Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-03 / 205. szám
4 1996. szeptember 3., kedd mmm UJ KELET A világon a második legnagyobb Avatás előtt a Dohány utcai zsinagóga MTI _______________ Fe lújítása után, szeptember 5-én avatják fel ünnepélyes keretek között a Dohány utcai zsinagógát. Az épület újjépítése csupán nyolcvan százalékban készült el, a munkálatok befejezéséhez ugyanis mintegy kétszázmillió forint hiányzik. Mindezt Zoltai Gusztáv, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezető igazgatója mondta a hitközség Síp utcai székházában tartott, hétfői sajtó- tájékoztatón. Zoltai Gusztáv rámutatott: Európa legnagyobb és a világ második legnagyobb zsinagógájának avatását három esemény is aktuálissá teszi. Az épület alapkő- letétele 1854. szeptember 5-én, avatása 137 éve — 1859. szeptember 6-án — történt, szeptember 13-án pedig a zsidó újévet, az 5757. zsinagógái év beköszöntét ünnepük a felekezet tagjai. Az ünnepségre tízezer embert várnak, a szertartás kihangosítással a templomon kívül is hallható lesz. Az ünnepség idején a Dohány utcát lezárják. Az újjáépítési munkálatokat 1991-ben kezték meg, az eddigi költségek meghaladták az egymilliárd kétszázmillió forintot. Ennek nyolcvan százalékát a magyar kormány támogatása, húsz százalékát a nemzetközi gyűjtésekből befolyt ösz- szeg fedezte. Amennyiben a jövő évi költségvetés további segítséget nyújt, és a gyűjtés is kedvező eredményekkel jár, a teljes rekonstrukció jövő őszre befejeződhet — vélekedett Zoltai Gusztáv. A megnyitó ünnepségen a program szerint részt vesz Göncz Árpád köztársasági elnök is. Izrael állam részéről Jichak Samir korábbi miniszterelnök mond köszöntőt. Jichak Samir a hitközség meghívására érkezik Magyarországra, de fogadja őt Göncz Árpád, Gál Zoltán és Horn Gyula is. Kálmán Kálmán, a felújítást végző Galilea Kft. ügyvezető igazgatója szerint a felújítási munkálatokat a huszonnegyedik órában kezdték meg. Az építkezés során feltárt hibák alapján csoda, hogy az elmúlt években nem történt szerencsétlenség. A restauráció során a templombelső eredeti látványának visszaállítására törekedtek, a szerkezeti felújítást pedig a modem technika eszközeinek felhasználásával valósították meg. Elvesztek értékeink Kozma Ibolya jegyzete Minden a feje tetejére áll. Már nincsenek értékek, tabuk. Gazdag, pöffeszkedő német, angol és olasz urak — akik hazájukban köztiszteletben álló polgárok és tisztes családapák—szextúrákra utaznak a világ bármely pontjára. Nem nézelődni, tapasztalatot szerezni, hanem „szórakozni”. A környezet nem lényeges, hiszen „ csak" nemi kapcsolatra vágynak. Gyerekekkel, érintetlen liliomokkal. Ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy kiruccanásaikról betegségekkel térjenek haza. Perverz vágyaik gyermeket kívánnak. Fiút vagy lányt, szinte mindegy. Talán nem is titkolják, hol töltötték a hétvégét. Lehet, hogy egy részeg estén büszkén számolnak be „ki- kapcsolódásaikról” . Az úr, aki kamaszkorú vagy annál fiatalabb gyerekkel lép szexuális kapcsolatba, hogyan takarja be este gyermekét? Mire gondol, amikor kislánya este később tér haza? A milliomos igényel, a piac pedig kínál. Virágzik a kereskedelem. Gyermekeket rabolnak, kínoznak és testi szerelemre kényszerítenek. Szerelemre, ami szégyenteljes és fáj. No, nem az uraknak. A gyermek, akár pénztelenség miatt lép erre az útra, akár rablás áldozata lesz, soha nem felejt. Hiszen a legtöbbet vették el tőle: a gyermekkorát. A gondtalanságot, a szabadságot, a felhőtlen vidámságot. Mert többé egyetlen perce nem lesz a napnak, hogy ne jutna eszébe a fájdalom. Amikor kisem- mizték és megalázták. Felnőttek, kiknek szót kell fogadni. Ismert férfiak, kikre felnéz a világ. Üzletemberek, akik irányítanak és példát képviselnek. Akiknek van néhány görbe hétvégéje, de ezért nem bántja senki őket. Nem lesz kevesebb a fizetésük, a vagyonuk. A családjuk sem vesz észre semmit, a lelkiismeretük sem lesz nehezebb. Csak a gyerek fizet nagy árat, az életét. Megdöbbentő volt azt a fiatal lányt látni, aki nemrégiben nyilatkozott a televízió egyik műsorában. Egy este hazafelé tartott a testvérétől, amikor ismeretlenek elfogták, elkábították. Idegen helyen tért magához, ahol szexuális kapcsolatra kényszerítették és rabszolgaként tartották. Néhány év múlva engedték el. Már nem kívánt mást, csak boldog akart lenni. Egy családban, ahol mindenki szereti a másikat. Férjjel, aki megértő és gyerekekkel. A kívánsága sajnos soha nem telhesülhet. Még csak tizenhét éves és AIDS-es. Már nincsenek értékek. Eltűntek az elvek, a határok, melyeket illett tiszteletben tartani. Eltűnt a korlát, eljött a „szabadság”. Ahol nincs szégyen, tisztesség. Nem számít semmi sem. A gyermek érték. Tisztaság és jövő. De bepiszkítva és megalázva, hogyan lehet jövőt építeni? Sztrájk, Alkotmánybíróság, és semmi sem változik? Logikai feladvány pedagógusoknak Az oktatási, nevelesi intézmények mukodes-finansziro- zási költségeinek, illetve a pedagógusok juttatásainak kérdését az Országgyűlés által a nyár közepén elfogadott közoktatási törvény sem tisztázta egyértelműen. Ennek egy fejezete miatt Szöllősi Istvánná, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) vezetője az Alkotmány- bírósághoz fordult jogorvoslatért, s újabb országos demonstrációt helyezett kilátásba... Vitéz Péter (Új Kelet) A szakszervezeti tagság és a regionális érdekképviselet már rég nem olyan egységes, mint évekkel ezelőtt volt. Az országos vezetőség a törvényi és pénzügyi kényszer miatti intézkedések következményei miatt tiltakozik, miközben a kiváltó okra garanciát követel, amelyet a kormány mintha meg sem hallana. A tagság, az egyik legszélesebb honi szavazóbázis hangulatjavító intézkedésekkel, mint például a bértábla kialakítással bevezetett F kategóriával vagy az ígért 19,5 százalékos béremeléssel megtéveszthető. Először jött az öröm, majd a munkaügyi bírósági tortúra ürömé. Kiderült: a törvényalkotó honatyák elszámolták a finanszírozás összegét. Persze, a számításokhoz pontos adatokra lett volna szükség, de ez a mai napig nem áll rendelkezésre. A területi szakszervezeti titkárok mindkét irányban, az országos vezetőség és a képviselt tagság számára is elküldik elemzéseit egy-egy, látszatra előnyösnek tűnő intézkedésről, de senki helyett nem dönthetnek. , A saját főztjét kell most megennie a kormánynak és az érdekképviseleteknek, mert megbosszulja magát az az áprilisi megállapodás, amely már az aláírás pillanatában tarthatatlannak és sokféleképpen értelmezhetőnek látszott.” Mindezt Szöllősi Istvánná jelentette ki három hónappal a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács (KŐÉT) áprilisi, háromoldalú — minisztériumi, önkormányzati szövetségi és szakszervezeti — megegyezéséről. A megyei szak- szervezeti vezetőség ez évben sokszor jelezte, hogy többek között tarthatatlan lesz a bűvös és központi problémának beállított 19,5 százalék, s természetesen a finanszírozási háttér is. Nos, az infláció, a reálbércsökkenés a tervezettnél nagyobb lett, s még mindig hiányzik 4,5 százalék, amelyről a kormány jobb híján kijelentette: gazdál- kodják ki az intézmények. Az érvényben lévő törvények erre eszközt is adnak a fenntartó önkormányzatok kezébe: intézményösszevonásra, -racionalizálásra, a kötelező óraszám emelésére. Ez utóbbi pont az, amely miatt benyújtotta keresetét a PSZ az Alkotmánybírósághoz, olyan indoklással, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár, s ennek mértéke önkormányzati döntéstől függően településenként más és más lehet. Nem beszélve arról, hogy három — közte egy februári, évközbeni is — bevezetési időpontjavaslat további feszültségforrás lehet. A megyei PSZ-vezetőség álláspontja szerint a törvény úgy rossz, ahogy van, hatásán felesleges vitatkozni s állandóan sztrájkkal fenyegetőzni. Helyette feli kellene mérni — a sorend fontos — a tanulóigényt, az oktatói és intézményi szükségletet, s fontos deklarálni az oktatási célt. Ez alapján meghatározható a költségvonzat, és csak ezután jöhet a törvényi szabályozás — nem mint most, amikor a sorrend pont fordított! Ha az események oka egyértelműen tisztázott, akkor lehet vitatkozni hatásán a KÖÉT-ben. A tömegdemonstráció pedig a legvégső eszköz, például amikor kiderül, hogy a kormány oktatási, nevelési elképzelése alapján félművelt gyerekek kerülnének ki egy lerombolt oktatási intézményhálózatból... Az 1996. márciusi, a tagság számára kiküldött kérdőívre adott néhány válasz részösszesítése egyelőre 1000 intézmény adatainak feldolgozása után: — A pedagógusok 90 százaléka gondolt arra, hogy munkanélkülivé válhat... — Az intézmények 77 százalékában dolgoztak ki programot a vezetők a munkafeltételek megteremtésére és munkahelyek megőrzésére... — Az intézmények 44 százalékában történt létszámleépítés az elmúlt évben. Ebből 18 százalékban maradt az intézményben a bérmegtakarítás... — Az 1996-os költségvetési évben az intézmények finanszírozása 2 százalékban javult, 80 százalékban romlott és 18 százalékban változatlan maradt... — Az intézmények 41 százaléka megfizeti a a túlmunkát, 59 százaléka sehogy sem, mert nincs rá pénz... — A kötelező óraszámok emelését kompenzációs garancia nélkül a pedagógusok 1 százaléka fogadja el, és 99 százaléka nem fogadja el... — A kötelező óraszámok emelését garantált arányos bérezéssel a pedagógusok 33 százaléka tudja elfogadni, 67 százaléka nem... — Az átlag és maximális csoportlétszám emelését a pedagógusok 2 százaléka elfogadja, 98 százaléka nem... — Béremelésért hajlandó sztrájkolni a pedagógusok 67 százaléka, ebből 34 százalék 1 napos, 36 százalék 3 napos, 30 százalék 5 napos sztrájkban venne részt... — Óraszám- és csoportlétszám-emelés ellen a pedagógusok 67 százaléka kész sztrájkolni, ebből 34 százalék 1 napos, 35 százalék 3 napos, 31 százalék pedig 5 napos sztrájkot vállalna. Támogatják az alapszerződést Kozma Ibolya tudósítása Szombaton tartotta ülését az MSZP Országos Választmánya, melyről megyénk küldötte, Tisza Gabriella tájékoztatta lapunkat. Az államháztartási reform egészségügyre vonatkozó részleteiről Szabó György népjóléti miniszter tartott előadást. Rámutatott a megelőzés és a rehabilitáció fontosságára, valamint az egészségügyre fordítható források bővítésére. A tervek szerint az önkormányzati területi elvet felváltaná egy biztosítási koncepció, amelyben a kormány döntéshozói szerepet vállalna. Jónak tartaná a magántőke bevonását az egészségügy területére, azonban félő, hogy a szolgáltatás szempontjából ez nem lenne megfelelő. Elfogadták a küldöttek a választmányi ülések programját, eszerint szeptemberben a kormány kétéves munkájának értékeléséről tart tájékoztatót Horn Gyula miniszterelnök. Októberben az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdéseiről tárgyalnak, novemberben a Magyar Szocialista Párt és a szakszervezetek viszonya lesz napirenden. Decemberben a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetését, januárban a szocialisták kétéves önkormányzati tevékenységét tekintik át. Napirenden kívül a magyar— román alaszerződésről számolt be Kovács László külügyminiszter. Ezt követően elfogadták a Magyar Szocialista Párt Országos Választmányának állásfoglalását. Eszerint az alapszerződés szövegét Magyarország és a határon túli magyarság szempontjából szükséges és vállalható kompromisszumként értékelik, ezért támogatják annak aláírását. A szerződés további lehetőségeket ad országaink kapcsolatainak bővítéséhez, a szomszédsági viszony javításához, hozzájárulhat a térség stabilitásának erősítéséhez. A megállapodás korrekt végrehajtása segítheti a magyarországi románok és a romániai magyarok kisebbségi jogainak bővítését, gazdasági, vállalkozási, polgárosodási esélyeik javítását. Növeli mindkét ország esélyeit a nyugati integrációs szervezetekhez. A választmány szerint a kormány nem adott fel semmit a programjában vállalt kisebbségpolitikai céljaiból. A szerződés a kisebbségi jogokra vonatkozó legfontosabb nemzetközi politikai dokumentumokat jogi normává teszi. Ezzel nagy jelentőségű eszközt ad a romániai magyarság számára nemzeti, kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez. A választmány megérti a romániai magyarság vezetőinek aggodalmait és fenntartásait, azonban látja az elérhető eredmények határait és a helyzet kényszereit. Nem érte váratlanul, hogy a szélsőségesen magyarellenes romániai nacionalista pártok élesen támadják az alapszerződést. Értetlenül fogadja viszont a magyarországi parlamenti ellenzék nem egyszer hasonló jellegű fellépését a szerződés ellen. Tisztában vannak a szerződés belpolitikai jelentőségével, de elutasítják azokat a törekvéseket, amelyek elérhetetlen célokat hangoztatva a belső poü- tikai küzdelem tárgyává és eszközévé kívánják tenni a romániai magyarságot A választmány bízik a magyar társadalom reaü- tásérzékében, a politikai erők bölcsességében és a megállapodás aláírásában. MSZPfrakcióülés MTI _________________ A miniszterelnök a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportjának hétfői ülésén ismételten kiállt a stabilizáció folytatása és a koalíció fenntartása mellett. Ezt Lamperth Mónika frakcióvezető-helyettes közölte a képviselő- csoport hétfői ülésének szünetében rögtönzött sajtótájékoztatón. Lamperth Mónika beszámolt arról, hogy Horn Gyula mintegy másfél órás politikai helyzetértékelésében igen fontosnak nevezte az agrárgazdaság és a kultúra támogatását. Sürgetőnek ítélte az egészségügy, valamint a fegyveres erők helyzetének mielőbbi rendezését is. A kormányfő bejelentette, hogy még az idén végrehajtják a közigazgatás reformját. A reformokkal összefüggésben megjegyezte: megnehezíti a kormány dolgát, hogy egyszerre kell válságkezeléssel és építkezéssel foglalkoznia. A koalícióval kapcsolatosan a miniszterelnök leszögezte: az MSZP-ben semmiféle szándék nincs a koalíció bomlasztására. A párt nem kérdőjelezi meg az együttműködés szükségességét. A kormányfő beszámolóját követően, délután az alkotmányozásról, valamint — Kovács László külügyminiszter jelenlétében — a magyar—román alapszerződéssel kapcsolatos kérdésekről tárgyalnak a képviselők. Kedd délelőtt pedig Hóm Gyula pártelnök-miniszterelnök részvételével megvitatják a jövő évi költségvetési terveket. Katonai megálla] MTI ______ Al áírásra kész a magyar—román katonai bizalom- és biztonságerősítő megállapodás. Keleti György honvédelmi miniszter hétfőn az MTI érdeklődésére elmondta, hogy a kormány legutóbbi ülésén megkapta a felhatalmazást a dokumentum aláírására. Ennek időpontját most egyeztetik, és valószínűleg rövid időn belül sor kerül rá. A megállapodás az EBESZ okmányának továbbfejlesztését jelenti. Többek között szabályozza, hogy a magyar—román határ 80 kilométeres körzetében a katonai mozgásokat a két ország kölcsönösen bejelenti, és lehetőséget nyújt annak megtekintésére is. Ezen kívül közös gyakorlatokat tartanak, valamint szorosabbra fűzik a határ menti alakulatok kapcsolatát is. A honvédelmi tárca vezetője arról is tájékoztatott, hogy előkészületben van másik két dokumentum is. Az egyik a hadisírok és műemlékek kölcsönös gondozását szabályozza, a másik pedig egy titokvédelmi megállapodás. Hazai krónika
