Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-15 / 241. szám
Riport 7 El Politikai U J KELET partvonalon kívüliek szüreti piknik Vitéz Péter (Új Kelet) Az időközi polgármester- választás előtt álló Szamos- angyaloson szüreti mulatsággal egybekötött politikai piknik lesz október 19-én, szombaton. Az éjszakába nyúló bállal záródó egész napos rendezvényen a sok játék, kiállítás, kirakodóvásár mellett egy olyan futballmeccs is lesz, amelyen a Fiatal Demokraták Szövetsége—Magyar Polgári Párt (Fidesz—MPP) és a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) országos és megyei képviselőiből álló csapat megmérkőzik egymással. Az összecsapáson várhatóan részt vesz Deutsch Tamás, Módi László, illetve Jeszenszky Géza és Zsigmond Attila. Mindkét párt képviselői a futballmérkőzésen kívül választási korteselőadást is tartanak az október 27-ei, vasárnapi időközi polgármester-választásra készülve. Az egyelőre nem hivatalos jelöltlistán szereplő függetlenMón Tibor a Fidesz—MPP támogatásával száll ringbe, Erdős Albert a MDNP képviseletében gyűjti a szavazatokat. Mellettük még három párton kívüli szamos- angyalosi jelöltette magát a polgármesteri szék birtoklásáért: Bujáki Sándor, Oláh Józseféis Gereben Róbert. Az október 19-ei futballmérkőzés természetesen barátságosjáték lesz, de majd a rá egy hétre esedékes, politikai ösz- szecsapáson kidéül, hogy valójában kik szorulnak két évre a partvonalon kívülre. Még mindig a Tocslk-üotrányról „Megkésve reagált a kormány” Pénteki, nyíregyházi látogatásán meglepő őszinteséggel ismerte be Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, hogy az APV Rt. kontra ön- kormányzatok vitájában felkért Tocsik Márta körül kirobbant botrányt nem a súlyának megfelelően kezelték és elbagatellizálták a problémát. Akkor kaptak már észbe, mikor kiderült mekkora a baj. És úgy tűnik, nagy a baj, mert a kormánytagok járják az országot, magyarázzák a bizonyítványt. Nem azt a taktikát választották, mint a kisdiák, aki először közli, hogy megbukott, majd a kettesnek is örülnek, hanem meglepő nyíltsággal ismerték be „vétküket”. Az igaz, hogy a privatizációs részvénytársaság felállása olyan, hogy a szabályokat az igazgatótanács hozza, amibe még Such- mann Tamás (azóta menesztett miniszter) sem szólhatott bele, de milyen gazda az olyan, aki nem tudja, mi történik a portáján. Az ellenőrzés a felügyelő bizottság dolga lett volna, de mint az eredményből is kitűnik, nem sok sikerrel. Mivel ebbe a testületbe minden parlamenti párt delegálta küldöttét, most megy az egymásra mutogatás. Baja Ferenc a botrány két pozitívumát máris látja. Az egyik, hogy amikor a kormány érzékelte a botrány méretét, példás gyorsasággal mentette fel az igazgatótanácsot, a felügyelő bizottságot és a szaktárca miniszterét. Bár ez utóbbi „nehéz szülésnek bizonyult”. A másik, hogy remélhetően változni fog az igazgatótanácsi tagok szemlélete, és ráébrednek, hogy személyes vagyonukkal is felelnek döntésükért. A miniszter feltette a kérdést: mi van, ha Tocsik Mártán nem hajtható be a több mint nyolcszázmillió forint? Ez esetben a döntéshozók házait elárverezik? Bár a felügyelő bizottsági tagok idejekorán elhatárolták magukat az esettől (ahelyett, hogy konkrét intézkedésekre tettek volna javaslatokat), ez még nem mentesíti őket az anyagi felelősség alól. Megfigyelhető, még most is működnek a régi reflexek, és a kollektív felelősség elvét alkalmazták. Nem vizsgálták, hogy a testületen belül ki, milyen mértékben hibázott, hanem úgy egyben mentették fel őket. Pedig a felelősöket nevesíteni kell. Be kell látni, hogy ma már a vállalati érdek nem mindig egyezik meg a közérdekkel. Az igazgatótanácsok tagjainak csak egy szempontot kell figyelembe venni: mi jó a cégnek. Mivel a botrány szereplői az önkormányzatok is, ezért a miniszter kitért Kuncze Gábor szerepére is az ügyben. A kormány álláspontja egyértelmű, a belügyminiszter politikai felelősségét nem tartja olyan mérvűnek, ami felmentését indokolná. Az ellenzéki pártok hiába követelik hangosan az SZDSZ-es politikus leváltását, nem érnek célt vele. A közeljövő legfontosabb feladata: megoldani a vezetési válságot az ipari minisztériumban. Jelenleg se minisztere, se politikai államtitkára nincs a tárcának. Horn Gyula már bejelentette: Fazakas Szabolcsot jelöli a posztra, mert korábban ott dolgozott, több nyelven beszél és jó kapcsolatai vannak Németországban. Az SZDSZ még vár a jelöltállítással. 1996. október 15., kedd Gardenparty Zamárdiban, avagy így mulat a Néppárt E rajzocska tetszőleges kiszínezésével lehetett jelentkezni a rendezvényre Palotai István riportja Kedves és szellemes meghívót hozott a posta. A feladó dr. Perjés Gábor kutatófőorvos, az MDNP Budapest XI. kerületi szervezetének elnöke, önkor- ményzati képviselő — az előző kormányzati ciklusban ország- gyűlési képviselő, a Honvédelmi Bizottság alelnöke — és felesége volt. „Ki fagy meg hamarabb?” gardenpartyt ígért sok egyéb kellemes és mulatságos elfoglaltsággal. A meghívottak listáján jövetelét visszaigazolta dr. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, országgyűlési képviselő és neje, Jeszenszky Edit, a Néppárt Bp. V. kerületi szervezetének elnökhelyettese, a néhai miniszterelnök Antall József unokahúga; dr. Szabó Iván országgyűlési képviselő, a Néppárt elnöke, volt pénzügy- miniszter és felesége, Ildikó; Bodor Katalin, a 12. Számú Szakközépiskola és Szakmunkásképző igazgatója, a ház asszonyának exmunkaadója és félje, aki a Szent Imre Kórház műszaki vezetője; Gréti, az ország legrangosabb divatdiktátora, a Rotschild Clara divattervező intézet és iskola tulajdonosa; Popovits János, az AVÜ nyugalmazott igazgatója, a budakeszi önkormányzat képviselője és neje, aki az MNB- nél személyi titkár, dr. Perlaky György Európa-hírű ortopédse- bész-professzor, valamint felesége; Szilágyi Zsolt, a számítógépszakma nagyvállalkozója; Fecske Ferenc, az ADIDAS munkatársa és neje; dr. Gubacs Gábor bőrgyógyász főorvos, aki szintén ismert szaktekintély. E rangos névsor még önmagában legfeljebb csábító lehet, azonban a ház asszonyának, „Muksinak” varázslatos személyisége egész egyszerűen „kötelezővé” tette a részvételt, a meghívás elfogadását... Ha az ember politikusok és „nagymenők” által rendezett partyról hall, okvetlenül valamiféle tejjel, mézzel — vagy inkább borral és pezsgővel — folyó Kánaánra asszociál, be- tejszínhabozott pucér lányokkal, kaviárral, és a medencébe zavart cigányzenekarral, mint a régi „szép” elvtársias időkben, amikor ez volt a módi. Nos, a Perjés-féle gardenparty nem ilyen volt! — Ebben a bolond világban csak rohanunk, és olyan reálisak vagyunk, mintha nem is lenne szívünk, lelkünk — mondja Muksi, tisztességes nevén Mária asszony —, de itt nálunk más járja! Sok fél és egész őrültséget „sütök ki”, hogy megnyíljanak a szívek. Persze eleinte furcsállják, de később mindenki ráérez az ízére! A legbensőnk megérintte- tése, a teljes gyerekes nyíltság veszélyek nélküli „luxusa” a legnagyobb ajándék, amit manapság az ember a barátainak adhat! Ezért hát nálunk a rengeteg játék, ezért a teljes szabadság, a protokoll tökéletes hiánya. Valóban. A protokoll itt szinte mulatságos is lenne. A hatalmas nagygazdaház, amely nem a proccok által most oly- annnyira közkedvelt módon — kívül eredeti, belül ultramodern és színmárvány — újíta- tott fel, szinte lehetetlenné is tenné. A cél az egyszerűség és a praktikum: minél több barát jöhessen, minél több barát maradhasson. A berendezés leginkább a pesti lakásból kiszuperált bútorokból áll, és így, a maga egyszerűségében igazán megragadó! A két főépületben sok helyiség van. Az udvar hátulján gazdasági épületeket Perjésék maguk „üzemeltetik”. A hatalmas kertben minden megterem, és a háziak mindent meg is termelnek. A pincében kellemes rozé borocska, a szőlőt maguk nyitották, kapálták, kötözték, szüretelték és préselték, és dió, dió, dió mindenütt. Hatalmas diófák termései. Megkérdeztem Perjés Gábort, hogy mit csinálnak ezzel a rengeteg dióval, ami itt megterem? Nem válaszol, csak csendesen mosolyog. Nem értem titokzatoskodását, amikor azonban a vendégek számára rendezett diószedőverseny végén kiderül, hogy mindenki elviheti, amit szedett, megvilágosodik előttem a dolog: ez is, mint minden, a barátokat szolgálja! Diószedőverseny. „Kutyahideg” van. Lóg az eső lába is, de nincs pardon. Aki ott van, részt vesz a versenyen. Akik nem tudnak hajolni, kapnak a térdük alá kispárnát, sőt van derékszorító őv is, ha kell. — Semmi baj gyerekek — robog végig Muksi a diószedők között —, pár perc múlva érkezik Perlaky Gyuri, majd ő rendbetesz minmdenkit... A versenyt Szabó Iván felesége nyeri, amire roppant büszke lesz. —Világos, hogy nyerek! Bár talán nem is annyira... A múltkor valami vacsorán együtt ültünk Orbán Viktorral, és Iván kezdett nekem valamit magyarázni: „Már harmincnyolc éye mondom neked...”—rámmered Viktor és csak néz, néz... Azért nem kell ám úgy nézni rám, mint Samura Vértesszőlősön. Azt azért mégsem — mondja huncut fénnyel a szemében. Aztán a kiszinezésre kiosztott rajzok értékelése következik. Az első díj: a legjobbat kapja ajándékul a diószedő verseny győztese! Kapunk szerencseszámot — illetve mindenki húzhat magának — „csak úgy” jövőbeli használatra. Nekem bejön. Csodával határos módon a 772-t húzom, és a hetes és a hetvenkettes a szerencseszámom! Működik a számmisztika?... Mindenki kap egy kis csiknyi papírt, rajta egy-egy rövid idézet. Többnyire a Bibliából. Mindegyik a szeretetről beszél. Egyenként felolvassa mindenki a saját kis „igéjét”. Valahogy olyan ünnepélyes a csönd... — Az tüneményes volt — meséli Muksi —, amikor a fiúknak hímezni kellett, a lányok pedig szőlőgyökérből szobroz- tak. Nekünk itt már hagyományaink vannak! Van úgy, hogy ki osztjuk, ki mit hozzon. Te pucolt krumplit, te meg paprikát és így tovább. A mostani ebéd egy lázálom! Szegény Gábort majdnem megütötte a guta... — Hát hogyne — helyesel a ház ura —, amikor megígéri az az eszelős ismerősöm, hogy hoz szarvashúst pénteken délután, és ehelyett péntek este megjelenik, hogy most megy szarvast lőni... Mondtam is neki, hogy nekem most már ne lőjjön, hanem felejtsen el. Jó sokáig, amíg a mérgem elmegy. Szombaton jönnek a vendégek és nincs egy gramm hús sem. Még szerencse, hogy kinyitott a két szép szememért a hentes, és sikerült marhahúst vennem. A „menü” egy csodálatosan finomra sikeredett vörösborban főtt pincepörkölt volt. Krumplival, savanyúval. Utána kóla, kávé, vagy aki kért a ház rozéjából, kaphatott. Volt forralt bor is, amolyan lélekmele- gítőnek a kutya idő miatt... Délutánra aztán csak nem állta meg a társaság, és megkezdődött a beszélgetés a világ és az ország dolgairól. Nem úgy, mint a parlamentben, nem úgy, mint a nyilvános vitákon, hanem egészen máshogy. Magánügyként, szívügyként, megérintetettként, mindnyájan a hogyan tovább, hogyan jobban útjait fürkészték... Aztán berobbant a társaságba a ház asszonya, aki fittyet hányva a hidegre, talpig spanyolba öltözött! — Táncolunk! — Hol vetted ezt szívem? — kérdezi rendíthetetlen nyugalommal Perjés Gábor. — Fogadjunk, hogy az Ecse- rin! — Majdnem. Túrtam egy second hand butikban — kacag Muksi és már húzgálja is az urát, hogy ropná vele. Gubacs doktor Jeszenszky Editnek könyörög, hogy menjen vele táncolni. Mindhiába. Az asszony húszéves korában megfogadta, hogy nem táncolt többé, mivel csak nála kisebbek kérték fel egy bálon. Azóta tartja a szavát. Sajnálhatja, hogy nemet mondott, mert mint kiderült, a professzor úr a „parkett ördöge”, és valóban kiváló táncos... Gréti — Rotschild Clara magyar utóda Marika toalettjét elemzi. — Remek ez a kettős... csak kéne még valami... Nem fázol? — Dehogynem! — Nézz valamit. — A ház asszonya kisvártatva újra kijön és a bőujjú blúzhoz, a bő harangszoknyához egy kockás kabátbélést kerít magára. Gréti igazgatja egy kicsit, majd hosszú szakmai szemrevételezés után megállapítja: Igen. így már vagy... Érted, nem? így már olyan...csak még egy villanyszerelőbakancs hiányzik a lábadra... A társaság dől a nevetéstől... hiába! A nevetés is melegít... Aztán lassan szép sorjában mindenki búcsút mond és nyugovóra tér. Kicsit boldogabban. Kicsit gazdagabban...
