Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-16 / 242. szám
Ont mi bosszantja? Jósaváros északi végén járókelőket szólítottunk meg és a címben szereplő kérdést tettük fel nekik. íme hárman a válaszadók közül: Bezzegh Miklós — Bosszantó, hogy a lakótelepen nincs hova leülni. A Robinzon-dombra feltelepítettek egy csomó padot, de a rengeteg kutya miatt nem tud- ják használni a környéken lakó emberek. Nem értem, miért engedi meg az önkormányzat, a sétálóutcában és az óvoda környékén a kutyasétáltatást. Úgy tudom, van egy kutyasétáltatásra kijelölt hely a Korányi út és a lakóházak közötti nyárfasorban, illetve a sóstói erdőben, de az a baj, hogy nincs gazdája az egész kutyaügynek. A lakótelep közepén sok oktatási intézmény van, legalább innen kellene kitiltani a négy- lábúakat. A feleségem is legutóbb szóvá tette az egyik gazdának, amire az volt a válasz: neveljük úgy a gyereket, hogy ne féljen a kutyától. Még nekik állt feljebb. A gyerekeket nem lehet leengedni a fűbe játszani, mert az tele van kutyagumival. Az ebeknek nem lehet parancsolni, hol végezzék el a dolgukat. Állattartási rendelet van, de nem ellenőrzi senki, nincs aki végrehajtassa. Ha rajtam múlna, én nem engedném meg, hogy panelházban bárki is kutyát tartson. Én is szeretem az állatokat és semmi kifogásom nincs az ellen, ha valaki tartani akarja ezeket, de ne a panelházban. Ott csak szenvednek az állatok és zavarják a lakók nyugalmát. — A napi megélhetési gondok bosszantanak leggyakrabban. A korrupció, hogy egyesek visszélnek helyzeti előnyükkel. Például a Tocsik- ügy, de ezen kívül sok más hasonló eset létezik. Ez a botrány most kiderült, de biztos sok olyan van, amit homály fed. Lehet, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és egészen biztos vagyok benne, még sok ilyen eset létezik, csak nem tudunk róla. Aki ma becsületesen akar megélni, nagyon Varga Sándor — Szemetesek és rendezetlenek a parkok, és bosz- szant, hogy nem fűtenek rendesen, pedig már a hivatalos szezon is elkezdődött. Távfűtéses lakásban lakunk és elégedetlenek vagyunk vele. A nappalok még enyhék, olyankor még megfelelő a hőmérséklet a lakásban, de az éjszakák már hűvösebbek. Bosszant a lépcsőházunk állapota. Hiába fizetjük a közös díjat, mégsem takarítanak rendesen, rumlis az egész. Hat-hétezer forint körül fizetünk havonta, amiben Ambrusz Jánosné nehezen boldogul. Egy-két ilyen botrány felszínre kerül, de a többség sohasem derül ki. Ennek az egy esetnek elég nagy a visszhangja, de félő, hogy a végén ez is szép csendesen elsimul majd. Néhány napig, esetleg egy-két hónapig foglalkoznak vele, azután jönnek az újabbnál újabb és na- gyobbnál nagyobb korrupciós esetek. A város dolgai közül bosszant, hogy a külterületi részek lakói rendre kimaradnak minden fejlesztésből. A hétköznapi emberek nem tudják úgy az érdekeiket érvényesíteni és engedik magukat elnyomni. Egy útépítés, elektromos-, vagy gázhálózat-fejlesztés csak ott történik, ahol vannak, akik törtetőek és nem hagyják magukat félresepemi. Az egyszerű emberek, akik nem kiabálnak elég hangosan, mindenből kimaradnak, pedig ugyanolyan adófizető polgárok, mint bárki más. benne lenne a lépcsőház rendbetétele és karbantartása is, de mégsem történik úgy, ahogyan kellene. Eladás vagy előadás — de mi Itt a kérdés? Csak nézünk, mint a moziban Száraz Attila (Új Kelet) — A mozik rendkívül érdekes szolgáltatást nyújtanak, kicsit az álomvilághoz közel. Az ember másfél—két órára beül a nézőtérre, elfelejti gondját-baját. Sajnos, mostanában Nyíregyházán a filmszínházak körül megkavaro- dott a világ. Ezt a jelzik a tulajdonjogi viták, illetve az a felvetés, hogy egyáltalán elidegeníthetők-e a mozik? — Ahhoz, hogy megértsük a helyzetet, pár gondolat erejéig célszerű visszamenni a múltba. A moziüzemi vállalatok 1953-ban alakultak meg, ekkor jött létre megyénkben is. Ha valamelyik faluba bevezették a villanyt, azt a moziban ünnepelték meg. A falu közössége egy emberként ült a nézőtéren, és élvezte azt az áldást, amit a villany bevezetésével a mozi nyújtott számukra. Az állam dotálta is a mozit, igaz, a politika eszközének tekintette az ötvenes és a hatvanas években. Amikor én 1984-ben ide kerültem, még akkor is olyan statisztikát kellett vezetnünk, hogy hányán nézték meg a szovjet filmeket, a népi demokratikus előadásokat és így tovább. A nyolcvanas évek közepétől az állami dotáció csökkeni kezdett, ami ’89-re nullára redukálódott. Ez követően vérző szívvel radikális változásokat kellett véghezvinnünk. A kistelepüléseken megszüntették a mozikat, aztán azokon a nagyobb településeken volt a sor, ahol különösen nagy volt a veszteség. 1990-ben az országban először Szabolcsban vállalkozók vették bérbe a mozikat, köztük a nyíregyháziakat is. A nyíregyházi mozikat Igaz Géza vette bérbe, aki korábban is ezen a területen dolgozott. Megítélésem szerint, azért volt szerencsés belső körben kiírni a pályázatot, mert szakmai ismeretek, filmszeretet nélkül nem szabad „kívülről” érkezett emberre bízni a filmszínházakat. Igaz Gézával szemben más belső pályázók is voltak, ő nyerte a licitet. Közben 1991-ben megjelent a va- gyontörvény. A mozi 1/3-a a megyei önkormányzaté lett, míg 2/3-ot a nyíregyházi ön- kormányzat birtokolt. A Béke mozinál ez az arány 50-50 százalék. Ráadásul ezek osztatlan közös tulajdonok, azaz, más számára nem eladhatók. A tulajdonhányadokat négyzetméter szerint kijelölni nem lehetett, hiszen ezzel csak értelmetlen demarkációs vonalakat húznánk. Ezért lett volna értelme at újraegyesítésnek. A másik javaslatom az volt, hogy a város vegye birtokba a mozikat és gyakorolja a tulajdonosi jogokat. A gazdasági bizottság úgy fogadta el a javaslatomat, hogy a vagyoniroda vizsgálja meg, mi van akkor, ha a közös kft.- be csak a használati jog kerülne, illetve, lehet-e privatizálni a mozikat? A bizottság az iroda számára 1993. január 31- ét határozta meg, hogy dolgozza ki javaslatát. Ez az előterjesztés a mai napig nem készült el... Többé nem került napirendre, elfelejtődött! Igaz, ’93 augusztusában egy gazdasági bizottsági ülésen spontán szintén felvetődött a téma, de akkor annak a beszélgetésnek az volt a végkicsengése, hogy maradjon minden úgy, ahogy van. Sőt, bérleti díjra se tartson igényt a város, hitnem inkább az a pénz a mozik napi felújítási munkálataira fordítódjon. Azóta így működnek a mozik Nyíregyházán... Én úgy gondolom, közmegelégedésre. — 1993-ban a megye a moziüzemi vállalatot átalakította NYÍR-C1NEMA néven kft.-vé. Ettől kezdve a NYÍR- CINEMA szervezi, végzi a még meglévő filmszínházak menedzselését, azaz, ellátja őket műsorral, propagandaanyaggal, illetve segít a könyvelésben. — A mozik körül akkor forrósodott fel a levegő, amikor egy hónappal ezelőtt Igaz Géza ajánlatot tett a nyíregyházi önkormányzat felé, hogy ő megvásárolná a mozikat, cserébe pénzt és a Bencs-vil- la bérleti jogát, illetve berendezéseit ajánlotta. A közgyűlés ezt a javaslatot elfogadta, mégis megindultak bizonyos alaptalan szóbeszédek. Ezek jórészt azt firtatták, vajon joga van-e Igaz Gézának a Bencs- villát felajánlani, illetve, meddig lehet beszámítani a moziknál a bérleti jogát. A jogi bizottság a Bencs-villa esetében nem talált semmi olyat, ami a csereügyletet megakadályozhatná. A moziknál ugyanígy végigmentek az elmúlt években köttetett szerződéseken, és a jogszerűséget itt is megállapították. Az Igaz Géza által elvégzett fejlesztéseket pedig bérletijog- hosszabbításként könyveltük el, 50 ezer forintot havonta. Ezáltal 61 hónapos plusz bérleti jogra tett szert. Ennek az egyetlen egy tételnek a vizsgálata van csak függőben, azaz. hogy valóban megtörtént-e a nyilvántartott a fejlesztés. Nyugodtan kijelenthetem, természetesen megtörtént... Sajnos, közben egyesek kijelentették, hogy a mozik nem érnek annyit. Szerintem ezt nem szabadna így megközelíteni. A mozik nem közforgalmú ingatlanok, hiszen ezek nem jelentenek akkora profitot a vállalkozók számára, mint egy diszkontáruház. Magyarországon a mozik veszteségesek, Nyíregyházán a Krúdy mozi nyeresége fedi a Béke és a Videomoziban képződő veszteségeket. Mindez azonban csak addig lehet így, amíg egy vállalkozó üzemelteti. Az nem igaz, hogy nem volt vagyoni felértékelés, 1993-ban, a moziüzemi vállalat átalakulásakor is készült ilyen, illetve, a megyei önkormányzat idén kiírta az üzletrészét eladásra, akkor is kellett vagyonértékelést készíteni. Természetesen most is készült felmérés, csak vannak fülek, amelyek nem akarnak erről tudomást sem szerezni. Azt gondolom, hogy szerencsére a mozinéző a felkorbácsolt indulatokból semmit nem érez, ha elmegy egy előadásra. Bízom abban, hogy „rövidesen össze fognak érni a szálak”. Változatlanul állítom, hogy az „újraegyesítés” meg kell hogy történjen, akár önkormányzati, akár vállalkozói szinten. Hosszú távon ez szolgálja a nézők érdekeit. A nyíregyházi mozikról égy ingatlancsere ügyében nagyok sok szó esik mostanában. Vannak, akik keveslik az értük kapott összeget, ellenértéket, vannak, akik sokallják. Egy biztos: a nyíregyházi közgyűlés áldását adta az ügyletre. Tehát olyan nagy baj nem lehet, mint ahogy azt többen vélték. Hamvas Lászlót arra kértük, segítsen az eligazodásban. Az ismert politikus a nyíregyházi önkormányzat tagja, a megyei közgyűlés társadalmi alelnöke. Élete — köztudomású — összeforrt a nyíregyházi mozikkal.
