Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-25 / 224. szám
UJ KELET Világjáró 1996. szeptember 25., szerda íi Van, aki forrón, van, aki hidegen Szibériai szerelem Az Oscar-díjas „Csalóka napfény” után újabb sikergyanús film forgatásába kezdett a múlt héten a világhírű orosz rendező, Nyikita Mihalkov. A „Szibériai borbély” az amúgy mély válságban lévő orosz filmművészet eddigi legdrágább filmje lesz 25 millió dolláros költségvetésével. MTI-Panoráma Mihalkov a múlt századi romantikus történet női főszerepét olyan hollywoodi csillagoknak ajánlotta fel, mint Kim Basinger, Meryl Streep és Sharon Stone. A napfényhez szokott sztárok azonban nem akartak télen a szibériai medvék között forgatni. Végül az orosz kultúra iránt nagyobb fogékonyságot mutató, brit Julia Ormond vállalta a főszerepet. A forgatókönyv szerint 1885-öt írnak, amikor a junkeriskolában cseperedő Andrej Tolsztoj (Oleg Menysikov) megpillantja a varázsos szépségű, kalandványó amerikai Jane Callaghant (Julia Ormond). Kettejük szenvedélyes szerelmének útjába a kegy- vesztetté váló ifjú junker szibériai száműzetése áll. Az orosz nemes ifjút száműző 111. Sándor cárt maga Mihalkov formálja meg. Az eddig szimpla és érdektelen történetetet itt „csavarja meg” Mihalkov. Oroszországba érkezik egy megszállott amerikai, MacKracken, (Richard Harris) aki találmányát, a gőzfűrészt a szibériai fakitermelésben akarja hasznosítani. Az ifjú Tolsztojba még tíz év múltán is szerelmes Jane ajánlkozik segítőjéül és igyekszik a cári udvar támogatását megszerezve rávenni, hogy a masinát ott próbálják ki, ahová szíve választottját száműzték... Jelcin: szívbajok ellen Utolsó tangó Moszkvában? Időzített politikai bombaként robbant Moszkvában Borisz Jelcin állítólagos nyári szívrohamának kiszivárogtatása. Óriási feltűnést keltett a Jelcin szívműtétjére kijelölt Renat Akcsurin professzor másik bejelentése is, hogy elhalasztják a műtétet, esetleg le is mondanak a beavatkozásról, ha az elnök állapota túlzottá tenné a műtéti kockázatot. MTI-Panoráma Beigazolódott, amire sokan figyelmeztettek: Jelcin orvosai — akaratukon kívül — máris politikacsinálóvá váltak. A vezető orosz szívsebész bejelentése, nemkülönben a Jelcin műtétéről határozó orvosi konzílium döntése súlyos politikai következményekkel terhes. Az, hogy a legutolsó tévéfelvételek alapján is beteg ember benyomását keltő Jelcin műthető-e, s ha igen, mikor, sokkal több mint egyszerű orvosi kérdés. Aligha véletlen, hogy az orosz vezetés minapi, „információs politikáról” tartott tanácskozása után Akcsurin nyugati nyilatkozatairól, így Jelcin állítólagos szívinfarktusáról jószerével nem, vagy csak a kényes részeket kihagyva számolt be az orosz média vasárnapig, amíg az NTV-nek ugyanazt el nem mondta a professzor, aki szemmel láthatóan a páciens és nem a nagypolitika érdekeit tartotta szem előtt. Akcsurin nyilatkozata politikai lavinát indított el. Ha ugyanis Jelcinről kiderül, hogy a túlzott kockázat miatt le kell tenni a beavatkozásról, kérdésessé válhat alkalmassága az elnökségre. Három infarktus után egy negyedik veszélye, nehezen cáfolható érvként szolgálna a már most is Jelcin lemondását és ismételt elnökválasztást sürgető kommunista ellenzék számára. A műtét elhalasztása esetén ugyancsak nem lehet megkerülni a hatalom, még inkább a hatalmi vákuum kérdését. A halasztás esetén szükségszerűen kímélő életmódra kárhoztatott államfő alkalmassága ugyancsak megkérdőjelez- hetővé válik. Nem világos az sem, hogy az elnök tartós betegsége esetén meddig helyettesítheti az államfőt a miniszterelnök, mivel erről sem az alkotmány, sem a hatalom átadásáról múlt héten hozott elnöki rendelet nem szól. A nagyon komoly műtétet emlegető Akcsurin professzor nyilatkozata nem sok jót sejtetett Jelcin állapotával kapcsolatban, és a műtét elvégzésére vonatkozó esetleges szerdai döntés aligha enyhíti az orosz belpolitikai helyzet általános bizonytalanságát, amig Jelcin fel nem ébred az altatásból — ha megműtik egyáltalán. Mindez együttesen gerjeszti a hatalmi harcot. Amint a tekintélyes liberális hetilap, az Itogi fogalmaz e héten megjelenő számában, Viktor Csernomirgyin környezetében máris azzal vannak elfoglalva, hogy miként zabolázható meg a hatalmi igényeit tekintve „nem szívbajos” Alekszandr Lebegy. Aligha kétséges, hogy az alkotmány értelmében Jelcin kiesésével ügyvivő elnökként kormányzó Csernomirgyin és környezete lázasan keresi: miként tudná semlegesíteni a karizmatikus Lebegyet, aki egy esetleges előrehozott elnökválasztás esélyese. A Lebegynek szánt csecsen csapda csütörtököt mondott, sőt nemhogy kettétört volna Lebegy karrierje, politikai tőkét kovácsolt a háború befejezéséből, a kifogások és bírálatok pedig egyszerűen leperegnek róla. Négyezer kilométer a szfinx földjén XII. Krokodilsziget — krokodilok nélkül Kangúr Tibor Már a repülőtéren elhatároztuk, hogy legalább egy rövid, a Nílus növény- és madárvilágával megismertető hajótúrán feltétlenül részt veszünk. Alighogy leszálltunk Thébá- ból, a halottak városából Luxorba, az életbe visszahozó kompról, az egyik hajós egy háromórás nílusi utat ajánlott. Az elmaradhatatlan alkudozás során — bizonyos Banán- és Krokodilszigetre, ingyenes banánevésre, és hatalmas krokodilokra célozva — olyan csábító ajánlatot tett, hogy ha csak a fele igaz, gondoltuk, már megéri. Előzetes olvasmányainkból és a csoport biológiaspecialista tagjától tudtuk, hogy az asszuáni gát megépítése óta nincs az egyiptomi Nílusban semmilyen krokodil, de legalább egy krokodiltenyésztő farmban reménykedtünk. A húsz—huszonöt utas szállítására alkalmas motoros bárka személyzete két főből állt. Egy, magát kapitánynak tituláló, sok turista fuvarozásában — és mint kiderült, átverésében — megedződött kortalan, cserzett arcú férfiból, és egy még iskoláskorú, de tananyag helyett az élet iskolájának leckéjét elsajátító fiúcskából. Már messze jártunk a kikötőtől, amikor a csoport pesszimista tagjaiban korábban olvasott útleírások és a reggel tapasztaltak alapján az is felötlött, hogy az egyik szigeten kitesz bennünket hajósunk, és úszhatunk hazáig. De aztán a baljós gondolatokat elhessegetve gyönyörködtünk a folyó kicsiny szigeteiben és madárvilágában. Hajózás közben igazat adtunk Hérodotosznak, aki szerint Egyiptom a Nílus ajándéka. Megfigyelhettük, hogy valóban a folyó és a vele párhuzamos csatornák jelentik az élet színterét. Ez a fő közlekedési útvonal, a gyerekeknek a víz a játszótér, édesanyjuknak a csatorna a mosoda, a vízvételi hely. Tarik szerint nem lehetetlen, hogy a vélt tisztasága miatt a turisták által előszeretettel vásárolt palackozott víz is közvetlenül a folyóból kerül a műanyag flakonokba. Jól láttuk, hogy a parttól alig egy—két kilométerre már nem zöldellik a kukorica, a cukornád vagy a rizs, ott időtlen idők óta a sivatag az úr. Csak a part menti keskeny sáv az, ahol az ember úrrá tud lenni az élettelen kő- és homoktengeren, amely megtöri a halott sivatag sárga egyhangúságát. Technikai fejlődés ide vagy oda, máig sem sikerült jelentősen visszaszorítani a sivatagot, az ország területének mindpssze 4 százaléka, többnyire a Nílus völgye A felukka nem sokat változott az elmúlt századokban művelhető. Luxorból félórás hajózás után megérkeztünk hajóstúránk első célpontjára, a Banánszigetre. A szárazföldtől csak egy keskeny csatornával elválasztott földdarabon a,kapitány” útmutatásának megfelelően az egyetlen ösvényen a sziget belseje felé indultunk. Néhány lépést tettünk csak meg, amikor a sziget gazdája, nem túlzottan szívélyes fogadtatás után közölte, hogy vagy fizetünk az akkor még nem is látott banán megkóstolásáért — már szó sem volt ingyenes banánevésről, még inkább banán- lakomáróh—, vagy utánunk küldi a kutyáját. Valószínűleg ez az a pont, amikor más turisták beadják a derekukat, és fogcsikorgatva bár, de fizetnek. Megpróbáltuk emlékeztetni a luxori — igaz, nem vele kötött — megállapodásra, amikor feltűnt egy, a palotapincsit még csak távoli rokonságba sem soroló négylábú ház-, illetve „szigetőrző”. A kutya mind dühösebb ugatása megfelelő érvnek bizonyult, lemondtunk a banánról, és sietős léptekkel a csónakhoz indultunk. Nem baj, majd a Krokodilsziget! — gondoltuk. Néhány perc, és elé- bünk tárult egy gyönyörűen nyírt pázsitú, úszómedencés sziget, ahol londiner fogadott. Kiderült, hogy milliomos európaiak és amerikaiak a világon bárhol felépíthető üdülőparadicsomába érkeztünk. A kilépés a csónakból egyet jelentett a szigetre belépéssel, amelyet megfelelő fizetség után, mint egy múzeumot, megnézhetünk. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, ki sem szállunk a krokodilokat tán soha, de balek turistákat gyakran látó szigetre. Dühösen könyveltük el, hogy még mindig át tudnak verni bennünket, hiszen a semmit félórán belül immár másodszor akarták megfizettetni. Kapitányunk legalább olyan mérges volt, mint mi. Ő valószínűleg a két szigeten elmaradt részesedését siratta. új máj Nicunak MTI-Panoráma Egy román költő kijelentette, kész fela jánlani a máját, hogy megmentsék Nicu Ceausescu, a hajdani diktátor fiatalabb fiának éltét, akit egy bécsi klinikára szállítottak, és ott rövidesen máj- és nyelőcsőátültetést hajtanak végre rajta. „Véleményem szerint, Nicu Ceausescu életét meg kell menteni. Ne feledjük, ő egyike azoknak a keveseknek, akik ismerik a ki nem mondott igazságot a forradalomról” — idézte az AFP Dániel Verona költőt. A román sajtó is nyugtalanságának adott hangot amiatt, hogy Nicu, az 1989- es véres forradalom „első számú tanúja” meghalhat, és magával viheti titkait a sírba. Verona egyébként úgy véli, hogy a 45 éves Nicu „családjának az áldozata, de nem felelős az apja uralmának idején elkövetett bűnökért”. Mao Ce-tung a csúcson MTI-Panoráma Több mint két évtizeddel halála után bestsellerré lépett elő Mao Ce-tung, a „nagy kormányos” a pekingi könyvvásáron — jelentette a kínai fővárosban megjelenő Youth Daily című lap. A bestseller- lista első három helyét foglalta el egy kétkötetes Mao- életrajz, a hajdani első ember válogatott írásainak gyűjteménye és egy, a verseit ismertető könyv. A tizenegy napos vásáron 30 000 példányt adtak el a Mao elnök által írt vagy róla szóló könyvekből. Életében Maónak „bérelt helye” volt a bestsellerlistákon, kötelező volt elolvasni beszédeit, és költeményeit mesterművekként dicsőítették. Antibébi koaláknak MTI-Panoráma Több száz koalamackónál akarják alkalmazni a fogamzásgátlás különböző formáit az ausztrál Victoria állam hatóságai. Egyrészt az ondóvezeték elkötésével, másrészt hormonkészítmények beültetésével szeretnék elejét venni a koalaközösségek túlszaporodásának és esetleges éhezésének. Az Ausztrál Koala Alapítvány ugyanakkor bírálja a tervet, mondván, a mesterséges fogamzásgátlás szociális diszharmóniát okoz a koalatelepeken, amelyek „komplex társadalmi struktúrával” rendelkeznek. Tavaly az egyik szomszédes államban foglalkoztak egy olyan terv megvalósításának gondolatával, amely a nagy számban elszaporodó koalák lelövésével próbálta a gondot megoldani. A tervet végül is elvetették.