Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-03 / 231. szám
Egészségünk 7 UJ KELET 1996. október 3., csütörtök Fejlesztés helyett átcsoportosítás Kihasználatlan kapacitások A megye egészségügyért felelős szakemberei tanácskoztak a napokban Nyíregyházán a megye fekvő- és járóbeteg-szakellátásának helyzetéről a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Területi Egészségbiztosítási Bizottság kezdeményezésére. A Megyei Egészségbiztosítási Pénztárt mint finanszírozót, dr. Havasi Sándor főorvos képviselte, a kórházigazgatók, mint a végrehajtó szervek vezetői voltak jelen, a TEB tagjai pedig a járulékfizető lakosság érdekeit képviselték az értekezleten. — A TEB korábban már vizsgálta az alapellátás—azon belül a háziorvosi szolgálat — helyzetét, lehetőségeit, most pedig a szakellátást tekintettük át —mondta a fórum előtti percekben Mrenkó László, a TEB elnöke. —- Mivel a szakmai felülvizsgálat és a véleményezés a Megyei Egyeztető Fórum feladata, ezt maximálisan tiszteletben tartva kizárólag a betegek szemszögéből elemeztük a fekvő- és járóbeteg-ellátás színvonalát. Véleményünk összefoglalásánál figyelembe vettük megyénk infrastrukturális és szociális helyzetét, mely nagy mértékben meghatározza a szakellátással kapcsolatos igényeket. Tapasztalataink eredményét és javaslatainkat a TEB október 9- fei ülésén is előterjesztjük, és a jóváhagyás után továbbítjuk az illetékeseknek. A fórum megnyitásakor dr. Szegedi János, a szakellátás vizsgálatára létrehozott ad hoc bizottság elnöke megjegyezte, bár megyénk abban a kivételes helyzetben van, hogy pines ágyszámprobléma, Ugyanakkor az aktív és krónikus ágyak aránya nem éri el az optimális szintet. Felméréseik szerint az országos tízezer lakosra jutó ágyszámot figyelembe véve Szabolcs-Szatmár- Beregben 188 aktív ágyhiány mutatkozik. A részletes elemzés során kiderült, hogy a belgyógyászatot, fül- orr- gégészetet és reumatológiát kivéve a jelenlegi ágyszám minden egyéb szakterületen az országos átlag alatt van. Legnagyobb az elmaradás az intenzív ágyak, a neurológiai és stroke (agyi érrendszeri betegségek), valamint a rehabilitációs ágyak területén. A megyei kórházban indokolt lenne az aktív stroke valamint a rehabilitációs ágyak számának növelése. A mátészalkai kórházban a belgyógyászati, szülészeti és reumatológiai ágyak növelésére lenne szükség. A kis- várdai kórház területén lényeges aktív ágyfejlesztési igény nem jelentkezett, a belső ágystruktúra folyamatos javítása és átszervezése várható. A szatmár-beregi kórházban pedig coronária- őrzőt alakítanak ki az idén. A járóbeteg-szakellátással kapcsolatban elmondta, hogy az országos átlagnál kisebb a tízezer lakosra jutó óraszám. Ez a rendelkezések értelmében lehetőséget teremt tíz százalékos fejlesztésre. Erre azért is szükség lenne, mert mind a szakmák, mind a területi megoszlások vonatkozásában óriási aránytalanságok észlelhetők. Számos olyan speciális szakterület van megyénkben, amelyben járóbeteg-ellátás csak a megyei kórházban működik szervezetten. Ilyen például a kézsebészet és a gyermekszakellátás. Az országos átlaghoz viszonyítva gyermek- és csecsemőgondozásban az átlag felett, szemészetben, ideggyógyászatban, urológiában, onkológiában és reumatológiában jóval az átlag alatt van a tízezer lakosra vetített heti óraszám. Mindezek ismeretében a bizottság részletes javaslatot dolgozott ki. A fekvőbeteg-ellátásban fel kell mérni a reális igényeket, a felesleges, rosszul kihasznált, illetve a hiányzó vagy túlterhelt kapacitásokat, és az ágyak szükséges átcsoportosításával kell megoldani a lakosság korrekt ellátását. A járóbeteg-szakellátás fejlesztésénél figyelembe kell venni a meglévő aránytalanságokat és a jogos lakossági, szakmai igényeket, de óraszámemelés csak ott tervezhető, ahol adottak a személyi és tárgyi feltételek. Az elhangzottakra reagálva dr. Kovács Attila megyei tiszti főorvos elmondta, hogy egyértelműen a minőségi fejlesztés és az aránytalanságok megszüntetése a cél. Ugyanakkor azt is hozzátette, nem biztos, hogy az országos adatokat figyelembevéve kell megtenni a szükséges intézkedéseket. E kijelentéshez csatlakozott Havasi főorvos is, aki kifejtette, hogy míg az országos átlag szerint 188 ágy mínuszunk van, addig a gyakorlatban a ki- használaüan ágyak száma meghaladja a 900-at. Éppen ezért nem bővítéséé, hanem átcsoportosításra kell gondolni. • «• Önellenőrzés Elgondolkodtató az a tény, hogy a felnőtt, munkaképes korú lakosságnak is rosszabb az „életesélye”, mint a legtöbb fejlett országban. A haláloki statisztikák azt mutatják, hogy az emberek több mint fele keringési rendszer betegségeiben hal meg. Az elsődleges okként felhozható érelmeszesedés kialakulásában döntő szerep jut a vér koleszterinszintjének, azaz a vérben található zsiradékok mennyiségének, és bizonyos kockázati tényezőknek. Hazánkban eddig orvoshoz kellett fordulniuk azoknak, akik rendszeresen vagy rendszertelenül, ellenőriztetni szerették volna koleszterinszintjüket, mostantól azonban otthonukban is elvégezhetik a vizsgálatot. A Budapesten napokban bemutatott, öntesztelés céljára kifejlesztett AkkuMéter egyszeri használatra szolgál. Használata egyszerű és néhány percet vesz igénybe. A koleszterinszint-táblázat segítségével pillanatok alatt leolvasható az érték. Az Akku- Méter éppen olyan pontos, mint az orvosi laboratóriumok által akalmazott tesztek. A pontosság és megbízhatóság érdekében azonban gondosan követni kell a használati utasítást. Használata és alkalmazása csak a 20 évet betöltött felnőttek számára előirányzott. Új főigazgató a kisvárdai kórház élén Harsányi Imre Fotó: Csonka Úri Mariann (Új Kelet) ______ — Nádudvaron születtem 1950-ben — kezdi a bemutatkozást az új igazgató.—Az általános iskola elvégzése után a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnázium kémia—biológia tagozatán érettségiztem, majd a sorkatonai szolgálat elvégzése után a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen szereztem okleveles vegyész diplomát. Később a Budapesti Műszaki Egyetemen műszeres analitikai szakmérnöki képesítést nyertem. Elvégeztem az Egészség- ügyi Menedzserképző Alapítvány dobogókői gyakorló kórházi menedzser tanfolyamát, tavaly pedig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen egészségügyi menedzser egyetemi szakosító oklevelet kaptam. Ez év szeptemberétől felvételt nyertem a pécsi Janus Pannonius Tudomány Egyetem állam- és jogtudományi kara jogász szakának levelező tagozatára. Mindeközben 1974—1988- ig a mátészalkai kórház labor- vezetőjeként, 1988—90-ben a székesfehérvári kórház laborvezető helyetteseként tevékenykedtem. 1991-ben visszatértem Mátészalkára, ahol napjainkig ismételten a kórház laboratóriumát vezettem. — Osztályvezetőként milyen tapasztalatokat szerzett? Menedzseri szemlélettel Az egészségügyi dolgozók és Kisvárda lakói közül sokakat meglepte dr. Molnár Károlynak, a kisvárdai kórház orvos-igazgatójának a lemondása. A hirtelen döntés oka az volt, hogy választania kellett az orvosi hivatás és a vezető beosztás között, mert a kórházi dolgozók szövetsége és a város vezetősége úgy döntött, mindkét munka teljes embert kíván. Dr. Molnár Károly, aki egyben a belgyógyászati osztály vezető főorvosa is volt, az osztályos munkát tartotta fontosabbnak, és lemondott az igazgatói posztról. A kisvárdai önkormányzat a főigazgatói állás betöltésére pályázatot íi kórház laboratóriumi osztáiyvi — Munkatársaimmal sikerült színvonalas szakmai tevékenységet kialakítani. Olyannyira, hogy 1993-tól önkéntes alapon részt vettünk az Európai Unió düsseldorfi körkontroll-vizsgá- latokban. A laboratórium technikai felszerelése korszerű, kémiai, haematológiai, bakteriológiai automatákat üzemeltetünk a laboratóriumi számítástechnikai alrendszerhez kapcsolva. Székesfehérvárról visszatérve, lehetőségem volt bekapcsolódni a mátészalkai kórház rekonstrukciós munkálataiba. Részt vettem a szakmai program összeállításában, a tenderdokumentáció előkészítésében, a pályázatok elbírálásában és a megvalósítás ellenőrzésében. Ezzel párhuzamosan lehetőséget kaptam a kórházi informatikai, számítástechnikai rendszer kialakítására is. Szakmai munkám mellett komolyabban foglalkozom a számítástechnikával, több jogvédett PC-s programom sikeresen működik. — Miért akart váltani? — Mátészalkán megfelelő, sőt, számomra megtisztelő munkahelyem volt. A meghirdetett állásra azért nyújtottam be a pályázatomat, mert úgy érzem, eddigi tapasztalataimat és ismereteimet a közgazdasági szemléletre áttérő egészségügyben reálisan tudom hasznosítani. — Milyen elképzelésekkel lát neki a főigazgatói munkának? —A kisvárdai kórház szakmai színvonala és szakember-ellátottsága —méreteihez képest— kiváló. Kevés intézmény mondhatja el magáról, hogy nincs fizetési gondja, és nem görget ki, amelynek elbírálása után :etőjét nevezték ki. adósságot maga előtt. Ezzel együtt is, a kórház struktúrájának, s az ahhoz alkalmazkodó funkcióknak igazodni kell a megváltozott makro- és mikro- kömyezethez. A TOP menedzseri rendszernek megfelelően szeretném végrehajtani a szükséges átszervezéseket. Legfontosabb feladatnak a gyógyítómunka folyamatos ellátásának a szervezését, a működés elemzését, valamint a minőségbiztosítási rendszer és a controlling kialakítását tartom. A kórházi informatikai rendszer egyik lényeges feltétele és területe a hatékony intézményi munkának. Az információs rendszer kialakítása előtt meg kell azonban vizsgálni az információ-szükségletet, és célszerű elemezni, hogy kinek, hol és mikor lényeges az információ. Fontos ismemi mindazokat a szakmai, komplex szociális és egészségügyi célokat, amelyeket az informatikának támogatnia kell. A gyógyításban az optimális eredmények eléréséhez, a megfelelő színvonalú, korszerű technológiát alkalmazó diagnosztikus és terápiás eljárások sikeres alkalmazásához meg kell felelni a környezeti kihívásoknak. Megfelelően kell értékelni és kezelni a társadalmi-gazdasági viszonyokban és körülményekben bekövetkezett negatív hatásokat. A lakosság felelőssége , egészségi állapotáért megyénkben is komolyan felvethető. A szociális gondok, a munkanélküliség és egyéb rizikótényezők hatásain túl az emberek nem veszik komolyan a prevenciót, elhanyagolják az utógondozást, és Harsányi Imrét, a mátészalkai nem érdekli őket az egészség- ügyi felvilágosítás. Túlhajszolt életmódot folytatva az elvárhatónál rosszabb állapotban kerülnek kórházba. Mindezen igyekeznünk kell változtatni. —Azonnal megoldandó konkrét feladatokat tudna említeni? — Természetesen van olyan intézkedés, amellyel nem szabad várni, mivel szükségességük már most sem vitatható. Ilyen például a műtétes szakmák és az intenzív terápiás részleg anesztezi- ológiai szakellátásának biztonságos megoldása és átmeneti szabályozása, a szünetelő ágyak és akieső kapacitások aktiválása, az ápolási osztály működtetésének felülvizsgálata, vagy a napi munka során felszínre kerülő, a működést akadályozó, veszélyeztető események kezelése. Ezek és a jövőben elvégzendő feladatok és átalakítások természetesen csak a kolleégákkal szorosan együttműködve, egymásra támaszkodva valósíthatók meg. —Ha már a kollégákról esett szó, kik segítik igazgatóként munkáját? — Tavaly óta él az egészségügyben az a szemlélet, hogy a vezetői hármas és az egészség- ügyi menedzser végzettségű orvos vagy közgazdász álljon az intézmény élén. Ebből adódóan, munkámat három igazgatóval karöltve végzem majd. A gazdasági és ápolási munkákat Rácz Bálintné és Bölkényné Gyüre Erzsébet jogfolytonosságból adódóan tovább folytatják, de az orvos-igazgató munkakört pályázat útján töltik be. Pillanatnyilag két kolléga végzi megbí- zásszerűen a munkát. T izenhat éve egy kuka mellett találták. Már majdnem teljesen kiszáradva, kihűlve. Keserves fintora a múltnak, hogy amúgy alaposan be volt bu- gyolálva és az anyainak nem mondható kezek úgy tették le annak idején, hogy valaki azért észrevegye. Akkor először és akkor utoljára. Azóta egy az ezerszám gyűlő állami gondozott senki között. Mert kerülhet bármelyik intézetbe, bármelyik nevelő keze alá, ő akkor is senki, hisz nincs köze egyetlen egy emberfiához sem, az ő útját sem előtte nem járták, de utána sem fogják. Most is csak felültették a vonatra. Már nem félnek attól, hogy megszökik. Ez lehetne a megannyi vagányságból megpróbált „megpattanás” után az utolsó. Aztán irány a nevelő- intézet. De attól már fél. Marad a fenekén. A kezébe nyomott kartonjait lapozgatja. Nevet a kórháztól kapott, a többi rubrika kihúzva. Ellenőrző könyvek, a bizonyítvány, amelynek utolsó oldala 16 éves létére sem akar megtelni. Jegyzőkönyvek a szökéseiről. Az orvosi karton, melléklettel... Amikor leszáll a vonatról egy széttépett rózsaszín karto- nocska kandikál ki a fülke szemetes szelencéjéből. Jól olvasható a felirat. „A vizsgálat eredménye pozitív.” Az új intézet csendes, szinte családias. Túlkoros tanulók, fiatalkorú dolgozók. Kicsit duci alakjával nem konkurencia a vezérkedő lányoknak, és idősebb annál, hogy csicskáztassák, hát békén hagyják. Ahogy ő, úgy kartonja is szinte rápillan- tás nélkül bekerül a többi közé. A zuhanyzóban sem vesz észre senki semmit. Nem egymást bámulják, azért tülekednek, hogy maradjon a meleg vízből. Hetek telnek el, marad ugyanaz a senki. A fájdalom és a rettegés egyszerre hasít a testébe az éjszaka derekán. Megfeszített izmokkal kászálódik ki az ágyból, s csoszog végig a folyosón görcsösen. Kopogtatnia sem kell, az ügyeletes nevelő ajtaja már nyílik is. — Felfázhattam, nem tudtam visszatartani teljesen! Ne haragudjon, a lepedőt is le kell cserélni... — Siess, mert még jobban megfázol... A WC ajtaját szinte magára szakítja, annyira rátör a fájdalom. Irtózatos fenyegetéssel: „öt perc múlva újra itt vagyok”. Helyette először a nevelő érkezik. — Minden rendben? Az igent csak leheli, majd valami olyat suttog, hogy a gyomra is görcsöl és szörnyű hasmenés kínozza. És itt az újabb fájás. Időre jött, nem úgy mint az átok foganatja. Az még három hónapot várhatott volna. Talán addig összegyűlt volna annyi bátorsága, hogy elmondja... De mit? Amire nem is emlékszik? Egy ködfosz- lányt a kis, falusi diszkóról? Hogy még tetszett is neki, ahogy körberajongták, ahogy sorra fizették neki a söröket? Beszéljen arról a reggelről, amikor semmi mást nem érzett, csak egy kiutasító lökést a hátán, az arcába csapó hideg szelet, s hogy fáj az alteste? Istenem, megint itt van... jaj nem... Mielőtt a kétségbeesettség torkán feltörne, szájába gyömöszöli a félig letekert papírgurigát. Két kézzel megkapaszkodik az ülőkében, a lehető legszélesebb terpeszben, a kagyló mellé húzott lábakkal. Átok erre az egész mocsokra... dögöljön meg mindenki, ...jobb lenne... itt most és mindörökre... megrohadni,.... a rohadt életbe.... istenem,... jajjj... Már nem figyel a kínjára, már csak az lüktet benne: tüntesd el, tüntesd el, nem kell, nem kell, nem kell ez senkinek... Sorra pattannak el az erek az arcán, szájában fulíasztó labdaccsá áll össze a szétnyálazott papír, már hiába harap rá, csak a fogait csikorgatja. Legszívesebben hátravetné a fejét és mint egy anyafarkas beleordítana az éjszakába, de inkább leszegi, s figyeli az alighajú kis gömböcskét,... ahogy áttöri rajta magát. Beleordítana az arcocskába: átok rád, átok rád, az ördögé vagy. Sikoltana mocskos szitkokat, de csak a szájacskát figyeli, mikor bukkan elő. Abban a pillanatban, ahogy a kicsi belekaphatna a levegőbe és az élet jelét sikolthatná, már elnémítja anyja keze. — Valami gond van? Lázasan kergetik egymást fejében a gondolatok. Vajon mit hallhatott meg? Vajon hányszor kérdezte már? Mit mondjon? — Lassan túl vagyok rajta... Halálos nyugalommal kezd bele. A szétharapott papírgurigát előhalássza a kagyló alól és a gyerek szájába gyömöszöli. A lepény, amely eddig ápolta a kisdedet, most örökre eltakarja. A papír egy részével betekeri, amilyen szorosan csak bírja, hogy ne tudjon mozogni. Két maroknyi tehetetlen tömeg. Elvész a szemetesvödörben a betétek és papírzsebkendők között... — Mi történt veled? Véres a hálóinged! — Minden összejött! Most menstruálok! A nevelő óvón, melengetőn csúsztatja karját a vállára... E gyszerre dermednek meg. Halk nyöszörgés, piciny motozás... És a történet újrakezdődik? Az első sikoly Tapolcai Zoltán tárcája
