Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-26 / 225. szám

4 1996. szeptember 26., csütörtök Hazai krónika UJ KELET Médiahajó ’96 A politikai, a gazdasági, a kulturális élet és a sajtóvilág képviselőivel, neves közéleti személyiségekkel a fe­délzetén tette meg szerdán dunai útját a Médiahajó. A program egy és háromnegyed órás késéssel kezdődött, ugyanis a közéleti kirándulás résztvevőit ezúttal az erre a napra összekapcsolt Táncsics- és Rákóczi-sétahajók szállították volna Budapestről Vi- segrádra és vissza, ám az utazni vágyók nagy szá­ma miatt a Hunyadit is csatolni kellett az egységhez. MTI A fedélzeten zajló progra­mok között a pénzügyminisz­terek reggelije elnevezésű ren­dezvényen az egykori minisz­terek szólaltak meg. Faluvégi Lajos a nehézségekből a kilá­balás egyik fő feltételének ne­vezte, hogy a kisvállalko­zásokat úgymond helyzetbe hozzák, azaz olyan tőkejutta­tásokat folyósítsanak részükre, amelyek segítségével megerő­södhetnek. Ezzel egyúttal a munkanélküliség is csök­kenthető lenne, ugyanis a ná­lunk működő multinacionális cégeknél a tíz-száz személyt foglalkoztató jól működő kis- és középüzemeknek több munkaerőre lenne szükségük. Faluvégi szerint a gazdaság mai irányítóinak legfőbb fel­adata lenne a távlati stratégia egybevetése a napi gyakorlat­tal. Kupa Mihály egyetértett kollégájával a kisvállalkozás­ok támogatását illetően, annál is inkább, mert a nemzetközi tendenciák e szektor működé­sét helyezik előtérbe. Kifejtet­te: a mostani vezetésnek nagy hibája, hogy nem dolgozott ki nemzeti stratégiát, ehelyett ál­lamháztartási reformról beszél­nek. A döntéseknél pedig a legfőbb szempont, hogy a nem­zetközi pénzvilágnak milyen elvárásai vannak az országgal szemben. Márpedig Kupa sze­rint állandó hajbókolással nem jut az ország előre. A Bokros­csomaggal kapcsolatban a volt miniszter új pozíciót betöltő kollégájának azt üzente, hogy ötleteit a latin-amerikai orszá­gokban valósítsa meg, itthon ugyanis felsült velük. Békési László álláspontja szerint viszont a Bokros-cso­magnak sokat köszönhet az or­szág, több haszon származik belőle, mint amennyi kár. Ör­vendetes az is, kogy a nálunk megtelepedett multinacionális cégek nettó jövedelmének 90 százalékát visszaforgatva itt­hon fektetik be, ami hajtóereje lehet a gazdaságnak. Szabó Iván kifejtette: a gaz­daság fellendülése csak a fe­ketegazdaság visszaszorításá­val érhető el, amihez viszont egyebek mellett elengedhetet­len a társadalmi konszenzus megteremtése. A társadalom aktivizálása pozitív célok nél­kül elképzelhetetlen, ennek hiányában legfeljebb vál­ságkezelésről lehet beszélni. Elmaradt a TF-1 és a Waz- csoport délelőttre tervezett saj­tótájékoztatója, amelyen a ko­rábbi elképzelések szerint be­jelentették volna: a francia magántelevízió és a német mé­diavállalkozás közös konzor­ciuma is ringbe száll a Magyar Televízió 2-es csatornájáért. A Központi Bűnüldözési Igazga­tóságról (KBI) rendezett beszél­getésen egyéb elfoglaltsága miatt Kacziba Antal rendésze­ti helyettes államtitkár nem tu­dott megjelenni, így egyedül Kiss Ernő, az igazgatóság vezetője válaszolt az újságírók kérdéseire. Hiányolta a sajtó­ból a bírósági bűnügyi tudósí­tásokat, amelyek nyomon kö­vethetnék a neves közéleti sze­mélyiségek ellen folytatott el­járások kimenetelét. Elmond­ta, hogy a bűnügyi eljárás nem tesz különbséget politikusok, gazdasági vezetők vagy ala­csonyabb beosztású szemé­lyek között, a bűncselekmény elkövetésének gyanúja esetén a rendőrség minden esetben fellép. A KBI üzenetrögzítőjére érkezett bejelentések mintegy fele utal konkrét ügyekre, ezek jelentős része azonban nem az igazgatóság hatáskörébe tarto­zik, így más rendőri szervek­hez kerül—mondta Kiss Ernő. Az ORTT-fómmon elhangzott: még októberben megjelennek az országos frekvenciák pá­lyáztatásához szükséges anya­gok, így akár 1997 második felétől megkezdhetik működé­süket az új országos csatornák. Az elnökség tagjai felemelték szavukat a médiatörvény vé­delme érdekében. Zelnik József például úgy fogalmazott: aki azt mondja, hogy a médiatör­vény nem finanszírozható, az azt állítja, hogy a demokrácia nem finanszírozható. Révész Tamás Mihály, a testület elnö­ke elmondta, szeretné, ha Ma­gyarország a médiapiac cent­rumává válna, és sikerülne ki­építeni a tévés szakma stabil, indusztriális hátterét. Ha „megveszünk” se! F. Sipos József glosszája Hazánkban ismét dúl a ve­szettség. Jól ismetjük a könyör­telen kórt, melyet állítólag az erdőn-mezőn sompolygó ra­vaszdi róka terjeszt, és valami­féle úton-módon átadja ked­venc háziállatainknak, kutyu- soknak és cicusoknak, gyer­mekeink játékszerének”. „Az ember tragédiája”, hogy a fent nevezett állatok testnedvei, elsősorban a nyá­la a teremtés koronáját, a homo sapienst is megfertőz­heti, magyarán az ember is „megvész”. Felkapják a fejüket az ille­tékesek, összekaparnak egy kis pénzt, és megkezdik a ve­szettségmentesítést — a Du­nától nyugatra. És a keleti fertály? Válasz: arra már nincs pénz. Lefordítva ez azt jelen­ti, hogy vesszen meg a macs­ka, a kutya — az ember. Megszoktuk már, mert meg tudtuk szokni, hogy ha „meg­veszünk is”, ide sohasem jut... Hogy visszafertőződhet a Dunán onnani rész? Erre nem számíthatunk, kérem szépen, mert elég széles a Duna, és egyetlen ép ésszel gondolko­dó kutya- és macskaféle, ra­gadozó, valamint háziállat nem kísérli meg az átjutást, s most egyébként is hideg a víz. Gyorsabb, fájdalommentesebb gyógyulás Körúton a „rezgő kés” Úri Mariann (Új Kelet) — Az új szerkezet nemcsak azzal az előnnyel jár, hogy szá­mos új eljárást végezhetünk, ha­nem csökkenti az esetleges szö­veti károsodás mértékét, és az elektromos áram használatából eredő sérülések veszélyét is — nyüaüioztaprofesszordr. Faller József, a Magyar Sebészeti Tár­saság elnöke.—Még fontosabb, hogy az orvosi műszerek tech­nológiája révén tett előrelépés lerövidíti a gyógyulási időt, csökkentheti a fájdalmakat, esz­tétikai előnyökkel is jár, és ez­zel párhuzamosan az egészség- ügyi rendszer költségeit is mér­sékelni lehet. — A készülék ultrahang-frek­vencián rezgő pengéjének segít­ségével a sebészek egy időben vágnak és csillapítják a vérzést — mondta a műszer bemutatá­sára rendezett sajtótájékoztatón dr. Gyéresy Andrea, a gyártó cég képviselője. — A vérzést haté­konyan csökkenti, és a beteg szöveteiben kevesebb károso­dást okoz, így minimálisra szo­rítják vissza a szövődmények kialakulását, és gyorsabb a gyógyulási folyamat is. Az UltraCision alkalmazása mini­mumra csökkenti a keletkezett füst, pára és gázok mennyiségét, amelyek akadályozzák az orvost a látásban, így kisebb lesz az el­húzódó műtétekből adódó költ­ségtöbblet. Mivel a műtéti terü­leten nem használnak elektro­mos áramot, kisebb az esélye annak, hogy akár a beteget, akár a sebészt elektromos sérülés étje. Az UltraCision alkalmazásával nemcsak a beavatkozások össz­költsége csökken, hanem a mű­téthez szükséges eszközök szá­ma is. S ami nagyon lényeges, a műszer egyaránt alkalmazható videoszkópos és nyitott sebésze­ti beavatkozások során is. Dr. Metzger Péter, a Kútvöl­gyi Kórház sebész-főorvosa egyike azoknak, akik már kipró­bálhatták, tesztelhették az ult­rahangos sebészkés előnyeit. Lapunknak adott nyilatkozatá­ban elmondta, hogy bár rövid idő állt a rendelkezésükre, és csak néhány műtéti beavatko­zást végezhettek a műszerrel, ennyiből kiderült, hogy sokkal könnyebb és biztonságosabb a használata. S az sem elhanya­golható szempont, hogy a be­teg gyorsabban, és szövőd- ménymentesebben gyógyul. Hozzátette, nagyon reméli, / hogy minél hamarabb lehető­ségük lesz nap mint nap ilyen műszerrel dolgozni. Arra a kérdésre, hogy milyen fogadtatásra számít a vállalat a kórházak részéről, dr. Gyéresy Andrea kifejtette, csak az ameri­kai tapasztalatokra tudnak ha­gyatkozni, hiszen Európában párhuzamosan folyik a műszer bemutatása. Az eddigi visszajel­zések alapján azonban úgy tű­nik, a sebésztársadalomban óri­ási igény mutatkozik a Ultra­Cision használatára. Hozzátette, bár ismerik hazánk egészség- ügyi helyzetét és a kórházak lehetőségeit, ennek ellenére bíz­nak benne, hogy az intézmény- fenntartók inkább a picit drá­gább, de hosszabb élettartamú és korszerűbb gépek vásárlása mel­lett döntenek majd. Egy újonnan kifejlesztett ultrahangos készülék, az UltraCision elnevezésű sebészkés indult bemutató kör­útra hazánk kórházaiban. A berendezés, amely világ­szerte újdonságnak számít, Amerikában kezdte meg „hó­dító útját”, és több ezer sebész kezében vált minden­napos műtéti eszközzé. A műszert gyártó cég — az ame­rikai tapasztalatokra alapozva — most Európában mu­tatja be termékét. Hazánkban a SOTE Oktató Kórházá­ban debütált, az ottani szakemberek egy hétig ismer­kedhettek a használatával. A IV. országos önkormányzati konferencia A pénzügyminiszter elégedett MTI Az elmúlt két év megszorító intézkedései után bíztató ten­denciák mutatkoznak a magyar gazdaságban. Egyensúlyi hely­zetünk összességében (a társa­dalom biztosítás kivételével) pozitívnak tekinthető —jelen­tette ki Medgyessy Péter pénz­ügyminiszter a IV. országos ön- kormányzati konferencián tar­tott előadásában. A tárca veze­tője jövőre két-három százalé­kos gazdasági növekedésre, a fizetési mérleg kismértékű ja­vulására, és hasonló arányú külföldi tőkebevonásra számít. A miniszter úgy vélte, hogy a központi költségvetés szuff- icitjének mértéke elsődleges mérleg szerint 3,7 százalékos, az újabb számításoknak meg­felelő összehasonlító szerkezet alapján pedig 5,3 százalékos lesz. Mint mondta: elveit nem adta ugyan fel, de a realitáso­kat is figyelembe véve végül is egyetért azzal, hogy az ön- kormányzatok támogatása jö­vőre ne hat, hanem 13, a köz­ponti intézményeké pedig 15 százalékkal növekedjen. Alap­vető fontosságúnak tartotta, hogy a közkiadások GDP-hez viszonyított arányát 61 száza­lékról 49,5 százalékra szorítsák le. Az államháztartási reform­hoz illeszkedve sürgető kény­szerként szólt a társadalombiz­tosítás mielőbbi reformjáról, mert idén már mintegy 60 milliár forintos tb-hiány várha­tó. Jövőre javíthatja a helyze­tet a minimum tb-járulék beve­zetése. A pénzügyminiszter nem látja megvalósíthatónak, hogy a tb-járulék a terveknek megfelelően 2,5 százalékkal csökkenjen. Az önkormányza­tok finanszírozásának reform­ját fontos lépésnek tekinti, ám úgy vélte, hogy jövőre ez még nem megoldható. Megállapodás a közalkalmazotti bérekről MTI A Költségvetési Intézmé­nyek Érdekegyeztető Taná­csának (KIÉT) szakszerveze­tei — átmeneti megoldásként elfogadták, hogy az idei, átla­gosan 19,5 százalékos béreme­lés teljesíthetőségéhez a köz­ponti költségvetés pótlólag 6,7 milliárd forinttal járul hoz­zá. Az erről szóló megállapo­dást a szakszervezetek, vala­mint a KIÉT kamarai oldalá­nak képviselői, Kiss Péter munkaügyi miniszter és Med­gyessy Péter pénzügyminisz­ter írta alá szerdán a Munka­ügyi Minisztériumban. A kor­mányzati oldal várja, hogy az önkonnányzatok is csatlakoz­zanak a megállapodáshoz. A közelmúltban az eddigi béremelések értékelésekor igazolódott, hogy főként az önkormányzati fenntartású in­tézményeknél külön segítség nélkül éves szinten és átlagban mintegy 4 százalék lenne az el­maradás a 19,5 százaléktól. A kormány ezért vállalta, hogy az ennek pótlásához szükséges mintegy 9 milliárd forintból 4,5 milliárd forintot a központi költségvetésből utal át ezeknek az intézményeknek. További egymilliárd forint pótlólagos keretet ad a kedvezőtlen hely­zetű központi intézmények köz- alkalmazottainak keresetemelé­séhez a kormányzat. Az ugyan­csak hátrányos helyzetű szociá­lis ellátás területén az önkor­mányzati intézményeknél dol­gozó közalkalmazottaknak 1,2 milliárd forintos többletkeretet vállalt a kormány. A kormány ugyanakkor a megállapodásban is felhívja az önkormányzatok figyelmét arra, hogy további lehetőségek fel­tárásával maguk is 4,5 milli­árd forintot fordítsanak a ke­resetek emelésére. A kormány szorgalmazza azt is, hogy a költségvetési szféra idei bér­megállapodásának teljesítése érdekében folyamatosan egyeztessenek a munkaválla­lók, a települési önkormány­zatok és a kamarák képviselői. A kormány a megállapodás­ban kezdeményezi, hogy a KIÉT az I—ID. negyedéves adatok ismeretében december elején ismét tekintse át a tel­jesítéseket. A kormány és a szakszervezetek szükséges­nek tartják a bérfinanszírozá­si és bérmegállapodási rend­szer átalakítását annak érde­kében, hogy megfelelő bizto­sítékokat kapjanak jogilag és pénzügyileg a megállapodá­sok. Hírről hírre Kézy Béla jegyzete ___ Is mét új adótáblákkal akar előrukkolni a kormány. Hír­lik, hogy ez mérséklést is je­lenthet. Már akinek. Mert a legutóbbi ilyen húzás — még Bokros úr jóvoltából — az volt, hogy mindenkit, még a létminimumon élőket is adó alá vonták. Ha mármost ők kapnak majd valamiféle kedvezményt, könnyítést — ami nagyon rájuk férne —, akkor sem történik más, mint hogy engedtek egy kicsit abból, amit eddig kimértek nekik. De hát még semmi sincs eldöntve. Folyik a vita: hol is húzzák meg a határo­kat, milyen is legyen a leg­újabb adótábla? Olvasom, a Népszabadságban hogy az MSZP-frakció elképzelése szerint erőteljesebben kelle­ne adóztatni a vezetőket és á szellemi dolgozókat és a ma­gasabb iskolai végzettségű- eket. Azaz, adózzon a tudás, kapjon kedvezményt a tu­datlan, netán a tehetségtelen. Mert ha előállna az a kívána­tos helyzet, hogy a korszerű üzemekben netán üzemmér­nöki képesítésű szakemberek dolgoznak, akkor ők azért kellene, hogy többet adóz­zanak, mert annak idején bolond szüleik úgy gondol­ták: fizetik a tandíjakat, a költségeket, ha zsíros kenyé­ren is kell éljenek, hogy a gyermekük tanult ember le­hessen, hiszen a tudás érték. Az MSZP-frakció szerint ez utóbbi tétel olyannyira igaz, hogy adót lehet utána be­szedni. Ugyancsak az MSZP- frakció javaslata az, is, hogy a vállalkozóknak, a városban élő negyven évnél időseb­beknek legyenek nagyob­bak a terhei. Micsoda logi­ka! Mondhatnám kápráza­tos! Ez az a korosztály, ame­lyikről a legtöbb bőrt le le­het húzni. Ok fognak emelt nyugdíjkorhatár mellett mi- nimálnyugdíjat kapni, ha ilyen munkatempó mellett megérik (többre ugyanis nem futja majd negyven­két—negyvennégy év alatt befizetett járulékaikból). Ők azok, akik 12—14 órákat dolgoznak, hogy ne csak ve­getáljanak, hanem kicsit él­jenek, hogy gyerekeiket pá­lyára állítsák, hogy segítsék az életkezdésben őket, mert a maga erejéből a mai viszo­nyok között a fiatal aligha képes elindulni. Ők azok, akik, ha elvesztik a munká­jukat, egyre nehezebben tud­nak elhelyezkedni. Ők — lennének — ama bizonyos középosztály, amelyik a tíz körmével kapaszkodna, csakhogy mégis csúszik le­felé. Nincs is rájuk szükség? Lehet. Hiszen akkor két jól elhatárolható rétegre szakad a társadalom: a nincstelenek­re meg a nagyon gazdagok­ra. Az igazán gazdagok adóz­tatása meg csak a velük való megegyezés kérdése. Arról nem is beszélve, hogy ők iga­zán nem éreznek meg né­hány százaléknyi emelke­dést. De lehet, hogy nem is emelnek náluk. Viszont le­hetőségük lesz jótékony (vá­lasztási) célokra fordítani bi­zonyos összegeket. Mert las­san annak is itt lesz az ideje. A választási kassza pénzei­ből meg bolondot lehet csi­nálni a nincstelenekből, a le- csúszottakból, hogy újra bi­zalmat szavazzanak az eféle adótáblák kiagyalóinak.

Next

/
Thumbnails
Contents