Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)

1996-10-01 / 229. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. október 1., kedd 11 Labdarúgó NB III Tisza-csoport „Potyák” sokkolták Vojtkót Hálátlan feladat manapság mátészalkai színekben fut­ballozni. Erőteljesen szakad a csapat a mezőnytől, „kö­szönhetően” annak a ténynek, hogy sikerélményektől mentesen szerepel a Vojtkó-együttes a bajnokságban. Nagykállóban is folytatódott a közelmúlt kudarcsorozata... L. T. L. (Új Kelet) ________ — Nyolc meccs, négy pont. A pontszámok alapján nyáron kiesett, aztán mégis bennma­radt MMTK-nak megérte újból elindulni a harmadosztályban? — Noha nagyon mélyen va­gyunk, távol állunk attól, hogy feladjuk a harcot — bizakodott Vojtkó István edző. — Sorra kapjuk a pofonokat, ami a gyen­geségünk miatt van, nem pedig a mezőny izmosodott meg. Saj­nos, roppant behatároltak az anyagi lehetőségeink, minden poszton erősíthetnénk, ha len­ne miből... Igazolás híján a ke­ret szemléletén kell mihama­rabb változtatni. Tisztában va­gyok a felelősségemmel, ugyan­akkor mások is elgondolkoz­hatnának azon, hogy mennyit tettek eddig a szálkái futball fel- emelkedéséért. —A káliói 0-4 során szeren­csétlen időpontokban kapták a gólokat... — Az első félidőben helyze­teik is alig voltak a kállói- aknak, aztán a 43. percben, amikor már mindenki a szünet­re készült, ritkán látható potya­gólt szenvedtünk el. A találat sokkoló hatása révén a 46. perc­ben már 0-2 volt az eredmény, amiben — szemben a többi (potya)góllal — nem volt „ben­ne” Gere kapus. Győzni men­tünk Nagykállóba, ehelyett megint csak bosszankodhat­tunk. — Válsághelyzet van Szál­kán? — Annyira azért nem vészes a helyzet, mégis el kell töpren­genem, hogy meddig érdemes folytatni a szélmalomharcot. Nyírmeggyesen nyugodtan le­hetett dolgozni, itt pedig ér­dektelenség övezi a csapatot. Nagyon nehéz meccsek várnak ránk ősszel. A becsületünk mi­att is küzdeni fogunk, a hu­szonkét hátralevő meccsen még bármi történhet... A túlzott elvárás bénította a Baktát? Nagy napra virradtak szombaton a fenyvesek városá­ban, Baktalórántházán. A lendületben lévő helyi ked­vencek arénájában ugyanis komoly rivális, a Deme- cser tette tiszteletét. Aztán hiába vezetett a Bakta, hiába szólt a hazai szurkolók biztatása, a végén a látogatók tábora ünnepelhetett önfeledten. Tegyük hozzá, nem is érdemtelenül. Csiky Nándor (Új Kelet) Kozma József, a házigazdák mestere roppant sportszerű és szimpatikus módon elismerte azt, amit bizony sokan nem bír­tak megemészteni. Azaz, azt, hogy... — Megérdemelten nyertek a vendégek, akik jobban akarták a győzelmet. Most még az sem volt jellemző ránk, ami általá­ban mindig, nevezetesen, hogy több ziccert kialakítunk. A vé­delmi hibákból pedig gólokat kaptunk. Még valamit megje­gyeznék, a játékvezetéssel elé­gedett vagyok. — Meglehetősen ideges a hangulat a baktai öltzőben... — Szerintem túlzott a veze­tők csapattal szemben támasz­tott elvárása! A vezetőség ön­magának is bebeszéli, hogy több van ebben a csapatban, pedig véleményem szerint nincs. A gárda mostanában a maximumot nyújtja, az ilyen mérkőzéseket pedig el lehet veszíteni. A jobbtól kikapni ugyanis nem szégyen! — Tehát ez volt a legtöbb, amit a mai napon csapata nyúj­tani tudott? — Nem, mert mint említet­tem, akarati tényezőkben fé­lénk nőtt az ellenfél, s ma ez volt a döntő. — A szünetben már sejteni lehetett, hogy ha nem javul fel a Baktalórántháza, nem soká- ig fog vezetni... — így van. Ezért is hívtam le Maries Tibit, egy lassúbb játé­kost. A demecseriek gyors csa­táraival Lehoczkival, Szilágyival éppen még felvettük a versenyt, de a középső embereink csődöt mondtak, gondolok itt Soósra, Gdovinra, Maries Tibire. — Mi történt Vidával? — A vége előtt egy perccel megsérült, fáj a térde, remélem, nem lesz nagyobb baj. Eszenyi Dénes, a Demecser edzője ellenben boldogan fo­gadta a gratulációkat. — Végig nagyon izgultam a kispadon, hiszen egy Bakta já­tékában mindig benne van a gól... — vallotta be a tréner. — Mielőtt a bíró büntetőt ítélt a házigazdáknak, volt még egy erősen II-es gyanús eset a kapujuk előtt; 2-0-ról már ne­hezebb lett volna felállni... — Én inkább azt monda­nám, hogy a javunkra nem ítélt meg a játékvezető nem száz-, hanem százegy százalékos ti­zenegyest — méghozzá kettőt is! De ne ezzel foglalkozzunk! Csak gratulálni tudok a csa­patnak, úgy lelkesedésben, mint játékban is felülmúltuk a Baktát, akár több góllal is nyerhettünk volna, ha kihasz­náljuk lehetőségeinket. — Valóban feltűnt: rengeteg helyzetet elhibáztak. Miért? — Az idegesség számlájára írható ez, kicsit tartottunk a Baktától. Remélem, a későb­biekben észreveszik a gyere­kek, hogy ez a játék a nyugodt­ságon és a higgadtságon ala­pul. — Igen türelmesen futballo­zott csapata az egyenlítés után. Ez tudatos volt? — így igaz, így igaz. Arra intettem a fiúkat, hogy ne kap­kodjanak, játsszanak a földön. Egyszerűen, látszott, hogy ez­úttal jobb napot fogtunk ki, mint a hazaiak. Csapatomból mindenki kitűnő osztályzatot érdemel, d eSzatke, Brankovics, Szilágyi és Lehoczki külön is dicsérhető. NB II Keleti csoport, 8. forduló NYFC = jótékonysági egylet Sikerült a lehetetlen! Nyolcvankilenc percig nyerő volt a Nyíregyházi FC, aztán... Aki látta, tán még most sem tért magához. Százhúsz másodperc alatt a Kiskundorozsma „lefejelte” a piros-kék együttest. Két (meg kell hagyni...) mesteri bólintás, és az NYFC letaglózva roskadt össze. „Pontozással” 3-2-re veszítettek a vendégek. a mérkőzést. Mindenesetre ez Koncz Tibor (Uj Kelet) Nincs mit szépíteni: ez a ku­darc mellbevágó volt. „Úttörő- csapat” módjára bukott el a nyírségi klub. A találkozó be­fejező fázisában — minek ta­gadni — Barnáékat lefutbal­lozták a pályáról. Kiss Miklós edző arcát „megdolgozta” a vereség, ami pedig legbelül dúlt a szakemberben... Nos, ahhoz nem szükséges dús fan­tázia. —Az ellenségeimnek sem kí­vánom, hogy ilyen „élményben” legyen részük. Idegőrlő volt néz­ni a kispadról, ahogy az utolsó pillanatokban kiengedtük ke­zünkből a győzelmet. Nem tu­dok semmi okosat mondani, erre a vereségre nehéz magyarázatot találni — préselte ki magából a szavakat a tréner. Mégiscsak létezik valamifé­le indok. Pusztán az okulás miatt is. A hibákat ugyanis nem ildomos elkendőzni, sőt, be­szélni kell róluk... — El fog telni egy kis idő, amíg részleteiben átgondolom a meccs rámutatott arra, hogy taktikailag éretlenek a játéko­sok. Nem a fiatalságukból adó­dóan, hanem mert nem tudják mit tegyenek akkor, amikor „ég a ház”. Itt volt a példa... Mi vezettünk, az ellenfél mást nem tehetvén, csakis a táma­dással törődött. ívelgették elő­re a labdát, daráltak kegyetle­nül, no és lelkesedtek — e té­ren nem maradtunk el tőlük —, s mikor 2-1-re módsult az ered­mény, tovább fokozták a nyo­mást. Sajnos pánik jeleit ész­leltem a csapaton, jóllehet még mindig vezettünk. Ám a játé­kosok között egy sem akadt, aki ebben a szituációban hideg fejjel cselekedett volna. Meg­próbáltam kívülről irányítani őket, de a felfokozott hangu­latban képtelenek voltak meg­valósítani bármilyen utasítást. Ahelyett, hogy megbecsülték volna a labdát, az előny növe­lésére koncentráltak, így hátul fellazultunk, ami persze a Kiskundorozsmának kedve­zett. Ráadásul Kákóczki (1-2­nél) elképesztően nagy ziccert puskázott el. Nem is értem... Ilyen szinten ekkora lehetősé­gek kihagyni. Kapkodásunk­kal valósággal „rásegítettük” a hazaiakat a győzelemre. Belső körökben elhangzott: az NYFC átvedlett jótékony- sági egyletté. Úgy ajándékoz­za el a pontokat, mint egy bő­kezű mágnás. Kiss Miklós is­meri a gyógymódot, és felírta fiai számára az ellenszert... — Szerencsére valamennyi őszi mérkőzésen — a Hajdú­nánáson elért 0-0-ás döntetlent leszámítva—mi rúgtuk az első gólt. Ez nem kis bravúr, hisz ennek lélektani hatása van. Ugyanakkor, ha az előny elol­vad, mint ahogy Szolnokon, Dorozsmán, vagy éppen a Hat­van elleni összecsapáson tör­tént, egy csapásra elpárolog a csapat önbizalma. Emiatt ka­punk az utolsó percekben gó­lokat, ennek egyenes követ­kezményeként több pont ment veszendőbe. Amennyiben ezt elkerüljük, most nem fájna a fejünk. Akár az élről is várhat­nánk a folytatást! Előrelépés­ről majd csak aztán diskurál- hatunk, ha a játékosok levet­kőzik gátlásaikat, és használ­ják az eszüket. Addig marad a munka és a sok-sok gyakorlás... „Liberóban játszottunk...!” Újabb meglepetéssel szolgált a hétvégén az ASE Tiszavasvári NB ll-es labdarúgócsapata. Ezúttal a nála jóval gyengébb erőt képviselő Kazincbarcikán szenve­dett vereséget. Az együttes idegenbeli mérlege továbbra is tragikus, hiszen öt mérkőzésen mindössze két pont­ra futotta Rosuék erejéből. A barcikai kirándulást nem kis elkeseredéssel hangjában hétfőn délelőtt értékelte B. Kovács Zoltán. éppen a biztonságos védekezés volt a fő erénye, addig ma ezen a téren meglehetősen gyenge teljesítményt produkál. Miért? — Korábban a legnagyobb értéke a csapatnak valóban a stabil védelme volt, most egy­értelmű, hogy túl sok gólt kap­tunk. Szinte minden mérkőzé­sen kapitulált a védelem, és ez elgondolkodtató. A bajnokság elején 4-4-2-es hadrendben léptünk pályára, amit mások kérésére feladtam és áttértünk két emberfogós játékra. Nos, az eddigi mérkőzéseink nem iga­zán igazolták, hogy ez jó lépés volt. Vissza kell állni és ennek lesznek személyi konzekven­ciái is. Mellesleg nem csak a védekezésünkben vannak problémák, hiányoznak az ide­genbeli találatok is. Nem vé­letlen, hogy negatív a gólará­nyunk. Ebből is látszik, van mit javítani mind a védekezésün­kön, mind pedig a támadásun­kon. —Kiért, miért adta fel az el­veit, kik voltak a súgók? Száraz Attila (Új Kelet) — Nehéz magyarázatot talál­ni a történtekre — vett egy nagy levegőt a mester, majd így folytatta: — Csapatunknak nem is kellett volna tudásának száz százalékát nyújtani ahhoz, hogy nyerjünk. A vereséget el­sősorban annak tulajdonítom, hogy „liberóban játszottunk”. Akarat nélküli, gyenge játékot produkáltunk. így tudtak a barcikaiak félénk kerekedni. Nem értem, hogy miért nem küzdöttünk, hiszen egy héttel korábban pont ez volt a csapat erőssége, kétszer is vesztett helyzetből álltunk fel. Pedig a Kazincbarcika nagyon tisztelt bennünket, tartottak tőlünk, az első félidőben szinte kezdemé­nyezni sem mertek. Lehet, hogy idegenbeli komplexusunk van? Nem tudom... — Mi történt a második fél­idő elején-közepén, amikor a két gólt kapták? — A „szokásos” fegyelme­zetlenség miatt kaptuk az el­sőt és Papp nagy egyéni hibá­ja után a másodikat. Nem ér­tem, hogy lehet ekkorákat hi­bázni. A második gól előtt Papp a félpályánál elkezdett cselezgetni, Farkas leszerelte és nagy futás végén bevágta a hálónkba a labdát. Emiatt a ta­lálat miatt elveszítettük az esé­lyünket az egyenlítésre. Ráadá­sául 0-1 után volt Rosunak és Bohácsnak is egy-egy sokat ígérő megmozdulása, de gól egyikből sem lett. —Meglepő számomra, hogy míg korábban Tiszavasvárinak Losonczi és fiat vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fúbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 mJ felett ünnepnapokon is). Tiszavasvári, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447 — Az első mérkőzés után a csapat körül tevékenykedők és a játékosok javasolták, mert korábban két emberfogóval játszottak. Még véletlenül sem szeretném azt mondani, hogy a hadrend miatt vagyunk csak eredménytelenek, de nyilván­valóan a sok kapott gól miatt biztonságossá kell tenni a vé­dekezésünket. Ha ez így megy tovább, visszaeshetünk... — Ha így folytatják, egyre távolabb kerülhet az NB /... — Szerencsére nincs nagy baj, csak lehet, ha így folytat­juk. Öt pont nem komoly hát­rány. A vetélytársaik a ked­vünkre játszanak. Nagy kérdés persze, meddig lehet sorozat­ban elszalasztani a jobbnál jobb lehetőségeket? Simán ott lehetnénk az élen, és nem a ka­paszkodással kellene törőd­nünk. Kirjakov ittasan vezetett dpa, MTI A következő hónapokban le kell mondania az autóve­zetésről Szergej Kirjakovnak. A rendőrség ittas vezetés miatt bevonta a német Karlsruhe orosz csatárának jogosítványát. Kirjakovot még augusztus húszadikán, a belga Standard Liége elleni Intertotó Kupa-találkozót követően egy közúti ellenőrzés során szondáztatták meg. A futballista — elmon­dása szerint — azért fogyasztott alkoholt, hogy gyorsabban tudjon vizsgálati „anyagot” produkálni a mérkőzés utáni doppingellenőrzésen. Tolvaj futballisták ITAR-TASZSZ, MTI _____ Tö bbszörösen is balul sike­rült a Dinamo Batumi labdarú­gói számára a minapi hollandi­ai kiruccanás. A grúz csapat a PSV Eindhoven vendégeként — az otthoni 1-1 után — a visszavágón sima, 3-0-ás vere­séget szenvedett a hollandiai KEK-visszavágón, és nem ju­tott be a KEK legjobb tizenhat együttese közé. Ámde nem a kiesés ténye fe­lett érzett olthatatlan keserűség miatt választották a dinamósok közül hárman is a görbe utat... Az orosz ITAR-TASZSZ hír- ügynökség hétfői jelentése szerint a trió rendőrkézre ke­rült, miután áruházi tolvajlás közben tetten érték őket. A magazin biztonsági emberei annak nyomán fülelték le őket, hogy észrevették: a külföldiek pénztárcákat loptak. (Arról nem szól a híriroda tudósítása, hogy az áruház tulajdonát képező árucikkeket kívántak-e eloroz­ni, avagy netán alkalmi zseb­tolvajként gyanútlan vásárlók­tól emelték el a bugyelláriso- kat...) Az enyves kezű labdarúgó­kat a rajtavesztést követően az eindhoveni rendőrkapitány­ságra vitték. Őrizetbe vették őket, de a nevüket nem tették közzé. Az ITAR-TASZSZ any- nyit tett hozzá, hogy hármójuk közül ketten a kupamérkő­zésen pályára léptek a Dinamo színeiben. További tény, hogy nem alkalmi eltévelyedés tör­tént: a holland rendőrség köz­lése szerint a futballisták más áruházakban is loptak. Példának okáért a tettesek egyikének táskájában különfé­le sportruhákra bukkantak, amelyeket fizetség nélkül „lé- nyegítették át” a sajátjukká a grúz futballszarkák. Az orosz hírügynökség azzal zárta anya­gát, hogy a három labdarúgót egyformán 600 amerikai dol­lárnak megfelelő pénzbünte­téssel sújtották a holland ható­ságok. Gondok a Bayernnél dpa, MTI Sehogysem megy az utóbbi időben a német labdarúgás szu­percsapatának, a Bayern Mün­chennek. A bajorok címvédő lé­tükre már az első fordulóban ki­estek az UEFA-Kupából (a spa­nyol Valencia búcsúztatta őket), a Bundesligában pedig a hét vé­gén csúfos, 3-0-ás vereséget szen­vedtek a Werder Brementől. Franz Beckenbauer elnök nem is tétlenkedett. Vasárnap megte­kintette a csapat edzését, majd „kihallgatásra” rendelte Giovan­ni Trapattoni vezetőedzőt. — Véget kell vetni az egyé- nieskedéseknek. A Bayemnek végre egységes együttes benyo­mását kell keltenie. A játékosok­nak kötelességük már szerdán, a Mönchengladbach elleni kupa- mérkőzésen bizonyítani azt, hogy képesek csapatként küzde­ni —jelentette ki a keménykezű „Császár”, aki nem fukarkodott fenyegetésekkel sem. A megyei I. osztály tabellái és góllövőlistája a 9. oldalon található

Next

/
Thumbnails
Contents