Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-14 / 215. szám
8 1996. szeptember 14., szombat Almatermesztés UJ KELET A korábbi szovjet piacainkat— veszni hagyva — most olasz, német és holland almák „ízesítik”, miközben a mi almáinktól itthon „keserű” a szánk. Ehhez hozzájárult, hogy az elmúlt évben nem kevesebb, mint 150 százalékkal emelkedtek az anyagárak és a szolgáltatások díjai, az idén megjelenő takácsatka is mintegy 15—20 ezer forintos hektáronkénti többletráfordítással járt. Tény, hogy a legjobb feltételekkel rendelkező, a leggazdaságosabban termelő üzemek, vállalkozások sem tudtak 22—24 forintos önköltségi ár alá menni. Legalább ennyibe kerül 1 kilogramm alma megtermelése ma Magyarországon! A sűrítmény gallononkénti 7—8 dollár közötti ára a mi önköltségeinket nem tudja fedezni, miként a sűrítmény és az étkezési ár átlaga sem adja ki a ráfordított összeget. Az ezt követő felszólalásában Lakatos András ország- gyűlési képviselő, a parlament mezőgazdasági bizottsága tagja „félelmetesnek” nevezte az alma körüli csendet. Szeptember közepén még nem tud nyilatkozni a felvásárló, sem a feldolgozó, a termelő pedig a lehető legnagyobb bizonytalanságban áll. Ám, ha a piac meg is mozdulna, az ágazat egészét érintő problémák még nem oldódnának meg, amelynek helyzete a jelenleg érzékelhetőnél is bonyolultabb. A mezőgazdasági export támogatására a tervezett 41 mil- liárddal szemben csak 32,2 milliárd forint állt rendelkezésre, amely gyakorlatilag szeptember elejére elfogyott. Mint az Agrárkamara megyei elnöke is, méltánytalannak tartotta azt az intézkedést, amellyel eltörölték a friss gyümölcs szubvencióját azzal. az indoklással, hogy majd a várható terméseredmények ismeretében állapítják meg az állami támogatás mértékét. A megyéből az Alma Terméktanács mellett az Agrárkamara megyei szervezete és a megyei közgyűlés is elküldte „jajkiáltását” a földművelés- ügyi miniszterhez. A minisztérium ezt komolyan is veszi, a csütörtöki tárcaközi bizottság tárgyalásáig reménykedhetnek a termelők — mondta a képviselő. A pattanásig feszült hangulatú teremben arra kérte a termelőket, a felvásárlókat, hogy addig is próbálják meg az alma külföldi és hazai piacának felkutatását, a kapcsolatok felvételét. Az alma nemcsak egy mezőgazdasági termék levezénylését jelenti megyénkben, de sokkal több annál! Nem akarunk „csupán” léalmatermelők lenni, bár emiatt nem kevés teendő vár ránk! — fejezte be Lakatos András. Az első, tapsot is kapó hozzászóló Nagy László, panyolai polgármester volt, akinek minden szavával egyetértettek a jelenlévők. A beláthatatlan jövőről beszélt, a jelen rablóiról és szélhámosairól, a vidék teljes kilátástalanságáról, a mezőgazdaság haláláról. Kerek Tibor nyírbogdányi vállalkozó sem érti a körülötte folyó dolgokat, bár tárgyszerű elemzésében értelme volt az elmondottaknak. Sum- mázata szerint „valahogyan és valahol fönt nem áll össze a kép”, a véleménye — és egyszerű számításai — szerint minden haszon a felvásárlóknál és a feldolgozóknál csapódik le. Szakszón Sándor Mátészalkáról arról szólt, hogy Magyarországon tiltja a versenytörvény a kartellba tömörülést, márpedig bizonyítható, hogy a meggy felvásárlása előtt Nyíregyházán összeültek a felvásárlók. Miért is mozdulnának, amikor a meggy, az egres, a szilva árából már teletömték a zsebüket. A felelősségrevonás bármilyen formája viszont teljesen ismeretlen fogalom lett ebben az országban. Az új adótörvény sem sok jóval kecsegteti a kistermelőket. Hajzer András ugyancsak az árpolitikával volt elégedetlen, miként Biró József is, Siket Zsigmond a pénzügyi lobbit száműzné, a súlyos milliárdok- ból pumpált bankok példáját hozta fel, meg a saját élete harcát. Az almát, amit gonddal megtermelt, s amit most nem tud eladni. A krumplit, amelyet piac híján a disznókkal etet, s amelyet csak 120 forintért tud értékesíteni, ha akad majd arra is vevő. A terembeli fojtott derűt hallva megjegyezte: — Igen, nevetnünk kell a saját nyomorúságunkon! A termelők végül is egységesen arra kérték az Alma Terméktanácsot, az Almatermesztők Szövetségét, a megyei Agrárkamarát, hogy továbbra is képviseljék az érdekeiket, s tegyenek meg mindent az almapiac megmozdulása érdekében. Ez valamennyiük — létérdeke! Nem csak a tűzelhalás hozhat pusztulást Az alma messze esett az árától Lefler György tudósítása Már a kinti beszélgetésekből, erős kézmozdulatokból, a leolvasható homlokráncokból és arckifejezésekből jósolni lehetett az esti hangulatra. Csütörtök délután öt órakor gyülekeztek a baktalóránthá- zai művelődési ház előtt a megye minden részéből érkező almásgazdák az Alma Terméktanács termelői tagozata és árbizottsága tájékoztatójára. A települések almatermelőinek delegáltjai színültig megtöltötték a termet, azzal a nem kevés várakozással, hogy az Alma Terméktanács valami biztatót mondhat nagy kérdésükre: — Mi lesz a megtermelt alma sorsa, s milyen eladási árra lehet kilátás? A kérdésükre hamar megkaphatták a választ. Elsőként Jakab Ferenc, az Alma Terméktanács soros elnöke tájékoztatta a termelőket a szeptember 11-én, a Földművelés- ügyi Minisztériumban megtartott Terméktanács ülés tárgyalási eredményeiről. A fel- vásárlási oldalt képviselő Galambvári Tibor bruttó 20 forintos léalma-, és 45 forintos export étkezésialma-árat ajánlott fel a termelőknek azzal a megszorítással, ha a Termék- tanács által javasolt 4, illetve 8 forintos exporttámogatási kérésre az FM igennel felel. E kérdésben szeptember lóén születik döntés, a tárcaközi bizottság ülésén. A jövő hét csütörtökéig tehát mindenképpen várni kell, akkor, amikor az almaszüretnek a finisébe kellene már érkeznie. A várható döntéssel kapcsolatosan az Alma Terméktanács soros elnöke mindenesetre borúlátó. A becslések szerint 420— 460 ezer tonna alma termett az országban, belső fogyasztásra ebből mintegy 120 ezer tonnára van igény, a többi külföldi értékesítésre vár, ám a kereskedők nem nagyon mozdulnak. A megtermett alma 60 százaléka étkezési minőségű, jó almából tehát nem lenne hiány. Ezt a jó minőséget viszont léalmává áldozni egyet jelent a termelők ellehetetlenülésével, az almások halálával. Igazán nem a tűzelhalás a legnagyobb veszély! A megyében 6 ezer hektár ültetvényt már elhagytak, de mi lesz a többi almafa sorsa, és mi a még „ebbe kapaszkodó” családoké?! A válasz a csütörtöki döntésben is benne van! — összegezte mondandóját Jakab Ferenc. Ezt követően dr. Inántsy Ferenc, az Almatermesztők Szövetségének titkára elemezte a hazai és a külföldi piac lehetőségeit. A belső fogyasztásunkról hiteles információval nem rendelkezünk, aszalványokból, velőből, kompotokból túlkínálat mutatkozik, a hűtőházak kapacitása pedig véges, s nem biztos hogy minden termelőnek megoldást jelentene. A kitekintésében elmondta, hogy a világon mindenütt kiegyensúlyozott az almapiac, csak nálunk okoz ekkora fejtörést.
