Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-24 / 223. szám
UJ KELET Fiatalok 1996. szeptember 24., kedd 7 Angliába készül a While Rum Győzelem a fesztiválon Múlt hét végén, szeptember 15-én Nyíregyházán, az Open Doors Klubban megrendezték a IV. Have-rock Popfesztivált. A tizenöt fellépő amatőrcsoport közül végül a nyíregyházi White Rum együttes került ki győztesen. A csapat egyik kulcsemberével, Székely Szabolccsal a White Rum jelenéről és jövőbeli terveiről beszélgettünk. Sikli Tímea (Új Kelet) — Aránylag fiatal zenekarról van szó, és ez alatt nem csak a tagok életkorát értem. Nemrégiben állt össze a csapat. Zenélés terén azonban mindegyikünknek van már egy kis múltja, hiszen a társaság egyik része a Freedom, a többiek pedig a Wihsky-járat együttesben játszottak. A Wihsky-járat eljutott a Ki mit tud? tévés előválogatásáig, de nem jutottak tovább. A Freedom is feloszlott és mivel a két gárda tagjai gyakran játszottak együtt, nem is volt kérdéses a jövő. Holik Zsolt, Fenyvesvölgyi Attila, Szabó Zsolt, Feigel József (Pepe), Szalai Szabolcs és jómagam megalakítottuk a White Rum zenekart. —Mi kell az első közös lépések megtételéhez? — Elsősorban felszerelés. Ne gondolj valami szupertechnikára, csak egy átlagos alapfelszerelésünk van. Épp a múltkor számoltuk össze, hogy az érték a szállító busszal együtt meghaladja az egymillió forintot. — Honnan teremtitek elő a szükséges anyagiakat? — A csapatból szinte mindenkinek van munkája, így jórészt saját zsebből vásárolunk, kiegészítve a fellépésekért kapott pénzzel. A koncerteket korábban mi magunk szerveztük, május óta azonban Gál Attila segít nekünk a munkában. Rendszerint végigjárjuk az ismertebb helyeket egy bemutatkozó hangfelvétellel, és ha tetszik a zenénk, többször is visszahívnak minket. A legelső fellépésünk Nyíregyházán a „Három Rózsában” volt, ahol ki akartunk alakítani egy blueskocsmát, de csak terv maradt. —Az igazi sikert azonban a popfesztivál hozta meg számotokra. — Nagyon készültünk a fellépésre, mert már mindenképpen szükség volt arra, hogy bebizonyítsuk, mit tudunk. Egyedülálló volt a teljesítményünk, hiszen míg a többi zenekar a ma divatos zenéket játszotta, mi megmaradtunk a bluesnál. Sikerünket egy demókazetta elkészítésének lehetősége koronázta a budapesti Tone Stúdió jóvoltából. Azt azonban nagyon sajnáljuk, hogy úgy tűnik, a jövő évi fesztiválig nem nagyon lesz mód a többi fiatal együttessel való megmérettetésre. Kár, hogy ezzel egy teljes évet kell várni. Bár most sikereket értünk el, a város még mindig nem foglalkozik a zenei együttesekkel, pedig egy kis támogatás, bátorítás mindőnknek jól jönne. Még kialakított próbatermünk sincs úgy igazán, minden alkalommal máshová megyünk gyakorolni. Nagy szükségünk lenne támogatókra, szponzorokra is. —Mik a távlati terveitek? — A tanárképző főiskolán már játszottunk jó néhányszor és úgy tűnik, szeptember 24-étől az lesz az egyik állandó fellépési helyünk. Ott alakítjuk meg a korábban megálmodott klubot, ahová minden hét keddjén más zenekart hívunk majd meg vendégül. A huszonnegyedikéi buli egyébként egy köszöntő is lesz Szabó Zsolt billentyűsünk tiszteletére, aki a napokban kapta meg a magyar állampolgárságot. A fesztivál után kaptunk néhány meghívást Debrecenből, Budapestről és Miskolcról, így az elkövetkezendő időkben ezeket a helyeket fogjuk zenénkkel végigjárni. A legnagyobb álom azonban a tavaszi angliai utazás. Augusztusban megismerkedtünk egy ott élő angol zenésszel, akinek annyira tetszett a muzsikánk, hogy meghívott minket kinti stúdiójába. Színpadon a White Rum Az oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea A felvételeket Harascsák Annamária készítette Ratkó-verssel a középdöntőbe Intézetből a siker felé Aki látta szeptember 4-én a Ki mit tud? elődöntőjét, abban, gondolom, még élénken él a nyíregyházi Horváth Kálmán arca. Előadásában Nagy László Rege a tűzről és jácintról című versének az anyáról szóló része teljesen megelevenedett. Arcán látni lehetett a gyász és a fájdalom minden apró rezdülését, az érzelmek változását és a szemében megcsillanó könnyeket. A huszonegy éves fiatalemberrel a nyíregyházi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben találkoztunk, ahol életéről és a jövőről beszélgettünk. — Kétéves korom óta élek intézetben, a megyének szinte már minden gyermekvédő otthonát bejártam, talán fel sem tudnám sorolni mindegyiket. A baktalórántházi óvoda azonban meghatározó szerepet játszott az életemben. Göndör hajam miatt hamar az óvónénik kedvence lettem, akik rendszeresen mondtak nekem mesét és verseket. Később ők buzdítottak arra is, hogy amit tőlük hallottam, mondjam el a társaimnak. Berkeszen az általános iskolában is mondtam verseket, de csak olyan szinten, mint a többi kisdiák. — A vers azonban nem az egyetlen dolog, melynek segítségével kifejezed érzelmeidet. — Láttad a képeimet?! Úgy vagyok vele, hogy ha ceruza vagy ecset kerül a kezembe, mindenképpen megindul bennem valami. Általában tájképeket festek, csak ritkán ülök neki arcképeknek. A táj szépségének titkaiba egyik berkeszi nevelőm avatott be. Sokat jártuk együtt a természetet, és mindig találtunk valamit, ami megragadott minket. A pálya- választáskor azonban úgy alakult, hogy — elkerülve a megyéből — Sátoraljaújhelyen tanultam porcelánfestést. Most érettségi előtt állok, és nagyon fontos számoma, hogy jó eredménnyel végezzek, hiszen csak így tudom beadni felvételi kérelmemet a Színművészeti Főiskolára. —Ezzel el is értünk a nyilvános szerepléshez. Mikor jött a gondolat, hogy indulj a Ki mit tud?-on? — Talán még általános iskolába jártam, amikor egyik ismerősöm, Békési Kálid Artúr benevezett a versenyre. Akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy ezt én is nagyon szeretném megpróbálni. Három évvel ezelőtt azonban lekéstem a nevezési határidőt. Attól a Néhány héttel ezelőtt, lapunk hasábjain megjelent egy írás, mely a főiskolai és egyetemi hallgatók tandíjrendszerének tervezetéről szólt. A tervekhez képest a döntés után beiktattak néhány változást, melyről Nagy Attila Tibor, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Hallgatói Önkormányzati Testületének alelnö- ke adott tájékoztatást. — A legfontosabb változás; a tandíjrendelet nem határozza meg, hogy a hallgatóknak hány százaléka kaphat tandíjmentességet. Eddig a korlátozás az ossz hallgatói létszám húsz szápillanattól kezdve már tudatosan készültem a szereplésre, tréningképpen egyre több szavaló- és versmondóversenyre jártam el. Sokáig válogattam a versek között, melyik lenne számomra a legmegfelelőbb. Nagy Lászlónak ezt a versét Hegedűs D. Géza előadásában hallottam először, és nagyon megragadott. Először megtanultam pontosan a szöveget, aztán megpróbáltam feldolgozni magamban, mit is jelentenek számomra a sorok. A mimikát, az arcjátékot soha nem gyakoroltam tudatosan, mert úgy érzem, ami az egyik nap még hitelesnek hat, lehet, hogy később már túl színpadias. Éppen ezért, a nyilvános adásban is mindent a pillanatra bíztam. — Milyen volt a vetélkedő hangulata? — Egészen barátságos légkör vett körül minket. A felvétel előtti napokban mindent pontosan elpróbáltunk, megnézték a fellépőruhánkat, és megtervezték a sminkeket. El sem hiszed, mennyi festéket vittek fel az arcomra! Az egészben azonban számomra az volt a legcsodálatosabb, hogy valahol mindenki izgult mindenkiért.-Nekem azonban volt egy óriási problémám. A verseny zalékáig engedélyezte a mentességet, és nem biztos, hogy szerencsés ez az újfajta döntés. Elképzelhető, hogy így többen jutnak a mentességhez, de megvan az a veszély is, hogy csak az intézmények jóindulatában lehet majd bízni. Tekintettel a nehéz anyagi helyzetre, nem kizárt, hogy kevesebb hallgató kapja majd meg a tandíjmentességet. A Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola költségvetéséből több millió forintot vont el, de — információink szerint — nincs könnyebb helyzetben a előtti napon teljesen elment a hangom. Szerdán reggel, mikor felébredtem, alig tudtam megszólalni. Később is csak akkor bírtam beszélni, ha két—három percenként megittam egy korty vizet. így nem volt mit tenni, bárhogy megmosolyogtak a többiek, színpadra lépés előtt, mint a „nagy művészek”, én is öntöttem egy kis pohárnyi vizet a kikészített kancsóból és megittam. Tudtam, mindenképpen jól kell szerepelnem, hiszen itthon remgetegen szorítottak nekem. A versenyre elkísért Nemes Gáborné, a GYIVI igazgatónője, és az intézetben, mint később megtudtam, még azok is a tévé előtt ültek, akikkel egyébként nem értjük meg egymást igazán. A műsor után odajött hozzám Huszti Péter, megveregette a vállamat, és azt mondta, nagyon jó voltam. Tőle ez nagy elismerésnek számít. — Milyen verssel készülsz a középdöntőre? — Még nem döntöttem el igazán, hogy Ratkó József versei közül melyikkel lépek majd színpadra. Ha minden jól megy, október második hete körül kerül majd ismét rám a sor, addig megpróbálom tökéletesíteni versmondásbéli tudásomat. többi felsőoktatási intézmény sem. A vezetőségek két malom közt őrlődnek. Az anyagi megvonás nem áll összhangban a kormány nyilatkozataival, melyek szerint, a felsőoktatás többlettámogatáshoz jut majd. A tandíjrendelet-tervezet szerint, a tandíj maximális értéke a hallgatói normatíva tíz—húsz százalékát teheti ki, adott esetben 6500, illetve 13 000 forintot. A kisebb érték minden kompenzáció nélkül kivethető, míg az ezen felüli értékek esetében a tanintézetek kötelesek munkát biztosítani a hallgatóknak a számla egyenlítésére. Legfontosabb a megelőzés Bár a fiatalokon mindazon betegségek tünetei megjelenhetnek, mint a felnőtt korosztályon, ők mégis sokkal fogékonyabbak a bizonyos bőrbetegségekkel szemben. A leggyakoribb bőrbetegségekről és korunk pestiséről, az AIDS-ről dr. Szabó Péter osztályvezető főorvos, az orvostudományok kandidátusa, az amerikai bőrgyógyászati akadémia tagja beszélt. — Kezdjük talán a bőrbetegségekkel, melyekkel már egészen fiatal korban megismerkedik szinte minden serdülő. A kamaszkori pattanásos arc és zsíros bőr mindenki előtt ismeretes, s ezekhez a jelenségekhez gyakran társul a korpázó fejbőr is. Orvosi nevén ezt a betegségcsoportot Seboerrheának, illetve az arcon lévő pattanásokat akne- betegségnek nevezzük. Az életmenetet ugyan nem befolyásolja a betegség, mégis sok fiatal mindennapjait keseríti meg. A zsírosodás elsősorban az arcon, a mellen és a háton mutatkozik meg, rajta gyulladásos pattanások keletkeznek, melyek tetején egy-egy genny- gyülem ül. Ha nem kezeljük az elváltozásokat, gyakran megesik, hogy a serdülő egyre inkább emberkerülővé válik. A külföldi és hazai felmérések szerint a fiataloknak mintegy negyven százaléka küszködik pattanásos, zsíros arcbőrrel. A betegséget azonban kitűnően lehet kezelni, ha a problémával küszködő felkeresi a bőrgyógyászati szakrendelést. Korunk legfélelmetesebb betegsége az AIDS, melyet gyógyítani a tudomány mai állása szerint nem lehet. Gyógyíthatatlansága mellett a másik nagy veszély, hogy elsősorban fiatalok kapják meg, leginkább a homoszexuálisok, de újabban a heteroszexuálisok között is egyre terjed. Mivel jelenleg mint már említettem, gyógyítani nem lehet, legnagyobb jelentősége a megelőzésnek van. Ennek alapja, hogy kerülni kell a változatos nemi életet, s ha ez mégsem megy, mindenképpen használni kell a gumióvszert. A lakosság megnyugtatására azonban mindenképpen le kell szögezni, hogy tudomásom szerint a megyében jelenleg nincs AIDS-es beteg. Dr. Szabó Péter Változás a tandíjrendeletben
