Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-03 / 205. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. szeptember 3., kedd 11 NB III Tisza-csoport A gyorsabb hazaiak sikere Kisvárdán az NB III Tisza-csoport harmadik forduló­jának rangadóját játszották. Aki a tavaszi Kisvárdát és Demecsert ismerte — előbbi, mondjuk azt, „maga alatt volt”, utóbbi egy osztállyal lejjebb szerepelt —, nem indult volna a várkerti pályához, hogy láthassa a fiúkat. Ráadásul a meccs — ki tudja miért —,beleló­gott” a tévés válogatottmérkőzés közvetítésébe. Mégis, a kezdés előtt a kisvárdai vár körül már nem lehetett parkolóhelyet találni, annyian érkeztek a rangadóra. Révay Zoltán (Új Kelet) Fordulatokban is bővelkedett a mérkőzés, hiszen a hazai 3-0- ás vezetés után a legtöbb kisvár­dai már ölbe tett kézzel ült a lelá­tón — ami persze dugig tömve volt —, de nem így Majchro- vics, aki 3-2-re szépített. A kis- várdaiak ezen a napon nem es­tek kétségbe, 3-2 után ismét egy pazar akciót vezettek Seres és Herczegh révén, aztán a befeje- zésbsnMargineantcsák szabály­talanul tudták megakadályozni, a tizenegyest aztán már biztosan értékesítette. Megjegyzendő, mindkét gárda további gólokat is szerezhetett volna, de nem­csak Petranics, Szőr is bravú­rokat mutatott be a kapuk előtt. A mérkőzés alatt a kispado- kat figyelve érthetően a hazai volt nyugodtabb, igaz, ez nem jelenti azt, hogy Rozsnyaimes­ter ne pattant volna fel többször is, tanácsait kiosztva. A másik oldalon Eszenyi „Dimó" igen­csak zűrös helyen ülhetett, mert néha mintha darázs csípte vol­na meg, úgy ugrott fel s szaladt a partvonalig. A mérkőzés után persze nem csodálkoztunk azon, hogy Rozsnyai mosolyát leplezve válaszolgatott kérdéseinkre. —Láttám már a vendégeket, és óva intettem a mienket, hogy kitámadjanak ellenük. Az volt a feladat, hogy a félpálya utáni harmadban állítsuk meg őket, onnan pedig Marginean segít­ségével Serest és Kocsist indít­suk. Ezt be is tartották a mie­ink, az első találat pont ilyen akcióból esett. Az is bevált, hogy mindhárom csatárt szoro­san emberfogással őriztük, lát­szott, hogy körülményesebben tudtak csak kibontakozni. Gyorsaságban is felülmúltuk az egyébként kiváló erőt kép­viselő vendégeinket. Örülök annak, hogy most is nagyon látványos játékkal szórakoztat­tuk a közönségünket. Eszenyi Dénes a meccs után már sokkal higgadtabban ér­tékelt. — Nem játszottunk rosszul, a helyzeteinket nem tudtuk ki­használni, míg az ellenfél eb­ben könyörtelen volt. Még Drobnit is előre küldtem, de már ez sem segített rajtunk — mondta az edző. Megjegyzendő, a cseréket teljes mértékben kihasználták a gárdák. A hazaiak legjobb- jaik közül Margineant, Her- czeghet és Jávort is lecserél­ték, az első kettőt sérülés okán, de a helyükre lépett fiatalok, Horváth, Kántor és Vincze nem vallottak szégyent. Utób­binak egy kiállítást a nyakába varrtam tudósításomban, elné­zést érte, hibáztam, a kiállított játékos Lipták volt. A vendégeknél Búzás helyé­re Gombkötőjött—ő aktívabb volt elődjénél —, Balogh he­lyére Komlósi, Majchrovic he­lyére Hajnal érkezett. Utóbbi két csere miatt többen értetlenked­tek. Balogh és a gólok szerzője is az aktívabbak közé tartozott. Végül is nem bánhatták, akik ellátogattak a pályára, a meccs első félideje NB ü-es színvo­nalú volt, de a második játék­részben is akadtak izgalmak. Villámlás, sötétség, víztenger... Félbeszakadt a mérkőzés Nagykállóban! „Fentről” jött az „utasítás”: csak ötven percig mérkőzhetnek egy­mással a felek. Nem volt mit tenni, csomagoltak a csapatok. Idő előtt véget ért a Kálló—Mád derbi... Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet) A cudar időjárás ellenére hömpölygött a nézősereg a nagykállói pálya körül, mint­egy nyolcszázan várták epe­kedve a vasárnapi harmadosz­tályú bajnokit. A helyi szurko­lók elégedetten csettinthettek a 20. percben, Krasznai Zsolt ta­lálatával Boda Mihály edző együttese vezetéshez jutott. Az öltözőbe vonulásig nem módo­sult az eredmény. Amikor Sza­bó Imre játékvezető jelt adott a második félidő megkezdésé­re, már lehetett sejteni, hogy az „idő” nem bírja ki. Öt perc já­ték után a pályán lévők egy emberként siettek a fedett hely­re, hiszen folyamatosan vil- lámlott, dörgött, csattogott... — Nyolcvan percet várakoz­tunk, majd tizenkilenc óra húsz perckor közöltem a csapatok­kal, hogy nem érdemes tovább időznünk — idézte fel az ese­ményeket a „spori”. — Három tényező miatt is képtelenség lett volna folytatni a játékot: a vil­lámlás nem akart szűnni, besö­tétedett, a pálya fjedig alkalmat­lanná vált. Egyébként az ötven perc során kiegyenlített volt a mérkőzés, érdekes második fél­időre kerülhetett volna sor, ha nem köszönt be az Ítéletidő­Természetesen a félbesza­kadt meccs eredményétől el kell tekinteni a tabella készítésekor. Vajon mi lesz a következő lé­pés, mikor beszélhetünk vég­eredményről? — Egyértelműen újraját­szást rendelünk el — mondta kétséget kizáróan Kruj Géza, a Tisza-csoport versenybizott­ságának főtitkára. — A két egyesületnek ami közreműkö­désünk nélkül kell megegyez­niük egymással, ha megvan az időpont, akkor nekünk csak jó­váhagyási jogkörünk van. Tu­domásom szerint, a találkozót tizenöt napon belül szükséges pótolni. A nagykállóiak és a mádiak bajnoki programja ezzel együtt felborul, hiszen hét közben ér­nek csak rá az újbóli találko­zásra. Akkor már különöskép­pen nem tartanak igényt a vil­lám, a sötétség és a víztenger .jelenlétére”... NB II Keleti csoport Kis(s) kesergés, kis nyugalom Koncz Tibor (Új Kelet) Igaz, a döntetlen sem rossz, csak hát... Kiss Miklós edző kombinációja ült: „fogható” ellenfél a Nánás, hazai pályán is verhető. Az lett volna, ha ki­csivel többet présel ki magából az NYFC. — Kevés választott el attól, hogy győzzünk ezen a mérkő­zésen. A látottak alapján, reális esélyünk volt erre, hisz három százszázalékos helyzetünk adó­dott. De ilyen a futball, az utosó percekben történtek utáin, ami­kor tízen maradtunk a pályán, örüljünk annak, hogy az ellen­fél nem talált egy gólt — mond­ta összegzésként a tréner. Nem véletlenül bosszanko­dott a mester. Az öltözőfolyo­són gyülekező bennfentesek mindegyike azon morfondíro­zott, hogy két pont odaveszett... — Gyors támadóink vannak, és bízom abban: lesz még olyan idegenbeli összecsapás, ame­lyen legalább ennyi alkalom kínálkozik majd a kapuba talál­ni. Azon kell fáradoznunk, hogy legközelebb ne emiatt keseregjünk. Más. A kezdő tizenegy és a kispad között rendszeresen in­gázó Karkusz szürke eminen­ciásként, talán a legtöbbet ro­botolt a nánási „lápon”. Szerelt, ütközött, megállás nélkül zaka­tolt fel s alá. A Czap posztjára kitalált csurkás fiú kiválót nyúj­tott, mígnem kiállították. Szép­séghiba... — Igen, vele annyi problé­ma volt, hogy kiválásával ne­héz helyzetbe hozta a csapatot, csakúgy, mint az elmúlt héten Sir a. Ez a szerepkör, ami főleg védekező jelleget ölt, fekszik neki. A rábízott emberről „le­lépve” próbált meg támadást kezdeményezni, vagy bekap­csolódni a játékba, s most el­kapta a fonalat. Még jobb tel­jesítményre is képes lehet, per­sze, ehhez le kell higgadnia, mert ilyen szituációban — bár a kiállítást megint csak szigorú ítéletnek éreztem — hideg fej­jel illik gondolkozni. Olybá' tűnt, a zuhogó eső, a mély talaj a hazaiakat „bántot­ta” jobban. Bessenyeiék ottho­nosabban mozogtak, így a me­zükön sem éktelenkedett annyi sárfolt. — Azzal küldtem ki a játé­kosokat, hogy ez a pálya csak Karkusz Anasztáz kiállításá­ig a legjobb volt csúszni-mászni, küzdeni enged. Tudvalevő, hogy a nánási pá­lya még száraz időben sem a legideálisabb, viszont a síkos talaj segített bennünket a rom­bolásban. Fennállt a veszély, hogy amennyiben elcsúszik egy védő, az ellenfél könnyen helyzetbe kerül. Mi kihasznál­tuk ezt, volt is rá példa, hogy így nyílt mód a gólszerzésre. Erre azt mondhatom, az időjá­rási viszonyokhoz, bármilyen hátráltató körülményhez alkal­mazkodni kell. Ebben nem ke­reshetünk kifogást. Következik a Tiszakécske... — Remélem, tartást ad a csa­patnak az eredmény. Ezáltal nyugodtabban várhatjuk őket, mintha vereséggel somfordá- lunk haza Nánásról — prog­nosztizált előre Kiss Miklós. Nem volt jó meccs... De most nem is ez a lényeg. Sok­kalta fontosabb: nem vallott kudarcot Hajdúnánáson a Nyíregyházi FC. Sőt, állt a zászló, meg lehetett volna nyerni a találkozót. Szó se róla, hajtott, lelkesedett a piros-kék alakulat, egyvalami hiányzott — a gól. Do­mokos közel járt hozzá, a döntő pillanatban azonban rontott. Kishitűen nem megy! Nem várt, 3-1 arányú verséget szenvedett az ASE Tiszavasvári NB ll-es labdarúgócsapata szombat este villanyfényes mérkőzésen Tiszakécskén. Ez azt jelenti, hogy a csapatnak az utóbbi két fordulóban nem sike­rült rangadókat nyernie, elmaradt a bravúr. Egyelőre azonban bármilyen következtetést korai lenne még le­vonni, hiszen még csak a negyedik fordulón vagyunk túl... B. Kovács Zoltánnal héttőn délben váltottunk szót a találkozóról. Száraz Attila (Új Kelet) — Úgy kezdődött minden Tiszakécskén, ahogy azt a leg­szebb álmainkban elképzeltük. A mérkőzés elején Szemán re­mek cselek után ívelte közép­re a labdát, és Rosu nem hibá­zott. Az egy-null után a hazai csapat láthatóan megzavaro­dott. Támadtak, de nagyon ide­gesek voltak. Egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy gólt fog­nak lőni. Semmilyen jel nem utalt erre. Bíztam abban, hogy döntetlennel megyük pihenő­re, ami számunkra nagyon fon­tos lett volna. Aztán egy be­ívelésre védőink nem ugrottak fel Ballaival, aki a jobb felső sarokba fejelte a labdát. Ezt követően még lett volna esé­lyünk ismét vezetéshez jutni, de Erdei ígéretes helyzetben 10 méterről a kapu mellé dur- rantott. — A második félidő elején peches gólt kaptunk, egy sza­badrúgás után a sorfal mellett álló Papp lábáról pattant be a labda a kapunkba. Miután Tiszakécske átvette a vezetést, lélektani előnybe került, a mi­eink pedig kishitűen játszottak tovább. Egy szöglet után aztán végképp megpecsételődött a sorsunk. — Összességében az a véle­ményem, hogy két olyan hely­zetből, ami nekünk volt, illett volna megnyerni a találkozót. Lehetőségünk volt a pontszer­zésre, de nem tudtunk élni vele... — Egy héttel ezelőtt azt nyi­latkozta, hogy komoly gondja­ik lehetnek a sok sárga lap mi­att, most pedig újabb hatot szedtek össze, no és persze a ,,színezésből" ezúttal sem hi­ányzott a piros... — Érdekes felfogásban ve­zette a találkozót a játékveze­tő. Lenkey sárga lapja, illetve Szarka kiállítása jelent gondot. Ki merem jelenteni, hogy a szombati nem volt durva mér­kőzés, nem volt kemény rang­adó. Nem indokolta semmi a nyolc sárga lapot, illetve a ki­állítást. — Hogyan tovább? Tisza- vasváriban a vezetőknek nem sok türelmük van. Milyen vál­tozások lesznek a hazai, Hatvan elleni találkozó előtt? — Nem tudom, miért, de rendkívül kishitűen játszik a csapat. Nem mer lőni, nem mer vállalkozni. Nem tudom, mi­Losonczi és fial vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fűbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon is). Tiszavasvári, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447 ért nem képesek rutinos labda­rúgóink egymást segítve ját­szani. Még a győztes találko­zónkon is ugyanezt vettem észre. A kishitűséget pedig mindenkinek le kell vetkőznie, még mielőtt komolyabb baj nem lesz. Nemcsak a vezetők türelmetlenek, hanem én is. A nehéz sorsolásunkban benne volt, hogy Nyíregyháza és Tiszakécske ellen nem szer­zünk pontokat. Egy—két játé­kos teljesítménye azonban bő­ven hagy kívánnivalót maga után. Óriásit téved az, aki azt hiszi, hogy neki bérelt helye van a csapatban. Önkritikusan kell nézni az elmúlt fordu­lókat, és ideje lenne min­denkinek felébredni, hogy a tudása legjavát nyújtsa már a soron következő hazai talál­kozón. Ami bizony nem lesz könnyű, mert Hatvan ide­genben nagyon kellemetlen ellenfél. Hírverő mérkőzés Kedd, labdarúgás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrválogatott—Megyei roma válogatott, Tiszavasvári út, 15.30. Góllövőlista NB II Keleti csoport 3 gól: Kádár (Kecskeméti TE), Rosu (Tiszavasvári). 2 gól: Sira (Nyíregyházi FC), Nagylaki (Hatvan), Draskóczi (Szolnok), Ulveczki (KCFC- Hajdúszoboszló), Farkas T„ Mogyoródi (Kazincbarcika), Bállá (Tiszakécske). 1 gól: Capatina (Nyíregyháza), Horváth, Markóczi, Szín (Szolnok), Dóra, Miklós, Bar­na, Skrbics (Kiskundorozsma), Torbavecz, Nagy L. (Kecs­keméti SC), Kurilco, Hleba (Hajdúnánás), Kulcsár (KCFC- Hajdúszoboszló), Czipper, Besserman, Czipper, Molnár (Tiszakécske), Csillag, Bemáth, Tóth T. (Tiszafüred), Bezzegh, Kormos (Eger), Buliga, Kiser, Kotula Ruskó (Diósgyőr), Körösi, Remenár (Kazincbarci­ka), Babai, Takó, Kecskeméti, Vincze (Kecskeméti TE), Bes­senyei, Hanyecz, Zvara (Hat­van), Oláh B. (Salgótarján). NB III Tisza-csoport 5 gól: Lehoczki (Demecser). 4 gól: Nagy Cs. (Balmazújvá­ros), Kocsis, Marginean (Kisvárda). 3 gól: Lőrincz (Nyírbátor), Gdo- vin (Baktalórántháza), Csízi (Mád), Jáger (Miskolci VSC), Járai (Tiszaújváros), Báder (Mezőkövesd). 2 gól: Rontó (Mezőkövesd), Herczeg (Kisvárda), Lelt (Mád), Nagy L. (Szikszó), Pothurszki (Miskolci VSC), Papp (Tiszaújváros), Fecsku, Németh S. (Baktalórántháza), Molnár (Borsodi Volán), Lukács (Nyírbátor), Császári (Ózd), Szekrényes (Raka- maz), Majchrovics (Deme­cser), Binder (Karcag). 1 gól: Maries, Knoblok, Szabó, Sós (Baktalórántháza), Deák, Nagykaposi, Nagy L. (Bal­mazújváros), Ocsenás, Tóth (Kisvárda), Lakatos, Sípos (Nyírbátor), Bodnár, Lója (Mezőkövesd), Mida, Smol- niczki, Budai, Koppány, Csor­ba (Szikszó), Barcsai, Tácej, Tóth, Szűcs (Mátészalka), Loós, Szűcs (Tiszaújváros), Kiss, Paulovics, Magyar (Ózd), Takács, Bocsó (Miskol­ci VSC), Balogh J., Marcsek, Hudák (Rakamaz), Koszta (Borsodi Volán), Varga Z„ Albert (Karcag), Barczi, Bo­ros, Ötvös (Nagykálló), Ko- bolák, Lengyel (Mád), Mónus, Búzás (Demecser). Suller Só megyei I. osztály 4 gól: Mikhárdi (Ibrány). 3 gól: Pokol L. (Záhony), Kondrea (Nyírmeggyes), Bakó (Csenger), Krasznai A. (Vásárosnamény), Ádámszki (Nagyhalász). 2 gól: Oláh (Nagyhalász), Sza­kács (Kisléta), Homyák, Czi- bere (Vásárosnamény), Be­rettyón, Kiss (Nyírcsaholy), Muri (Ibrány), Hadadi (Fehér- gyarmat), Sitku M. (Levelek). 1 gól: Dudás, Rákóczi, Kozák (Nyírkárász), Bíró T., Gubacsi (Fehérgyarmat), Bárdi, Ónodi (Ibrány), Hegyes, Paulik, Föl­di, Budaházi (Nagyhalász), Takács, Busák, Pál (Levelek), Tanyi, Kassai, Németh, Kele­men (Gávavencsellő), Láposi, Kokas, Zsatku (Nyírcsaholy), Pente, Papp, Gáli, Szurkos (Tiszalök), Illák, Szelihov (Nyírmeggyes), Barna, Lácza Gy., Papp (Újfehértó), Bor- gyos, Kövesligeti, Kocsán (Túrricse), Szpodnyi (Vásá­rosnamény), Drágár (Nyíregy­házi Kertváros), Zubanics (Záhony), Erdős (Csenger), Kórász (Kisléta).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents