Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-09 / 210. szám

UJ KELET Interjú 1996. szeptember 9., hétfő 7 Tarnavölgyi György jegyzete A vagyon mindig nagy kérdéseket vet fel... ...és ezekre a kérdésekre egymástól merőben eltérő válaszok szoktak születni. Különösképp így van ez, ha egy település vagyonáról van szó, ami tudvalevőleg nem kevés, éljünk bármilyen rossz időket. Hogy mindezt most papírra vetem, annak az az oka: komoly vita lát­szik kibontakozni Nyíregy­házán arról, hogyan kezelje a város a vagyonát, miképp működtesse közszolgálta­tásait. A vélemények három irányban látszanak kristályo­sodni. Az egyik álláspont szerint, az lenne a legjobb, ha a vá­ros közgyűlése létrehozna egy nagy céget, egy rész­vénytársaságot, arra rábízná a vagyonát, hogy haszonnal kezelje, beolvasztaná a ma önálló közszolgáltató cégei­nek jelentős részét, hogy azokkal a várost működ­tesse. A második álláspont azt vallja, hogy ne egy, hanem két új, de kisebb cég alakul­jon: az egyik a vagyon keze­lésére jönne létre meghatáro­zottjogosítványokkal, a má­sik pedig a közszolgáltatá­sokra vonná össze a mai ki­sebb városi kft.-ket. Végül a harmadik állás­pontot képviselők azt mond­ják: álljon meg egy kicsit a menet... Hová ez a sietség addig, amíg nem tudjuk, hogy mi a valódi célja és iga­zi előnye egy átszervezés­nek? Amíg fekete-fehéren le nem írták megfelelő szakem­berek megfelelő vizsgálódás után, hogy olcsóbb lesz-e,jó- e a városnak, ha átalakítja a meglévő szervezeteit — amíg fel nincs rajzolva az a működőképes modell, amely mindezt igazolja. Mert hogy egy önmagáért történő át­szervezés értelmetlen, és túl sokba kerülhet. Minden te­kintetben. Az utóbbi vélemény val­lói azt is fölvetik: vajon megtudott-e mindent a város arról, hogy gazdasági társa­ságai, közszolgáltatói, va­gyonának mai kezelői jól sáfárkodnak-e a rájuk bízott értékekkel, megfelelően végzik-e a dolgukat, van-e lehetőségük (és szándékuk) hatékonyabb, takarékosabb munkára? Sokak szerint még nincs erről elég infor­máció — és ez hiba. Ugyanis felveti a kérdést: érdemes-e egy szűknek, kényelmetlen­nek tűnő házat grandiózus tervek alapján átépíteni, amíg ki nem derítettük, hogy van más eszköz is a jobbá té­telére? Lehetséges ugyanis, hogy kiderül: bútorok átren­dezésével, limlomok kido­básával, működésképtelen berendezések kicserélésével esetleg olcsóbban, gyorsab­ban tehetjük lakályosabbá... Mindez persze nem zárja ki azt sem: végül is kiderül, hogy mégiscsak át kell épí­teni azt a házat. Mintha sűrűbben lettek volna a pult mögött... ...az ALFI-KER általam már többször megzenésített nyíregyházi húsboltjának fehér köpenyes dolgozói, amikor a minap betértem a magam maszek ellenőrzé­sére. Talán emlékszik a T. Ol­vasó: e hasábokon nemrég erőteljes nemtetszésemet fe­jeztem ki minden húsvá­sárló nevében, midőn észlel­ni voltam kénytelen, hogy az említett intézményben ugyanazon férfiúi kéz mar­kolja az elhunyt sertés kimér­ni szánt combját, mint az érte járó magyar forintokat — vagyis e boltban hentes és pénztáros képzettségű dolgo­zókat foglalkoztatnak. Ez pedig nemcsak újdonság, hanem gusztustalan és sza­bálytalan is, voltam kény­telen a nagyközönség elé tárni. Nos, azóta be-betekintet- tem a boltba időnként, ja- vult-e a helyzet. Úgy hatá­roztam ugyanis, hogy addig nem vásárolok itt húst, amíg a fennálló viszonyok meg nem változnak. Tudván per­sze, hogy ez nem fogja pad­lóra vinni a céget, de hát a hírlapíró betegesen optimis­ta fajta, aki akkor is fülel a visszhang után, ha előzőleg pusztába kiáltott. Nos, a leg­utóbbi magánrevíziómon fel­fedeztem a címben említett dolgozói sűrűsödést, gyanút kellett hát fognom: itt történt valami! Egy—két gyors pil­lantás meggyőzött arról, hogy nem tévedek, a vissz­hang megérkezett. Az említett pillantások nem mind a sajátjaim vol­tak, az igaz. A számbéli gya­rapodáson átesett húsosok egyike ugyanis észlelte kö­zeledésemet, mi több, vala­mi oknál fogva megérezte, hogy itt van ama piszkáló­dó, kényes gyomrú média­patkány, aki... Szóval, felis­mertek. Egy erőteljes testal­katú férfiú erre úgy lecöve- kelt a pénztárgép előtt, hogy hajót lehetett volna kikötni hozzá, ráncolt szemöldökkel szólott az automatice a pén­zért nyúló véres kezű kollé­gájára: „Hagyd, majd én el­veszem!”. Igaz, a pénztár­gép helye mit sem változott, a nyers húsokkal zsúfolt pult kellős közepén találha­tó továbbra is, s ez (az emlí­tett cövekelés okán) némi fennakadást okozott a dol­gozói sürgésben, sőt, forgás­ban, de a lényeg nem ez. A lényeg az, hogy e boltban továbbra is olcsón mérik a húst, s ennek a leve már sűrűbb, étvágygerjesztőbb. A sertéscomb itt csak 610, hölgyeim, uraim, és külön pénztáros van! Remélem, mindennap. Kuncze Gábor megígérte a hitelfelvételt Nincs szárnyaszegett tűzmadár Jövőre 17 százalékos bérfejlesztést tervez a Belügymi­nisztérium a tűzoltóságoknál, tájékoztatta Kuncze Gá­bor belügyminiszter a fővárosban összegyűlt megyei és városi tűzoltóparancsnokokat. Ezzel párhuzamosan nyilvánosságra hozta azt a régóta esedékes és a sokak által várt döntést, mely szerint a minisztérium a közeljö­vőben hitelt vesz fel technikai fejlesztésre. Úri Mariann (Új Kelet) — A hírek szerint mindössze ötmilliárd forintról van szó, ennyiből lehetetlenség behozni 15 év lemaradását — kommen­tálja a hallottakat Pernyák Sán­dor alezredes, a Nyíregyházi Tűzoltóság parancsnoka. — Csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében minimum 600 millió forintos fejlesztésre lenne szük­ség. Ezzel együtt az ország tűz­védelmi helyzete továbbra sem javult. Egyedüli biztató jel, hogy 40 év után idén áprilisban meg­született végre és augusztus el­sejétől hatályba lépett a tűzvé­delmi törvény. Ennek egyik leg­jelentősebb pontja, hogy alap­feladatként határozza meg a műszaki mentést is. Azt azon­ban nem vették figyelembe, hogy az ehhez szükséges felsze­relések és eszközök megyei szinten nem állnak rendelkezé­sünkre. Ezzel párhuzamosan törvényben rögzítették, hogy a tűzoltáson és a műszaki menté­sen kívül egyéb bevatkozást csak az érdekelt kérelmére és költségére végezhetünk. Sok esetben mérlegelnünk, és az eset jellegétől függően döntenünk kell arról, hogy kiszámlázzuk-e a tűzoltók által végzett munkát, így például nem tartozik a fel­adataink közé olyan, árokba bo­rult járműnek a kimentése, ami nem akadályozza a közlekedést, és nincs emberi élet vagy testi épség veszélyben. Ugyancsak nem feladatunk, hogy rendsze­resen vizet szivattyúzzunk olyan helyeken, ahol nem gondoskod­nak a szigetelésről, a csapadék­víz elvezetéséről, ahol nem ke­rülnek veszélybe az anyagi ja­vak vagy nincs közvetlen élet­veszély. Ennek elbírálása — is­merve az emberek anyagi hely­zetét — komoly terhet ró ránk, de a törvényesség mellett to­vábbra is azok a segítőkész és emberséges tűzoltók kívánunk maradni, akik eddig is voltunk. A törvény rögzíti az állam­polgárok tűzjelzésével és -oltá­sával kapcsolatos kötelező fel­adatokat is. A telefon rendelke­zésre bocsátásával és szemé- • lyes részvételével mindenkinek kötelessége segíteni a tűzoltók munkáját. Ehhez kapcsolódóan köteles a tűzoltással, műszaki mentéssel és ezek jelzésével összefüggően keletkezett költ­ségek megtérítésére az, aki a beavatkozást igénylő eseményt szándékosan okozta, vagy szándékosan megtévesztő jel­zést adott. Az eddig életben lévő kor­mányrendeletekhez és törvény- erejű rendelkezésekhez képest új a tűzvédelmi bírság beveze­tése. Bírság — amelynek felső határa 3 millió forint lehet — olyan esetekben szabható ki, amikor a tűzvédelmi szabály megszegésével közvetlen tűz- és robbanásveszély alakul ki, tűz­védelmi berendezések létesíté­sének elmulasztásáért, ha a lé­tesítményi tűzoltóság szervezé­sével összefüggésben a tervező, kivitelező valótlan nyilatkozatot ad, valamint a tűzvédelmi okta­tás és szakvizsgáztatás elmu­lasztásáért. A bírság összege a Belügyminisztériumba kerül, és kizárólag a hivatásos és önkén­tes tűzoltóságok tűzoltási és műszaki mentéshez szükséges technikai eszközök fejlesztésé­re használható fel. Emellett a biztosító társaságok a vagyon­biztosításból befolyt összeg egy százalékát kötelesek ugyancsak a fenti fejlesztéshez átadni. A tűzvédelmi hatósági felada­tok ellátására osztott hatósági jogkör jött létre. Részben a tele­pülési önkormányzatok jegyzői járnak el a hatósági bizonyítvá­nyok kiadásánál, a tűzvédelmi bírság kiszabásánál, valamint az állampolgárokat érintő korláto­zó intézkedéseknél. így a jegy­zőnek lehetősége van a hivatal által korábban kiadott határoza­tokba is betekinteni. Újdonság a törvényben, hogy a szakhatósá­gi ügyekben, a tűzvizsgálatban, a tűzvédelmi ellenőrzések során az önkormányzati tűzoltóság jár el. Ennek köszönhetően jelentő­sen lerövidül az a korábbi eljá­rás, amelyet a tűzoltóság székhe­lye szerint illetékes jegyzőn ke­resztül bonyolítottak le. (Koráb­ban a jegyző járt el minden ható­sági és szakhatósági ügyben.) Az ügyintézési határidő továbbra is 30 nap, de a gyakorlatban 5— 10 nap alatt közvetlenül törté­nik az ügyintézés. További újdonság, hogy a gazdálkodást folytató magán- és jogi személyeknek, ha a csa­ládtagokkal együtt ötnél több munkavállalót foglalkoztatnak, vagy ha ötvennél több személy befogadására alkalmas létesít­ményt működtetnek, illetve a fokozottan tűz- és robbanásve­szélyes munkahelyeken, keres­kedelmi létesítményekben és szállásokon tűzvédelmi sza­bályzatot kell készíteniük. Augusztus elsejétől az álta­lános iskoláktól kezdve a fel­sőfokú oktatási intézményekig mindenhol kötelező a tan­anyagba építve oktatni az álta­lános és az egyes szakanyagok­hoz kapcsolódó tűzvédelmi is­mereteket. Ugyanez vonatko­zik a szaktanfolyamokra is. (Az eddig is érvényben lévő és itt nem említett rendelkezé­sekben és szabályzatokban lé­nyegi változtatás nem történt, a cikkben csak a leglényege­sebb módosításokról és újítá­sokról szóltunk.) S ha már beszélgetésünket a szükséges fejlesztések megem­lítésével kezdtük, a végén hadd térjek rá vissza néhány mondat erejéig. Bízunk benne, hogy a fenntartó nyíregyházi önkor­mányzat és a megyei önkor­mányzat — más megyékhez hasonlóan — lehetőségéhez képest segíti technikai fej­lesztésünket. Nemrégiben Csa­bai Lászlóné polgármester asszonnyal közösen megkeres­tük a vidéki önkormányzatokat, hogy nyújtsanak anyagi támo­gatást egy pályázat bedásához, de sajnos nagyon kevés vissza­jelzés érkezett. Éppen ezért a napokban megtörténik a Tűz­madár Tűzbiztonsági Alapít­vány bejegyzése (számlaszá­ma: ING Bank Rt. 11006000 — 04501008). Csak reménykedni tudunk benne, hogy lesznek olyan vállalatok, vállalkozók és magánszemélyek, akik fontos­nak tartják, hogy minél hama­rabb kiérjünk a riasztás helyszí­nére, s időben elkezdhessük az életmentést és a tűzoltást. Hoppáré Veszélyes üzem! Fekete Tibor (Új Kelet) Szombaton délelőtt egy üres kamion haladt Nyír­egyházán Nagykálló felől a városközpont irányába. A mentőállomáshoz ér­ve csak azt lehetett lát­ni, hogy túl sokáig megy egyenesen, majd hirtelen az enyhe ívű kanyarban balra húzza a kormányt. Felszaladt a szegélyre, éppen csak érintette a villanyoszlopot, végül egy termetes fa állítot­ta meg a hosszú szerel­vényt. Jobb helyet nem vá­laszthatott volna a sofőr, hiszen ettől közelebb nem is lehetett az elsősegély. A mentősök kiszaladtak, és azon nyomban kisegítették a pilótát az összegyűrt ve­zetőfülkéből. A két utas — akiken látszott, hogy nem rakodómunkások, talán inkább az ősi mestersé­get űzik — beleszorultak az eldeformálódott ka­binba. A csattanás és a forgal­mi dugó láttán nagy tö­meg verődött össze. Hamar megérkeztek a tűzoltók, hidraulikus szerszámaikkal pillanatok alatt szétfeszítet­ték az ajtót, és ölben emel­ték ki a két leánykát. A po­tyautasok a nagy tömeg és a hatalmas felfordulás lát­tán sem estek zavarba. Az egyik mentőtiszt huncut kacsintással kísérve meg is jegyezte: lehet, hogy ak­cióztak és attól ment a so­főr a fának. Egyesek sze­rint, ennek volt némi nyo­ma is. Bár ezt a sofőr bőszen tagadta: „hirtelen fékezett előttem valaki.” Ennek el­lent mondani látszik a ke­réknyom, mely nyílegye­nesen a fatörzshöz vezet. Sokkal valószínűbb, hogy a két hölgy elterelte a pi­lóta figyelmét, és ez veze­tett a balesethez. Hja ké­rem. Az autóvezetés itt, a 41-esen duplán veszélyes üzem! Most néhány karcolás­sal megúszták mindany- nyian, de belegondolni is rossz, mi történt volna, ha rakománnyal gurul a szerelvény. Talán még a pavilonsornak is fü­tyültek... Piknik az árnyas kertben Használják kis teakonyhá­jukat, az ital jólesik a rendsze­resen felszolgált aprósüte­mény mellé. Erre a negyed­évenként fizetendő 150 forin­tos tagdíjból jut. Közösen ün­nepük meg a névnapokat, videó és tévé is segít a szabad­idő kellemes eltöltésében. A családsegítő központ szép, ár­nyas udvara, kertje alkalmas piknikre, sütésre, főzésre. Időnként kirándulásokra is telik, de ha kell, segítséget is kapnak, legutóbb például az önkormányzattól 10 ezer fo­rintot, hogy elmehessenek a beregsurányi nyugdíjastalál­Két nyugdíjasklub működik Nyírbátorban, az egyiket Il­lés György né vezeti. A művelődési központ szárnyai alól a közelmúltban kikerültek, és a családsegítő központ­nál találtak új otthonra. A klubvezető 10 éve nyugdíjas, azóta jár a körbe, három éve lett a csoport szervezője. Minden csütörtökön délután összegyűlnek, megtárgyal­ják az aktuális pletykákat, felolvassák a leveleket, ame­lyeket más kluboktól, szervezetektől kapnak, kötésmin­tákról beszélgetnek, varrnak, sakkoznak, kártyáznak. kozóra. Ellátogattak Miskolc- Tapolcára, ez volt idén a másik nagy kiruccanásuk. Az úti költ­ség befizetése esetén bárkit szí­vesen fogadnak útitársanak, azo­kat is, akik nem tagjai a klubnak. Egy-egy csütörtöki összejöve­telre 20—25 ember jön el a 35 tag közül. Kicsi a létszám, annak ellenére, hogy nem kevés nyug­díjas él a városban. A programok szórakoztatók, a társaság jó, ta­lán az elidegenedés az oka az ér­deklődés hiányának. Különösen kevés a férfi, mindössze hárman vannak. A klub mindenesetre hallat magáról: például az idő­sek világnapján rendszeresen fellépnek. Nyitottak, szeretettel várnak minden nyugdíjast kis közösségükbe.

Next

/
Thumbnails
Contents