Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-21 / 221. szám
UJ KELET Lakáskultúra 1996. szeptember 21., szombat 9 kicsik, jó is, hogy együtt vannak, nem vagyok a híve a különszo- bának. A kisebbik sokat tanul a nővérétől, nincsenek egyedül és nem félnek a sötétben. Amikor nagyobbak lesznek és igénylik a magánkuckót, átengedjük nekik a másik szobát is, mi pedig leköltözünk a földszinti hálóba. —A bőr ülőgarnitúrától eltekintve a szobák ízlésesen, a praktikusságot szem előtt tartva vannak berendezve... — Sok mindent az előző lakásból hoztunk magunkkal. Például a nappaliban lévő szekrénysort, az ágyunkat, vagy a gyerekek ruhásszekrényét. Ez utóbbi bővíthető, és szerencsére még kaptunk hozzá elemeket, így a szoba méretéhez növeltük. A csőbútor gyerekágyakat viszont utóbb szereztük be. A cég emberei —ahol csináltattuk—először meghökkentek azon a kívánságomon, hogy lila szinű legyen a két ágy, aztán amikor elkészült, ők is azt mondták, ideálisan mutat két kislány szobájában. Azóta már mindenféle színben készítenek ilyen és hasonló fekhelyeket. — A házban a falakon mindenhonnan maszkok tekintenek le rám... — Ez a mániám. A férjem imád sakkozni, a különleges készlet állandóan a reggelizőpulton áll, én pedig a maszkokhoz vonzódom. Igaz, először a családomat is megdöbbentette ez a mániám. A gyerekek még ma is ijesztőnek találják az álarcokat, de lassan hozzászoknak. Mint ahogy a vendégek is, és legalább nem csak a színe miatt emlékeznek az otthonunkra... A lakáskultúra-oldalban elindított szép házak, szép lakások című rovatomban eddig bemutatott otthonokat — kivétel nélkül valamennyit — önkéntelenül is adódó jelzővel láttam el. Ha emlegettem egyiket, másikat, csak annyit mondtam, az a Makoveczes, a tornyos vagy például a fenyőfás. Ezt meghallván „ügyeletes” háziasszonyunk megjegyezte, az ő házukat biztosan a színéről be- cézgetem majd. Nos, igaza lett. A Nyíregyháza-Sóstóhegyen átvezető kanyargós út mentén hosszan-hosszan kertes házak sorakoznak. Szebbnél szebbek, nagyobbnál nagyobbak, rendkívül változatos forma- és színkavalkádban. Erikaék háza, a sötét rózsaszínűre festett épület, azonban messze kirí a többi közül... Úri Mariann (Új Kelet) —Nem egy szokványos színre mázoltátok a külső falakat! — Két évvel ezelőtt vásároltuk meg a telket és a rajta álló régi, többszörösen kibővített házat. Amint anyagi lehetőségeink engedték — a főfalak kivételével — elbontottuk és újat építettünk helyette. Nagyon sokat gondolkodtam, a legapróbb részletekig elterveztem, hogyan is nézzen ki, s a kész elképzeléseket öntötte formába a tervezőnő. Egyszercsak befészkelődött az agyamba a gondolat, hogy ennek a háznak rózsaszínűnek kell lennie. Úgy gondolom, ez is csak olyan szín, mint a többi, legfeljebb mások kevésbé szeretik. — A ház „ruházatával” párhuzamosan a formája is igen érdekes, de főleg benn a házban tűnik fel a kilakítás egyénisége... — Eredetileg az oszlopok lezárták a lakást, aztán a régi tulajdonos gondolt egyet, kibontotta a falat és hozzátoldott egy szárnyat. Ez a megoldás különleges hangulatot adott a háznak, és annyira tetszett, hogy nem sokat változtattunk rajta. Az apróbb módosítások lehetővé tették, hogy modem konyhát, reggelizőpultot és étkezőt alakítsunk ki. Igaz, sokáig jártuk a bútorboltokat és konyhastúdiókat, amíg körvonalazódott bennünk a konyha arculata. Innen is ellestünk egy-két tetszetős megoldást, onnan is csippentettünk néhány dolgot, és végül — a konyha^ méretei miatt nem kaptunk voí- na készen bútort — megterveztettük. Ehhez kitaláltam, az édesapám pedig elkészítette fából a reggeliző- és a tálalópultokat. Az étkezői rész még nem teljes, szeretnék egy fa tálalószekrényt is. — A sok fa mellett meglepő, hogy az étkezőasztal és a székek a modern lakáskultúrát képviselik... — Részben azért ragaszkodtam a csőbútorokhoz, mert egy fenyőfa asztalnak és a hozzá illő székeknek kicsi lenne a hely, túlzsúfolttá tenné a helyiséget. A karcsú, kecses és szinte légies daraboktól azonban sokkal tágasabbnak tűnik, és barátságosabb is az étkező. A hófehér falak és az ugyancsak fehér padlócsempe rengetegben a tágas és világos fürdőszobába nyitunk be. A „családi” kádra, az ötletes és praktikus törülközőtartóra, a nem szokványos méretű mosdóra, a WC-csé- szére és a bidére a csaknem földig érő ablakon ömlik be a fény. — Eredetileg még ennél is nagyobb fürdőt szerettem volna, de a főfalak elhelyezkedése nem engedte. így maradt ekkora. Az ablakhoz azonban mindenképpen ragaszkodtam. Mindenki meg- hökken, amikor meglátja és kérdezgetik, hogy minek egy fürdőre ablak. De hát miért ne kellene? Sokkal kellemesebben indul úgy a reggel, hogy amikor bemegyünk mosakodni vagy zuhanyozni, nem egy félámyékos kis lyukba lépünk be, hanem egy napsütötte, külön birodalomba. —Mosógépet sehol sem látok... — Szerintem egy mosógép nem való a fürdőhelyiségbe, így külön mosókonyhát építettünk erre a célra. A fürdőszobából kilépve átsétálunk a nappaliba. A falat itt is fehérre festették, de a padlócsempét parketta váltotta fel. — Nem szeretem a padlószőnyeget, így a parketta mellett döntöttünk. Barátságos, esztétikus, és imádunk délutánonként, esténként letelepedni egy kicsit beszélgetni. —Nem elég kényelmes a gyönyörű bőr ülőgarnitúra? —Dehogynem. Kényelmes és szép is. Igaz, szörnyen kényes és rettenetes rossz tisztítani. A por azonnal meglátszik rajta, és csakis száraz ruhával lehet letörölni. Ráadásul télen hideg, nyáron pedig meleg és hozzátapad az ember bőréhez. A gyerekek mellett hamar megtanultam a kezeléséről mindent, így ma már egy kiömlött üdítő, vagy egy véletlenül odaragasztott rágógumi sem foghat ki rajtam. Nagyon szeretjük, de még egyszer nem vennék ilyet. —A lakás kuriózuma a hatalmas lépcső. Egyetlen házban sem láttam még ilyen tekintélyes méretekkel rendelkező feljárót... — Gyakorlatilag a lépcsőhöz és a köré épült a nappali, nem pedig fordítva. A tervezéskor csak az lebegett a szemem előtt, hogy kényelmes és biztonságos legyen a gyerekeknek is. Az alacsonyabban lévő korlátfokokba kapaszkodhatnak, és szerencsére sikerült olyan burkolót venni, ami abszolút nem csúszik. Igaz, hatalmas, de sikerült úgy kialakítani, hogy ne egy monstrumot lásson benne a vendég, hanem a lakás szerves részét, ráadásul a falával egyben leválasztottunk egy zenesarkot, ahová nyugalomra vágyva különvonulhatunk. A hintaszékben üldögélve olvasni, vagy csak pihenni egy félórácskát, mindennél többet ér. A gyerekek is itt szeretnek a legjobban játszani. A lépcsőn a galériára jutunk fel. Mindössze két szoba és a mellékhelyiség kapott itt helyett. A szobák két lépcsőfokkal magasabban vannak az emelet szintjénél. Mielőtt rákérdeznék az okára, már magyarázza is az okát a háziasszony. — A régi házból maradt meg. Már akkor is tetszett a megoldás, hogy a szobák kiemelkedjenek egy picit a szintből. Nincs sok szobánk, de ami van, az nagy és tágas. Jobb, mintha sok pici lyuk lenne. Annak nem látom semmi értelmét. így a gyerekek kényelmesen elférnek a szobába. Amíg Lakáskultúra, építkezés A LEGGYÖNYÖRŰBB BEÉPÍTETT SZEKRÉNY A VILÁGHÍRŰ TÜKRÖS TOLÓAJTÓS SZEKRÉNYEKET VÉGRE MAGYARORSZÁGON IS MÉRETRE SZABVA GYÁRTJUK ÉS BESZERELJÜK! HA: • NAGYOBB és FÉNYESEBB szobáról álmodozik, • Szeretné lakását, munkahelyét IMPOZÁNSABBÁ TENNI, • TÖKÉLETES HELYKIHASZNÁLÁSSAL AKAR TÁROLNI, AKKOR: A MEGOLDÁST A K-ifcRlU'á FALTÓL FALIG, PADLÓTÓL MENNYEZETIG ÉRŐ TOLÓAJTÓS SZEKRÉNYEI ADJÁK. MEG FOG LEPŐDNI, HOGY AZ ELEGÁNS, BIZTONSÁGI FÓLIÁVAL ELLÁTOTT KÜLÖNBÖZŐ SZÍNŰ TÜKRÖS VAGY LAMINÁLT TOLÓAJTÓS BEÉPÍTETT SZÉK • RÉNYEKNEK MILYEN KEDVEZŐ AZ ÁRA! TEKINTSE MEG ÁRUMINTÁNKAT, KÉRJEN MÉG MA TERÜLETI KÉPVISELŐNKTŐL INGYENES AJÁNLATOT, minden KÖTELEZETTSÉG NÉLKÜL! „A lépcsőhöz és höré építettük a nappalit” Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselet: BU-GÁZ LUX Szaküzlet Nyíregyháza, Jég u. 4. Tel: (42) 408-430, (06-30) 452-254 Egy rózsaszínű ház története
