Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-06 / 208. szám
2 1996. szeptember 6., péntek Világkrónika UJ KELET Új szlovák munkáspárt Ján Luptáknak, a szlovák parlament alelnökének és a kormánykoalíciós Szlovák Munkásszövetség elnökének közeli munkatársai és tanácsadói új politikai pártot alapítottak, közli az ellenzéki pozsonyi Sme napilap. Az Egységes Munkáspárt nevet viselő tömörülés bejegyeztetéséről és a bejegyzéshez szükséges ezer kopogtatócédula begyűjtéséről a parlament alelnökének pontos értesülései voltak, és nem emelt kifogást ellene. Az özvegy intő szava Az izraeli kormányfő Arafattal lezajlott találkozójának másnapján Lea Rabin, az 1995. november 4-én meggyilkolt izraeli kormányfő, Jichak Rabin özvegye azt tanácsolta Netanjahunak, hogy óvakodjon a zsidó szélsőségesektől. „Benjamin Netanjahunak, aki a féljem által kijelölt útra lépett, az Arafattal végbe ment találkozója óta minden oka megvan arra, hogy jól védje magát, mert a zsidó szélsőségesek potenciális célpontjává vált”. Nyílt levél az államfőkhöz Két Bihar megyei RMDSZ-honatya— Csapó József szenátor és Szilágyi Zsolt képviselő — nyílt levelet intézett a román és a magyar államfőkhöz, illetve kormányokhoz. A levél szövegét szerdán a román parlament két házában és a sajtónak is átadták. A levél egyrészt annak az álláspontnak a bírálata, amelyet mind a román, mind a magyar kormány elfogadott az 1201 - es ajánlással kapcsolatban, lemondva lábjegyzetükkel a kollektív kisebbségi jogokról és az etnikai alapú autonómiáról. Folytatódott a metró-per A nyári szünet után folytatódott Aszahara Sokónak, a múlt évi tokiói metró elleni támadást kitervelő gurunak a pere. A 11 halottat és 5500 sebesültet követelő gáztámadás annak idején sokkolta a japán közvéleményt, így Aszahara perének áprilisi beindítása felfokozott érdeklődést keltett, több mint tízezer embert szeretett volna bebocsátást nyerni a bíróság épületébe. A tanúk kihallgatásával folytatódó per már nem keltett viszont ekkora érdeklődést, egy-egy hely még üresen is maradt a tárgyalóteremben. Aszahara a megbánásnak nyomát sem mutatta, amikor az egyik metróalkalmazott elmondta, két társa miként igyekezett a támadás napján eltávolítani a helyszínről a gázt tartalmazó csomagot. Később mindketten belehaltak sérüléseikbe. Lehet, hogy rakéta volt... A francia hírszerző szolgálatok lehetségesnek tartják, hogy rakéta okozta a TWA amerikai légitársaság New York és Párizs között közlekedő gépének júliusi lezuhanását— méghozzá nem terrorakció, hanem baleset következtében. Ezt a L'Événement du Jeudi című párizsi hetilap csütörtöki száma közölte, hozzátéve: a francia hírszerzés terroristaellenes részlege „a legnagyobb figyelemmel vizsgálja” annak lehetőségét, hogy a katasztrófát egy amerikai víz-levegő (azaz hajóról kilőhető) rakéta okozta. kínaiak elítélik, a németek hiimmögnek Kard által vész, ki... Peking — Kína csütörtökön élesen elítélte az Irak elleni amerikai légicsapásokat. Egyben arra szólította fel Washingtont, amely pekingi vélemény szerint már így is megsértette a nemzetközi jogot, hogy állítson le minden, Bagdad-ellenes katonai akciót. Peking felszólította a konfliktusban érintett feleket, hogy állítsanak le minden katonai akciót, minél hamarabb csökkentsék a térségbeli feszültséget, s az ENSZ BT határozatai alapján, politikai csatornákon kommunikálva dolgozzanak az Öböl-válság után függőben maradt kérdések igazságos és ésszerű rendezésén. MTI Bonn —Klaus Kinkel német külügyminiszter nem tart attól, hogy az iraki célpontok elleni amerikai támadások szakadást okoznak a nyugati szövetségben. Egy csütörtöki interjúban Kinkel elismerte, hogy az Egyesült Államok öbölháborús szövetségeseinek táborában nem egységesen ítélik meg az amerikai csapásmérést, s a nyugati partnerek sem teljesen azonos véleményt képviselnek. A francia bírálatokat a német miniszter arra vezette vissza, hogy „van bizonyos mértékű bizonytalanság az amerikai akció nemzetközi jogi megalapozottságát illetően”. A némét kormány azért helyeselte a támadást, mert nem maradhatott megtorlatlanul a több mint 100 ember életét követelő iraki agresszió — magyarázta Kinkel. Elismerte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa soha nem adott egyértelmű felhatalmazást az amerikaiak, britek és franciák által ellenőrzött iraki védett légi övezetek létesítésére, de kijelentette, hogy a BT nem is tiltotta ezt meg soha. Számos német lap fogalmazta meg csütörtökön az amerikai támadás jogosságával kapcsolatos fenntartásait. A Die Welt című jobboldali lap aggasztónak minősítette a helyzetet, és rámutatott, hogy az Öböl-háború idején érvényesült támogatásra az Egyesült Államok ezúttal nem számíthat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja közül három — Oroszország, Franciaország és Kína—nem támogatja az amerikai csapásokat. Feltűnő, hogy Szaud-Arábia, Jordánia és Törökország sem engedélyezte az amerikaiaknak a légi támaszpontok használatát. A Frankfurter Rundschau című baloldali újság szerint Clinton amerikai elnököt elsősorban választási megfontolások vezették a támadások elrendelésében. Egy váratlan leváltás okozta lavina Lengyel koalíciós válság MTI Varsóban csütörtökön tovább dagadt a külgazdasági miniszter váratlan leváltása miatt kirobbant botrány. A Parasztpárt (PSL) parlamenti frakciója egyenesen azzal vádolta meg koalíciós partnerét, hogy Jacek Buhacz leváltása mögött a koalíciós viszony szándékos megrontása áll. Janusz Piechocinski, a PSL képviselőcsoportjának helyettes vezetője azt nyilatkozta, hogy a Demokratikus Baloldali Szövetséghez (SLD) tartozó miniszter- elnök döntése a koalícióból való kilépésre akarja kényszeríteni a Parasztpártot.„Az SLD bizonyára arra számít, hogy a PSL a kialakult helyzetben nem viselkedhet másként, mint hogy hangosan becsapja maga mögött az ajtót” — mondta Piechöcinski. Hozzátette, hogy az SLD ily módon nagyon kényelmesen tudná siettetni a politikai naptárat, arra hivatkozva, hogy a PSL a karosszékekért folytatott harc miatt mondta fel a koalíciós szerződést. Ezzel arra tett utalást, hogy a közvélemény-kutatásokban egyre csökkenő népszerűségi mutatókkal bíró SLD-nek érdekében állhat a jövő évi ország- gyűlési választások előrehozása. A Demokratikus Baloldali Szövetség viszont határozottan elutasítja a vádakat: szó sincs semmiféle koalíciós leszámolásról, hiszen a miniszterelnöknek minden oka megvolt minisztere leváltására. \ Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Az Amerikai Egyesült Államok villámgyors iraki reakcióját előre lehetett borítékolni (meg is tettük, amikor a múlt heti egyik számunkban előre — mintegy — jeleztük). Az azonban meglepő, hogy az USA olyan sebesen intézte mindezt, hogy még az ENSZ konkrét hozzájárulását sem szerezte be! Van, aki úgy véli, hogy ennek az az oka, miszerint Washington attól tartott: nem kapja meg a bólintást, így inkább elébe vágott. Nem hiszem, hogy ez így van. Hiszen, ha idővel is, ha nyomásgyakorlással is, de Clinton manapság ki tud kényszeríteni egy neki tetsző EN SZ-határozatot... Valószínűbb, hogy nem akart időt veszíteni. Néhány kommentátor szintén szót ejt erről is, de annak a véleményüknek adnak hangot, hogy ez a sietség a közelgő elnök- választásnak köszönhető. A magam részéről ezt sem hiszem. Egyrészt Clintonnak — a dolgok jelenlegi állása szerint — nincs már szüksége ilyesmire, hiszen magabiztosan menetel újjá- választása felé. Más történhetett. Más, amiről nem tud a világ. Ezt két tény támasztja alá. Az egyik egy történelmi párhuzam, amikor az USA — fütyülve ENSZ-re és mindenkire — minden teketória nélkül lerohanta Grenadát, ahol egyhetes(!) kommunista uralom után már építették is az oroszok a katonai reptereket! A másik, hogy Clinton egy buszban utazván haladéktalanul adta ki a parancsot, Irak „megszórására”. Mindez meglehetően világossá teszi, hogy az amerikai katonai hírszerzés valami olyasmire jöhetett rá Irakban, amire csak ilyen szélsebesen lehetett reagálni. Hogy ez aztán mi, az egyelőre titok, de valószínű, hamarosan erről is lehull a lepel. (Zs)ebhurkabuksza MTI-Panoráma Ebből egyből akár zsebbe tűnhet el az ürülék, azzal a francia találmánnyal, amely a kutyapiszkok felszámolására hivatott, s amelynek kifejlesztésén négy éven át fáradozott Charlie Bernard. Az AP jelentése szerint a francia férfi több mint egymillió frankot ölt a prototípus kifejlesztésébe. Az ebpiszkok elszánt begyűjtői a hét elejétől elégíthetik ki szükségleteiket tömegméretekben, vagyis hétfőtől kaphatók a tartálykák az üzletekben. Bernard feltehetően azért vágott a vállalkozásba, mert megérezte a nagy lehetőséget, amely az alkimistáknak sohasem sikerült: aranyat csinálni valami jóval olcsóbb dologból. Az egyik ilyen szóbajöhető nyersanyag Franciaországban is az utcán hever, főképp a járdákon, egyre lehetetlenebb nem belébotlani. Az eddigi kutyapiszokbegyűjtő készülékektől idegenkednek az ebtartók, mert azoknak kényelmetlenül hosszú a nyelük azért, hogy megkíméljék a négylábúak kétlábú gazdáit a derékhasogató hajlongás- tól, vagy a lealacsonyító négykézlábas begyűjtéstől. Bernard eszközén az input befogadását szolgáló parányi ajtót egy dróthuzallal lehet vezérelni, s az eredményes sétáltatás gyümölcse egykettőre a „hurkabukszába” kerülhet, amely töltötten is belefér egy zsebbe. Ha a Bernard féle (zs)eb- hurkabuksza elterjed, akkor még kevesebb francia panaszkodhat majd arra, hogy üres a zsebe. Lebegy rájött: az emberek utálják a háborút!... Aláírták az orosz—csecsen békét. Lebegy tábornok — Jelcin nemzetbiztonsági főtanácsadója — kijelentette, hogy Oroszország egysége fontos dolog, de bombákkal érvérrel nem tartható fent. Palotai István (Új Kelet) — Mindez olyan váratlanul ért minket, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Lehetséges-e, hogy ez egy új szemlélet tükrözője az orosz belpolitikában? — kérdezem Avar Károlyt, a Magyar Rádió külpolitikai szakértőjét, az orosz és csecsen ügyek kiváló ismerőjét. —Elvileg lehetséges, azonban borzasztóan komplex a helyzet. Hogy ne mondjam, kiszámíthatatlan. Lebegy, az afganisztáni veterán, a moldovai konfliktus alatt a XIV. orosz hadsereg kitűnő vezetője, úgy látszik, rájött, hogy az ország többet veszíthet, ha folytatja a csecsen kalandot, mintha — egy jó formát találva — feladja azt. Persze ezzel kőkemény érdekeket is veszélyeztet, hiszen a fegyverüzlet ott is az, ami: a leg- remekebb bolt a világon... — Hát éppen ez az! Ön szerint van elegendő bázisa a főtanácsadónak ahhoz, hogy ezt a békepolitikát folytassa? — Érdekes módon úgy tűnik, igen... Rengeteg szibériai és távol-keleti tábornok véli úgy, hogy felesleges a vérontás. (Persze, ők semmilyen vonatkozásban sem érdekeltek.) A hadseregen belül azonban főleg a fiatal — hadszíntérre vezényelhető — tisztek, akik bármikor Groznij környékén találhatják magukat, vélik úgy, hogy semmi értelme a folytatásnak, és kiállnak Lebegy globális bé- keoffenzívája mellett. Hatalmas erőt képviselnek azok a civilek is (főleg édesanyák), akik nem akarják gyermekeiket háborúba küldeni. Lebegy rájött, hogy az emberek utálják a háborút! — És Jelcin? — Az ő álláspontja ismeretlen. Az egyik jel — az, hogy nem találkozik Lebeggyel — arra mutat; nem támogatja a béketervet. A másik viszont, hogy Csernomirgyin kormányfővel azt üzeni, támogatja: az ellenkezőjét! Különben nem csoda ez a hintapolitika a részéről, mert mindkét oldalon komoly erők állnak. —Az egészben az az érdekes, hogy a sötétben tapogatózunk. Hiszen eddig még senki sem látta az aláírt dokumentumot! — Hát éppen ez az! — Mindenesetre presztízs- veszteségről szó sem lehet. A formát meg kell találni! — Valóban ez a legnehezebb feladat. Lebegy, aki kőkemény szavakkal ostorozza az ország belső helyzetét, és meglehetősen hatásos szociális demagógiát is folytat, nincs könnyű helyzetben. — Lehetséges lenne, hogy ez az ominózus mondat (miszerint Oroszország egysége bombákkal és vérrel nem tartható fent) valamiféle jelzés lenne a többi — kisebbségeit tűzzel-vassal elnyomó — államnak? — Szerintem ez illúzió. A csecsen háború egyedi eset. Az Oroszországban élő kisebbségi népek már szinte teljesen asszimilálódtak. Oroszország örül, ha otthon rendezi kisebbségi ügyeit, nemhogy még üzengessen Európának. Különben sajátos helyzet alakult ki, mert amint az ismeretes, a volt Szovjetunió területén, és így az egész világon az orosz a legnagyobb kisebbségi nép! — Tehát örülhetünk? Lebegy kijelentése egy emberibb orosz politika első megnyilvánulása? — Jó lenne. Végül is meglehet. Az örömmel még várnék, de a szemünk már csilloghat...
