Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-08 / 235. szám
UJ KELET Városlátogató 1996. október 8., kedd 5 Az október eleji napsütésben minden asztal foglalt volt a tiszalöki piacon. Ki a saját kertjében termelt gyümölcsöt, zöldséget, ki pedig játékokat és ruhaféléket kínált eladásra a városka lakóinak. A beszélgetéseket megzavarva, arra kerestük a választ körükben, hogyan vélekednek a még mindig heves indulatokat szító diszkó-ügyről, elégedettek-e az orvosi ellátással, és a nyár elmúltával hogyan értékelik az idei turistaforgalmat? Kosa Gáborné 1. — Éppen a diszkó szomszédságában lakom, és rettenetesen felháborít, ami ott folyik. Minden hétvégén 11 óra után kezdődik a „műsor”. Az italtól begőzölt, magukból kikelt fiatalok randalíroznak, ordítoznak, káromkodnak, és ész nélkül száguldoznak autóikkal az utakon. A legelemibb közlekedési szabályokat sem tartják be. Nem vagyok a szórakozás ellen, persze hogy kell a fiataloknak egy kis kikapcsolódás, de ez már túlmegy a kulturáltság határain. És ami a legszömyűbb, szerintem már régen nem csak az italtól viselkednek így. 2. A körzetben több orvos is rendel, és maximálisan ellátják a település lakosságát. Ha baj van, az ügyeletes orvoshoz éjjel-nappal nyugodtan fordulhatunk. 3. Talán a rossz időjárás miatt is, de az idén mintha kevesebb turista látogatott volna el Tiszalökre. Akik pedig jöttek, csak rossz példát mutattak az itteni fiataloknak. Nyugati autócsodáikon a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel száguldoztak, s persze, a helybeli tehetősebb családok gyermekei sem akartak lemaradni mögöttük. Szerencsére a turisták többsége a „normális családok” közé tartozott. 1.— Ennek a kisvárosnak nem volt szüksége egy olyan diszkóra, amelyik Nyíregyházáról, de még Miskolcról is ide vonzza a fiatalok tömegét. Ha kulturáltan viselkednének, semmi kifogásunk nem lenne ellenük, de ezek isznak, randalíroznak, verekednek és kábítószereznek. Egyáltalán nem hiányzott nekünk az állandó cirkusz. Ráadásul a közelben van a mentőállomás, az öregek otthona, és az ott lakókat is zavarja a diszkóban folyó mulatozás. Miért nem volt jó a régi, miért kellett új szórakozóhelyre engedélyt kiadni? 2. — Az orvoslétszám elegendő, és mindegyik a legjobb tudása szerint látja el a munkáját. Működik néhány szakrendelés is, de jó lenne, ha legalább hetente egyszer szemész és belgyógyász szakorvos is kijárna. így nem kellene olyan sok beteget Nyíregyházára szállítani. 3. — A tavalyihoz képest jóval kevesebb turista kereste fel városunkat. Az idő sem kedvezett a nyaralni vágyóknak, és sokaknak az anyagi helyzetük nem tette lehetővé, hogy elutazzanak kikapcsolódni. Kiss Sándor 1. — A fiatalok nagyon örülnek a diszkónak, mert végre egy normális szórakozóhelyre tudunk járni. S hogy sokaknak nem tetszik, és azt szeretnék, ha bezáratná az önkormányzat? Én minden hétvégén oda járok, így tudom, mi folyik ott. Úgy gondolom, nem hangosabb a zene, mint máshol, és az italozás is csak olyan, mint bármelyik más diszkóban. Nem igaz, hogy sok a részeg vagy bekábítózott fiatal, és a verekedések sem gyakoriak. 2. — Kevés az orvos. Lehet, hogy a városban élők nem így gondolják, de a tanyák lakóinak sok gondot okoz ez. Messziről járnak be, és ha beteghez hívják az orvost, órákat kell várakozni a rendelőben. Ráadásul az általános orvosi feladatokat leszámítva minden más szakellátásért Nyíregyházára kell beutazni. Ez pedig jó esetben fél napot, de akár egy egészet is elvehet. 3. — Lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de szerintem többen jöttek ide nyaralni, mint tavaly. Külföldiek kevesebben voltak, és általában a fiatalok keresték fel városunkat. Tiszalttk Vállalkozunk?! A múlt hét végén befejeződött végre a nyolc napig húzódó testületi ülés. A tervezett napirendi pontokról Király Sándor polgármester elmondta, ismét tárgyalták azt a kérelmet, amelyben egy négytantermes általános iskola épületének az elidegenítését kérte a megyei önkormányzat. A testület megállapította, hogy a demográfiai hullámvölgy miatt az elmúlt 5—6 évben mintegy 160—170 fővel csökkent a gyermekek száma — jelenleg 620 tanuló jár az általános iskolába —, éppen ezért kevesebb tanteremben is probléma nélkül megoldható az oktatás. A polgármester örömmel számolt be arról, hogy végre megérkezett á közalkalmazottak átsorolásához az 5 százalékos bérkülönbözet, amit szeptember 1-jétől visz-szamenőleg, az alapbérhez kapcsolódva fizetnek ki. Ezzel párhuzamosan október 1-jével megszavazták a 10 százalékos fizetés- emelést azoknak a köztisztségviselőknek, akiknél eddig nem történt meg a bérfejlesztés. A hagyományoktól eltérően, ezúttal a polgármesternek is feltettük három kérdésünket. Az egészségügyi ellátás helyzetére válaszolva elmondta, tovább bővül a vállalkozó orvosok köre, november elsejétől ugyanis a fogorovos is vállalkozóként működik tovább. Szólt arról, hogy a háziorvosok mellett hetente egy alkalommal bőrgyógyász és ortopéd szakrendelés is van a városban. A megyeszékhelyről átjáró két szakorvos és a rendelők működtetése több mint egymillió forintjába kerül évente az önkormányzatnak. És bár a hosszú távú tervekben szerepel, továbbra sincs lehetőség szemész szakorvos alkalmazására. A rendelő felszerelése és a szakorvos foglalkoztatása további, évi 800 ezer forinttal terhelné a polgármesteri hivatal kasszáját. A diszkó-ügyről kérdezve Király Sándor sajnálattal jegyezte meg; a lakosság egy csoportja nem érti meg, hogy ki miért felelős. Az épületet bérbe vevő vállalkozók érvényes hatósági engedéllyel rendelkeztek, így a hivatal nem látta akadályát annak, hogy kiadják a működési engedélyt. S mivel a hatósági engedélyt nem az önkormányzat adja ki, nincs is joga felülbírálni azt. Hogy egyeseknek szálka a szemében a szórakozóhely, azzal nem tudnak mit csinálni. „Még segítséget sem tudunk kérni, ha baj van!” Elfelejtett tanya világ Nyíregyháza felé haladva, Tiszalöktől több kilométer távolságban terül el Kisfástanya. Néhány szétszórtan elhelyezkedő kis utcából és mintegy 150 lakásból áll az erőmű városához tartozó tanyatelepülés. A délelőtti órában, akinek van munkahelye ott tartózkodik, akinek nincs, az pedig a földjén dolgozik. így aztán alig találunk valakit a településen. Az egyik utcában azonban szerencsénk van. Az egyik porta előtt többen is gyülekeznek, így hát arra tartunk. Közelükbe érve, a kívülálló számára is nyilvánvaló válik, hogy hevesen vitatkoznak valamin... — Asszonyom! Mióta áll az udvarukon az az építmény? — kérdezi udvariasan Kovács Zoltán, a tiszalöki polgármesteri hivatal műszaki ügyintézője. — Körülbelül két éve építette a család. Valami probléma van vele? — néz értetlenül a hivatal alkalmazottjára Bakó Gyuláné. — Csak akkor tudom megmondani, ha látom, hogy van-e rá építési engedélyük. Meg tudná mutatni a papírokat? — Én nem, csak a férjem, de ő valamikor novemberben jön haza, mert kinn dolgozik Németországban. —És ha nincs rá engedélyük, akkor mi történik? — fordulok kérdésemmel Kovács Zoltánhoz. — Ahogy elnézem, kizártnak tartom, hogy lenne építési engedély, mert nem a beépítési oldalban van. Márpedig, ha tényleg így van, a hivatal elrendeli a lebontását. — Miért nincs jól ott, ahol van? — Mindenféle építkezésnél figyelembe kell venni bizonyos előírásokat. Az egyik legfontosabb kitétel, hogy eleget kell tenni a tűzoltóság által megfogalmazott szabályzatnak. Az pedig kimondja, csak úgy lehet építkezni, hogy tűz esetén a tűzoltókocsi akadálytalanul be tudjon hajtani a portára. Itt pedig nincs elég hely egy fecskendős járműnek. — Eddig nem jelentett ez problémát, vagy két év óta még csak most fedezték fel? Mit csináltak akkor eddig? — Én csak májustól dolgozom ebben a beosztásban, és a közterület-fenntartóval még csak most jutottunk el idáig. Hogy eddig mit csináltak a kollégák, az nem az én dolgom. — Hát ez hallatlan — mondja felindulva a gazdasszony. — Egyszer csak idejön két év után, és van képe azt mondani, hogy bontsuk le azt, amit saját verejtékünk árán, rengeteg pénzből felépítettünk. Szó sem lehet róla. És biztos vagyok benne, hogy a férjem is így vélekedik majd. Esze ágában sem lesz elbontatni. És különben is, milyen dolog az, hogy az ember nem csinálhat a telkén azt, amit akar. Az önkormányzat is csak ilyenkor foglalkozik velünk, de ha valamilyen fejlesztésről van szó, még a település létezését is elfelejtik. A férjemnek is azért kellett Németországban munkát keresni. Azért építettük meg azt a helyiséget. mert kapott egy jó állásajánlatot. Raktárnak szántuk, és innen terítették volna több tíz kilométeres körzetbe az édességet. Csakhogy telefon is kellett volna, és hiába húzódik itt a kábel, az önkormányzat nem köttette be a vonalat. Amikor bementünk elpanaszolni a bajunkat, azt mondták, hogy már feltalálták a rádióte-' lefont, ha nem tudunk várríii' vegyünk azt. A tanyán egyetlenegy nyilvános telefonfülke van, s az is szinte állandóan rossz. Még segítséget sem tudunk kérni, ha valakinek baja történik. Egyszerűen lehetetlenné teszik az életünket! Az önkéntelenül adódó kérdésre Király Sándor polgár- mestertől kértünk választ. — A Matáv két évvel ezelőtt ígérte, hogy a 800 telefonra váró tiszalöki igényét kielégíti. A városban meg is kezdték a beruházást, de időközben a telefontársaság élén vezetőségi váltás volt, s akkor félbeszakadtak a munkálatok. Kisfás- tanyán mintegy 30—40 lakossági bekötést kértek, emellett szeretnénk legalább két újabb nyilvános telefont is felállítani, de egyelőre a lefektetett telefonkábelekre nem tudunk rácsatlakozni. Az pedig nem igaz, hogy nem törődünk Kisfástanya lakóival. Gazdasági nehézségeink ellenére is kiváló ivóvizet kapnak a Nyitvi- csavtól, az utak többsége, ha nem is aszfaltozott, de kohósalakkal felszórt, és Tiszalökkel egy időben még a beépítetlen telkekre is bevittük a gázt. Emellett az önkormányzat annak idején ingyen adta a telket a kápolna felépítéséhez. Szeptember elsejével a nehéz gazdasági helyzetre és a gyermeklétszámra való tekintettel, az önkormányzat megszüntette a belterületi 2-es számú és a külterületi kisfástanyai óvodát. A gyermekeket és a dolgozók nagy részét a 3-as óvoda vette át. A kisfástanyai szülők eleinte berzenkedtek az eljárás ellen, látva azonban, hogy a gyerekek az állandó utazgatás — iskolabusz hozza-viszi őket — ellenére is imádnak a városi óvodába járni, megbékéltek a helyzettel. Az oldalt írta: Úri Marianna Fotók: Bozsó Katalin Minden reggel jön a busz
