Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)

1996-10-14 / 240. szám

Sport 12 1996. október 14., hétfő UJ KELET Kézilabda NB IB Gólzápor Fehérgyarmaton A kézilabda második vonalában a két férficsapatunk foly­tatta a jó szereplést. A Tiszavasvári „húzós” meccsen, de otthon tartotta az újabb két pontot, és ezzel megőriz­ték helyüket a tabella élén, míg a fehérgyarmatiak szin­tén hazai pályán gólzáport zúdítottak a Szarvasra. Velük szemben a Kölcsey női csapatánál tovább tart a zuha­nás, ezúttal Vácon szenvedtek vereséget. Tiszavasvári Alkaloida— Kiskunmajsa 21-19 (6-8) Tiszavasvári, 500 néző. V.: Hegyesi, Kisfalvi. Alkaloida: Bozcák — Berényi 2, Dobi 5, Fodor 2, Alexa 1, Hellinger 2, Kovács J. 1. Csere: Danes 6, Kovács A. 1, Vámosi 1, Sipos, Pav- lovics. Edző: Uzejrovics Mirzet. Kiállítások: 10, ill. 12 perc (a hazaiak közül az első fél­idő 10. percében Kovács Já­nost piros lappal végleg kiál­lították a játékvezetők). Hétméteresek: 3/2, ill. 3/2. Egy jó formában lévő Kis- kunmajsa érkezett Tisza- vasváriba. Az első negyed­órában már 4-1-re vezettek a hazaiak, viszont öt perc múl­va a majsaiak megfordították az eredményt, kiegyenlítet­tek, sőt a vezetést is megsze­rezték (4-5). A 25. percre ugyan kiegyenlítettek Dobiék (6-6), de a félidő hajrájában nagy meglepetésre kétgólos vendégvezetéssel vonultak a csapatok pihenőre. Az elő­nyük még nagyobb is lehetett volna, de a kapuban Boczák kitűnően védett. A szünetben Uzejrovics edző alapos fej­mosást tartott a játékosoknak. A dorgálás használt, mert a 45. percben ismét a Tiszavas­vári vezetett 14-12-re, ebben nagy szerepe volt a csereként beállt Dancsnak, aki ebben az időszakban zsinórban öt gólt lőtt a vendégeknek, ezzel el is vette a kedvüket attól, hogy pontot vigyenek Vasváriból. Érthetetlenül nagyon gyen­ge első félidő után, egy reme­kül játszó Danes vezérletével sikerült kiharcolni az újabb győzelmet. így továbbra is száz százalékos maradt az Al­kaloida... Uzejrovics Mirzet: — Szé­gyelltem, hogy az első félidő­ben ilyen gyengén játszott a csapat. A második félidőben csak az eredménnyel és az akarással vagyok elégedett... Fehérgyarmat—Szarvas 39-21 ( 18-12) Fehérgyarmat, 500 néző. V: Nádasdi, Pesti. Fehérgyarmat: Varga — Torma 6, Kaplonyi 4, Varga Z. 2, Csapos 7, Pásztor 12/2, Szender 2. Csere: Kuliár, Bolyáki ( kapusok) Szűcs 4, Balogh, Braun 1, Juhász 1, Edző: Peterman István. Kiállítások: 10, ill. 14 perc. Hétméteresek: 3/2, ill. 6/4. A hatodik percig még egyenrangú ellenfél tudott maradni a Szarvas, ekkor 2-2 volt az állás. A 20. percben, amikor 13-7-re vezettek a ha­zaiak, lélekben már feladták a mérkőzést. Csupán azért harcoltak, hogy minél keve­sebb góllal ússzák meg a ta­lálkozót. A gyarmatiak vi­szont vérszemet kaptak a gyengébb ellenfél láttán, és szinte felőrölték őket. Külö­nösen a második félidőben tetszés szerint lőtték góljaikat. A látottak alapján a különb­ség nem túlzott. Mindenki jól játszott, de Kuliár kapus, Pásztor és Torma külön is di­cséretet érdemelnek az átla­gon felüli produkciójukért... Peterman István: — Úgy érzem, a játék minden elemé­ben felülmúltuk mai ellenfe­lünket. Az eredménnyel és a játékosok teljesítményével elégedett vagyok... Váci Forte — Kölcsey DSE NYSI 28-15 (13-7) Vác, 200 néző. V.: Fülöp, Gegely. Kölcsey: Tomasovszki — Nagy I. 2, Kocsik 7. Bárány 1, Szabó 1, Laczják 1, Páll 2. Csere: Untener (kapus), Kiss 1, Mészáros, Onder, Nagy A. Edző: Hadobás István Kiállítások: 4, ill. 4 perc. Hétméteresek: 5/5, ill. 3/1. Nem igazán sikeredett sze­rencsésre a Kölcsey hétvégi váci kiruccanása. A menetben és jövetben kapott egy-egy defekt mellé még az ered­mény is úgy alakult, ahogy a hazaiak szerették volna. Az alaposan megerősödött Vác tartalékosán felálló vendégek­kel vette fel a harcot — kü­lönféle okok miatt nem uta­zott a csapattal Kulcsár, Illés, Téglás és Nádasi —, és külö­nösebb erőfeszítés nem kellett hozzá, hogy simán nyerjenek. A mérkőzés első tíz percében felváltva estek a gólok (4-4). Ezt követően rákapcsoltak a hazaiak és 13-7-re elhúztak. A második játékrész elején ismét összeszedték magukat a vendégek, de utána folytatód­tak a hazai rohamok, amit képtelenek voltak megállíta­ni a szabolcsi lányok... Hadobás István: — Remél­tem, hogy talpra állunk, de sajnos nem sikerült. Úgy vé­lem, sok tekintetben komoly változásokra van szükség, akár „vérveszteség” árán is... Forma—1 Hill a világbajnok MTI _ A brit Damon Hill (Wil­liams-Renault) lett az 1996- os év egyéni világbajnoka a Forma—1-ben. Hill magyar idő szerint vasárnap reggel elsőként futott be Suzu- kában a Japán Nagy díj on a német Michael Schumacher (Ferrari) és a finn Mika Häkkinen előtt (Mclaren- Mercedes). A világbajnoki cím sorsa lényegében már a verseny 37. körében eldőlt, amikor is Hill csapattársa, a kanadai Jacques Villeneuve kiszaladt a pályáról, miután versenyautójának a jobb hát­só kereke kiesett. Aranyos NYVSC-s tájfutók Szentmártonkáta térségében szombaton került tíz kategó­riában megrendezésre a tájfutó szakosztályok idei orszá­gos csapatbajnoksága. Az NYVSC versenyzői 2 arany-, 1- 1 ezüst- és bronzérmet nyertek, ezenkívül volt még egy hatodik helyezésük. Soha rosszabb szereplést! Száraz A ttila (Új Kelet) Kellemes, napsütéses idő, na­gyon sok homok, és nehéz pá­lyák várták szombaton az idei tájfutó csapatbajnokság részt­vevőit. A jó szervezésnek és eredményközlésnek köszönhe­tően az érdeklődők szinte perc­re pontosan nyomon követhet­ték az eseményeket. A precíz tájékoztatás nem lehetett könnyű dolog, hiszen a kategó­riánkénti 10—15 csapatnak és tagjaiknak teljesítményét érté­kelni, összegezni nem kis mun­kát és szervezettséget igényelt. Pláne, ha ehhez hozzávesszük, hogy a felnőtt férfiaknál 29 szakosztály nevezett, és ott egy csapat nem három — mint a többi kategóriában —, hanem négy főből áll. Az NYVSC-s tábor szíve először az ifjúsági lányok tel­jesítményének értékelésekor dobbant nagyot. Irina Voro­nina nem kevesebb, mint hét perccel leiskolázva a mezőnyt a dobogó harmadik fokára — nincs jobb szó — ugrasztottá a csapatot. Bihari Ildikó jó köze­pest nyújtott, a sérült Varga , Julcsi” ezúttal elmaradt a várttól, de ez a bronzérem fe­lülmúlta így is az előzetes vá­rakozásokat. Ezt követően az ifi és a junior fiúk — itt sincs jobb szó —jó iparosok módjára be­gyűjtötték egy-egy aranyérmet. A juniorok nem kevesebb mint tíz perccel bizonyultak jobb­nak, mint a második helyezett SZVSE. Ez a biztos elsőség Nagy Viktor, Nikolaj Yaki- mecsko és Jécsák Attila egyen­letes, az átlagosnál sokkal jobb teljesítményének volt köszön­hető. A juniorok a váltóbajnok­ság után most is nyertek, az idén nem találtak legyőzőre. Egy kategóriával lejjebb sem kellett nagyon izgulni. Az uk­rán válogatott Dobzsenkóval és a két magyar bajnokkal, válo­gatottal felálló nyíregyházi csa­pat ellen — a papírforma sze­rint — nem lehetett ellenszer­ük a vetélytársaknak. Aztán ki­derült, hogy ez a gyakorlatban is pontosan így van. Cserpák Zsolt óramű pontossággal futot­ta a tőle elvárt remek időt, Dobzsenko is a magyar me­zőny eleji eredményt produ­kált, az egyéni bajnok, Mráz János pedig magát teljesen ki­futva, a célban összeesve bebiz­tosította a nyíregyházi győzel­met. Óriási küzdelmet hozott a felnőttek versenye. A hölgyek­nél a kétszeres világbajnok, Oláh Katalin (SZVSE) mezőny eleji 66 perces remek ideje va­lósággal sokkolta a csapatokat. A nyíregyházi lányok tartották a vetélytársakat. A taktika sze­rint Oláh Anikóra és Vavrik Andreára hárult a feladat, hogy ne engedjék el nagyon a riváli­sokat. A SZVSE kivételével maradéktalanul végrehajtották, amit kértek tőlük. A harmadik versenyzők előtt még legalább hat csapat reménykedett a do­bogóban. A szegediek, a pécsi­ek, a miskolciak (MEAFC, Diósgyőr), az orvosegyetemis­ták és a nyíregyháziak. A sze­gediek versenyzője „hozta ma­gát”, így ők lettek a bajnokok. Az NYVSC Vinnickaja kiváló futásával — 3 percet kapott csak Oláh Katalintól — a csa­pat a dobogó második fokára állhatott. Ez is nagyon szép nyíregyházi siker! A lányok a váltóbajnokság bronzérme után egy hellyel előbbre léptek. A sors fintora, hogy azokat a tri­ókat, akik őket a váltóbajnok­ságon megelőzték — PVSK, DTC — most legyőzték... Miközben a nyíregyházi tá­bor elégedetten könyvelte el a két arany-, egy ezüst- és a bronzéremmel járó sikereket, gratulációkat, minden szem a férfiak küzdelmét követte. Saj­nos, a vetélytársaknak ezúttal — ezt el kell ismemi — job­ban ki jött a lépés, illetve vala­hogy nagyobb szerencséjük volt, mint a mieinknek. Kezdő­dött azzal, hogy Moravszki Já­nost nagyon megzavarta egy térképhibás pont, majd azt kö­vetően Wagner Istvánnak sem sikerült ezúttal bravúrt bemu­tatni. Ideje így is jónak volt mondható. Már ekkor látható volt, hogy az NYVSC-s csapat­nak nagyon nehéz dolga lesz, ha dobogóra akar kerülni, de itt még élt a remény. A harmadik körben Kiss József nehezen a bírta el a ráháruló felelősséget, és a féléves felnőtt ranglista- negyedik helyezettje jókorát hibázott. Célba érkezése után rendkívül csalódott volt. — Nagyon akartam — mondta— , és ez megbosszulta magát — elégedetlenkedett a fiatal ver­senyző. Ekkor úgy látszott, ha csak a negyedik futó nem csi­nál valami emberfeletti csodát, akkor az NYVSC felnőtt férfi­csapata alaposan elmaradva a várakozástól a legjobb tízbe sem kerül... És Alexander Mihajlov megmentette a férfi­ak becsületét! Káprázatos tel­jesítményt nyújtva, a leg­hosszabb pályán a nap legjobb idejét futva az előkelő hatodik helyre hozta fel csapatát. Erre szokták azt mondani: minden jó, hajó a vége. Az eredményekről értesülve Bartha László szakosztályel­nök így értékelt:—Úgy érzem, hogy minden csapatunk meg­érdemli az elismerést, a gratu­lációt. Talán nem tűnik nagy­képűségnek, de a két győzelem begyűjtése kötelező volt a szá­munkra. A junior és az ifjúsági fiúk magabiztosan érvényesí­tették a papírformát. Minden elismerésem a felnőtt nőknek, illetve a meglepetés bronzot szerző ifjúsági lányoknak. Én elégedett vagyok a férficsapat hatodik helyezésével. Huszon­kilenc egyesület közül ezt el­érni nagyon jó teljesítmény. Év elején úgy számolgattuk az edzőkkel, hogy körülbelül 55—60 bajnoki pontunk lesz. Nos, ehelyett 103-at gyűjtöt­tünk össze... A két edző, Mo­ravszki János és Kovács And­rás jó munkát végzett, hazai, illetve ukrán tájfutóink szépen szerepeltek, a versenyeken kí­vül is igazi csapatot alkottak. Úgy érzem, szakosztályunk az idén ereje fölött teljesített. Jö­vőre nem lesz könnyű túltelje­síteni ezt az eredményt. Kíván­csian várom, hogy az összesí­tett egyesületi pontversenyben hányadik helyen végzünk. Bí­zom az előzetes számításokban, amelyek a 3—4. helyet jósol­ják. Eredmények. F 21 E: 1. Szegedi VSE, 2. Miskolci EAFC, 3. OSC Bp„ 4. Soproni MAFC, 5. Pécsi VSK, 6. Nyír­egyházi VSC (Moravszki Já­nos, Wagner István, Kiss Jó­zsef, Alexander Mihajlov). F 20 E: 1. Nyíregyházi VSC (Nagy Viktor, Nikolaj Yaki- mecsko, Jécsák Attila). 2. Sze­gedi VSE, 3. MOM Bp. F 18 E: 1. Nyíregyházi VSC (Niko­laj Dobzsenko, Cserpák Zsolt, Mráz János). 2. Hódmezővá­sárhely, 3. MOM Bp. N 21 E: 1. Szegedi VSE, 2. NYVSC (Oláh Anikó, Vavrik Andrea, Nina Vinnickaja), 3. PVSK. N 17 E: 1. Fabulon SC Bp., 2. Jászárokszállás, 3. NYVSC (Bihari Ildikó, Varga Júlia, Iri­na Voronina). Kézilabda NB I Várakozáson aluli szereplés Fullajtár András (ÚjJ<elet) Az őszi fordulókból három mérkőzést játszott le eddig a Kisvárdai SE NB I-es női kézi­labdacsapata. A mérlegük nem a legjobb, ugyanis mindössze egy pontot szereztek. Ez min­denképpen kevésnek tűnik, fő­leg ha azt is figyelembe vesszük, hogy kétszer szerepeltek hazai pályán. Az első fordulóban, Miskolc ellen egy biztosnak ígérkező két pontból csak az egyiket tudták otthon tartani. A második, pécsi összecsapáson az előzőtől is nagyobb esélyük volt a győzelemre, de elpuskáz­ták a lehetőséget, így pont nél­kül tértek haza. A legutóbbi, Győr elleni hazai mérkőzésen volt eddig a legkevesebb san­szuk a pontszerzésre. Ez meg is valósult, mert a dunántúli csa­pat kilencgólos vereséget mért a szabolcsi lányokra. Az első két forduló kudarcát azzal magyarázza a szakvezetés, hogy még tart a csapatépítés, job­ban össze kell szokni a lányok­nak. Ez is lehet magyarázat, vi­szont az is tény, hogy ez az összetételű csapat az augusztus 20-ai nemzetközi tornán már együtt volt, és ennek már közel két hónapja!... A hétvégi meccsen az első fél­időben azt lehetett hinni, hogy végre magára talált az együttes és megmutatták, hogy sokkal többre is képesek. Ragyogóan kezdtek, és ezen nemcsak a kisvárdai lelkes közönség lepő­dött meg, hanem a számos válo­gatottat felvonultató győriek is. Keményen védekeztek, egysze­rűen a vendégek nem tudtak mit kezdeni, a támadásaik során vagy a blokkba akadtak el a lövéseik, vagy a kitűnő formában védő, egy hete leigazolt Pfefferné há­rított. A támadásaiknál már in­kább voltak gondot. A helyzete­ket kidolgozták, labdát szereztek a mezőnyben, gyorsindítás is volt, de a száz százalékosnak lát­szó gólhelyzetek nagy része ki­maradt. Ebben természetesen nagy része volt a jól védő válo­gatott Hoffmann kapusnak is. A mutatott játék alapján az sem lett volna meglepetés, ha hazai csa­pat az első harminc perc végén négy-öt góllal vezet. Ézzel szem­ben egygólos vendégvezetéssel zárult a játékrész. A győrieket kivéve mindenki abban remény­kedett, hogy a folytatásban is megmarad a szoros eredmény. Sajnos nem így történt. A máso­dik félidő első tíz percében még tartotta magát a Kisvárda, bár már látszott, hogy fogytán van az erő. A 36. perc 8-9-es állása után néhány percig még „téblábolt” a Győr, de azt követően beleerősí­tettek. Öt perc alatt zsinórban öt gólt lőttek, és ezzel végleg eldön­tötték a találkozó sorsát. Viszont érdekes volt, hogy nem a válo­gatottak — Hoffman kapust ki-. véve — jeleskedtek. Például Nagy Anikó egy gólt sem lőtt a találkozó folyamán, Mátéfi ugyan betalált nyolcszor, de ab­ból hat büntető volt. Szántó is csak az összezcsapás végén „ráz­ta” meg magát, de ezúttal csak három gólra tellett tőle... Az el­következő két mérkőzés—Caola idegenben, Derecske ellen hazai pályán — sem ígérkezik könnyű­nek, de a Győr elleni első félidő­ben mutatott játékkal lehetne sza­porítani a pontok számát, főleg, ha 60 percig bírnák az iramot..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents