Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-18 / 218. szám
6 1996. szeptember 18., szerda Gazdaság UJ KELET Tiszta vizet a fejekbe! Palotai István (Új Kelet) Gondolom, ideje hogy szembenézzünk a tényekkel. A rendszerváltás óta hat év telt el, immár iskolaérett a társadalom, ezért hát félre a mesékkel, lássuk a valóságot! Eztán senki se hivatkozzon a nehéz körülményekre, senki se beszéljen rébuszokban, ne legyen több „súlyosbodó gazdasági helyzet”, hanem SZÁMOK LEGYENEK! Segítségére azoknak, akik (azt hiszik, hogy) irányítják az életünket, adnék egynéhány támpontot, néhány „számszaki sarkkövet”, amire konkrét forintális választ vár a társadalom: Néhányszor említettem már morgolódásaim során, hogy itt még az inflációval is baj van, márpedig az infláció maga is elég baj. Ennek a jelenségnek a jellemzője az, hogy romlik a pénz piaci értéke, azaz a jövedelem értéke és így állandóan drágul minden. Vagy fordítva. Az azonban szintén része az inflációnak, hogy ez a két tétel, a pénz értékének romlása és az árak emelkedése tökéletes szinkronban követik egymást! Nézzük, ilyen-e a mi inflációnk? Egy konvertibilis pénz- rendszerben működő állam pénzromlási rátáját úgy kell vizsgálni, hogy a vezető pénznemek (USD, DM stb.) átlag inflálódását — ami jelen helyzetben évi körülbelül 2 százalék — nullának veszik, és ehhez hasonlítom a honi pénznem árfolyamcsökkenését. A dolgot nem is kell számolgatni, mert a pénzpiac ezt automatikusan magától úgy is megteszi. A HUF (a magyar forint), amint az ismeretes, folyamatos csúszó leértékelés alatt áll. Ez a magyar pénzügyi kormányzat önkéntes vállalása, annak érdekében, hogy a nemzeti valuta mozgásai előre kiszámíthatók legyenek, a külföldi tőke kényelmére. A csúszóleértékelés mértéke napi 0,04 forint, ami tehát 1,2, azaz évi 14,4 százalékos pénzromlást jelent. Gondolom, a képlet világos. Ha normális infláció lenne a magyar, akkor ez azt jelentené, hogy az árak évi 14,4 százalékkal nőnek, miközben béreink is ugyanennyivel. Ezt mi csak roppantul szeretnénk! Tudniillik a jövedelmeink tényleg 14 százalék körül emelkednek, de az árak 30— 35 százalékkal! Tisztelettel kérném az illetékeseket, magyaráznák már el, hogy hol van a többi? Hova folyik be 16—21 százalék? Vagy mégiscsak lehetséges, hogy egyesek az inflációra tesznek? Hogy az inflációba fektetnek be? Mert ha igen, hát akkor a törvény legkeményebb vasszigora sújtson le rájuk! Azért a pénzügyi és gazdasági liberalizmusnak is megvannak a maga ésszerű határai. Az már nem pénzügyi szabadság és demokrácia kérdése, ha valaki magát a kereteket biztosító államot veszélyezteti! Ez a félkarú infláció — tehát ahol a jövedelmek tartósan alacsonyabb ütemben nőnek, mint az árak — lehet bizonyos fokig állami beavatkozás eredménye is — a fogyasztás letörése érdekében. Azonban ezen mi már hetedhét országra túl vagyunk! A dolog önjáró lett, hogy ne mondjam, elszabadult... így aztán hiába is tervezett a pénzügyi kormányzat évi 20 százalék alatti inflációs rátát, mert az irányítás már régen más kezekben van! Jó, jó, de hol? Hol a többletpénz? Kinél? A bankoknál? Akkor meg minek kellett konszolidálni őket? Számokat kér a társadalom! És hogy a leendő (esetleges) válaszadó ne keverhesse a szezont a fazonnal, ne forintban számoljunk (mert akkor ki lehetne térni azzal a válaszadás alól, hogy a forint belső piaci romlása kiszámíthatatlan). Tehát mondjanak az illetékesek számokat. Mondják meg, hogy hány márkányi forintba kell hogy kerüljön a benzin litere, egy kiló kenyér, egy liter tej, egy kW áram, és egy köbméter gáz, hogy az nekik — a befektetőknek is —, a tulajdonosoknak is elég legyen!? Mondják meg tehát, mi mennyibe fog kerülni, pontosan hány márkányi forintba. Aztán ha tudjuk a célárakat, akkor már tudjuk követni az emeléseket is. Mint a gyerek, amikor váija a Jézuskát és számolja, hogy mennyit kell még aludnia... Ha pedig nem hajlandók erre az illetékesek, akkor cinkelt lappal játszanak! Mellesleg mindenki maga is el tudja végezni ezt a célárszá- mítást, hiszen logikusan az árak a fejlett országok árfekvéseivel kell hogy majd megegyezzenek (ha pedig ez nem így lesz, azaz több lenne, akkor az a világ csúíja lenne). Nézzünk néhány számot a német árak után. Egy doboz cigaretta körülbelül 4— 5 márka, azaz körülbelül 4— 500 forint, egy liter benzin körülbelül 1,3—1,4 DM, azaz körülbelül 130—140 forint, a kenyérnek körülbelül 2,50 DM kilója, ami 250 forint. Gondolom, elég rémítő. Pedig hát nincs mese, addig az árak nem állnak majd meg, amíg ezt a szintet el nem érik, hiszen a befektető tőkét per abszolúte hidegen hagyják a magyar jövedelmi viszonyok — ő itt is annyit akar fogni a bizniszen, mint otthon vagy bárhol másutt a világon. Sőt, többet. Egyszerű önámítás lenne mást feltételezni. Az állam árszabályzási lehetőségei nagyon is korlátozottak, éppen ezért nem erre kell törekedni. A privatizáció idején kellett volna egy kicsit jobban odafigyelni. A liberális gazdasági szemlélet elveiben azt vallja, hogy mindent hagyjunk a maga törvényei szerinti automatikus úton haladni. Tehát még a liberális vezetésről sem várhatunk segítséget. Jelen konstellációban a kormány szocialistái azok, akik —a maguk immár szerény eszközeivel — csökkenthetik a ránk nehezedő nyomást, és valamelyest fékezhetik a tőke rohanását a célárak felé... A másik és talán még fontosabb teendő az, hogy állapítsa meg, és nyomatékosan javasolja a Magyarországon befektető tőkéseknek azt a bérszintet, amely közelíteni igyekszik ugyan a nyugat-európaihoz, de még mindig megéri a tőkésnek itt dolgoztatni érte. Természetesen a tőkének nincs lelke, nincs szíve, így hát maradnak a hagyományos eszközök: a vállalkozási adókedvezmények, amelyek érdekeltté teszik a tőkét, a magasabb bérszínvonal kifizetésére. Tehát még egyszer javaslom, hogy végre öntsön már valaki tiszta vizet a pohárba, mert a rosszat tudni is jobb, mint ködös bizonytalanságban élni! Önkormányzatok jövő évi költségvetése További csökkentések lesznek Új Kelet-információ A Pénzügyminisztérium számbűvészei már elkészítették az önkormányzatok 1997. évi költségvetési szabályozását. Amint várható volt, a települések továbbra sem fognak dúskálni az anyagi javakban. A pénzügyi szakemberek abból indultak ki, hogy a központi költségvetésből származó források a településeken összesen 6 százalékkal emelkedhetnek. (A várható inflációról nem esik szó. — a szerk.) A helyi önkormányzatoknál és azok intézményeinél 4 százalékos létszám- csökkentéssel számolnak a tárca vezetői. A városoknál, községeknél maradó személyi jövedelemadó mértékét 25-ről 22 százalékra csökkentenék a pénzügy vezetői. Jó jelnek tűnik az a kijelentés, hogy a közoktatásban, a szociális ellátásban és az egészségügyben az átlagosnál magasabbb kiadást kell előirányozni. Az önkormányzatok központi normatív hozzájárulása 5,6 százalékkal növekedne, a színházak és az önkormányzati tűzoltóságok 10—-10 százalékkal kapnának többet a tervek szerint. A címzett, a területfejlesztési és az önhibájukon hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatási összege változatlan lenne, 34,3 és 5 milliárd forintot javasolnak e célra. A központosított előirányzatokra — közműfejlesztés, bérpolitika, közoktatási, tartalék stb. — szánt pénzek a felére, 24 milliárd forintra csökkennének. Az állami normatív támogatásból a községek általános támogatása nyolctized százalékkal, 48 millió forinttal növekedne, a települések igazgatási, kommunális, közművelődési és sportfeladataira 30 százalékkal, 12 milliárd forinttal csökkene. Az említett támogatási formából közel 20—20 százalékkal jutna több a szociális és az oktatási szférának. Ez már talán inflációkövetőnek tűnik. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásban az állami hozzájárulást eddig a naptári év befejeztével kapták meg az önkormányzatok. A pénzügyi zsenik jövőre havi utólagos elszámolást javasolják, így több önkormányzat kerüli el a csőd vagy csőd közeli helyzetet. A szakértők az 1996. évi 3— 4 százalékos közalkalmazotti létszámcsökkentést tartanak indokoltnak a településeken. Ez összesen 14 ezer embert érintene: kétharmaduk a közoktatásból, a többiek az egészségügyből és a kommunális ágazatokból. A köztisztviselői kar 6 százalékkal, 4 ezerrel lenne kevesebb. A kormányzat irányítói szerint a települések vezetőinek 1997-ben akiadásoknál további reálérték-csökkenéssel kell számolniuk. Sikeres kiállítás Brassóban Nemrég zárta kapuit Brassóban az első, valóban nemzetközi vásár. A kiállítást a brassói Expo Center Kft., a szegedi Mac Line Stúdió és a brassói Kereskedelmi és Iparkamara rendezte. A szervezők örömmel állapították meg, hogy a 110-et is meghaladó résztvevő cégek zöme azzal távozott a kiállításról: megérte eljönni Brassóba! Dreguss Gyöngyvér tudósítása —Két éve történt az első próbálkozás —mondta Gellérd Lajos, az Expo Center Kft. ügyvezetője. —A Brassói Magyar Iparosok és Kereskedők Szövetsége ’94-ben, elég nagy sikerrel, megrendezte a Bramik Vásárt, amelyen magyarországi kiállítók is részt vettek. ’95-ben ugyanott — az Áprily Lajos Középiskolában — került sor a második Bramik vásárra, de már kevesebb sikerrel. Ekkor született az Expo Center ötlete. Brassó Bukarest után a legnagyobb iparközpont, szükség van egy olyan nemzetközi vásárra, ahol a vállalkozók megméretnek, s ezt a vásárt meg is tudják szervezni. A minőségi ugrás megvalósítása végett létrehoztunk egy kiállítások, vásárok megszervezésére szakosodott céget. A megvalósításban besegített a szegedi Mac Line Stúdió is, akivel Magyarországról és Szlovákiából is próbáltunk vállakozókat elhozni. Ez sikerült is. Összesen 110 vállalkozó mutathatta be termékeit. Ebből 40 külföldi cég. Annak ellenére, hogy Brassó kereskedelmi és ipari város, nem volt hagyománya az ilyen vásároknak, Az első két nap a vállalkozók és a látogatók is tanácstalanul álltak, de az utolsó két napon nagy volt az emberáradat, és a résztvevők, a cégek is jó üzleteket kötöttek. Megvonva a mérleget, úgy döntöttünk, a jövőben is megrendezzük a kiállítást, melyet szolgáltatási és ipari cikkekre szeretnénk szakosítani. Milliárdos támogatás Új Kelet-információ A megyében évek cta stagnáló nagyarányú munkanélküliség kezelésére a központi szervezetek év ól évre nagyobb összeget adnak, amelynek reálértéke nem tart lépést az inflációval. A pénz nem elegendő a térség foglalkoztatási problémájának a megszi in- tetésére, elsősorban a feszültségek enyhítésére elegendő. A megye munkaügyi központ szakemberei a napokban elemezték a foglalkoztatási alap decentralizált megyei keret fel- használásának tapasztalatait. A több mint 967 millió forint — mely lekötöttsége, már májusban 87 százalékos volt—elosztásának arányáról az elmúlt év végén döntött a megyei munkaügyi tanács. Az öszszeg 39 százalékát a közhasznú foglalkoztatottak, 27 százalékát képzések támogatására hagytál, jóvá. A munkanélküliek foglalkoztatásából adódó bérek támogatására a 967 millió forint 31 százalékát hagyta jóvá a testület A szakemberek megállapították, hogy a jelentkező igények alapján valamennyi keret terhére növelni kell a közhasznú fog- lalkoztatás segítését, ezért arányát 43 százalékra, 416 millió forintra emelték. Az 1996. július 1-jén életbe lépett kormányrendelet alapján megszűnt a pályakezdő munkanélküliek segélye, helyette az őket óg- lalkoztató munkáltatót támogatják a munkaügyi szervezetek. A központilag utalt 73 millió forinthoz a megyei munkaügyi központ még 60 milliót tett hozzá. A szakemberek úgy látják, hogy a pályakezdő munkanélküliek támogatására elkülönített összeget nem fogják tudni teljes egészében felhasználni. Az adatok alapján csökkent a vállalkozóvá válás támogatása iránti igény. A nehéz gazdasági helyzetben egyre nehezebben vállalkoznak megyénk lakói. A mai válsághelyzetben ugyanis nem könnyű olyan piacot találni, ahol a termelők áruikat hoszú távon biztonsággal tudják értékesíteni. A megyei munkaügyi központ vezetői az új vállalkozásokat a maximális támogatás odaítélésével próbálják segíteni. Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye égyre súlyosbodó gazdasági helyzetét az is mutatja, hogy a rész- munkaidős foglalkoztatás támogatására az igény lényegesen megnőtt. Ezzel a lehetőséggel az átmenetileg nehéz helyzetbe került — például megrendeléshiány, piacelvesztés — munkáltatók gondjait próbálják a munkaügyi szakemberek enyhíteni. Az év első felében több mint 12 ezer munkanélküli kapott valamilyen formában támogatást a decentralizált foglalkoztatási alapból. Ez nem kis szám, hisz megyénkben 42 ezer állástalant tartanak nyilván a munkaügyi központ kirendeltségein.
