Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-09 / 236. szám
Önt mi m \ V \/"\I bosszantja? Talán nincs is olyan ember, akinek ne lennének gondjai. Mindig van valami kis apróság, amin bosszankodunk, amit szeretnénk másképpen látni. Nyíregyháza belvárosában néhányan megosztották velünk problémáikat. Nagy Lászlóné: — Bár Nyírpazonyban lakunk, gyakran járok be Nyíregyházára. Leginkább autóval, mert így könnyebb kicsit a kétéves lányommal a haladás, s: nem kell a buszmenetrendhez igazodni. A legnagyobb gondot számomra az jelenti, hogy számos olyan forgalmas csomópontja van a városnak, ahol nincs jelzőlámpa, pedig szerintem szükséges lenne,‘Többször jártam már úgy,‘ hogy az egyik autós megadta az elsőbbséget, a másik viszont nem, és így csak a lélekjelenlétemen múlott a karambol elkerülése. Most éppen vásárolni jöttünk be NyíregyházPisla József — Amolyan bevásárló és ügyintéző körúton vagyok. Van ugyan autóm, én mégis szívesebben járok gyalog a belvárosban. Egyrészt, mert nehéz parkolót találni, másrészt pedig azért, mert ha egy tízperces elintéznivalóm van, akkor is egy óra parkolási díjat kell megfizetnem. Ez egy kicsit idegesít. Lehet, hogy a számos benzinkút és üzletház helyett inkább normális parkolóhelyeket kellene kiépíteni. Mert nézze csak meg a nagy Univerzumot. Szinte kong az ürességtől. Az ottani kínálatot nem a mai fizetésekből élő emberek pénztárcájához szabták. A pénztelenség egyébbként az egyszerű boltokon is meglátszik. Ha bemegy egy üzletbe vásárolni az ember, általában több az eladó, mint a vevő. C. Mihályné: — Nem akarok panaszkodni, pedig én is csak a nyugdíjamból élek. Hat gyereket neveltem fel a beteg uram mellett, és mindegyik megállja a helyét. Pedig akkoriban még ennyi családi pótlékot sem adtak a gyerekek után. Na de nem is volt ilyen pazarlás. Akkora darab kenyereket és olyan jó minőségű ruhákat dobálnak ki a kukába, hogy az embernek a szíve sajdul belé. És akkor még mi mondjuk, hogy szegénység van. Soha nem kértem senkitől egyetlen fillért sem. Ha vasárnap nem telik másra, akkor tojás- vagy krumplilevest eszem. Szerintem a mai fizetésekből még nyugodtan el lehetne venni néhány fillért, akkor talán többen megtanulnák, mi az: beosztással élni. ✓ Az I-re a vesszőt... Erdélyi Tamásjegyzete Taxisberkekben nem kis visszhangja volt Juszt László Nyitott száj című legutóbbi műsorának, nrtely á taxisok helyzetével foglalkozott. Nyíregyházán is számos sárga rendszámú autó jár. A nyíregyházi taxistársadalomból néhány taxiszervezet képviselőjét kérdeztük a mindennapi megélhetésről,^ fővárosi mellett a vidéki viszonyokról, és arról, vajon felmerülhet-e nálunk is a taxiórák manipulálása. Sikli Tímea (Új Kelet) City taxi — Bende Árpád: — Szerintem szégyellnivaló az egész, amit a pestiek művelnek. Akik ott voltak azon a megbeszélésen, sohasem tudtak együtt dolgozni. Van ugyan néhány érdekből életre keltett szervezet — IPOSZ, FUVOSZ, Kamarák —, de mi nemigen látunk nagy jövőt benne. Az a legnagyobb baj, hogy nekünk csak felügyeleti szerveink vannak, de olyanok nincsenek, melyek megvédenék érdekeinket. így tehát érthető, hogy az okos taxis a „zavarosban halászik”, megpróbálja megtalálni a kiskapukat. Azt azonban mindenképpen tudomásul kell venni, hogy a pesti viszonyok egészen mások, mint a vidéki városoké. Vegyünk csak egy egyszerű példát. A fővárosban a Nyugati pályaudvartól a Mar- git-szigetig ezerötszáz forint egy fuvar. Ezért a pénzért itt nálunk legalább Apagyig el kell menni. Mindig arról beszélünk, hogy milyen a nyugat. Odakint a mindenkori fuvardíj alapára megegyezik a literenkénti benzinárral. Tehát itteni viszonylatban most majdnem százharminc forintot kellene alapként elkérni az utasoktól. Nagyon kevés ember engedheti meg magának, hogy taxival utazzon. Aki mégis, az általában ugyanúgy elfogadja árainkat és az esetleges változásokat, mint más többletkiadást. Szerintem nincs olyan taxióra, amit ne lehetne manipulálni. Ember alkotta szerkezet, s így természetes, hogy az emberi kéz el is tudja rontani, amit megépített. Itt, Nyíregyházán azonban kizárt, hogy valaki ilyennel próbálkozna. Ez csak annak éri meg, aki naponta több ezer—tízezer forintokat keres. Nekünk a tíz—tizenkét órás kinnállás után sem kerül több bruttó két és fél—háromezer forintnál a zsebünkbe. Gabriel taxi — Balogh Gyula: — Ha mi emelünk a tarifánkon, akkor azt úgy tesszük, hogy előzetesen égyeztetünk a többi taxis szervezettel is. Az a 250 forintos alapár azonban, ami a műsorban felvetődött, elképesztően irreális. Lehet, hogy Pesten azt meg lehetne tenni, de a fővárost ne hasonlítsuk Nyíregyházához. Az, ami ott megy, nem igazán a taxistársadalom tükrét mutatja. Nálunk is gyakran vannak gyűlések, és be kell vallani őszintén, néha itt is elszabadulnak az indulatok. Huszonnégy autónk napi tíz—tizennégy órát áll kint, és előfordul olyan is, hogy másfél—két órán át egyetlen métert sem tesznek meg a sofőrök. Nem panaszképpen mondom, de így naponta nem jön össze több két—háromezer forintnál, és akkor erre még rájön az adó, a tb, nem is beszélve arról, ha valami meghibásodik az autón. Ezzel szemben, a pesti kollégák, ha naponta tizenöt—tizenhatezret zsebre tesznek, akkor azt mondják, volt egy átlagos napjuk. A tarifákon nem nagyon lehet emelni, hiszen így is kevés az utas, és aki beül hozzánk, azok közül is sokan drágának tartják a fuvardíjat. A minap is volt egy utasunk, aki sokallotta, hogy a Törzs utcáról az Univerzumig háromszázhúsz forintért vitte el a kolléga. Mi minden bejelentést kivizsgálunk, és ha jogos a panasz, akkor szervezetünkből eltanácsoljuk a vétkes sofőrt. Nálunk ez presztízskérdés. Sok gondot okoznak az. úgynevezett mezítlábas taxisok, akik nem tartoznak egyik szervezethez sem, magánfuvarozók. Persze, itt sem lehet általánosítani, hiszen legtöbbjük rendes ember, de akadnak köztük olyanok is, akik annyit kémek el egy fuvarért, amennyit éppen nem szégyellnek. Azt kellene elérni a polgármesteri hivatalnál, hogy őket is egy egységbe tömörítse valaki. A mai taxiórákhoz szerintem nem nagyon lehet hozzápiszkálni. A régiekkel még csakKöszönet a taxisnak K. Z. (Új Kelet) Az elmúlt hét végén a nevelési tanácsadó és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Nyíregyházi Egészség- ügyi Főiskolája szervezésében az Egyesült Államokból érkezett házaspár tartott előadást. Ralph Underwater és Hollida Wakefield pszichológusok a gyermekek elleni pszichikai, fizikai és szexuális zaklatásról tartottak tájékoztatót. A rendezvény szervezői köszönetüket fejezik ki a Viking taxi munkatársának, Forgó Józsefnek, aki a Minnesota államból érkezett vendégeket ellenszolgáltatást nem kérve és nem várva fuvarozta. A napokban óriási reklámfal elkészítéséhez kezdtek hozzá a város- központban. Talán szakmai ártalom nálam, hogy majd kiszúrta a szemem a szöveg első sorában egy —- mostanában egyébként gyakori, de éppen reklám-‘ cégeknél nem megbocsát-, ható — hiba: HIRDETÉS,; így, hosszú í-vel. Akkor .éppen nem volt senki a közelben, de másnap,; nagy örömömre két ifjú hölgyet találtam a táblánál, akik már az alsó sorokat ragasztva, az óriás fel-; iratot egészítették ki. Mögöttük egy fiatalember állt, azt hittem, hozzájuk tartozik, őt figyelmeztettem a hibára, ám szinte kikérte magának: őneki semmi köze a dolgohoz, csak beszélgetni állt meg! Erre azonban felfigyeltek a ragasztgatók is, szóba elegyedtünk. Megismételtem, mi a gondom a felirattal, azt is megjegyezve, hogy a tábla többi részén már helyesen írták a hír, hirdet, hirdetés szavakat, ugyan vakarják már le az első sorból is azt a fölösleges ékezetet! Ok? Ugyan nem! Nem az ő feladatuk, hogy eldöntsék, mi legyen kiírva. Ha nem tetszik nekem a szöveg, ott van hátul a főnök, szóljak neki! — s már fordultak is vissza munkájukhoz. Siettem, nem mentem oda a főnökhöz. Meg féltem is attól, ő majd a megrendelőhöz küld el, az meg a ... majd megmondom hova, mit kötözkö- döm! Tény, hogy a vessző ma is ott van. Én meg szégyenek arra menni. Tényleg. Mit kötözködöm? Mit kötözködött Lőrincié, Grétsy Lászlói Kinek fontos a magyar helyesírás? A magyar nyelv, akárcsak egy fölösleges vessző erejéig? csak meg lehetett tenni ezt-azt. Például, egy időben több béliről hallottra, hogy ha a CB,-rádió áramszálára rácsatlakoztatták a taxióra áramszálát, akkor ahány betűt bemondtak a rádióba, annyi forintot vont le az óra. Még egyszer hangsúlyozom, ezt csak a régi órákkal lehetett megtenni. Főtaxi — Palóka Ferenc: —Az aktuális tarifa a korábbi években—még a régi szép időkben — mindig a benzinárakhoz igazodott. Erre jött még rá atb és más kiadások. Abban az időben azonban még az utazóközönség száma is nagyobb volt. Bár ma a díj nem sokkal több. mint a buszjegy, mégis kevesen járnak taxival. Pedig nálunk még nincs is szó tarifaemelésről, pedig nagyon indokolt lenne. A mai taxiórákat nem lehet manipulálni, csak esetleg más csatornára átállni. Mivel nagyon nehéz állítani a sávokat, ezért egyszerre nyolcféle tarifasort állítanak be az órán, és minden szervezet az általa elfogadott sávra áll rá. Ennél magasabb összegekről esetleg csak a magánfuvarozóknál lehet szó, akik saját maguk szabják meg a díjtételeket. Végül a taxióra manipulálásának lehetőségéről megkérdeztük a Platán Autóházban Grunda Istvánt, akinek feladata az órák szervizelése. — Jó két éve elsősorban a Pritax nevű taxiórákat szervizeljük. Bizton állíthatom, hogy azokat az órákat, melyeket az Országos Mérésügyi Hivatal hitelesít, már nem lehet megbabrálni. Persze, az már nézőpont kérdése, hogy mit nevezünk manipulációnak. Mert valahol már az is annak számít, mikor a taxisofőr indulás után be sem kapcsolja a taxiórát. " 8 -.-.. j, , ára. Megka'pí.afw mindent', amit kerestem, de az árak, azok nagyon borsosak. Nem is tudom, mi lenne velünk, ha a férjem nem dolgozna. A gyesből nemigen tudnánk megélni.
