Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-21 / 221. szám
UJ KELET mm Interjú 1996. szeptember 21., szombat 5 Vitéz Szoboszlai Endre székkapitánnyal Vitéz Péter (Új Kelet) — Nagyapám a hosszú téli estéken a térdére ültetve sokat mesélt a régi időkről, a boldog békeidők hangulatáról, arról, hogy akkoriban a férfi a tartása által vált férfivá, a hölgyet visszafogott méltósága tette nővé. Távolba meredő szemmel emlékezett vissza a bajtársiasság- ra, a kimondott szó szentségére, arra, hogy egy férfi nem létezhetett becsület nélkül. — A vitézség is tőle eredő családi örökség? — Gyermekkoromra visszagondolva emlékeztem arra, hogy a nagyapámnak volt egy kis, ezüst vitézségi rendjele. 1993- ban, vitéz Nagybányai Horthy Miklós újratemetésekor kezdtem érdeklődni, hogy egy unoka miként örökölheti a vitézi címet. A temetési szertartás után megtudtam: vegyem fel a kapcsolatot a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei székkapitánnyal, és ő majd mindenben kiokosít. A nyíregyházi beszélgetés után kiderült, hogy öröklési jogon lehet csak a Rendbe lépni. A székkapitány elmondta, hogy saját jogon Rend-belépési igényt benyújtók gyakorlatilag csak elvétve akadnak, mert az a generáció ma már a nyolcvanas—kilencvenes éveit tapossa. Néhány nagyon idős olyan jelölt időnként fel-felbukkan, akik a második világháború után olyan katonai kitüntetést kaptak, amelyet a Vitézi Rend elismer. Ezenkívül azok az emberek érdemelhetik ki soronkívül a vitézi címet, akiket tagjai közé vesz a Rend Nemzet- védelmi Tagozata. Ennek az a feltétele, hogy kiemelkedő életművet kell az illetőnek felmutatnia, vagy a nemzeti hagyományőrzés területén egyedülálló tevékenységet fejtettek ki. Egy szó mint száz, engem — öröklési jogon, nagyapám után — felvettek a Vitézi Rendbe. Ez 1994 szeptemberében történt, a szegedi dómban avattak fel, édesapámmal együtt. —Azonnal a események sűrűjébe került? — Ebben az időben a Vitézi Rend létezett, de gyakorlatilag nem működött Magyarország keleti részében. A nyíregyházi székkapitány megérezte, hogy olyan izgő-mozgó ember vagyok, aki mindenbe „beleüti az orrát”, s emellett technikai háttérnél is rendelkezem. Megbíztak azzal, hogy vállaljam el a Haj- dú-Bihar megyei vitéz hadnagyi teendőket. Ez nem más volt a valóságban, mint egy szervezési, sajtókapcsolat-tartási feladat. A székkapitány rábeszélt, én elvállaltam a munkát, s így lettem a Vitézi Rend Hajdú-Bihar megyei szervezetének vezetője. 1994-es felavatásom óta mindössze két év telt el, de már sikerült elérni azt, hogy Debrecen adjon otthont az ez évi, a mille- centenárium jegyében magtartandó avatási szertartásnak. Ennyit sikerült letennem az asztalra. T ulajdonképpen hamarabb eldőlt ez, mert 1995-ben már előtérbe helyeztük ezt a kérdést. Az országos vezetők megértették, hogy a keleti országrészben egy nagyon erős mag alakult ki, akik képesek lesznek megszervezni Újságíró, szerkesztő, csillagász, és egyben a Vitézi Rend kelet-magyarországi megbízott székkapitánya vitéz Szoboszlai Endre. A sokoldalú, lelkes férfi maximálisan elzárkózik a napi politika arcátlan, csak az önös érdekeket előtérbe helyező megnyilvánulásaitól, s meggyőződésesen hisz abban, hogy át lehet menteni a mai káosz időszakában a konzervatív erkölcsiséget, meg lehet őrizni és újra lehet teremteni a család szentségét. Véleménye szerint, a Vitézi Rend elérkezett fejlődésének abba a szakaszába, amelyet a nyitás korának lehet nevezni, amikor a nemzeti érzelmű, szélsőségektől mentes, körültekintően mérlegelő szellemi elitnek egymásra kell találnia. ezt a közel háromezer embert érintő rendezvényt. Külön megtiszteltetésnek érzem a mai, debreceni vitézzé avatást, mert éppen 75 éve, 1921- ben volt a legelső, s idén ez összekapcsolódik a millecentenáriumi megemlékezéssel. A református nagytemplomba várt, legalább háromezer emberből 540 az avatandó jelölt. Ilyen sok jelölt még soha sem volt a vitézavatások történetében. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének megbízott székkapitánya vagyok. Itt, a mintegy hatvanfős tagság élén a korábban nagyon „Ma nem létezik hazánkban erkölcsi fék” aktív, lelkes, de mára tiszteletre méltó korú vitéz Tihanyi Ferenc székkapitány állt, aki egészség- ügyi okok miatt lemondott. Ő megtartja örökös székkapitányi címét, de a munka oroszlánrészét átvállaltam tőle. — A mai magyarországi társadalmi hierarchiában hol helyezkedik el és milyen szerepet tölt be a Rend? — Ma a Rend a hagyományok megőrzése mellett alapvetően más, mint a Horthy-korszakban volt, társadalmi egyesületként bejegyzett, a tisztességes, becsületes életre neveléssel foglalkozó szervezet. A tagok ma nem rendelkeznek kiváltságokkal. A vitézi cím gyakorlatilag névleges, ugyanis nem lehet bevezetni az anyakönybe. E formaságról azt tartjuk, hogy semmilyen jelentősége sincs. Mi a szívünkben hordjuk a tiszta, becsületes élet eszméjét. Nekünk a hétköznapokban kell vitézül helytállnunk. Feladatunk, hogy becsülettel végezzük a munkánkat, társadalmi elfoglaltságainkat pedig az a cél vezérelje, hogy ezt az országot előbbre vigyük, erkölcseiben megerősítsük. Meggyőződésünk, hogy a magyar nép sokkal többre érdemes, mint ahová önhibáján kívül a történelem vihara és a nagyhatalmak önkénye sodorta. Szerintem nem itt tartanánk, ha az elmúlt 40—50 év despotizmusa nem telepszik ránk. —Mit szeretnének és mit tudnak tenni Önök az ország sorsának megváltoztatásáért? — Ahol szellemi elit létezik Magyarországon, ott lenne szükséges a nemzeti érzelmű embereket kicsit sarkallni. Például egy egyetemi, főiskolai hallgatóságnak, az értelmiségnek a Vitézi Rend üzenete: nem igaz, hogy csak az MSZP és az SZDSZ berkeiben belül van lehetőség a kibontakozásra. A konzervatív oldalon is egy erős és művelt csapat áll ugrásra készen, hogy bekerüljön a magyar közéletbe. A Vitézi Rend a napi pártpolitikától mentes, efölött álló szervezetnek vallja magát, de azt soha nem tagadtuk, hogy hozzánk értelemszerűen a nemzeti érzelmű pártok állnak közel. Voltak tapogatózásaink, félresikerült, felszámolt kapcsolataink, s az sem titok, hogy.1994- ben parlamenti képviselőjelölt voltam. Egy erőteljesen nemzeti érzelmű párt színeiben indultam, emiatt vereséget szenvedtem. Megszakadt a kapcsolatunk, mert a párt azóta gyakorolt stílusa messze áll az általam elfogadhatótól, így elváltak útjaink. A feladatommal összeegyeztethetetlen, hogy olyanokat mondjanak rám az emberek, mint amit az adott párt néhány képviselője miatt a szervezetről vallanak. A Vitézi Rend égisze alatt lehet, hogy többet politizálok, mint a többi megyei vezető. Ezt vállaltam, s elkereszteltem a folyamatot a közélet felé nyitásnak. Ez a keleti régióból indult el, és szerintem jól haladunk. A névlegesen kitűzött cél szerint, a nemzeti érzelmű pártokkal keressük a kapcsolatot. A napi párt- politika öncélú küzdelmeiben továbbra sem vagyunk hajlandók részt venni. A kereszténydemokrata néppárttal kellemes kapcsolatot alakítottunk ki. Giczy György kifejtette azt a véleményét, hogy örömmel venné, ha a legközelebbi országgyűlési és önkormányzati választásokon kölcsönösen tudnánk egymást segíteni. Egy ilyen ajánlat elől nem szabad elzárkóznunk. A KDNP képviselőjével folytatott tárgyalás mellett sok kérdésben azonos véleményt alakítottunk ki G. Nagy né dr. Maczó Ágnes képviselő asszonnyal, Für Lajossal, illetve a Magyarok Világszövetségének vezetőjével, Csoóri Sándorral is. — Milyen véleményt fogalmaz meg a Rend az ország uniós és NATO-orientációjáról? — A mai magyar külpolitikát csak mérsékelt lelkesedéssel tudom megítélni. Egy esetleges európai uniós és NATO-s csatlakozásnak a magyar népre mért komoly terhe aggaszt. Ez óvatos„Ahol szellemi elit létezik, ott lenne szükséges a nemzeti érzelmű embereket sarkallni.” ságra int. Magyarországon nem beszélnek sokat ezek hátrányaikról, csak az előnyöket hangsúlyozzák a vezető politikusok. Nagy valószínűséggel ennek a korszaknak ez lesz a kihívása, mert ha nem tesszük meg, akkor még jobban lemaradunk. De a hátrányokról mélyen hallgat mindenki... Történelmi léptékekben számolva, egyik pillanatról a másikra akar váltani az ország. Egyszer az oroszok, most az amerikaiak pártjára állunk. Ott, ahol a két világhatalom közül az egyik jelen van, ne mondja senki, hogy az az állam független. Papíron lehet, de a valóság kicsit más. A teljes elkötelezettségben veszély rejlik, mert szomszédainkkal rettenetesen „Morális alapok nélkül mindig ingatag az állam...” éles vitákat folytatunk, a trianoni békediktátumból adódóan. Meggyőződésem, hogy bárki bármit ígér a nagyhatalmak közül, ha bajba kerülnénk, akkor nem lenne senki, aki segítsen, ugyanúgy magunkra maradnánk, mint már sokszor a történelem során. Ettől függetlenül, egészen biztos, hogy a csatlakozás kérdésének megválaszolása a kor legnagyobb feladata. Ennek a társadalmi, politikai helyzetnek csak ez lehet a végkifejlete. Szerintem a kormányzatilag sugalmazott gyors csatlakozás egy álom, egy hatalmas kábítás, egy ügyes választási fogás. Mindezen kétségek mellé társul az is, hogy mennyire várják tárt karokkal Magyarországot a gazdagon megterített közös európai asztal mellett. Előre kell haladnunk, megyünk, de senki sem tudja pontosan, hogy hova. Szerintem, mi nem feltétlen hiányzunk a nyugati hatalmaknak. Tegyük a szívünkre a kezünket. Hazánk vezetői egy fekete afrikai ország képviselőit egyből a keblükre ölelnék? Gyanítom, a válasz kitérő és biztatóan halogató lenne... Az ország kezében a lakói fejében lévő szellemi potenciál az egyetlen fegyver. Sokan elszármaztak Magyarországról, s külföldön Nobel-díjasok lettek. A magyar népben lakozik egy megfejthetetlen, titkos életerő. Minden csapást túlél, talpra áll a nemzet, de olyan még soha sem volt, hogy vezetői tökéletesen egyetértettek volna. Először magunkba kellene néznünk, s óvatosabban és megfontoltabban kellene döntés elé vinnünk a dolgainkat. A negyvenéves diktatúrával megfejelt több mint 250 éves hátrányunkat nem lehet néhány év alatt behozni. —A Rend milyen üzenetet sugároz az egyszerű, a hétköznapi emberek számára? —A vitézi eszméknek semmi közük sem volt ahhoz a gondolatvilághoz, amelyet a szocializmusban a Rend tagjaira ragasztottak. Soha nem voltak szélsőségesek, náci pribék tagjai a szervezetnek. Ez eleve kizáró ok a felvétel során. Sajnos, nap mint nap tapasztalom, hogy nehéz feloldani a régi, beivódott gondolatokat. A családi összetartozás és hagyományápolásjelenti a mindenkori erkölcsi féket. Nem véleüen, hogy a családokra nagy csapásokat mért a kommunista rendszer, mert egy erős, többgenerációs család kemény, és a szocializmusra nézve veszélyes magja a társadalomnak. A nemzedékről nemzedékre átadódó, a fiatalokba beivódó nemzeti identitást közellenségnek kiáltották ki a múltban. A Vitézi Rend tagjainak családjában tovább élt, fennmaradt az eltiprandó kötelék, s sok év után az unoka a nagyapa helyébe lép, átvállalva annak feladatát: a hagyományőrzést, a régi értékek ápolását, az erkölcsös életvitelt, a becsületes munkavégzést, a tisztelet megtartását. A mai vitézek magatartásukban a régiek utódai. Ma nem létezik hazánkban erkölcsi fék. Olyan botrányok rengetik meg a politikai életet, amelyeknek ezrelékéért egy kultúr- társadalomban fejek hullanak. Ezért részben a nép gondolkodása is hibás. Itthon, a totális káosz világában nem az út menti prostituált viselt dolga a szégyenteljes, hanem a hatalom közelében lévők mindennapi viselkedése. A választásokkor még reménykedtem, hogy nem a régi elvtársak fognak megöregedni a vezetői székekben. Tévedtem, mert arcátlanul átmentették magukat, minden önkritika és szégyenérzet nélkül. Hosszú lesz a változás ideje. Saját csapdánkba kerültünk. A ma nagyszájú ellenzéki politikusok is megrogynak a gazdaság- politika súlya alatt. Annak tizedét sem tudnák négy év alatt megvalósítani, ami ellen most fennhangon kiabálnak. A politika nem ismeri azokat a szavakat, hogy lehetetlen és soha. A következő válsztásokon nem elképzelhetetlen, hogy a kisgazdák egy asztalhoz ülnek az SZDSZ- szel, a MIÉP lepaktál az MDF- fel. A politikusok egyetlen célja a hatalom közelében maradás, de a gazdaságot, a társadalmat örökölni fogják, amellyel sokáig nem fognak tudni mit kezdeni. Morális alapok nélkül mindig is ingatag marad az állam... — Székkapitány úr, kérem, mesélje el, hogyan történik a vitézzé avatási szertartás! — A mai avatás ökumenikus istentisztelettel kezdődik. Debrecenben a vendéglátó református püspökhelyettes, Papp Csaba celebrálja a zászlószenteléssel egybekötött istentiszteletet. Bosák Nándor római katolikus püspök köszöntője után 75 éves hagyományt elevenítünk fel. Maga a program a külső szemlélő számára is látványos, a katonazenekar indulójával, a Hor- thy-idők ma már tiszteletre méltó korú koronaőreinek őrségváltásával együtt. Dr. Bercsényi Miklós országos törzskapitány emlékbeszéde után következik az avatás. Egyenként jönnek a jelöltek, s kardlapérintéssel a bal vállukon avatja fel őket Habsburg József Árpád, a Vitézi Rend nagymestere, királyi herceg. Ez az a kard, amelyet Horthy Miklós adományozott a Vitézi Rendnek, s ezzel történt az első avatás is 1921-ben. A Rend címerében is szereplő pallos kalandos utat járt be. Az ereklyét a Munkás- mozgalmi Múzeum akarta megszerezni, s különböző fondorlatokkal sikerült a Hadtörténeti Múzeumnak átjátszani, s ők védték le mint műkincset. Bicske, Visegrád, Szeged, Pécs után idén a debreceni református nagytemplomban fogadnak hűséget a Rendnek az új tagok, akik tovább folytatják azt a munkát, amit nagyapáiktól örököltek.
