Requiem című műve. A szólisták közül a VMK szín­padán fellép Rosa Ricciotti, Lucia Sciannimanico, Gio­vanni Pentasuglia és Tuccio dalMonte. A Requiemet Massimo Nice ólai vezényli. szakmai fejlődését jellemzi az az út, amelyen az első, úgynevezett családi képkockáktól az úti filmeken át a komoly társadalmi mondanivalót hordozó, doku­mentum erejű alkotásokig elju­tottunk. Minden munkánkban szigorú­an a szakmai színvonalra össz­pontosítunk, függetlenül a poli­tikától. Az előző rendszerben sok, úgynevezett kényes kérdés­hez viszont éppen az amatőr filmesek nyúlhattak hozzá, ami­kor a hivatásos filmkészítőknek nem volt lehetőségük a megszó­lalásra. Ilyen esetünk volt pél­dául, amikor az egyik vetítésün­ket betiltották, mert a mária- pócsi búcsúról, illetve azzal kap­csolatosan a fiatalokat érdeklő vallási témáról forgattunk. Meg­jelentek a III./III. osztály képvi­selői, s elkezdtek nyomozni: ki engedélyezi nekünk ezeket a fel­vételeket? Mondtuk, senki, mi kitalálunk egy témát, meg­vesszük a filmet és kész. Hiszen ez nagy fegyver és lehetőség — ez volt a reagálásuk, mi pedig azt igyekeztünk bizonyítani, hogy csak néhány fricskát adunk olyan társadalmi problémakö­rökben, melyekben a profiknak . előírták, miről kell szólniuk a fil­meknek. Előfordult, hogy ké­sőbb is érdeklődtek a munkánk iránt, például amikor Tiszalökön készítettünk felvételeket az ot­tani intemálótáborban történtek­ről. Még találtunk szemtanúkat, egykori táborlakókat, segítsé­gükkel állt össze hatórányi anyag, abból lett az egyórás film. Egyedül a mi stábunknak van meg ez a kivételesen gazdag ar­chív összeállítás, melynek egy kópiáját Bemben, a kelet-euró­pai könyvtárban helyeztük el, megmarad az utókor számára. Klubunk tagsága zömmel műszaki végzettségűekből, egészségügyi dolgozókból, pe­dagógusokból áll. Ebben a kö­zösségben azt a kulturális igé­nyünket szeretnénk kielégíteni, ami részben a családi, részben az iskolai neveltetésből megma­radt. Erre ez a kör alkalmas, a művelődési központ pedig a le­hetőségekhez mérten támogat bennünket kazetták vásárlásá­val, illetve a szemlék, fesztivá­lok alkalmával az úti költség megtérítésével. Áz SVSH-tech- nikával dolgozunk, elérhető stú­dióháttérrel, s ha mi nem tudnánk megoldani a hozzánk forduló filmkészítők valamilyen műsza­ki gondját, nagyon jó a kapcso- . latunk a Magyar Amatőrfilm Szövetséggel, tőlük minden tá­mogatást megkaphatunk. Több segítséget várnánk a városi tele­víziótól, hiszen részben hason­lóak a mi céljaink is. Mi készí­tettünk a város számára portré­filmet két díszpolgárról, azok a tekercsek például a külföldi kap­csolatok alakításában jól hasz­nosíthatók. Most látjuk elérkezettnek az időt egyfajta nyitásra. Tudjuk, sokan vesznek kamerát a kezük­be, ezért meghirdettük a Váci Mihály Művelődési Központtal közösen a saját készítésű video­filmek seregszemléjét, amelyre a közeli napokban várjuk a jelent­kezéseket. Nevezni lehet egyé­nileg vagy közösségben készí­tett filmekkel, műfaji megkötött­ség nélkül. Szívesen látnánk pél­dául olyan etűdöket, amelyeken a szülők megörökítették gyer­mekük első lépéseit, de elkalau­zolhatnak a képsorok egy sike­res kirándulásra, vagy egy jelen­tős munkahelyi eseményre is. A jobb előzetes tájékozódás érde­kében jegyezném meg, hogy az eddigi jelentkezők egyike egy orvos, aki egészségügyi téma­körben forgatott, egy másik fil­mes egy házi terráriumbán élő kígyó életével ismerteti meg a nézőt, a harmadik munka klasz- szikus úti film. Kérjük, ne nevez­zenek szűk, családi rendezvényt, például esküvőt megörökítő ka­zettával. Mi a segítségünket ajánljuk fel: tapasztalt videósok tanácsa alapján, a rendelkezésre álló tech­nikai eszközökkel a szerző maga vágja meg a filmet. Úgy tervez­zük, az igényesen elkészített anyagok elismerésben részesül­nek, a legjobbak pedig részt vesznek a hagyományos csen- geri szemlén. Ezáltal is szeret­nénk felkutatni a tehetségeket, és gondoskodni a szakmai után­pótlásról. Jelentkezni a klubfog­lalkozások idején, minden ked­den délután 5-től a művelődési központban lehet, a filmek be­küldési határideje november 12., a szemlét november 16-án ren­dezzük meg Nyíregyházán. Felmérés Munkatársunktól Amíg a keresetek folyama­tosan csökkennek, addig a könyvárak lassan a csillagos égbe szöknek. Ami az egyik oldalon hátrány, az a mási­kon előnyként jelentkezik. A gazdasági körülmények romlásával párhuzamosan megnőtt a könyvtárak szere­pe. Dr. Varga József né, a me­gyei könyvtár igazgatóhe­lyettese hozta nyilvánosság­ra azt a kimutatást, amely a változó olvasói szokásokról ad tájékoztatást. A megyei könyvtár vezető­sége, természetesen névte­lenül, kérdőív kitöltésére kér­te meg az olvasókat, több mint 520-an jutatták vissza válaszu­kat az intézményhez. A beér­kezett adatok kiértékeléséből kiderült, hogy a könyvtárláto­gatók több mint kétharmada havonta több alkalommal ke­resi fel a művelődési intéz­ményt. A legtöbben a könyv­kölcsönzést veszik igénybe, de hatvan százalékuk emellett két—három másik kiegészítő szolgáltatást is használ, mint például a kölcsönzést egybe­kötve az olvasótermi kutatás­sal, illetve mindezt kiegészít­ve a fénymásolási lehetőség­gel. A számítógépes szolgál­tatásokat a látogatók csak mintegy 4—6 százaléka veszi igénybe, viszont egyértelmű­en kiderült, hogy a dokumen­tumokban lévő információk iránt a legnagyobb az érdek­lődés. Az olvasóknak közel nyolc­vanöt százaléka elégedett volt a könyvtári szolgáltatásokkal, bár többen megjegyezték, hogy a dokumentációs adat­tár kissé hiányos. Nagyhalászi programok Új Kelet-információ _ A nagyhalászi művelődési központ gazdag programaján­latot állított össze az elkövet­kező két fontos—október 23- ai és a december elsejei, vá­rosnapi — megemlékezés és ünnepség alkalmából. Az 1956-os forradalom negyvenéves jubileumának tiszteletére ünnepélyes zász­lófelvonással és önkormány­zati képviselői köszöntéssel kezdődik a tiszteletadás, ame­lyet a Millenneumi Emlék­park és Emlékoszlop felava­tása követ. A kulturális prog­ramról a zenei általános isko­lások gondoskodnak, akik hangszerrel kísért műsort ad­nak. Emellett, amennyiben az időjárás lehetővé teszi, ejtőer­nyős és sárkányrepülős bemu­tató várható. A városnapi ünnepségen, december elsején avatják fel Nagyhalász képviselői a nyá­ri fafaragó táborban elkészült Halász-szobrot és a körülötte kialakított új parkot. A jeles napon helytörténeti vetélke­dőt szervez a művelődési köz­pont a régi óvoda átalakított épületében berendezett és e napon felavatandó Helytörté­neti Képtárban. Emellett az ál­talános iskolások rajzverse­nyen vehetnek részt, s az esti órákban a Mandala Dalszín­ház tart előadást. E napon adja át a városi képviselő-testület a Nagyhalászért emlékérmet azoknak, akik a város társadal­mi gazdasági fejlődéséért a legtöbbet tették. Foglalkozáson a videoklub tagjai Fotó: Bozsó Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents