Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-19 / 219. szám
UJ KELET Világjáró 1996. szeptember 19., csütörtök 9 Uniós álmok II. Bürget Lajos jegyzete Magyarországnak az adatott: valahová mindig tartoznia kell. Hogy milyen volt a keleti kapcsolat, az már ismert. Hogy milyen lesz a Nyugathoz csatlakozás, az még rejtély. Mindenesetre a politikusok lelkesedése nagy, előrevetül egy újfajta hurráoptimizmus, ebben látják sokan a megváltást. Az ember úgy érezhetné, hogy ez a kikerülhetetlen integráció meghozza a Kánaánt, és úgy lubickolunk majd a jólétben, ahogyan még soha. Ha azonban az ember elnézi a nyugati, az Európai Unióhoz tartozó országokat, akkor kiderül: nem sok szükség van ott ránk. Mindenük van, mindent megtermelnek, megvesznek, korszerű technikájukkal lesöpörnek mindenkit a pályáról, és igencsak kevéssé örvendenek annak,, hogy új tagok tülekednek. Újak, akik hozzák rossz reflexeiket, elmaradt technikájukat, nemzetiségi ellentéteiket, gyakorlatlanságukat, szociális gondolatokkal fertőzött magatartásukat és főleg az áruikat. Míg mi itthon agyonlelkesedjük magunkat, addig oda- kinn, vagy odaát, nem is tudom, hogyan pontosabb, tudják, áruink lehetnek jók, de veszélyeztetik az ottani támogatási és termelési rendet. Munkaerőnk lehet jó, de aggasztóan olcsó és vélhetően az is marad, ami ott, kint, odaát, nem lelkesíti a sok munkanélkülit és a ma dolgozót. Meg aztán az sem biztos, hogy előnyös, ha egy szervezet agyagkolosszus méretűvé, következésképpen kezelhetetlenné válik az idők folyamán, márpedig ha a mai tizenötök mondjuk húszra szaporodnak, minden bonyolultabb lesz, bár ma sem egyszerű a dolog. Törekszünk hát, miközben nem mondjuk ki: ha valamiért kellünk, akkor csak a piacaink vonzóak. A magyar, a lengyel, a cseh, a szlovák, a román, majd a bolgár és az ukrán sok eladási lehetőséget ígér, el lehet ott adni az alpesi tejtől a burgund borig, a svéd bútortól az ízetlen olasz szőlőig, a spanyol narancstól a dán pomólapig mindent. Hogy aztán idehaza miként alakulnak a dolgok, mi szűnik meg, mi megy csődbe, mi válik fölöslegessé, mi lesz eladhatatlan, milyen függőségek alakulnak ki, az még egyelőre titok, erről nem beszél senki. Leszünk ugródeszka, tranzitország (kompország már voltunk!), persze valami lehullik a sok jóból, de bizony elérni azt a szintet, amit már a tagországok régen elértek, nem lesz könnyű. Ha egyáltalán sikerül. Szinte látni, hogy a mi Eurónk mindig kevesebbet fog érni, mint a másoké, bár a névérték azonos lesz, de a mögötte lévő munka egészen másként alakul, mint az alapítók berkeiben. Jó lenne, ha a politika a szándék, a lelkesedés, a majdani státus miatti eufória mellett megosztaná ezeket a gondokat is az emberekkel. Hogy vannak fenntartások, azt láthattuk Dánia esetében, nem volt egységes a lelkesedés Ausztriában sem. Valami tehát van a dolgok mögött, amiről az új, integrált Európa hívei óvatosan hallgatnak. Pedig az őszinteség jobb lenne. Egyszer majd népszavazás lesz az ügyben, és bizony nagyon tisztességtelen lenne, ha a tízmillió magyar csak a jót hallaná, miközben fogalma sem lenne arról, mi a teljes valóság. Valahová tartoznunk kell, ezt megtanultuk. De azt is tudjuk, hogy a szolgai lelkesedés nem pótolja a körültekintést. Lehetünk keményebbek, lehetünk önállóbbak, lehetünk érdekérvényesítők, nem biztos, hogy mindent el kell fogadni. Nekünk kérdőívet küldtek, jó 3000 oldalast. Talán nem ártana a csatlakozni akaróknak is küldeni egyet Brüsszelbe, hogy ott válaszoljanak aggályokra, ott beszéljenek a kilátásokról, hogy ők is megnyilatkozzanak. Az egyenjogúság szellemében. Mert eddig mi fe- lelgetünk, mint a törekvő jó diák. A tanár úrtól sem az ejnyebejnyét várjuk. Szeretnénk tudni a mi hasznainkat, a mi előnyeinket, a mi gazdasági biztonságunk paramétereit. Ez lenne a minimum. Mert az unió nem bekebelezés. Az unió egyenlő felek szövetsége. Reméljük. Komputervezérlésű gépcsaládunk alkalmazási területé: — feliiletdigitalizálás (computeres letapogatás) — szoborfelület (háromdimenziós) marása — gravírozás, sík és görbült felületre! — kontúrmarás, kivágás, NYÁK fúrás, ragasztás-tömítéstechnika — cégtáblák, feliratok, öntőminták, sablonok — díszek, tömbelektróda, nyomóklisé gyártása — szerszámok, alkatrészek (CNC) gyártása Szoftver AUTOCAD, CORELDRAW, CAS-MATE, CADKEY interprctcrrcl magyarul kommunikál, könnyed kezelés, gyors betanulás interaktív menüvezérelt Tartozékok — vezérelt forgatóasztal — elektromechanikus vagy LASER mérőfej — aktív feliiletkövetó' fej — fóliakivágó fej — elektromos és sűrített levegős marómotorok — linear szánok, léptetó'motorok és hajtásai... — vízszintes munkatér: 200x200 mm-től 3000x3000 mrri-ig Várjuk Önöket a Nyírtech ’96 Kiállításon. ATT 1035 Budapest, Vörösvári út 9. Tel/fax: 36-1/188-9987 Négyezer kilométer a szfinx földjén VIII. Fegyveresek kíséretében keztünk meg kora délután Quina határába. Először — de nem utoljára — találkozunk egyiptomi utunk során az országban elterjedt mesterséges akadállyal, az úton keresztben felállított — az eredeti célra talán soha nem használt — olajoshordókkal. A horpadt, festéknyomokat csak foltokban viselő, az eredeti mivoltunkra alig emlékeztető hordók között elmenni lehetetlen—épp ezért állították fel —, megállunk. Civil ruhás, orosz és izraeli gyártmányú géppisztolyaikat jól láthatóan tele tárral hordó fegyveresek állítanak meg. Széna vagy szalma — a fundamentalisták vagy a kormányerők? — kérdezném magamtól, de ekkorára Tarik reakciójából már látszik, hogy csak egy ellenőrző ponthoz értünk. Rövid várakozás után megérkezik egy ütöttkopott furgon is, melynek utasai állig felfegyverzetten ülnek a platón. Megjött díszkíséretünk, parancsuk értelmében egészen Luxorig velünk jönnek. Néhány kilométer múlva Quina másik végén ismét megállunk, a fegyveresek tanácskoznak, szemmel láthatóan Tarik sem tudja, mit kellene tenni. Kihasználva a rövid szünetet titokban elkészülnek a néhány kilométerrel odébb még tiltott — fegyvereseket megörökítő — felvételek. A rövid kupaktanács oka, hogy eredeti kísérőink mégsem jöttek tovább. A délre induló konvoj már reggel elment, egy másik kísérő autóra pedig három órát kellett volna várni. Ehhez nem fűlött a fogunk, a milicisták is engedékenyek voltak, magunkban indultunk útnak Luxorba, ahová estére épségben meg is érkeztünk. Az országban később még többszőr is kaptunk fegyveres kíséretet, de nem tudom, mi történt volna, ha tényleg bajba kerülünk. A „fedezet” ugyanis minden alkalommal jóval gyorsabban haladt nálunk. Időnként bevártak ugyan bennünket, de akkorára már teaivá- son, cigarettaszüneten is túl voltak. A kíséretnek ez a fajtája tapasztalatom szerint inkább a külföldiek megnyugtatását szolgálja, semmint tényleges védelmet nyújt. Nagyobb biztonságot jelent a tíz-tizenöt autóbuszt és személyautót jelentő konvoj. A biztonságos közlekedésnek ezt a formáját előszeretettel alkalmazzák a Nílus mentén és a két-háromszáz kilométerenként egyetlen benzinkútnyi életet jelentő sivatagokban is. Kangúr Tibor (ÚJ Kelet) Kairó környéki kalandozásunk után az utat — elődünkhöz, Kovács Jánoshoz hasonlóan — dél felé vettük. A térképek szerint a Nílus mentén jó minőségű utak vezetnek. Abu Szimbel sziklatemplomát a világ második legnagyobb folyóját követve, elérjük. Hittük ezt egészen addig, míg autónk helyi illetőségű vezetőjét, a kezdeti idegenkedés után jó baráttá vált Tarik véleményét meg nem kérdeztük az útirányról. Elmondta, hogy a Nílus mentén saját biztonságunk érdekében nem mehetünk dél felé. Már elindulásunk előtt is hallottunk a jelenlegi egyiptomi kormánnyal és annak elnökével, Hoszni Mubarakkal szembenálló fundamentalista erőkről. A repülőgépen olvastuk, hogy a fegyveres bandákba tömörült lázadók időnként az életjeladás ama különös módját választják, hogy a Nílus menti utakon turistákat rabolnak ki, esetleg sebesítenek meg. Az esetleges nehézségekről tudtunk, de az igazat megvallva nem nagyon törődtünk vele. Most azonban, hogy a mindenben a javunkat akaró, országa hírnevére és utasai biztonságára ügyelő Tarik is megerősítette, nem hagyhattuk figyelmen kívül a veszélyt. Az egyetlen megoldás az volt, hogy a Nílus menti utat felváltjuk egy másik, többnyire a Vörös-ten- ger partján vezető útvonallal. Ütóbbi ugyan lényegesen hosszabb, de később még jó szívvel emlékeztünk kényszer szülte döntésünkre. Kairóból egyetlen nagyobb pihenővel érJárványveszély Balogh Csaba Ukrajnában a függetlenné válás öt esztendeje alatt jelentős mértékben romlott az egészségügy helyzete. A kórházak elképzelhetetlenül rossz állapota, a krónikus gyógyszerhiány oda vezettek, hogy a korábban legyő- zöttnek hitt járványos megbetegedések, mint a torokgyík vagy a gyermekbénulás újra felütötték fejüket. A torokgyík ellen átfogó támadásba lendült az orvos- társadalom, s hála a Nyugatról érkezett vakcináknak, sikerült némileg visszaszorítani a kórt. Ennek köszönhetően az idei évben senki sem halt meg Kárpátalján torokgyíkban. 1995-ben viszont több haláleset is előfordult. Sokkal aggasztóbb dolog viszont a gyermekbénulás rohamos terjedése. Ljah Erzsébet, az Ungvári Gyermekklinika főorvosa kérdésünkre elmondta, hogy 1991 és ’95 között az országban 35 gyermekbénulásos megbetegedést jegyeztek fel. Ez ugyanannyi, mint az ezt megelőző húsz évben együttvéve. A kór fokozatosan közelít Kárpátalja keleti határaihoz. így az elmúlt esztendőben a szomszédos megyékben 15 gyermek kapta el ezt a borzalmas betegséget. Közülük öten Ivano Frankovszk, nyolcán pedig Lvov megyében betegedtek meg. Csak idő kérdése, mikor üti fel a fejét a kór Kárpátalján. Igaz, Leonyid Kucsma államelnök rendeletet hozott a kór megfékezésének érdekében. Ennek megfelelően szeptember folyamán országszerte kötelezővé teszik a gyermekek újraoltását szabincseppekkel. Sajnos nem a gyermekbénulás az egyetlen kór, amely a megye lakosságát potenciálisan fenyegeti. Arról sok szó esik a nemzetközi sajtóban, hogy Romániában pusztít a fertőző agyhártyagyulladás. Az viszont alig ismert a közvélemény előtt, hogy ez a betegség immár Kárpátalján is szedi áldozatait. A megyei KÖJÁL szakemberei szerint az idén 22 megbetegedést regisztráltak orvosaink. A betegségre jellemző, hogy egyre inkább tehetetlennek bizonyulnak vele szemben az orvosok. A járvány, mely már a múlt esztendőben is szedte áldozatait, fokozatosan elhatalmasodik. 1995-ben például még minden harmadik beteg bizonyult menthetetlennek. A hat éven aluli gyerekek körében pedig 50 százalékosra nőtt az elhalálozás. Mint azt az egészségügyi szakemberek elmondták, Kárpátalján fokozott veszélynek vannak kitéve a polgárok. Itt ugyanis nem adnak védőoltásokat a betegség ellen. A legnagyobb veszélyben pedig a kárpátaljai gyermekek vannak.
