Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-17 / 217. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. szeptember 17., kedd 11 NB III Tisza-csoport „Megdöglesz, csak gyere ki!” Szikrázó napsütésben vette kezdetét a Tiszatej Raka- maz—Demecseri Kinizsi NB lll-as rangadó. A rakama- zi viszonyokhoz képest nagyon sokan jöttek ei a meccs­re, így vagy hét—nyolcszáz szurkoló előtt indulhatott útjára a labda. A betonlelátón foglalt helyet az a mint­egy kétszáz—kétszázötven demecseri focirajongó, akik elkísérték kedvenceiket Ve/g//éfrfellegvárába. Palotai István (Új Kelet) A találkozó alacsony színvo­nalú, azonban roppant hajtós küzdelmet eredményezett, és tulajdonképpen az eredmény is azt jelzi 1-1 (1-1), hogy egyik gárda sem tudta igazán érvénye­síteni akaratát. A Rakamaz az első félidőben roppant kemény (néha túlságosan is kemény) harcmodort választott, és már a szünetben is meglehetősen pap­rikás volt a hangulat. Főleg a demecseri vendégszurkolók ütöttek meg durva hangot... Fordulás után sem változott túl sokat a játék képe. A Raka­maz csatársora híján volt az át­ütőerőnek, a Demecser pedig sorra puskázta el lehetőségeit. Nagy szerepe volt ebben a kö­vetkezetes rakamazi lestaktiká­nak is, azonban ez csak olaj volt a tűzre, és roppantul feldühítet­te a demecseri szurkolókat. A mérkőzés utolsó percében aztán elszabadult a pokol. A demecseri Balogh (6-os) min­den látható ok nélkül leütött egy rakamazi játékost, holott a lab­da a közelükben sem volt. Balogh idegességét megértem, hiszen annak ellenére, hogy az égegyadta világon senki sem fogta az egész meccs alatt, még­is tökéletesen eredménytelen volt... A K. O. eredmény termé­szetesen piros lap lett, aminek a hatására Balogh kakaskodni kezdett a játékvezetővel, és csa­pattársai fogták le. Mivel az eset a kilencvenedik percben történt, a bíró lefújta a meccset, mire a betontribünön helyet foglaló demecseri szurkolók közül vagy száz—százötven berohant a pá­lyára, és fenyegetőleg a játéko­sok és a bírók után eredtek. Az egyik partjelzőbe bele is rúgtak, és amikor a játékosok bementek az öltözőbe, a vendégszurkolók összecsaptak a csapatok, a játék­vezetők védelmére beszaladó rakamaziakkal. A verekedés vagy öt percig tartott, amikor is a legvadabbakat társaik le­szerelték. Mindenesetre vagy húsz—huszonöt demecseri a főbejárat előtt várakozott.,.Meg­döglesz, csak gyere ki...” kiál­tozták továbbra is feldúltam Az esetet nem akarom mi­nősíteni, csak annyit a dolog­ról, hogy Rakamazon hosszú évek óta nem fordultak elő at­rocitások a meccseken. Talán ezért is eshetett meg, hogy egyetlen rendőrt sem lehetett sehol felfedezni... Sós keserítette a várdaiakat A tiszaújvárosiak és a kisvárdaiak minden fórumon fennen hirdetik, hogy szent céljuk az NB ll-es tagság kiérdemlése. Ami még közös bennük: kellemetlen emlékeket őrizhetnek a közelmúltból, midőn megmér­kőztek a Kozma József edző által irányított baktaló- rántházi „aranylábúakkal”, akik a jelek szerint bajnok- aspiránsokra „szakosodtak”... L. T. L. (Új Kelet) Vasárnap a várdai csapat volt a szenvedő fél. Pedig az előmérkőzés kellemes alap­hangulatot teremtett számuk­ra: 4-3-ra nyertek a KSE-ifik az első és a második helyezett színvonalas, ádáz csatájában, így továbbra is pontveszteség nélkül vezetik a tabellát. A „nagyoknál” a felázott, új­rameszelt pályán a 42. percben Sós góljának örülhetett a ven­dégtábor. Addig kétszer a tócsá­ban megpihenő labda mentette meg azokat a várdaiakat a gól­tól, akiknek a legnagyobb gól­helyzetüket Tóth kapufán csat­tanó lövése jelentette. A máso­dik félidőben Kocsis „megiri­gyelte” társát, a 65. percben szintén a kapufa „mentett”. Az utolsó látványosság alkotója Herman volt, aki közvetlenül a lefújás előtt szabálytalanságáért piros lappal bűnhődött. — Sikerült visszavágnunk a tavalyi 3-5-ért és a tavaszi 0-1- ért—örvendezett Kozma József edző.—A sportszerű mérkőzé­sen a kapu előtti irreális rész ala­posan megtréfált bennünket, hi­szen, ha nem ragad le a sárban a labda, akkor talán nem egygó- los különbséggel lehettünk vol­na jobbak. Gdovin hiánya mel­lett nagyon együtt volt a csapat, nem tudok senkit kiemelni a játékosok közül, mindenki ra­gyogóan teljesített. A három pont azért is pompás fegyver­tény, mert a következő két mécs­esünk szintén megyei presztízs­mérkőzés lesz: a rakamaziak és a demecseriek ellen sem várható sétagalopp. Akkor viszont már Gdovin játékra jelentkezik!... NB II Keleti csoport Szép a világ piros-kékben Erre szokták mondani: a mindenit! Mert szép-szép, hogy a Nyíregyházi FC legyűrte a Tiszavasvárit, utóbb a Tiszakécskét (az sem volt semmi...), de ami vasárnap következett... Nos, arra már az „ínyencek” is csettinte- nek: győzelem a Kábái Cukor FC-Hajdúszoboszló ellen (is). Méghozzá idegen harcmezőn. Na, ez tényleg meg­lepetés a javából. Koncz Tibor (Új Kelet) Aki kocsiba ült, netán vo­natra szállt, hogy jelen legyen a találkozón, jól döntött. Az NYFC ugyan nem nyitott új korszakot a magyar futball­ban, ám a játékosok kúsztak- másztak, futottak, ott csüng­tek a hajdúságiak nyakán. Ahogy azt a kispadról előír­ták. íme, a „recept” tökélete­sen bevált... — Engem is megleptek a fiúk ezzel a nem várt sikerrel — újongott Kiss Miklós edző. — Felnőttek a feladathoz, amit én nagy bravúrnak ér­tékelek. Reménykedtem a döntetlenben, mert bíztam abban, hogy nem tör meg a csapat lendülete. Németh Ká­roly kollégám kétszer látta a kabaiakat, és arra készültünk, hogy a mérkőzés elején ránk rontanak, mi pedig a kont­ratámadásokra spekulálunk majd. Nem így történt, a ha­zaiak visszafogottan kezdtek, ügyeltek a biztonságra. Sze­rencsés góllal szereztünk ve­zetést, aztán egy kidolgozott akcióból tovább növeltük az előnyt. Számunkra kedvező­en alakult a meccs, hisz a szü­netre kellemes helyzetbe ke­rültünk. Akár kényelmes is lehetett volna a folytatás, ha a negy­venötödik percben nem lan­kad a figyelem. A gondolatok elkalandoztak, amiért jött a büntetés... — Többen késlekedtek a felszabadítással, gólt kaptunk, ettől némiképp idegesek let­tek a játékosok. Ekkor már nekünk állt a meccs, tehát volt mit veszíteni. Sajnos, emiatt kapkodóvá vált a já­ték, csupán a lelkesedés és a küzdeni akarás dicsérhető, mert egyébként a csapat en­nél sokkal jobb teljesítmény­re képes. A pihenő alatt Kiss Miklós megbontotta a védelmi falat. A jobb oldalon serénykedő fi­atal Szakos Csaba az öltöző­ben maradt, posztjára Kiss György pattant. Mint kiderült, a trénert a kényszer vitte rá erre a húzásra... — Szakos nem játszott rosszul, más volt a baj. A já­tékos szívproblémákra pa­naszkodott, szúrást érzett, ezért a második félidőben kockázatos lett volna kiten­ni a további megpróbálta­tásoknak. A helyette beállt Kiss Gyuri maximálisan pó­tolta őt. ,,A Nyíregyházának híre van” (az idézetet Eich László­tól, a cukorgyáriak mesterétől kölcsönöztük...), a klub ázsió­ja felfelé szökell. Egyre ma­gasabbra tolódik az a bizo­nyos léc. — Ez óhatatlan, de inkább ilyen eredmények után legye­nek elvárások, semmint soro­zatos vereségeket követően epekedjenek arról, hogy egy­szer végre győzzön a csapat. Eztán sem emeljük a lécet a fellegekbe, viszont minél több pontot szeretnénk szerezni azért, hogy tavasszal ne hát­rafelé pislantgassunk a ta­bellán. Megyünk tovább, an­nál is inkább, mivel úgy tar­tom: mindig a következő ellenfél a legnehezebb. A Kábán túl vagyunk, innentől csak a Hatvan elleni meccs az érdekes... Könnyen hullajtott pontok Gól nélküli döntetlennel ért véget szombaton a Kecske­méti SC-RSC—ASE Tiszavasvári NB ll-es labdarúgó­mérkőzés. Ez azt jelenti, hogy a vasvári együttes négy idegenbeli találkozóján mindössze két pontot gyűj­tött be. Száraz Attila (Új Kelet) — Olyan mérkőzésen ve­szítettünk pontokat, amit si­mán nyerni kellett volna — mondja beszélgetésünk elején bosszúsan B. Kovács Zoltán edző. — Már az első percek­ben látszott, hogy a hazaiak nem igazán képviselnek ko­moly játékerőt. Hiányoztak a kulcsembereik, akik pályára léptek, nem voltak igazán kép­zettek. A találkozó kezdete után nem sokkal el is dönthet­tük volna a mérkőzést. Rosu két akkora ziccert hagyott ki, amit nem engedhetünk meg magunknak. A második játék­részben Erdei és Szemán előtt volt meg a lehetőség a gól­szerzésre. — A megjelent tudósítások egy része arról számol be, hogy igazságos eredmény szü­letett. Az első félidő a Vasvá­rié volt, a második pedig a hazaiaké. A döntetlen megfe­lelt a játék képének. Ön ezt nem így látta? — Messze nem értek egyet ezzel. Igaz, hogy a második félidőben Szabónak kétszer is nyújtóznia kellett, de ebben a játékrészben — mint már em­lítettem is — voltak helyzete­ink. A döntetlen messze nem felelt meg a játék képének. Nagy lehetőséget szalasztot­tunk el, könnyelműen elhullaj- tottunk két pontot. Nagy tanul­ság az, hogy a helyzeteket nemcsak kidolgozni kell, ha­nem értékesíteni is. Nem tett jót a fiúk önbizalmának az, hogy nem sikerült győztesen hazajönnünk. Ha a mérkőzés elején betalálunk, akkor az eredményben is meglátszott volna a két csapat közötti kü­lönbség. A játékosok elgon­dolkozhatnak azon, hogy mi­lyen könnyen engedték ki a kezünkből a három pontot. Nem sok ilyen találkozónk lesz... — Összességében, most már nagyon hiányzik az ide­genbeli siker. Ez lendületet adhatna a csapatnak. Hiába nyerünk itthon, az kevés lesz a végelszámolásnál céljaink eléréséhez. Az az igazság, hogy idegenben nagyon bőke­zűen osztogatjuk a pontokat, és félő, hogy ez előbb-utóbb vissza fog ütni.-— Az eddigi mérkőzésekről hiányzott a középpálya, vala­mint a Rosu melleti csatár ered­ményessége. Mi erről a véle­ménye? — Túl nagy a felelősség Rosun. Ha betalál, akkor sze­rencsénk van, ha nem, akkor a csapat látja kárát. Erdeinek óriási balszerencséje volt Kecskeméten. Persze, nem le­het mindent a balszerencsére fogni. Középpályásainkból az eddigi mérkőzéseken hi­ányzik a lendület, csatáraink nem kapják meg tőlük a támo­gatást. — Olyan vélemények is el­hangzanak, hogy-a fiúk az el­múlt két esztendőben nem vol­tak igazán meghajtva, és most rendkívül kemény volt az ala­pozás, illetve a hétközi edzések Losonczi és fiai vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fúbetonok, készbetonok ■ minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon isi. Tiszavasvári, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447 is erősebbek, mint amit meg­szoktak. Állítólag ezért nem mozognak frissen hétvégén a vasvári labdarúgók. Mit szól ehhez? — Pontosan tudom, mennyit kell edzeni ebben az osztályban a sikerhez. Bár azt valóban nem ismerem, mennyit is edzettek korábban a játékosok. Nálam például múlt héten kedden volt a maximális terhelés — két edzés, szerdán egy félidőt ját­szott az edzőmérkőzésen min­denki, csütörtökön gyúrás, illet­ve aki nem gyúratott, annak 40 perces foglalkozást tartottam. Pénteken délelőtt 50 perces foglalkozás volt, szombaton meccs Kecskeméten... Akinek ez sok, aki nem tudja kipihen­ni hétvégére a hét eleji terhe­lést, annak bizony el kell gon­dolkodnia. Mellesleg, fogal­mam sincs, kinek áll az érde­kében olyanokat terjeszteni ró­lam, elhitetni a vezetőkkel, hogy túlhajtom a játékosokat. Tarjánban sokkal többet edzet­tünk. Igaz, két, egyformán ter­helhető csapat nincs. A góllövőlistát és a megyei másodosztályú bajnokság tabelláit a 9. oldalon közöljük. Siker a libalegelőn Új Kelet-információ NB I, ifjúságiak: Vác FC-Samsung „A”— Nyíregyházi Sí „A” 3-2 (1- 1). NYSI: Balázsy — Ger- liczki, Martis, Szarka, Sze­nes, Lakatos, Horváth (Pá- mer), Székely (Mizsák), Korpái, Fehér, Szécsi (Var­ga B. II). Edző: Tamás Kál­mán. Gólszerző: Fehér (11- esből), Korpái. Jó: Laka­tos, Fehér. Tamás Kálmán: — Bosz- szús vagyok, hiszen egy olyan mérkőzésen vesztet­tünk el három pontot, amit meg kellett volna nyer­nünk. Korán, a 3. percben kaptuk az első gólt, amire lélektanilag jókor, a 45. percben válaszoltunk. Utá­na viszont súlyos védelmi hibákból két találattal el­húzott az ellenfél, csupán hat perccel a meccs lefújá­sa előtt tudtunk szépíteni. Csakis saját magunkat okolhatjuk a vereségért. Következő riválisunkkal, a csepeliekkel szemben köte­lező a győzelem kivívása! Vác FC-Samsung „B”— Nyíregyházi Sí „B” 0-1 (0- 1). NYSI: Kanócz — Asz­talos, Kántor, Bárdi — Szedlár, Nyárádi, Amb- rusz, Kiss, Gégény — Gu­lyás, Török. Edző: Gáspár László. Gólszerző: Nyá­rádi. Kiállítva: Török. Jó: senki. Gáspár László: — Szak­mailag semmit nem ért ez a mérkőzés... Az NB I-hez méltatlan körülmények kö­zött (libalegelőn) játszó, tíz mezőnyjátékossal eluta­zó, a 30. percben megfo­gyatkozó csapatunk egye­dül csak a három pontnak örülhet. Mucha vár MTI Varga Zoltán túlesett a tűzkeresztségen, a Ferenc­város új vezetőedzője 1-0- ás diadalt ünnepelhetett a labdarúgó NB I szombati mérkőzésén az Innstadt- Stadler ellen. Múlt pénteken viszont még nem volt tiszta a kép, ami Mucha József pályaedző jövőjét illeti. — Pár nap eltelt — mondta Mucha hétfőn az MTI-nek. — Varga Zolival még nem beszéltük meg a jövőt. Visz- szautazott Németországba, kedden én vezetem az ed­zést. Szerdán bajnoki, majd szombaton ismét NB I-es összecsapás. „Pörögnek” az esemé­nyek, így érthető, Varga Zoltánnak sem volt ideje arra, hogy velem tisztázza, miként tovább. Muchára nagy szüksége van a Ferenc­városnak, ezt a játékosok is így vélik. — Köszönöm ne­kik. Jómagam is úgy gondo­lom, azaz szívesen csinál­nám tovább. Amúgy érvé­nyes szerződésem van. A döntést azonban Varga Zol­tán mondja ki. Ki tudja, ne­tán nem velem képzeli el a folytatást. Remélem, velem dolgozik, hiszen mindketten egyet akarunk: a minél jobb helytállást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents