Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-09 / 210. szám
UJ KELET Hit-vallás 1996. szeptember 9., hétfő 9 Lelki Zarándoklatok a kétezredik évig Giovanni Cheli ersek Keresztes Szilám püspök Bozsó Kataiin felvételei Még a véletlen is úgy hozta, a szentatya magyarországi látogatását megelőző napokban tartották Máriapócson a Kegyhelyek és Zarándoklatok I. Európai Kongresszusát. A Vándorlók és Utazók Pápai Tanácsa, a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Hajdúdorogi Egyházmegye huszonöt országba küldte el meghívóját. Bár európainak hirdették meg a konferenciát, de Argentína résztvételével a rendezvény túlnőtt kontinensünk határain. Végül húsz ország katolikus hívői és Ukrajna ortodox vallási vezetői jöttek el a nyírségi Mária-kegyhelyre, hogy kicseréljék gondolataikat a zarándoklatokról. Fekete Tibor (Új Kelet) * * • A tanácskozás végeztével megkértük a szervezők három képviselőjét, értékeljék a kongresszust, és tájékoztassák olvasóinkat a katolikus egyház ezredvégi szerepvállalásáról, a hitélet időszerű kérdéseiről. A kerékasztalnál helyet foglalt Giovanni Cheli érsek, a Vándorlók és Utazók Pápai Tanácsának elnöke, Mons. Pierre Calimé, a tanács munkatársa, a rendezvény főszervezője és Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök. • Érsek Úr! Kérem röviden értékelje a három nap eseményeit. Giovanni Cheli: — Már önmagában sikerként könyvelhető el, hogy húsz európai ország és Argentína fogadta el meghívásunkat, és küldte el képviselőit az első ízben megtartott konferenciánkra. Kelet-európái országot választottunk helyszínül, ez megfelel a pápa azon kívánságának, hogy az egyháznak mindkét tüdejével egyszerre kell lélegeznie. A keleti és a nyugati keresztények ugyanolyan tagjai világunknak. Ez az első lépés azon az úton, melyen keresztül kapcsolatot teremthetnek az Európa nyugati és keleti felén fellelhető kegyhelyek között. Ez annak a felfedezése,hogy itt más kultúrát, más lelkiséget, más liturgiát találtunk ugyanannak az egyháznak az egységén belül. • Mennyire érte el a konferencia az eredetileg kitűzött célt ? — A kongresszus célját elsősorban azokkal a megfontolásokkal, elgondolkodásokkal, vitákkal tudtuk elérni, amelyeket nyelvi csoportokban végeztek a résztvevők. A közös gondolkodásnak ezt a menetét nagyban segítették azok, akik mintegy irányították a menetét, azok, akik szakemberként előadásaikkal vagy hozzászólásaikkal hozzájárultak sikeréhez. Az első munkanapon beszélt Jacques Fournier atya Párizsból, aki harminc éven keresztül nagyon tudatosan és módszeresen látogatta a szovjetunióbeli kegyhelyeket. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt ezekről. Másnap egy onnan érkezett apáca külön megköszönte neki, hogy annyira hitelesen és természetesen beszélt azokról a tragikus dolgokról, amiket nekik ott át kellett élniük. • Önök miben érzékelik a magyarországi változásokat? — Például tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy állami iskolában az egyház bármilyen rendezvényt tartson, és egy héttel elhalássza a tanévkezdést egy vallási konferencia kedvéért. • Hogyan érvényesültek az egyházon belüli egységtörekvések az eltelt három napban? — Nem volt célja a kongresszusnak az egységre törekvés, igaz, itt voltak ortodox testvéreink is. Professzor Evdokimov a keleti lelkiségről beszélt, igen nagy lelkesedéssel. Egy franciának vagy egy spanyolnak, aki nem ismeri a körülményeket, teljesen új volt. Itt volt egy szerb ortodox püspök is. Azok a liturgiák, melyeket itt végeztek, megnyitották az emberek szemét. Ez önmagában talán nem sok, de egy lépés afelé, amit az egyházak egysége megkövetel. Az egyházak egymáshoz vezető útja nagyon hosszú és nehéz, de ezen az úton minden kis lépés nagyon fontos. • Tanácsos Úr! Van-e valamilyen összefüggés a szentatya látogatása és az önök mostani rendezvénye között? Mons. Pierre Calimé: —Ez nem hangulati előkészítése az eseménynek, csak tartalmi összefüggés van a két rendezvény között. A szentatyának a kétezredik évvel és a zarándoklatokkal kapcsolatos nagyon sok idézetét felemlegettük, de nincs tudatos összefüggés a két esemény között. Csak véletlen az egybeesés, hisz ezt a kongresszust több mint egy éve elterveztük. A pápalátogatás időpontja akkor még nem volt ismeretes. • Milyen szerepet tölt be a kongresszus az európai újraevangelizáció folyamatában? — Nemcsak Európa, de az egész világ evangelizálásáról van szó. Köztudott, hogy a kegyhelyeknek igen kiváltságos szerepük van az evangéliumok hirdetésében. Ennek a kongresszusnak az volt az egyik célja, hogy arra hívja fel a kegyhelyek vezetőit, vállalják ezt a szerepet, találják meg a lelkipásztori szolgálat útjait. Egymás között jó kapcsolatokat teremtsenek, és elláthassák azokat a feladatokat, amelyek a zarándoklás megváltozott formáiból keletkeztek. Hiszen most teljesen átalakulóban van a zarándoklat is. A szentatya azt mondja, hogy az újraevangelizáció új erőfeszítéseket és új módszereket követel. A kongresszuson is szó volt arról, hogy meg kell találni azokat a lelkipásztori megoldásokat és eszközöket, amelyek célravezetők. Ma már az emberek nem gyalog zarándokolnak, hanem gépkocsival, autóbusszal, vonattal vagy repülőgéppel — tisztelet a kevés kivételnek. Ezenkívül nem néhány száz ember látogat egy kegyhelyre, hanem ezrek, nem egyszer tízezrek, százezrek. Ezek a megváltozott körülmények új módszereket igényelnek, és azokat a kegyhelyeknek meg kell találniuk. • A jubileumi év (Jézus születésének kétezredik évfordulója) előkészítésében milyen szerepet töltött be ez a tanácskozás? — Kétségtelenül ennek a kongresszusnak is szerepe van az előkészítésben, mint ahogy szerepe van minden kontinena többi magyarországi kegyhely is — azokban a nehéz időkben, amikor az emberek többsége az állását veszélyeztette azzal, ha templomba megy, valóságos menedéke volt a hívőknek. A keresztény hit végvárai voltak ezek a zarándokhelyek. Az 1989-et követő változás meglátszik a kegyhelyek működésén is. Igaz, ma az emberek sokkal elfoglaltabbak, sokkal szétszórtabbak. Ami Máriapócsot illeti, nagy fejlődésen ment keresztül a település. Ennek elsődleges oka, hogy öt évvel ezelőtt itt járt aszentatya. Az esemény nemcsak az ország távolabbi vidékeire, de külföldre is elvitte a város hírét. Azóta fellendült a látogatók száma, és külön örvendetes, hogy Nyugat- Európából egyre több zarándok érkezik. • Mi a kongresszus záródokumentumának legfontosabb üzenete? — Két emlékeztető irat született meg. Az egyik az egyházak és a kegyhelyek vezetőinek egy lelkipásztori iránymutatás. Ez inkább belső használatra van. Ezt németre, franciára és olaszra is lefordítottuk. És van egy üzenet, amelyik a zarándokok tömegeinek szól. Lényege: rávenni az embereket, induljanak el bátran a zarándokútra. Induljanak el nyugodtan, mert a célban ott találják a barátokat és Istent. Aki ott keresi őket, és velük van az úton. • Milyen élményekkel távoznak Magyarországról, Máriapócsról ? — Amikor egy kedves helyről távozik az ember, ahol jól érezte magát, ahol kellemes órákat töltött, mindig egy kis szomorúságot is érez. Ugyanakkor örömteli hírekkel megyünk el, hiszen itt lehettünk a Madonna Szűzmária mellett és a munkánkban mindig éreztük, hogy jelen van. Számomra nagy élmény volt a létszámában kicsiny közösség higgadtsága, hatékonysága, valamint az a nagymérvű udvariasság, amely — legkisebb dologtól a legnagyobbig — mindenben megnyilvánult. tális, vagy csak országrészekre kiterjedő értekezletnek, amelyeken a zarándokhelyek vezetői jelen vannak. Most sok ilyen van előkészület alatt. Ez is egy módszer arra, hogy az emberek megértsék, mi is ez a jubilem, hogyan kell rá felkészülni. A Szentatya úgy határozta meg a kétezerig hátralévő időt, mint egy nagy zarándoklatot, mint egy lelki gyakorlatot az egész egyháznak. Mint mondtam, több ilyen konferencia is lesz az elkövetkező időben. Jövőre Latin-Amerika (Mexikó) rendez egyet, és azon is dolgoznak, hogy az afrikai országoknak is szerveznek egyet. Ezek a tanácskozások olyanok, mint egy hangszóró, amelyen az igazságot lehet hirdetni. A latin-amerikai országok megbeszéléseik alapgondolatának is ezt tűzték ki: Igazságot szolgáltatunk a szegényeknek! • Püspök Úr! Az érsek úr említette, a Szovjetunióban a kegyhelyek és zarándokhelyek állapotában komoly károkat okozott a hetvenéves kommunista időszak. A rendszerváltás után hogyan látják a magyarországi negyvenéves időszak kártételeit az építményekben és a hívők lelkében? Dr. Keresztes Szilárd: — Magyarországon egészen más volt a helyzet, mint a Szovjetunióban. Itt a kegyhelyeket nem csukták be, ott viszont valóban a föld alatt működtek és védték a keresztény hitet. A hazai zarándokhelyek ugyanazokkal a nehézségekkel küszködtek, mint maga az egyházi élet. Ide, Máriapócsra is nagyon sok ember jött abban az időben is, igaz, az autóbuszok menetleveleit máshova kellett címezni, mégis mindenki tudta, hova és milyen célra igényelték a hívők a járművet. A nehézség inkább abban volt, hogy kialakult egy általános vallásellenes atmoszféra, amelyikben csak a legbátrabb emberek vállalkoztak ilyen zarándoklatokra. Nemzetközi vallási fórumokon sok helyütt elmondtam, hogy Máriapócs — mint Kongresszusi Kerekasztal
