Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-30 / 228. szám
UJ KELET Megyei krónika 1996. szeptember 30., hétfő 3 Miniszteri látogatás a Start pavilonjában Balogh Zoltán vezérigazgató és Szabó György miniszter Munkatársunktól Pénteken délután újabb kormánytag kereste fel a 100. alkalommal nyitva tartó BNV-t. Szabó György népjóléti miniszter a Sérült emberek kiállításának pavilonjait látogatta meg, ahol mintegy kilenc foglalkoztató — köztük egészségügyi gyermekotthon, szociális foglalkoztató, cél- szervezet és alapítvány — munkái láthatók. A miniszter összefoglaló értékelésében kiemelte, hogy ezen kiállítók is beilleszkedtek a normál piaci körülmények közé, az esélynövekedés eredményeképpen meglepő a termékek széles választéka és minősége. Előzetes információ szerint, a sérült embereket foglalkoztató szervezetek a látogatásig a múlt évi üzletkötések dupláját realizálták. A népjóléti miniszter megállapodott a résztvevőkkel, hogy az átalakult támogatások értékelésére a szervezetek képviselőivel rövid időn belül tárgyalást folytatnak. Új járatok Lényegesen javul a Sza- mosszeg térségéből Vásá- rosnaményba járó tanulók utazási lehetősége, mert Sza- mosszegről Nagydoboson át 6.33-kor közvetlen autóbusz- járat indul iskolai előadások napján Vásárosnaményba, ahova 7.10 órára érkezik. Ezzel egy időben ugyancsak iskolai előadások napján 15.08 órakor is indul Szamosszegről autóbuszjárat Vásárosnaményba, ahonnan az autóbusz 16.45-kor indul vissza Sza- mosszegre. A járatok nemcsak a tanulók, hanem egyéb utazni szándékozók lehetőségeit is szolgálja. Említésre méltó még, hogy jelenleg 10.30-kor Nyírbátorig közlekedő gyorsjárat útvonalát meghosszabbítjuk Mátészalkáig, ahova 11.55-ra érkezik, majd az autóbusz minden vonalról beérkező műszakos járatok bevárása után 12.50-kor indul vissza Nyíregyházára, ahova 14.15 órára érkezik, csatlakozást adva minden autóbuszvonalon 14.00 óra után kiinduló autó- buszjáratokhoz. A vonalon tapasztalt utasnövekedés és a kínálat bővítése érdekében 10.00 órakor új autóbuszjáratokat indítunk Nyírbátorig, ahova 11.05-re érkezik. A Nyíregyházáról 10.00 órakor Vásárosnaményba induló autóbuszjáratot a közelmúltban vásárolt, korszerű Ikarus 395 típusú autóbusz fogja végezni. Az autóbusz új járattal 12.30-kor indul vissza Vásárosnaményból Nyíregyházára, ahova 13.45-re érkezik. Ezzel egy időben Nyíregyházáról 11.00 órakor szintén új autóbuszjárat indul Vásárosnaményba, ahova 12.15-re érkezik, és csatlakozást biztosít a 12.00 óra után induló autóbuszjáratokhoz, jobb kínálatot biztosítva az utazóinknak. Iskolai előadások napján Nyíregyházáról 9.00 órakor új autóbuszjárat indul Besz- terecre. Beszerecről 10.05- kor indul vissza a járat Nyíregyházára. Ugyancsak október 1-jétől Mátészalka, Kisvárda, Vá- sárosnamény, Fehérgyarmat térségében tanulószállításban bekövetkezett változások miatt néhány autóbuszvonalon 5—10 perces változások lépnek életbe. . , ;JL. t ...oda a dicsőség (?) Az átadáskor az ünnepség fényét volt hivatva emelni a zászló. Azóta a böjti szelek, no meg amelyik a tarló lyukából fúj alaposan megtépázta a lobogót. Az európai államokat szimbolizáló csillagok fele is odalett. A második emelet szinte kihalt és az épület más részein is sok a kiadásra váró üzlet. Ezek után kell még nekünk Metropol ? Új nemzeti dráma született A színház Tündérkertje Palotai István színikritikája A magyar színház kiemelkedő ünnepének tanúi és résztvevői voltak mindazok, akik szombaton megtekinthették színházunk idei első premierjét! A könnyben úszó szemek és az a hatalmas — több mint tizenkét perces—tapsvihar mind azt igazolják, hogy itt valami hatalmas született! A dolgoknak megvan a maguk rendje. Ez az előadás csak itt és csak most jöhetett létre. Ebben a rózsaszínű és nyálas amerikai kultúrkondérban, amelyben ül az ország, a keleti végeknek igenis kiemelkedő szerepe van! Itt még magyarok élnek! Itt még érték az érték, létezik még barátság, és létezik igazi szerelem. Mi még hiszünk a jóban és az igazságban. Lehet, hogy élhetetlenül naivak — de önmagunk vagyunk! Csodás ez a találkozás újra Móricz és Erdély világával! Nem darutollas, nem hivalkodó, nem „trianoni”, nem kesergő és nem kivagyi, hanem őszinte és feltáró. Egy járható és igaz út felmutatása kuszáit és ideológiailag totálisan korcs világunkban. Világítótorony, amely utat mutathat a ma magyar színházának, követendő példa a zűrzavarban! Móricz Erdély trilógiája gigászi, de nagyon nehéz mű. Viszont alapmű. Szinte érthetetlen — annyira evidens —, hogy miért nem nyúlt eddig hozzá senki? Minden valószínűséggel a falat nagysága ijesztett el mindenkit. Nem így Venyige Sándort, aki—igenis kimondom — zseniálisat alkotott! Mert ugyan milyen más jelzővel lehetne illetni azt az elsőmunkás ifjú dramaturgot, aki egy szinte reménytelenül súlyos regényből egy gördülékeny, feszült, és minden porcikájában arányos új nemzeti drámát alkot? Igen, új nemzeti drámát, amely méltó rokona eztán a Bánk Bánnak vagy Illyés Gyula Fáklyalángjának! Kifinomult arány érzékkel tartja meg és mutatja fel a leíró jelleget is, ami szintén hatalmas bravúr. Venyige Sándor a Tündérkert dramatizálásával beírta magát a magyar színháztörténelembe! Maga a darab — így, ahogy van — fantasztikus érték. Minden magyarság sorsa — tűz és víz — a történelemben. A lángoló zsenialitás, a nagyhatalmi vágyak Báthory által képviselt vonulata kibékíthetetlen ellentétben van a kor valódi Erdélyével: a széthúzó nemesekkel, az „üres” hazával, a török által — a túlélés érdekében — meghajlított gerinccel, a kezelhetetlen- nek tűnő nemzetiségi kérdéssel, egyetlen szóval: a realitással. Báthory mégis szembeszegül a világgal — álma a szilárd központi hatalommal bíró és hatalmas Erdély, sőt, alkalmasint a magyar trón is. Ez az ambivalens élethelyzet csakis őrült életmódot eredményezhet. Báthory egyszerre géniusz és Caligula. Egy bujálkodó despota, aki borba és nők tömkelegébe fojtja bánatát, aki egyetlen legyintéssel képes a nemesség színe-ja- vát — a békétleneket — vesztőhelyre küldeni, de nem adja nevét a szászok kiirtásához, aki annyira vágyik a tiszta sze- retetre, hogy képes az egyetlen embert, akit szeret, azonnal megöletni, mert — az ő értelmezésében — nem viszonozza szeretetét, aki öl és zokog, aki bölcs és igazságos, és aki egyre magányosabb. Sorsa értelemszerűen a pusztulás, de halálával Erdély nagy álmai is szertefoszlanák... A rendező — Rajhona Adám — olyan ősi természetességgel vitte színre ezt a remekművet, hogy semmi kétséget nem hagy erdélyi gyökerei iránt. A minden porcikájában hiteles és kiváló előadás nagy kaliberű rendezőt bizonyít. Míves és pontos, ugyanakkor hatalmas drámai ívekben gondolkodik, színpadképei a filmesztétikai igényeknek is megfelelnének. Ahogy nézi az ember az előadást, minden úgy és ott történik, ahol és ahogy történnie kell — és ez nagyon nagy szó! Igazolja a rendező legnemesebb művészi alázatát. Remek érzékkel kerüli el a darab kínálta legveszélyesebb csapdát, a buja orgiák „neorealista” megfogalmazását. ízlésessége, arányérzéke a legnagyobbakká emelheti! Vállalásai roppant bátrak! Régen lehetett magyar színpadon látni olyan vívójelenetet, ami ilyen szikrázóan hiteles és bravúros. Rajhona ezt is megkockáztatta, és a legteljesebb sikerrel! Színészvezetése egész egyszerűen „nem látszik”! Ennél nagyobb dicséretet pedig el sem tudok képzelni... És a színészek? Nem bánom, akárki akármit is gondol, én kimondom: ezt a kitűnő gárdát — pedig már sokszor remekeltek — még ilyen jónak eddig soha semmiben nem láttam! Rede Fazekas Szabolcs feltárja előttünk a mennyet és a poklot! A színművészet legértékesebb eszközeit használja, méghozzá olyan belső tűzzel és hitelességgel, hogy szinte feltesz- szük magunknak a kérdést: ki fogja ezt bírni? Nem hal ebbe bele? Nem szakad meg a szíve a fájdalomtól? Nem őrül meg az értetlenség és a kisstílűség eme tengerében? Bizton merem állítani, hogy Bede Fazekas ezzel az alakításával megtette az első lépcsőt a magyar színész- Pamasszus felé! Horváth László Attila—szintén döbbenetes bravúrt hajtott végre. A hidegfejű és józan Bethlen, aki mindig azt teszi, amit „kell”, a legmelegebb szívű, hazáját forrón szerető emberként jelenik meg a világ előtt —bármennyire is mindent megtesz ellene. Bethlen vívódásai nem any- nyira látványosak, mint Bátho- ryé, de a logika és a haza iránti töretlen alázat roppant mélységeket tár fel, és azonos rangot ad emberi és fejedelmi attitűdjének. Kit lehet kiemelni? Senkit és mindenkit! Hetey László robusztusán emberi Kornisát, Pre- gitzer Fruzsina vívódó nagyasszonyát, Petneházy Basa Jánost, vagy Bajzáth Péter és Tűzkő Sándor két szenzációs török figuráját, vagy a szokásosan remek Tót Károly és a kiváló humorú Róbert Gábor kettősét ugyanúgy nem lehet elfelejteni, mint Gosztola Adél Annáját, Kerekes László jéghideg Imreffyjét, Varjú Olga döbbenetes erejű Imreffynéjét, Kocsis Antal simulékony Géczyjét, Gados Béla remekbeszabottan förtelmes Nagy András hajdúkapitányát, vagy a gyönyörű színpadi jelenség — Horváth Réka — torokszorító jelenetét. Székely László díszletei kiválóan segítik az előadást, hol kinyilvánítván, hol szűkítvén ezt a nyomasztó teret, ahol ennyi borzalom tanúi vagyunk. Tor- day Hajnal hiteles és visszafogott jelmezei szintén kitűnőek. A Megyeri Zoltán által beállított vívásért pedig külön köszönet! Mint ahogy köszönet mindenkinek, aki részt vett ebben az előadásban, lett légyen látható vagy láthatatlan. Korszakalkotó mű, és színháztörténeti szempontból történelmi előadás született! A vérében van a tánc Gyű re Ágnes (Új Keletj A Magyar Televízió K* j mit tud? című vetélkedőjé- j nek október 2-ai elődöntőjében lép fel Szász Mihály j nyíregyházi szólótáncos. A huszonkét éves fiatalember a nyíregyházi Jósaváros egyik panelházában él. Egy vállalkozó alkalmazottja, i most éppen házat bont. Édesapja nagyecsea:; tó mazású. Ebben a községben megőrződött a roma folk! or - hagyomány. Nyilván a ért. mert éltek itt olyanok, . kik tudták vagy érezték, hogy érték, és vigyáztak rá. Misi látta ugyan a nagyapját táncolni, de tanítani nem tanította senki. A család viszont ma is úgy él, hogy minden nap hallgatják népük eredeti zenéit, és járják rá a figurákat. (Persze, a lakótelepi otthon nem alkalmas terep például a botolóra, mert ahhoz nagy terek kellenének.) Sőt, a família még videón is figyelemmel kíséri az egyes adatközlőkről készített felvételeket. A Ki mit tud?-on indult Szász Mihály unokatestvére is, de ő kiesett. Most kísérő zenészként utazik vele. Demarcsek György háromszoros aranysarkantyús táncos, koreográfus, a 22. Számú Általános Iskola Cigánytánc Csoportjának vezetője ( akihez Misi ma is visszajár,) azt mondja: Szász Mihály olyan egyéni stílusban, eredeti módon táncol, hogy azt „nem érdemes egy szakembernek elrontani.” Mihályt — aki egyébként kizárólag egyedül szereti ropni — a szentendrei televíziós előválogatón Balázs Richárd, az előző Ki mit tud? szólótáncos kategóriájának győztese kísérte. Tetszett neki lehetséges utódja produkciója. Az élő közvetítésen a már említett unoka- testvéren kívül a Maljaki Lulugyi (Mezei Virág) együttes két tagja lesz még vele kísérőként a színpadon. Gitárt nem visznek, hiszen a hatvanas évekig a cigányok csak kannát, kanalat és az énekhangjukat használták dalaik előadására. A „trónkövetelő” egy kicsit tart a sátoraljaújhelyi Hlinyánszky Tamástól,egyik leendő ellenfelétől. Ösztönzi azonban, hogy — nem is régen — egy másik nyíregyházi fiúnak már sikerült learatni a babérokat. Miért ne sikerülhetne ugyanez neki is? Fotó: Csonka
